Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-17 / 64. szám

A munkásművelddésről Meditáció négy cikk után Pályázati felhívás a Marxizmus—Leninismus Esti Egyetem általános és szakosító tagozataira Két hónap alaítt, négy al­kalommal jelentkeztünk írá- saintkíkal, melyek „A munkás- művelődésről” címmel külön­böző szakszervezeti könyvtá­rakban szerzett tapasztalatain­kat tárták az olvasók elé, az­zal a kimondott szándékkal, hogy segítséget adjunk a mun­kásművelődés kiteljesítéséhez, kiemeljük a hasznos dolgokat, és fel térképezzük a hibáikat, ide sorolva a lehetőségek nem teljes kihasználását is, mert enéllkül ma már el sem képzel­hető megfelelő fejlődés, A négy könyvtár közül (ket­tő — a gyulai és az orosházi — úgynevezett körzeti könyvtár, üzemi viszont a Sarkadi Cu­korgyárban szervezett, és ha­sonló funkciót teljesít a Felső­nyomási Állami Gazdaság könyvtára Telekgerendáson, a MEDOSZ-kult úrházban. Visszatekintve a sorozat négy cikkére, azt az első, igen fon­tos és némiképpen meglepő következtetést kell rögzítenünk, hogy szakszervezeti könyvtára­inkban óriási, lehetőségek rej. lenek — a tartalmi feladatok különböző megvalósítását ille­tően —, de azok határáig még nem jutottak el. Persze, ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy nincs szükségük állandó­an növekvő anyagi és más — például módszertani — segít­ségre, de nyomatéklkal hang­súlyozom, lehetőségeik hatéko­nyabb tevékenységet ígérnének. Hogy miért nem élnek jobban az adott lehetőségeikkel, miért nem kutatják a rejtett, de szintén adott lehetőségeket — nos, erre nem könnyű vála­szolni, és nem is lehet egyér­telműen. Van, ahol bizonyos közömbösség a gátló tényező, és ez is fakadhat sok mindeb­ből. A könyvtáros is elveszít­heti a kedvét, és közömbössé válhat, ha számos törekvése ba­lul üt ki, ha éveken ét, nem veszik észre, hogy él és tett már valamit, vagy ha töri magát, és valahol, valakik mindig az útjába állnak és el­süllyesztik legszebb törekvé­seit. Aztán van a dolognak más oldala is. Például az, ha • a könyvtárost nem feszíti különö­sebb hivatástudat, a „nagy cél szent hevülete”, ha szabad így fogalmazni, ha inkább hivatal­nok, mint népművelő. Távol áll tőlem, hogy csalk megyénk szakszervezeti könyv­tárosairól mondjam ezt. hiszen hivatás tu dó és nem hivatás­tudó, önzetlen, tennivágyó, „szent hevületű” vagy éppen közömbös ember számos talál­ható; nem nehéz oda eljutni tehát, hogy általában — az em­berek között. Márpedig ha ez így van — és így van! —. akkor azt hi­szem nem sértő, ha ezúttal négy cikkünk kapcsán a szak- szervezeti könyvtárosokról esik szó, és egyáltalán könyvtáraik­ról, melyeknek egyre inkább a munJkásművelődés fellegváraivá kell emelkedniük. Emelkednek-e? Nyugodt lélekkel írhatom négy különböző könyvtárban szerzett tapasztalatom alap­ján, hogy emelkednek. Csak nem egyformán, és nem zavar­talanul. Sok még a szemlélet­beli ballaszt, ezeket mihama­rabb le kell vágni ahhoz, hogy súlyuktól megkönnyebbülve, magasabbra emelkedjen a lég­hajó, melynek jelmondata; A munkásmúoelödésért! Lehet, hogy profán ez így, kérem, nézzék el nekem a léghajót. A munka a lényeges, az, hogy a megye szakszervezeti könyvtáraiban mit írhatunk a munkámúvelődés „megvalósí­tott” rovatába. Gyulán, a kör­zeti könyvtárban például azt tapasztaltam, hogy kitűnő a könyvállomány gyarapítása, de a 15 ezer kötet könyvből — a letéti könyvtárakba kivitt, kb. 5 ezret leszámítva — marad bent 10 ezer, és tavaly mind­össze 410 olvasójuk volt! Ez roppant kevés, hiába beszé­lünk arról, hogy a körzeti könyvtáraik elsődleges feladata a letéti könyvtárak szervezése (A szakszervezeti könyvtárak szervezeti és működési szabály, zata, 34. pont), és csak „lehető­ség szerinti” a közvetlen könyv­tári tevékenység. Ez semmi­képpen nem helyes, és nyilván a szervezeti és működési sza­bályzat sem örök érvényű, az élet majd változtat azon! Szá­mos példát hozhatunk arra, hogy kitűnő intézkedések egy idő után elavulttá válnak, és nem a mindenáron való fenn­tartásuk, hanem megváltozta­tásuk a kötelező. Ugyanakkor a gyulai könyvtár szép olvasó­teremmel is rendelkezik, ha­bár az inkább az ottani ven­dégszobákhoz tartozik, de azért a könyvtárat látogatóké is. hi­szen ott állították fel a folyó­irat-tárolóit. Feltehető, hogy mindkét funkcióját sikeresen elláthatná. A Sarkadi Cukorgyár könyvtárában Hermann Imre, a kultúrház vezetője sok iz­galmas, érdekes dolgot mondott. Az olvasói létszám nagy része fizikai dolgozó, a gyári vezetek készségesen támogatják a könyvtárat is, az anyagi támo­gatás azonban nagyobb érdek­lődéssel is párosulhatna — mond­ta. Dicsérte az SZMT központi könyvtárát, mert annak mun­katársai nemcsak szóban segí­tenek! Az orosházi körzeti könyvtárban már sokkal ösz- szetettebben jelentkeztek a problémák. A város impozáns, új művelődési központjában elhelyezett könyvtarban ketten dolgoznak, váltakozó sikerrel, de feltétlen akarással, hivatás- tudattal. Ebben a cikkben ír­tuk például: „Az olvasótermi munka a legerősebb oldaluk, s ahogy erről beszélgetünk, mégis kiderül: mennyi lehetőségük van még, és hány ötletük csak tor­zó, egyszerűen azért, mert Göndösné (a könyvtárvezető) sokszor nagyon is egyedül ma­rad gondjaival.” — Később Göndösné mondja: „Tavaly Darvas Józseffel találkoztak ol­vasóink. Nagyszerű volt. Igaz, ami igaz, az olvasóterem mel­letti szabadpolcosban, a köny­vesszekrényeken is ültek, sokan pedig a folyosóra szorultak. Nagyon lelkesek voltunk: így (kell ezt tovább! Meghívtuk Moldova Györgyöt, Fehér Klá­rát. Moldova ném vállalta. Fe­hér Klára nem válaszolt... még.” Beszélgetésünkkor derült ki. hogy azért itt is hiányzik az ötletmozdító, megvalósító se­gítség. Régi, tapasztalt népmű­velőkhöz szóltunk: segítsék a fiatalokat! Segítsék az akarást, a hivatástudatot a kudarcoktól megkímélni! Es megfogalmaz­tuk azt az igazságot is, hogy „ma már egyre inkább össze. mosódnak o feladatok: a könyv­tár nemcsak könyvkölcsönző- hely, jobb esetben olyan, ahol olvasgatni, jegyzetelgetni lehet, hanem olyan hely is, ahol a közművelődésnek számos for­mája megvalósulhat, lehetősé­gekre találhat. A könyvtárak sem lehetnek már meg össze­jövetelek, klubestek és a többi­ek nélkül, és eddig sem lehet­tek volna.” Nos, közben az is kiderült, hogy az igazság, az igény, a kor emberének igénye (még ha azt nekünk, népmű­velőknek kell sokszor kibá­nyászni az emberek szunnyadó vágyaiból, törekvéseiből) nem valósulhat meg olyan egysze. rűen. ahogy elképzeltük. Viták és eléggé meddő viták kövezik az utat. amely a jó szándék csalhatatlan jegyeit viseli ugyan, de azért nem a pokol­ba vezet, hanem olyan könyv­tárakhoz, ahol tért ajtók vár­ják a mindenféle emberi szel­lemi igényt, és nem dőlnek össze a szabadpolcok, ha estén­ként egy-egy kis közösség ze­néről beszélget és azt a könyv­táros vezeti, aki szintén él-hal a muzsikáért, és lehet, hogy nem is nevezik el magukat ze­nei klubnak, de mégis azt csi­nálnak. Nem hiszem, hogy bizonyíta­nom kell: a közművelődési in­tézmények nagy, közös felada­tának, a szocialista emberré formálás csodálatos folyamatá­nak útján minden jó eszközt, módszert fel kell használniuk. Lehet, hogy ez ma még furcsa és meghökkentő, de, hogy kor­szerű, az nem vitás. Olvasó embereket, művelődő munká­sokat, parasztokat és értelmi­ségieket akarunk, hogy nagy terveink mind magasabb szin­ten legyenek valósággá, ehhez pedig a huszadik század har­madik harmadának megfeleilő kereteket, formákat, módszere­ket kell választani, találni és kimunkálni, még akkor is, ha nem megy simán, ha akadnak, aldk az újra törevést hitet­lenül fogadják, akik megmoso­lyogják, akik igyekeznek visz- szagyúrnl, mondván: aki nem kezd valami újba, ismeretlen­be, az nem okozhat problémá­kat. Tudom, hogy a könyvtáro­sok között is akad sok-sok „ne­héz ember”. De jó, hogy így van! De akadnak közömbösek is. és bizonyos kialakult szo­kásokhoz, leírt dolgokhoz me­reven ragaszkodók. Meglepő ez? Azt hiszem nem. Az ember sajátossága, hogy ilyen is„ olyan is, hogy sokféle. Es nem min­dig azok aratják a legtöbb si­kert, akik életüket teszik a job­bításra, az emberekért való szép munkára, erőfeszítésekre. A biztató az, hogy ilyen embe­rek közül ma már egyre keve­sebbet ér kudarc, és egyre töb­ben jutnak olyan körülmények közé. hogy adottságaikat, tehet­ségüket a köz javára haszno­síthatják. A négy cikk apró tanul­ságait újra sorolni felesleges lenne. Ha már nem mind úgy van, az újságíró öröme is az, és ha volt, amiben nem tud­ta teljesen megközelíteni az igazságot, a legjellemzőbbet, az „A munikásrnűvelődésről”-so- rozatiunk hasznosságát és eredményeit nem csorbíthatja. Mondják szakszervezeti könyv­tárosaink, hogy azért a mun­kásművelődésért tenni a taná­csi könyvtárhálózat feladata is. így van, ennek ellenkezőjét senki sem állította. De, hogy ezúttal most a szakszervezeti könyvtárakat kerestük fel. el­nézést kér érte a cikkek írója; Sasg Ervin A Magyar Szocialista Mun­káspárt Békés megyei Oktatási Igazgatósága felvételt pályáza­tot hirdet az 1974/75-ös oktatá­si évre a Marxizmus—Leniniz- mus Esti Egyetem hároméves általános tagozatára, a kétéves szakosított tagozatokra. HÁROMÉVES ALTALANOS TAGOZAT: Az 1974/75-ös oktatási évben a hároméves általános tagoza­ton Békéscsabán, Békésen, Me- zőkovácshózán, Orosházán, Gyu­lán, Szarvason. Szeghalmon In­dulnak új évfolyamok. Az általános tagozaton a ta­nulmányi idő három év. A hall­gatók az első évben filozófiát, a másodikon politikai gazda­ságtant, harmadikban magyar és nemzetközi munkásmozga­lom történetet tanulnak. Felvételüket azok kérhetik, akik egyetemi, középiskolai, il­letve marxizmus—leninizmus esti középfokú iskolai végzett­séggel rendelkeznek. A hallgatók hetenként egy­szer kötelező háromórás foglal­kozáson (előadás, osztályfoglal­kozás) vesznek részt. Negyed­évenként beszámolót, féléven­ként kollokviumot, év végén szigorlati vizsgát tesznek. Azok a hallgatók, akik a há­roméves általános tagozatot eredményesen elvégzik, az egye­temek és főiskolák, illetve aka­démiák esti és levelező tagoza­tain folytatott tanulmányok esetén felmentést kapnak a marxizmus—leninizmus tárgyak vizsgái alól. Tudományos fokozat elnyeré­séhez a kandidátusi minimum keretében előírt ideológiai vizs­gát nem kell tenniük. A hároméves általános tago­zatra jelentkezőknek pályáza­tukat — 2 db 3x4 cm-es fény­képpel ellátva — 1974. április 27-ig az illetékes járási-városi pártbizottságokra kell benyúj­tani. A jelentkezéshez szüksé­ges kérdőívek ugyanott szerez­hetők be. A jelentkezettek má­jus 27. és június 1. között felvé­teli vizsgát tesznek. Felvételi vizsga a marxizmus—leniniz­mus esti középiskola anyagából lesz. Felvételt csak azok a jelent­kezők nyerhetnek, akik a fel­vételi vizsgán megfelelnek, aki­ket a pártszervezet és munka­hely javasol. Az esti egyetemi oktatáshoz tananyagot az oktatási igazga­tóság biztosít, melyet a hallga­tóknak meg kell vásárolni. Az általános tagozat hallgatói éven­te 170.— Ft tandíjat fizetnek, Mint arról már korábban hírt adtunk, a TIT Békés megyei szervezete ismeretterjesztő mun­kájának hatékonyabbá tétele érdekében helyi csoportokat, szervezeteket hoz létre. Pénte­ken, március 15-én délután Két- sopronyban Kertész Márton, a TIT megyei szervezetének elnö­ke, a megyei tanács titkára avat­ta fel a községi TIT-csoportot. két részletben. Az első részletet (85.— Ft) 1974. szeptember 15-ig, a másodikat pedig 1975. február 15-ig kell befizetni. Mu­lasztók tanulmányaikat nem folytathatják. SZAKOSÍTOTT TAGOZATOK: Szakosított tagozatok csak az oktatási igazgatóságon, Békés­csaba, Tanácsköztársaság útjaö. sz. indulnak; filozófia, szocia­lizmus politikai gazdaságtana, magyar munkásmozgalom sza­kokon. Jelentkezési határidő: 1974. május 1L A szakosított tagozatok elmé­leti továbbképzést, felsőfokú képzést nyújtanak. A tanulmá­nyi idő 2 év. Szakosító tagozatra felvételt azok a jelentkezők nyerhetnek, akiket a pártszervezet és mun­kahely javasol, akik egyetemi, főiskolai, illetve az esti egye­temi végzettséggel rendelkez­nek. A jelentkezők a választott szakból felvételi vizsgát tesz­nek. A jelentkezéshez szüksé­ges kérdőíveket a járási, váro­si pártbizottságokon, illetve az oktatási igazgatóságon lehet be­szerezni. A kétéves szakosított tagozat elvégzése után a hallgatók ál­lamvizsgát tesznek. Eredményes államvizsga után kiegészítő sza­kon folytathatják tanulmányai­kat, ahol egy év alatt az igaz­gatóság által meghatározott szakon államvizsgát tehetnek. A marxizmus három ágából le­tett sikeres államvizsga a 17/1963. (VII. 2.) sz. kormány- rendelet alapján főiskolai vég­zettséget jelent. A szakosított és a kiegészítő tagozatok hallgatói hetenként háromórás kötelező foglalkozá­son vesznek részt. Tanévenként 250.— Ft. tandíjat fizetnek két részletben: az első részletet (125.— Ft) 1974. szeptember 15-lg, a másodikat 1975. február 15-ig kell befizetni. Mulasztók tanulmányaikat nem folyta ellát­ják. A tanév minden szakon szep­tember 1-től június 30-ig tart. Az esti egyetem hallgatói a 15/1967. (XI. 18.) MŰM számú rendelet 13. § (2) bekezdése alapján (megjelent: Magyar Közlöny 1967. november 18. 84. szám) tanévenként 21 nap ta­nulmányi szabadságra jogosul­tak. A szakosító és kiegészítő szakos hallgatókat 21 nap és ál­lamvizsgánként 7 nap tanulmá­nyi szabadság illet meg. MSZMP Békés megyei Bizottsága Oktatási Igazgatósága Március 20-án, szerdán dél­előtt 9 óraikor a TIT békéscsa­bai Értelmiségi Klubjában me­gyei műszaki előadói konferen­ciát rendeznek A modern tech­nika és az ember címmel Simon Ferenc, a KPM mérnöke, a TIT Országos Választmányának refe­rense tart előadást A MEZÖBERÉNYI ÉPÍTŐIPARI KTSZ Szabad kapacitással rendelkezik: 1 db. MTZ földmunkagéppel végzendő munkára (terepegyengetés, árokásás stb.) I db. 3 TM-es autódaruval végzendő különböző rakodási munkára Érdeklődni lehet: Mezőberényí Építőipari Ktsz, Mezőberény, Mátyás Idr. u. 58. T.: 3. z Szöllósgyöröki Béke Mg Tsz felajánlja megvételre tipizálás miatt, üzemképes állapotban levő 2 db S7,K—4-es kombájnt gabona- és Braud-adapter­rel, 2 db ZMAJ csőtörőt Ar megegyezés szerint Ogyintéaő: fSagranőmus Telefon: Szöllősgyörök 16. Az ismeretterjesztés hírei

Next

/
Thumbnails
Contents