Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-19 / 65. szám

Tanácskozás zárt ajtók mögött Béé* Hétfőn délután négy ónkor a bécsi Hotel Imperial szállóban zárt ajtók mögött folytatódott az olajexportáló arab országok ml_ Heves harcok Dél-Yietnamban Saigon A leghevesebb harcolt robban­tak ká a tavaly januári tűzszü­net,! megállapodás aláírása óta szombaton és vasárnap a dél­vietnami központi fennsíkon, Konturn térségében. Saigon! ka­tonai szóvivők közlése szerint a kétnapos harcokban a halottak, a sebesültek és az eltűntek szá­ma mindkét fél részéről eléri az nlszteremek tanácskozása az Egyesült Államok elleni embar­gó feloldásáról. Mint ismeretes, a tanácskozást vasárnap este kezdték, hétfőn délelőtt folytatták és a délutáni ülés záró megbeszélésnek tekint­hető A hétfői tanácskozást azért szakították meg, hogy a delegá­ciók vezetői még egyszer meg- konzultálhassák kormányaikkal az embargó feloldásáról hozan­dó döntést. Megbízható források szerint az Egyesült Államok el­leni embargó feloldása várható, méghozzá B;1 arányban. Algéria állítólag visszavonta közvetítői javaslatát, Líbia küldöttségének vezetője viszont kijelentette: bármilyen döntést hoznak. Lí­bia fenntartja az olajszállítási tilalmat az Egyesült Államokkal szemben. (MTI) Leonyid Brezsnye? találkozója Raul Castróval Moszkva Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitká­ra hétfőn találkozott Raul Castróval, a Kubai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagjával, a Központi Bizottság másodtitkárával, aki nemhiva­talos látogatáson van a Szov­jetunióban. Leonyid Brezsnyev és Raul Castro mélyrehatóan megvitat­ta a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Kubai Kommunista Párt. a Szovjetunió és a Kubai Köztársaság közötti sokoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésé­nek és elmélyítésének kérdéseit, és eszmecserét folytatott számos, kölcsönös érdeklődésre számot- tartó nemzetközi problémáról. A találkozó a szovjet—kubai kapcsolatokra jellemző szívé­lyesség és testvéri barátság lég­körében folyt le. (MTI) Tüntetéssé vált Jose Toha temetése 500-at, ugyanakkor haddtudósf- tók legalább 800-ról beszélnek. Ugyancsak saigoni közlés szerint a rezsim szárazföldi alakulatai­nak támogatására nagy légi és tüzérségi erőket vetettek be, A felszabadító fegyveres erők Kon­tómtól 10—14, Illetve 18 kilomé­terre harcolnak, tüzérségük mintegy 700 lövedéket lőtt ki az ellenség összesen hat állására. Az AP helyzetmagyarázata szerint a harcok kezdetének színhelye a saigoni szóhasználat­ban úgynevezett „vitatott öve­zetként” szerepel, vagyis a DIFK 'ellenőrzése alatt áll — (a szerte.). Ugyancsak tábort tudósítók je­lentették, hogy a saigoni alaku­latok úthálózat kiépítését pró­bálták megakadályozni a körzet felszabadított területén. A saigoni közlések szertnt a tüzérségi támadások célpontjául szolgáló saigoni állásokat az 5— b Jelzésű tartományi útvonal mentén február végén építették ki. A saigoni alakulatok Innen indították támadásaikat a fel­szabadított terület ellen, az ott folyó békés építőmunka meg­akadályozására. (MTI) Santiago A chilei fasiszta junta elleni tüntetéssé vált vasárnap Jose Toh árva/k, Allende volt elnök egykori belügy- és honvédelmi miniszterének temetése, Jose Tohát — akit a junta egyik börtönkórházának pribék­jei fojtottak meg múlt hét pén­teken — háromezer ember kí­sérte utolsó útjára. A gyászszer­tartás alatt — mint a hírügy­nökségek beszámolnak róla — egyre sűrűbben hangzottak fel a tömegből a „Toha elvtárs ve­lünk vagy”, az „Allende elvtára velünk vagy”, majd az „Egységes népet nem lehet legyőzni” kiáltá­sok. A fasiszta diktatúrát elíté­lő kiáltások hallatán a helyszín­re vezényelt rendőri alakulatok feltartóztatták a gyászmenetet, s a sírhoz csak a legközelebbi hozzátartozókat engedték közel. Mint a család tagjai később új­ságíróknak elmondták, a rend­I őrök azzal is fenyegetőztek, hogy a katonaságot hívják a helyszínre. Egyébként nemcsak a chilei nép széles köreiben, hanem a legmagasabb egyházi fórumokon sem adnak hitelt a rezsim Toha halálával kapcsolatban kiadott közleményének, mely szerint a volt belügy- és honvédelmi mi­niszter öngyilkosságot követett volna el. Szombaton este ugyan­is a chilei katolikus egyház feje, Raul Silva Henriquez bíboros celebrálta a Toha emlékéért megtartott gyászmisét Ez az. egyházi tisztességadás — a val­lás szabályai szerint — az ön­gyilkosoknak nem járna ki. Buenos Aires Mint a TASZSZ szovjet táv­irati iroda jelenti, a katonaság é* a csendőrség körülzárt min­den utcát, amelyen a temetési menet végighaladt. Az utcake­reszteződéseknél páncélautók álltak. A hatóságok megtiltot­ták a gyászbeszédeket Jose Toha sírjánál. A temetés után a gyász- menet számos résztvevőjét le­tartóztatták.­Uj független állam Közép-Amerikában 1974. február 7-én Mvtatalosan is független állammá kiáltották ki a volt brit gyarmatot, Gre­nadát, A kicsiny — 544 km* területű — szigetet Kolumbu« fedezte fei 1498-bán. Először a franciák gyarmatosították; majd 1627-től kezdődően a brit gyarmatbiro­dalom részévé vált- 1967-ben a Brit Nemzetköaöeeég tagjaként, — mint társult állam — bizo­nyos önkormányzatot kapott, de a legfontosabb kérdésekben vál­tozatlanul a londoni kormány volt illetékes, A vulkáni erede­tű, változatos felszínű .kellemes éghajlatú szlgiet gazdasági éle­tét a mezőgazdaság határozza meg. Fő terményei a fűszernö­vények és a déli gyümölcsök. Grenada szolgáltatja a világ szerecsen dió-termésének 40 százalékát, de igen jelentős a kakaó, a banán ég a cítromfélék termelése is. Ipara, melyben el­sősorban az élelmiszer, ég a szeszgyártás jelentékeny, a fej­lett mezőgazdaságra épült. Jelentős gazdasági tényező az idegenforgalom í*. A népesség­hez viszonyítva — közel 120 ezer — igen nagyszámú turista kere­ss. fél évente a szigetet, a ked­vező természeti adottságok mi­att. 1970-ben a megközelítőleg négyszázezer látogató több. mint 10 millió dollár forgalmat jelen, tett a szigetország számára. Az „új ékszer” elnevezésű radiká­lis mozgalom (nevét a turisták, tói vette, akik a szigetet a Ka- rlb-tenger ékszereként emlege­tik) a függetlenségen túlmenően, jelentő* belpolitikai változásokat is követel. Ennek következtében az utóbbi időben megerősödött a sztrájkmozgalom és több ösz- szetűzég is zajlott le. A függetlenség kikiáltásának „zavartalan” ünneplése is csak előzetes letartóztatások és nagy­számú rendfenntartó erő segít­ségévei volt megoldható. teTERRA— „Atlanti válóper?" Egy halasztás háttere A washingtoni Fehér Ház szóvivője hivatalosan be­jelentette, hogy Richard Nixon elhalasztja tavaszra tervezett nyugat-európai utazását. A hír körülbelül olyan szenzációként” hatott az amerikai, sőt a nem­zetközi közvéleményre, mint a meteorológiai intézet esőről szóló jelentése arra az emberre, aki zuhogó esőben hallgatja a rádiót. Magyarul: egyszerűen el­képzelhetetlennek tűnt, hogy ez a korábban tervezett Nixon-uta- zás megvalósul. A Fehér Ház bejelentése csak azt rögzítette, amit amúgy is régen tudott már mindenki. Az igazság az, hogy álmodni sem lehetne rosszabb feltétele­ket az Egyesült Államok elnö­kének nyugat-európai látogatá­sához. Ez a látogatás ugyanis — az előzetes tervek szerint — egy Kissingerék számára rendkívül fontos folyamat jelentő* állomá­sa lett volna. Csakhogy jelenleg ennek a folyamatnak pontosan az ellenkezője bontakozik ki. Az amerikai diplomácia 1973- ra meghirdette „Európa (értsd: Nyugat-Európa) évét”. A Fehér Ház és a State Department me­netrendje szerint tavaly látvá­nyos eseményekkel — például az amerikai elnök őszre terve­zett látogatásával — akarta be­tömni vagy legalábbis elfedni az atlanti kapcsolatokban táton­gó réseket. A kampány kezdete az volt, hogy Henry Kissinger átnyújtot­ta a brüszeli Kilenceknek az emlékezetes Chartát, amely az Egyesült Államok és Nyugat- Európa viszonyának afféle al­kotmánya lenne. Washington­ban már az hideg zuhanyként hatott, milyen felemás fogadta­tásban részesült Brüsszelben ez a dokumentumtervezet. A meg­figyelőknek feltűnt az amerikai erőfeszítések különös kettőssé­ge: az, hogy célkitűzései nem­csak az Egyesült Államok és Nyugat-Európa viszonylatában bizonyultak a vártnál sokkal ne. hezebben elérhetőnek, hanem felszínre hozzák és elmélyítik a Közös Piacon belüli ellentéteket is. Ez a kettősség előrevetítette egy általánosabb NATO-dilem- ma árnyékát Az árnyék azon­nal még sötétebbé vált az őszi közel-keleti háború idején. Ek­kor, mint emlékezetes, az ame­rikaiak egyoldalúan mozgósí­tottak — méghozzá nyugat-eu­rópai bázisaikon is — anélkül, hogy erre, a vonatkozó meg­állapodások értelmében, előzete­sen kikérték volna az illetékes kormányok hozzájárulását A vihar egy csapásra elfújta Nixon őszi látogatását amelyet tavaszra halasztottak. A legrosz- szabb azonban csak ezután kö­vetkezett. A korábbi valutavál­ságok eltörpültek ahhoz a ha­táshoz képest, amelyet az atlanti ellentétek elmélyítésére az olaj­válság gyakorolt Az amerikai kormányzat, amely mind a krí­zis kirobbanásában, mind an­nak kezelésében nehezen tisztáz­ható szerepet Játszott, egyre fél- reérthetetlenebbül igyekezett sa­játos hasznot húzni a helyzet­ből. Mivel 1. a Nixor-féle „kemény" in­tézkedésekkel sikerült helyreál­lítani az Egyesült Államok költ­ségvetési egyensúlyát és ezzel legalább valamelyest a dollár megingott tekintélyét, 2. az USA a többi fejlett tő­kés országnál jóval kevésbé függ az importolajtól, és 3. mivel a Fehér Háznak bel­politikai okokból (Waterga te­lj gy) is nagy szüksége volt lát­ványos külpolitikai sikerekre. Washington fontos döntésre szánta el magát. Ügy határozott, hogy az új körülmények között megpróbálja visszaszerezni poli­tikai és gazdasági hegemóniáját két legfőbb vetélytársától, Ja­pántól és az ugyancsak meg­gyengült Nyugat-EurópátóL Ilyen előzmények után és Ilyen szán­dékok jegyében szervezte meg Kissinger az olajfogyasztó or­szágok washingtoni konferenciá­ját Es ezért writ jóval több es a tanácskozás olajügynéL A többi ország pillanatnyilag jórészt behódolt az amerikai nyomásnak, amely elment egé­szen addig, hogy a „közös cse­lekvéstől” tette függővé a „kö­zös védelmet”, vagyis az ameri­kai atom pajzsot Franciaország azonban mindenre kereken ne­met mondott, még azon az áron is, hogy ez kiélezte viszonyát brüsszeli tagtáraaival, minde­nekelőtt Bonnal, JB Combat című párizsi pol­*“ gári lap már „atlanti vá­lóperről” beszélt. Ez persze túl­zás. De a fogalmazás jól érzé­kelteti azt a most már nemcsak véleményt, hanem bizonyossá­got. hogy Washington számára 1974 sem lehet „Nyugat-Európa éve”. Nixon egyszerűen nem lá­togathat el egy olyan térségbe, amelyet nemcsak a kiéleződött ellentétek jellemeznek, hanem politikai színezetű monstre- .sz táj kok és menekülésszerűen előrehozott választások is. Harmat Endre Szolidaritás a chilei néppel Ha kezdődik a nemzetközi bizottság ülésszaka Helsinki A chilei katonai junta bűn­cselekményéinek kivizsgálására alakult nemzetközi bizottság március 21-én Helsinkiben meg­nyíló első ülésszaka a chilei néppel vállalt szolidaritás egyik legkiemelkedőbb megnyilvánu­lása — hangoztatta Ulf Sundqvist finn közoktatásügyi miniszter, a nemzetközi konfe­rencia előkészítő bizottságának vezetője é TASZSZ tudósítójá­nak adott nyilatkozatában. A finn politikus elmondta, hogy a nemzetközi bizottság ülé­sén világhírű tudósok, jogászok, közéleti személyiségek, továbbá 1 j számos szakszervezet! és bőke- j mozgalom, különféle társadalmi szervezetek és politikai pártok képviselői vesznek részt. Az ülésszakra Helsinkibe várjak Salvador Allende özvegyét, Car­los AI tárni ranót, a Chilei Szo­cialista Párt főtitkárát és Volo- dia Teitelboimot, a Chilei Kom­munista Párt Politikai Bizott­ságának tagját Szemtanúkat hallgatnak meg, és dokumentumfílmeket vetíte­nek le, valamint fényképeket mutatnak be a katonai junta ül­dözéseiről, kegyetlenkedéseiről — közölte a miniszter. (M"jm

Next

/
Thumbnails
Contents