Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-17 / 64. szám
T* • /\x R m lí ® ctI b/\ mS'°Á®^eO dK aEKlIMRRISn MOSOLYOGJUNK Hunxárok én királyok — Az az érzésem, hogy az én vőlegényem nős ember, — Miért gondolod? — Tegnap rúzsnyomot hagy. tam az arcán és ma kék foltot találtam a helyén! A szabadságharc humorából (Kesztyű!) Ferenc rajza) Két ismerős találkozik. ; — A múltkor azt mondtad, « hogy három hónapig alkoholét elvonó kúrán voltál, én meg ; arról értesültem, hogy börtön- 5 ben ültél! S — És mit gondolsz, ott talán J tehet alkoholt inni?! * * * S S — ön ajánlotta be hozzánk 5 ezt a kiváló szakácsnőt? | — Én. i — Akkor jöjjön velem! • — Hová, az istenért?! • — Csak ide, hozzánk. Ebédel: jen velünk! ■ * * * ; A feleség, aki éppen most ■ érkezett haza a nyaralásból, 5 szemrehányóan kijelenti: i — Miért nem tudsz egy ki■ csit segíteni az itthoni mun- j Icákban? Amíg távol voltam, | egy szalmaszálat sem tettél itt- ; hon keresztbe! ; — Azt nem. De éppen ma KÍ. tfléfl L}f<LP hAk. 12<z k Ifrhárzokuak CSAK FÉRFIAKNAK A férfiak állama A világ egyetlen állama, ahol a lakosság 90 százaléka férfi: a Vatikán. Pontosabban a férfi- lakosok száma 350, a nőké mindössze 37. Fülbevalók . A férfidivat legújabb slágere az Egyesült Államokban — a fülbevaló. Sokak szerint a fül- • bevaló-viselés „felfutóban levő” jj divat. Nem is olyan régen a ! férfiak hosszú haja még ritka- : ság számba ment. Ma csaknem ■ minden fiatalember hosszúba- ; jat visel. A következő lépés a : fülbevaló lesz, mint a féxififüg- • getlenség újabb bizonyítéka. S A legjobb férjanyag Egy ismert angol komikus szí- | nész szerint az okos lányok a \ katonaviselt fiatalemberek kö- j zül választanak maguknak fér- ; jet. A leszerelt katonák kitű- j nőén értenek a foltozáshoz és aj'i stoppoláshoz, a mosogatáshoz, a “—' súroláshoz és az ágyazáshoz. Megelégszenek némi zsebpénzzel, kevés pihenés is elég nekik és a parancsszóra mindig hallgatnak. Az apaság megállapítása A vércsoportvizsgálat önma- j gaban nem teszi lehetővé az j apaság százszázalékos megálla- ! pítását. Banmann professzor S (Géni) uj, véleménye szerint * minden eddiginél biztosabb módszert dolgozott ki. összehasonlítja a gyermek és az apajelölt testének negyven különböző méretét és negyven számmal kifejezhető antropobiomet- riai mutatóját (az áll formája, a szem színe, a haijszín stb.). Influenza K'v — Elkezdődött 1969-ben. Egy este influenzásán jött haza... (A Wochenpresse karikatúrája) Nem vagyok válogatós rakod a kisebbik bőröndbe a pizsamámat, szappant, törölközőt, s mindent, ami egy három napig tartó vidéki tartózkodáshoz szükséges. Nem mondtam még? Hajnalban a főmérnökkel három napra lemegyünk a vidéki telepünkre... «— • — reggel mázoltam be olajfestékkel azt a széket, amelyen ülsz! * » » Gyönyörű fiatal lány lép be a boltba nagymamájával. Megkérdezi a fiatal eladót: — Mennyibe kerül egy méter, ebből az anyagból? — Nálunk 1 méter egy puszi — kellemkedik az eladó. — Jól van — mondja a kislány —, mérjen le 10 métert. Majd a nagymama kifizeti. * • * Két férfi ül a parkban egy pádon. Az egyik így szól: — Mi az: piros fehér csíkos, 24 lába van és zöld szeme? — Nem tudom. — Én sem, de a maga helyében levenném az ingemről. * * * Egy férfi betér az ajándékboltba és így szól: — Szeretnék miami ajándékot venni az apámnak. Holnap lesz 64 éves. — Szerencséje van, uram — mondja az elárusító. — Véletlenül van egy sakktáblám, éppen 64 mezövek • • * A hagyatéki becsüs elküldi segédjét egy elhalálozott ügyfele lakásába: — Állítsa össze a pontos hagyatéki leltárt. De gondosan ám! A segéd nagy buzgalommal lát munkához, de még este sem tér vissza az üzletbe. Főnöke ekkor személyesen indul keresésére. Belép a lakásba és a segédet ott találja a heverőn, mély álomba merülve. Mellette egy cédula a következő felírással: egy asztal, egy abrosz, egy tele rumosüveg. A tele szót később áthúzta és fölé írta: „félig tele”, majd ezt a szót is áthúzta és fölé írta: „üres”. A lap alján reszkető írással a következő olvasható: „egy mozgó szőnyeg”. • * * — Nem is tudtam, hogy van telefonod. — Hogyhogy? Te nem olvasol telefonkönyvet? * • * „Minden áldott nap ezek az ócska hivatali ügyes-bajos dolgok! Egyszer szeretnék életemben valami igazán nagyot, va~ lami tisztát csinálni!” — Vállalj elefántmosást! * * * Egy automata mérlegre fellép egy ugyancsak testes asz- szonyság. A masina kétségbeesetten nyikorog, majd feltűnik a felirat. „Egyszerre csak egy szentély lépjen a mérlegre!” (D. E.) Az 1948—49-es foradalomra és szabadságharcra elsősorban résztvevőinek hősiessége, bátorsága, forradalmi szelleme okán emlékezünk. A történelem fényes lapjaira kívánkozó tettek mellett humorban is bővelkedett az a másfél gyönyörű esztendő, vagy legalábbis a későbbi évtizedek, amikor Jó néhány visszaemlékezés született a nagy időkre. Ezekből a szabadságharcos anekdotákból gyűjtött a tiszafüredi Kossuth Múzeumban Dénes Géza... Csak osztrák kenyéren A Hardox-vasasok megszállták Békéscsabát, s az ezredes — magyarnak született, de osztrák sorba állt tiszt — beszédet tartott a népnek: — Azért jöttünk ide, hogy a régi békét helyreállítsuk, s a 9 i ■ Aforizmák ■ ■ Sohasem adok tanácsot a ■ aarátaimnak. Ha hallgatnak ! rám, később összevesznek ve- : em. Ha nem hallgatnak rám, : in vagyok az. aki összevész : /elük. (HENRI JEANSON) j Bármi legyen is a könnyek i >ka, végül mégis csak az or- : rot kell megtörölni. (HEINRICH HEINE) \ m Könnyebb semmit sem köl- í eni, mint keveset költeni. : (JULES RENARD) j Ha az egészséged gyenge ■ ábon áll, próbálj meg másra : 'ondolni. (EDWARD F. BENSON) j A könyv a legjobb barát. j ■ )yan megértő, mint senki ■ nás. Csak egyetlen dolgot • lem tud elviselni: ha kölcsön ; időd. Ha ezt megteszed, úgy f elháborodik, hogy soha töb- ; lé nem tér vissza hozzád. (ROBERT DE FLERS) [ H. J. S magyar, szlovák vagy romár, *ny any el vekre tekintet nélkül kifejezzük hűségünket a nemzet törvényes királya iránt. Éljen tehát apostoli királyunk, első Ferenc József! A közelében álló egyik csabai felkiáltott: — En nem vagyok a király ellensége uram, de azért éljen Kossuth Lajos is! Mire a tömeg égnek törő harsogással zúgta: — Éljen Kossuth Lajos! Es valaki hozzátette: — Ferenc Jóska is élhet, de csak osztrák kenyéren! Festék nélkül — Vitéz úr, micsoda huszárok maguk? — szólította meg egy ügyvéd a főutcán sétálgató Kossuth-huszárokat. — Hát... csak huszárok vagy unkl — felelte szerényen aa egyik. — Azt látom, de miféle nevei viselnek? — Mi vagyunk az 1. számú huJ szárezred. — No igen, de én a tulajdon nos nevét kérdem. Ferdinand, Wilhelm, Coburg vagy micsoda? — Ejnye — csóválta meg fpJ jét egy fiatal hadnagy —, hát nem látja, hogy mi Kossuth huszárjai vagyunk? — Honnan látnám? — Hogy nemcsak a ruhánk; hanem az arcunk 1® piros. Méghozzá nem a festéktől, mint a Ferdinánd, a Wilhelm meg ki a csuda huszárjainak... A köztársasági király A köztársaság kikiáltása után Kossuth Lajos Sarkad község bírójával beszélgetett, magyarázván neki a királyság és a köztársaság közötti különbséget, a köztársaság üdvözítő voltát. Kíváncsi volt, hogyan értette meg mindezt beszélgetőtársa. Kérdésére a pohos bíró így válaszolt: — Átlátom én, hogy a köztársaság a jobb. De kérdezem Kossuth uramat, ki lesz a köztársaságban a király? Es én, mint bíró, hány hold földet kapok a köztársasági király őfelségétől? Kossuth legyintett és „kutyából nem lesz szalonna” megjegyzéssel hagyta ott az értet- len elöljárót. — rersze, te mar megint rohansz be a tv elé. Nem vagy képes arra, hogy nyugodtan befejezd a vacsorát. Arra sem vagy hajlandó, hogy segíts egy kicsit a mosogatásban, törölgetésben. Jó. ezt már megszoktam, elvégzem egyedül is. De legalább azt beszéljük meg együtt, hogy ml legyen holnap vacsorára... — Jó, jó drágám, végezd el a muhkád a konyhában, s majd benn a tv előtt megbeszéljük. Sietek, mert kezdődik a híradó, tudod, hogy az engem mennyire érdekel... — Miért nem szóltál, hogy már megkezdődött a film? No, mindegy, ha vége lesz, majd elmeséled az elejéi. Addig is tűnődj azon, hogy mit készítsek holnap va\ csóréra? Mit gondolsz, > vegyek készételt? Ügy j unom már minden este ■ a hideg vacsorát. Olyan i gusztusos töltött kapusz■ tát láttam a Csemegé■ ben. Borbásné a múlt- , kor már kipróbálta. Iz■ lett neki. ' — Jó. drágám, vegyél ' töltött káposztát. Igaz, ég tőle a gyomrom és epegörcsöt kapok tőle, ' de vegyél csak, egyszer kibírom. Nézd, mindjárt felborulnak a kocsival! Hát nem látják, hogy ott rohantak el a lopott autó mellett? — Tényleg, most jut eszembe, hogy amikor a télen disznótorban voltunk, a töltött káposzta ’ miatt két napig én is '. rosszul éreztem magam. Akkor valószínű, babot vagy lencsét veszek. Forró vízben meg kell csak melegíteni és tíz percen ! belül vacsorázhatunk. — Babot? Lencsét? / Erről jut eszembe! Meséltem már neked, hogy , amikor a menzán bab vagy lencse volt, mindig éhesen mentem haza? De ez régen volt. Most ha az üzemben azt készítek itthon valamit. Hegen ettünk főtt tésztát. Mondd, mákot, diót, túrót vagy lekvárt tegyek rá? — Magad készíted? Igen, igen. Nézz oda! Ekkora marhaságot? Szentül meg voltam győződve, hogy a sofőr a gyilkos és most őt is ki- nyiffantották! No, ez kezd tényleg izgalmasad főznek, megyek a büfébe. Nagyon jó szendvicseket árulnak. Na, na, észreveszi, hogy a függönyt közben elhúzták? Ilyen pancsert! Hát ott a gyilkos, csak a kezét kelteni kinyújtani... — Azt hiszem, mégis az lesz a jó, ha magam válni. Mit is mondtál, drágám? Magad készíted? Persze, persze, örülök, ha segítesz mégis, az asszonyt kéz... — Miket beszélsz te össze-vissza? — Mit drágám? Hát azt, hogy magad készíted elő a dolgaimat, be-
