Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-20 / 66. szám
így látja az államtitkár Munkalélektani laboratóriumban A Csepel Vas- és Fémművekben működik az ország legkorszerűbb gyári munkalélektani laboratóriuma. A laboratórium feladata: a dolgozók munkahelyi körülményeinek vizsgálata, a jármű- és daruvezetők ellenőrzése, a munkaerőgazdálkodás segítése a munkaalkalmassági vizsgálatokkal. Képünkön: járás-egyensúly vizsgálata. (MTI Fotó — Fehér József felv.) Minikönyv a Tanácsköztársaság évfordulójára — Á Zrínyi Kiadó újdonságai A Zrínyi Katonai Kiadó ez évi újdonságai közül elsőként a Vörös Hadsereg hadműveleti naplója jelent meg. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 55. évfordulója tiszteletére készült miniatűr könyv a proletárdiktatúrát védelmező műn. kashadsereg katonai tevékenységét, hősi harcait foglalja magáiban. A napló hű képet ad a dicsőséges 133 nap katonai akcióinak szervezéséről és tető. lyásáról. A kötetet hadműveleti térképek reprodukciói és a napló egy«; oldalairól készített fakszimilék teszik még érdekesebbé. Hamarosan várhalló a „Hadi- technika 74” című kiadvány megjelenése. Ebben neves katonai szakírókból álló szerzői kollektíva gazdag képanyaggal illusztrálva mutatja be a harci helikopterek legújabb változata-1 it, a rakéta-tüzérség, a légvédelmi rakéták, valamint a Páncélozott csapatszállító harci járművek legújabb konstrukcióit — lényegében a haditechnika fejlődésének az utóbbi két- három esztendőben elért legfigyelemreméltóbb eredményeiről számolnak be a szerzők. A tervek szerint ugyancsak még márciusiban lát napvilágot Üj- várj Imre László „Katonaévek” című riportgyűjteménye, amely néphadseregünk hétköznapjaiba és ünnepnapjaiba enged bepillantást Az idei könyvhét alkalmából adja ki a Zrínyi a „Nagy hazugság a háborúról” című, mintegy 400 oldalas könyvet. A mű szerzői az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság második világháborúról szóló hadtörténeti irodalmát elemzik, bizonyítják a valósáig maghamisí- 1 tását, bemutatják, hogyan és milyen módszerekkel írják át nyugaton a történelmet, s m'~ lye» cél vezeti ebben a bur- zsoá ideológia élharcosait. A Dél-magyarországi CffWH) • Nyensamyaghasznowtó Vállalat gyulai telepen: Cím: Gyula, Dobozi út 1974. március 22-, 23- és 24-én KERtTr.SFI.EMEK ÉS KAPUK BEMUTATÓJÁT TARTJUK Árusítás és előjegyzés a helyszínein. HAGY VÁLASZTÉK! X Hatékony munkaerő-foglalkoztatás, rugalmas bérpolitika, szakszerű munkaügyi tevékenység Beszélgetés Buda Istvánnal, a Munkaügyi Minisztérium államtitkárával o Az utóbbi évtized iparfejlesztésének egyik legfontosabb eszköze a vidéki ipartelepítés volt, ami kettős célt szolgált: egyrészt a termelőerők tervszerűbb, egészségesebb elhelyezését, másrészt a vidék iparosítását, a még szabad munkaerők foglalkoztatását. Az elmúlt óvekben létrehozott vidéki üzemegységekben viszont az átlagosnál alacsonyabb a szervezettség, a termelékenység, egyszóval baj van a munkaerő foglalkoztatásának 1 hatékonyságával. Mire vezethető vissza ez a jelenség: az ipartelepítési koncepció — hibáira vagy arra, hogy az illetékes helyi szervek — általában kevés gondot fordítottak az ipar „fogadására”? — Roppant egyszerű lenne azt válaszolni, hogy „is — is...” A dolog azonban ennél bonyolultabb és ezért kissé messzebbről kell kezdenem: az iparfejlesztési koncepciók mindig magukon viselik a gazdaságfejlesztés jellegiét. A vidéki iparfejlesztés gyakorlatát más követelmények és célok jellemezték az extenzív fejlesztés időszakában, amikor a legfontosabb és viszonylag gyorsan megoldandó feladat volt a még szabad munkaerő foglalkoztatása, egyúttal az ipar Bu- dapest-centrikusságának mérséklése. Illusztrációként Bács- Kiskun megye példája: 1960 és 1970 között 28 budapesti székhelyűipartelep létesült, az iparban dolgozók száma kétszeresre, a részükre kifizetett bértömeg háromszorosra emelkedett. Az új ipartelepek természetesen hozzájárultak a városok és a nagyközségek fejlődéséhez is. — Átlépve a gazdaságfejlesztés intenzív szakaszába, ismét más célok, feladatok előtt állunk: a hatékonyság, a szervezettség, a termelékenység növelése, fejlesztése, ill. ezek feltételeinek a megteremtése jelentik ma a legfontosabb tennivalóinkat. E feltételek megteremtéseben viszont a vidékre telepített üzemrészek — többek között műszaki-technikai színvonaluk, gyártmánystruktúrájuk és egyéb körülményeik miatt — hátrányosabb helyzetből startolnak. Melyek hát a továbbfejlődésük esélyei, lehetőségei? — Való igaz: a hatvanas éveik elején-közepén létrehozott vidéki ipartelepek egy részét még ma is az átlagosnál alacsonyabb hatékonyság jellemzi. Visszavezethető ez az ipartelepítés bizonyos fokú — a telepítők és az ipart fogadó területek szempontjából érthető, de a népgazdaság szempontjából vitatható — siettetésére. S bár az ipartelepítés még így is elősegítette az ésszerűbb termékszerkezet kialakítását, de együtt járt a vidéki ipartelepek alacsonyabb technikai színvonalával, ami jórészt a telepítő vállalatok magatartásával, gyakorlatával függ össze. Ismert dolog, hogy a vidéki ipartelepeket általában az anyavállalatnál fölösleges, sokszor már selejtezésre érett gépekkel, berendezésekkel szerelték fel. Ha ehhez még hozzávesszük a munkaerő alacsonyabb szakképzettségét vagy éppen szakképzetlenségét, akkor nem is nagyon kell további magyarázatokba bocsátkozni az alacsony hatékonyságot iletően. — Fejlesztéspolitikánk alapja, hogy korszerűsíteni kell — például rekonstrukciókkal—a meglevő iparvállalatokat s telepeket. Ezzel párhuzamosan az alacsony hatékonysággal működő munkahelyeket, üzemeket fokozatosan meg kell szüntetni, többek között azért is, mert csak így tudjuk — tervszerűen, átcsoportosításokkal — a korszerű technikával felszerelt, dinamikusan fejlődő iparágak, vállalatok munkaerő-szükségletét kielégíteni. — Ma már egyre jobban felismerik ezt a követelményt a megyékben is. Például Fejér megyében nem engedik, hogy a területükön további, teljesen új termelési profilt képviselő vállalatok jelenjenek meg, hanem a — termékprofil szempontjából amúgy is túlságosan sokszínű — ] meglevő munkahelyek fejlesztő- j sere koncentrálnak. Ma már nem lehet cél, hogy csupán egy- egy községen vagy kisvároson belül törekedjenek a foglalkoztatási gondok megoldására. Nagyobb egységekben — megyékben, illetve gazdasági körzetekben — kell gondolkodni, és egy- egy földrajzilag is 'jól megválasztott telepítéssel ipari vonzáskörzeteket kell kialakítani. o Hatékonyság, megfelelő ösztönzés nélkül nem képzelhető el. Ha el akarjuk érni, hogy a bérek ösztönözzék a gazdasági növekedést, akkor nemcsak azt kell vizsgálni, hogy a feltételezett gazdasági növekedés milyen ütemű béremelkedést tesz lehetővé, hanem azt is, hogy milyen béremelkedési ütem mellett valósítható csak meg a tervezett gazdasági fejlődés. Vagyis: a bérek emelését nemcsak a lehetőségektől, hanem gazdaságfejlesztési szándékainktól is függővé kell tenni. Ebből a szempontból milyennek ítéli meg Buda elvtárs a jelenlegi bérpolitikát és bérezési gyakorlatot? — Ma már közhelyszerű igazság, hogy a társadalmi aktivitás egyik fontos mozgató rugója az anyagi és az erkölcsi ösztönzés. Népgazdasági szinten viszonylag pontosan meghatározható, hogy bizonyos gazdasági fejlődés milyen mértékű bérszínvonal-növekedést tesz lehetővé. Ez az átlag azonban iparáganként, sőt munkahelyenként is a mindenkori gazdaságfejlesztési célok szerint differenciálódik. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy nálunk a nemzeti jövedelem emelkedésével azonos mértékű a lakossági fogyasztás növekedése, tehát a gazdasági növekedéssel arányosan emelkedik a lakosság életszínvonala. Ez azt is jelenti, hogy bérpolitikánk elvi alapjai helyesek. Más kérdés, hogy a konkrét módszerekkel, a mindennapi bérezési gyakorlattal kapcsolatban sok és többnyire jogos kritika hangzik eh — Például, hogy a központi bérpolitika nem mindig érvényesül a vállalati gyakorlatban. Másképpen fogalmazva: a vállalatok fejlesztési elképzeléseiből gyakran hiányzanak a bérpolitikai megfontolások. Inkább csak azt nézik, hogy miből és mennyit lehet elosztani, de arra kevesebb a példa, hogy bizonyos vállalatgazdasági célok elérését előre is ösztönözzék a bérezéssel. — Pedig a népgazdaság általános bérpolitikájában felfedezhető ez a motívum. Ezzel kapcsolatban, csak a tavalyi központi béremelésekre, az azt kiegészítő mostani bérintézkedésekre, a szakmai bérek országos táblázatának, valamint a bértar ifarendszemek folyamatba« levő kidolgozására sőt a rendszeresen alkalmazott bér- preferenciaikra utalnék. A bérpolitikát időről időre meghatározó központi intézkedések azonban csak akkor érhetik el céljukat, ha állandóan fejlődik a vállalati 'bérpolitika is, ha a központi intézkedéseket kellő rugalmassággal a munkahely adottságaihoz. sajátosságaihoz: igazítiák G A központi bérpolitikát is át- meg átszövi a kivételek* kedvezmények — szaknyelven: a preferenciák — rendszere. Nem hátráltatják-e ezek a kivételek az alapelv következetes megvalósítását? — Nem! A bérpreferenciák a felhasznált béralapnak mindössze fél százalékát érintik. Másrészt: bérpreferenciáik nélkül nincs rugalmas, hatékony ösztönzés. Nem ártana, ha ezt tudomásul vennék a munkahelyeken is- Nincs olyan szabályozórendszer, ami minden esetben, minden, munkahelyen maradéktalanul betölthetne a feladatát. Ismétlem; a vállalatoknál és az intézményeknél éppen erre a rugalmasságra lenne szükség. Kicsiben, éppen olyan —a vállalat fejlesztési céljaihoz igazodó — helyi preferenciákat kellene alkalmazni, mint ahogy ezt a központi bér- gazdálkodásban is tesszük. Ezzel kapcsolatiban még csak any_ nyit: a gazdálkodás szinte valamennyi területén megtalálhatók a preferenciák, éppen azért, mert a gazdálkodásban nemcsak a szűkén vett közgazdasági, hanem politikai érdekek, szempontok is jelen vannak és ezeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Egyébként: az idén és jövőre, a preferencia- keret egy részét speciális feladatok — létszámmegtakarítás stib. — fokozottabb ösztönzésére akarjuk felhasználni o Végül még egy témái: a munkaügyi tevékenység ma már a legfontosabb vállalatgazdasági feladatok közé sorolható Ebből a szempontból hogyan ítéli meg a munkaügyi apparátus felkészültségét, illetve 8 minisztérium tevékenységét? — Elképzelhetetlen, hogy valamilyen fejlesztési koncepciói a munkaügyi szakemberek véle. ménye, közreműködése nélkül alakítanának ki. Ez alapvető és következetesen érvényesített követelmény a központi tervezésben és annak kellene lennie a vállalati gazdálkodásban is. A feltételes mód arra utal, hogy a termelőegységeiknél még gyakran harmadrangú tényezőként kezelik a munkaügyet. Már ma is tarthatatlan ez az állapot, hiszen a munkaerőforrások lényegében kimerültek, a fejlesztési feladatokat — az anyagi termelés területén — lényegében csak a meglevő létszámmal lehet megoldani, márpedig ennek racionális módját elsősorban a munkaügyi szakemberek ismerik. Ez még akkor is igaz, ha a munkaügyi apparátus felkészültsége, szakmai képzettsége helyenként a kívánatosnál alacsonyabb. Éppen ezért rendszeresítettük a széles körű továbbkép. zést, ezért vezettük be a speciálisan munkaügyi képzettsé. get adó közgazdász oktatást. A szakember-ellátottsággal tehát nem lesz baj, de ezeket a szakembereket képzettségüknek megfelelően feladattal és követelménnyel kell foglalkoztatni. Köszönöm a beszélgetést. Vértes Csat»
