Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-17 / 64. szám

T* • /\x R m lí ® ctI b/\ mS'°Á®^eO dK aEKlIMRRISn MOSOLYOGJUNK Hunxárok én királyok — Az az érzésem, hogy az én vőlegényem nős ember, — Miért gondolod? — Tegnap rúzsnyomot hagy. tam az arcán és ma kék foltot találtam a helyén! A szabadságharc humorából (Kesztyű!) Ferenc rajza) Két ismerős találkozik. ; — A múltkor azt mondtad, « hogy három hónapig alkohol­ét elvonó kúrán voltál, én meg ; arról értesültem, hogy börtön- 5 ben ültél! S — És mit gondolsz, ott talán J tehet alkoholt inni?! * * * S S — ön ajánlotta be hozzánk 5 ezt a kiváló szakácsnőt? | — Én. i — Akkor jöjjön velem! • — Hová, az istenért?! • — Csak ide, hozzánk. Ebédel­: jen velünk! ■ * * * ; A feleség, aki éppen most ■ érkezett haza a nyaralásból, 5 szemrehányóan kijelenti: i — Miért nem tudsz egy ki­■ csit segíteni az itthoni mun- j Icákban? Amíg távol voltam, | egy szalmaszálat sem tettél itt- ; hon keresztbe! ; — Azt nem. De éppen ma KÍ. tfléfl L}f<LP hAk. 12<z k Ifrhárzokuak CSAK FÉRFIAKNAK A férfiak állama A világ egyetlen állama, ahol a lakosság 90 százaléka férfi: a Vatikán. Pontosabban a férfi- lakosok száma 350, a nőké mind­össze 37. Fülbevalók . A férfidivat legújabb slágere az Egyesült Államokban — a fülbevaló. Sokak szerint a fül- • bevaló-viselés „felfutóban levő” jj divat. Nem is olyan régen a ! férfiak hosszú haja még ritka- : ság számba ment. Ma csaknem ■ minden fiatalember hosszúba- ; jat visel. A következő lépés a : fülbevaló lesz, mint a féxififüg- • getlenség újabb bizonyítéka. S A legjobb férjanyag Egy ismert angol komikus szí- | nész szerint az okos lányok a \ katonaviselt fiatalemberek kö- j zül választanak maguknak fér- ; jet. A leszerelt katonák kitű- j nőén értenek a foltozáshoz és aj'i stoppoláshoz, a mosogatáshoz, a “—' súroláshoz és az ágyazáshoz. Megelégszenek némi zsebpénz­zel, kevés pihenés is elég nekik és a parancsszóra mindig hall­gatnak. Az apaság megállapítása A vércsoportvizsgálat önma- j gaban nem teszi lehetővé az j apaság százszázalékos megálla- ! pítását. Banmann professzor S (Géni) uj, véleménye szerint * minden eddiginél biztosabb módszert dolgozott ki. összeha­sonlítja a gyermek és az apa­jelölt testének negyven külön­böző méretét és negyven szám­mal kifejezhető antropobiomet- riai mutatóját (az áll formája, a szem színe, a haijszín stb.). Influenza K'v ­— Elkezdődött 1969-ben. Egy este influenzásán jött haza... (A Wochenpresse karikatúrája) Nem vagyok válogatós rakod a kisebbik bő­röndbe a pizsamámat, szappant, törölközőt, s mindent, ami egy há­rom napig tartó vidéki tartózkodáshoz szüksé­ges. Nem mondtam még? Hajnalban a fő­mérnökkel három nap­ra lemegyünk a vidéki telepünkre... «— • — reggel mázoltam be olajfesték­kel azt a széket, amelyen ülsz! * » » Gyönyörű fiatal lány lép be a boltba nagymamájával. Meg­kérdezi a fiatal eladót: — Mennyibe kerül egy méter, ebből az anyagból? — Nálunk 1 méter egy puszi — kellemkedik az eladó. — Jól van — mondja a kis­lány —, mérjen le 10 métert. Majd a nagymama kifizeti. * • * Két férfi ül a parkban egy pádon. Az egyik így szól: — Mi az: piros fehér csíkos, 24 lába van és zöld szeme? — Nem tudom. — Én sem, de a maga helyé­ben levenném az ingemről. * * * Egy férfi betér az ajándék­boltba és így szól: — Szeretnék miami ajándé­kot venni az apámnak. Holnap lesz 64 éves. — Szerencséje van, uram — mondja az elárusító. — Véletlenül van egy sakktáblám, éppen 64 mezövek • • * A hagyatéki becsüs elküldi segédjét egy elhalálozott ügy­fele lakásába: — Állítsa össze a pontos hagyatéki leltárt. De gondosan ám! A segéd nagy buzgalommal lát munkához, de még este sem tér vissza az üzletbe. Fő­nöke ekkor személyesen indul keresésére. Belép a lakásba és a segédet ott találja a heverőn, mély álomba merülve. Mellet­te egy cédula a következő fel­írással: egy asztal, egy abrosz, egy tele rumosüveg. A tele szót később áthúzta és fölé írta: „félig tele”, majd ezt a szót is áthúzta és fölé írta: „üres”. A lap alján reszkető írással a következő olvasható: „egy mozgó szőnyeg”. • * * — Nem is tudtam, hogy van telefonod. — Hogyhogy? Te nem olva­sol telefonkönyvet? * • * „Minden áldott nap ezek az ócska hivatali ügyes-bajos dol­gok! Egyszer szeretnék életem­ben valami igazán nagyot, va~ lami tisztát csinálni!” — Vállalj elefántmosást! * * * Egy automata mérlegre fel­lép egy ugyancsak testes asz- szonyság. A masina kétségbe­esetten nyikorog, majd feltű­nik a felirat. „Egyszerre csak egy szentély lépjen a mérleg­re!” (D. E.) Az 1948—49-es foradalomra és szabadságharcra elsősorban résztvevőinek hősiessége, bátor­sága, forradalmi szelleme okán emlékezünk. A történelem fé­nyes lapjaira kívánkozó tettek mellett humorban is bővelkedett az a másfél gyönyörű esztendő, vagy legalábbis a későbbi évti­zedek, amikor Jó néhány vissza­emlékezés született a nagy idők­re. Ezekből a szabadságharcos anekdotákból gyűjtött a tiszafü­redi Kossuth Múzeumban Dé­nes Géza... Csak osztrák kenyéren A Hardox-vasasok megszáll­ták Békéscsabát, s az ezredes — magyarnak született, de oszt­rák sorba állt tiszt — beszédet tartott a népnek: — Azért jöttünk ide, hogy a régi békét helyreállítsuk, s a 9 i ■ Aforizmák ■ ■ Sohasem adok tanácsot a ■ aarátaimnak. Ha hallgatnak ! rám, később összevesznek ve- : em. Ha nem hallgatnak rám, : in vagyok az. aki összevész : /elük. (HENRI JEANSON) j Bármi legyen is a könnyek i >ka, végül mégis csak az or- : rot kell megtörölni. (HEINRICH HEINE) \ m Könnyebb semmit sem köl- í eni, mint keveset költeni. : (JULES RENARD) j Ha az egészséged gyenge ■ ábon áll, próbálj meg másra : 'ondolni. (EDWARD F. BENSON) j A könyv a legjobb barát. j ■ )yan megértő, mint senki ■ nás. Csak egyetlen dolgot • lem tud elviselni: ha kölcsön ; időd. Ha ezt megteszed, úgy f elháborodik, hogy soha töb- ; lé nem tér vissza hozzád. (ROBERT DE FLERS) [ H. J. S magyar, szlovák vagy romár, *ny any el vekre tekintet nélkül kifejezzük hűségünket a nemzet törvényes királya iránt. Éljen tehát apostoli királyunk, első Ferenc József! A közelében álló egyik csabai felkiáltott: — En nem vagyok a király el­lensége uram, de azért éljen Kossuth Lajos is! Mire a tömeg égnek törő har­sogással zúgta: — Éljen Kossuth Lajos! Es valaki hozzátette: — Ferenc Jóska is élhet, de csak osztrák kenyéren! Festék nélkül — Vitéz úr, micsoda huszá­rok maguk? — szólította meg egy ügyvéd a főutcán sétálgató Kossuth-huszárokat. — Hát... csak huszárok va­gy unkl — felelte szerényen aa egyik. — Azt látom, de miféle nevei viselnek? — Mi vagyunk az 1. számú huJ szárezred. — No igen, de én a tulajdon nos nevét kérdem. Ferdinand, Wilhelm, Coburg vagy micso­da? — Ejnye — csóválta meg fpJ jét egy fiatal hadnagy —, hát nem látja, hogy mi Kossuth hu­szárjai vagyunk? — Honnan látnám? — Hogy nemcsak a ruhánk; hanem az arcunk 1® piros. Még­hozzá nem a festéktől, mint a Ferdinánd, a Wilhelm meg ki a csuda huszárjainak... A köztársasági király A köztársaság kikiáltása után Kossuth Lajos Sarkad község bírójával beszélgetett, magya­rázván neki a királyság és a köz­társaság közötti különbséget, a köztársaság üdvözítő voltát. Kí­váncsi volt, hogyan értette meg mindezt beszélgetőtársa. Kér­désére a pohos bíró így vála­szolt: — Átlátom én, hogy a köztár­saság a jobb. De kérdezem Kos­suth uramat, ki lesz a köztársa­ságban a király? Es én, mint bíró, hány hold földet kapok a köztársasági király őfelségétől? Kossuth legyintett és „kutyá­ból nem lesz szalonna” meg­jegyzéssel hagyta ott az értet- len elöljárót. — rersze, te mar me­gint rohansz be a tv elé. Nem vagy képes arra, hogy nyugodtan befe­jezd a vacsorát. Arra sem vagy hajlandó, hogy segíts egy kicsit a moso­gatásban, törölgetésben. Jó. ezt már megszoktam, elvégzem egyedül is. De legalább azt beszéljük meg együtt, hogy ml le­gyen holnap vacsorára... — Jó, jó drágám, vé­gezd el a muhkád a konyhában, s majd benn a tv előtt megbe­széljük. Sietek, mert kez­dődik a híradó, tudod, hogy az engem mennyire érdekel... — Miért nem szóltál, hogy már megkezdő­dött a film? No, mind­egy, ha vége lesz, majd elmeséled az elejéi. Ad­dig is tűnődj azon, hogy mit készítsek holnap va­\ csóréra? Mit gondolsz, > vegyek készételt? Ügy j unom már minden este ■ a hideg vacsorát. Olyan i gusztusos töltött kapusz­■ tát láttam a Csemegé­■ ben. Borbásné a múlt- , kor már kipróbálta. Iz­■ lett neki. ' — Jó. drágám, vegyél ' töltött káposztát. Igaz, ég tőle a gyomrom és epegörcsöt kapok tőle, ' de vegyél csak, egyszer kibírom. Nézd, mindjárt felborulnak a kocsival! Hát nem látják, hogy ott rohantak el a lo­pott autó mellett? — Tényleg, most jut eszembe, hogy amikor a télen disznótorban vol­tunk, a töltött káposzta ’ miatt két napig én is '. rosszul éreztem magam. Akkor valószínű, babot vagy lencsét veszek. Forró vízben meg kell csak melegíteni és tíz percen ! belül vacsorázhatunk. — Babot? Lencsét? / Erről jut eszembe! Me­séltem már neked, hogy , amikor a menzán bab vagy lencse volt, min­dig éhesen mentem ha­za? De ez régen volt. Most ha az üzemben azt készítek itthon valamit. Hegen ettünk főtt tész­tát. Mondd, mákot, diót, túrót vagy lekvárt te­gyek rá? — Magad készíted? Igen, igen. Nézz oda! Ekkora marhaságot? Szentül meg voltam győ­ződve, hogy a sofőr a gyilkos és most őt is ki- nyiffantották! No, ez kezd tényleg izgalmasad főznek, megyek a büfé­be. Nagyon jó szendvi­cseket árulnak. Na, na, észreveszi, hogy a füg­gönyt közben elhúzták? Ilyen pancsert! Hát ott a gyilkos, csak a kezét kelteni kinyújtani... — Azt hiszem, mégis az lesz a jó, ha magam válni. Mit is mondtál, drágám? Magad készí­ted? Persze, persze, örü­lök, ha segítesz mégis, az asszonyt kéz... — Miket beszélsz te össze-vissza? — Mit drágám? Hát azt, hogy magad készí­ted elő a dolgaimat, be-

Next

/
Thumbnails
Contents