Békés Megyei Népújság, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-12 / 35. szám

Szfrájkok Angliában és az NSZK-ban London Vasárnap megkezdődött 269 ezer angol bányász országos sztrájkja. A munkások azért szüntették meg a termelést, mert a munkáltaitok és a brit kormány nem volt hajlandó kielégíteni 30—35 százalékos béremelésre vonatkozó követe­lésüket, illetve ennek felére tett csupán ígéretet Az angol bányászok elsősor­ban azért utasították vissiza a munkáltatók ajánlatait mert Nagy-Britanniában az utóbbi hónapokban rohamosan dagadt az infláció, következésképpen nagymértékben csökkent a bér­ből és fizetésből élők vásárló­ereje. A brit rendőrség Londoniban különleges „hírszerzői közpon­tot” hozott létre annak érdeké­ben, hogy tájékozódjék a sztráj­koló bányászok minden egyes akciójáról, megmozdulásáról. A rendőrök máris több helyütt beavatkoztak a bányászok meg­mozdulásaiba és összecsaptak a dolgozók által létrehozott aztráj községekkel. A bányászok sztrájkján kívül immár kilencedik vasárnapja, huszonkilenc ezer vasutas, vasúti mérnök és technikus ugyan­csak szünetelteti a munkát. Harold Wilson munkáspárti ve­zér arra szólította fel a sztráj­koló vasutasok szervezetét, hogy a választási hadjárat ide­jére függessze fel a sztrájkot. Edward Heath miniszter- elnök ugyanakkor „szégyemle- tes”-nek nevezte azt, hogy Wilson nem volt hajlandó csat­lakozni a kormányhoz abban a törekvésében, hogy lebeszélje a bányászokat sztrájkjukról. Wilson viszont azzal vádolta meg Heath-t, hogy ,nincs bátor­sága” a konfliktust rendezni. Boriikor Jenő, k MTI bonni tudósítója jelenti: Hétfőn hajnalban szerte Nyu- gat-Németonszágban megkezdő­dött a közalkalmazottak általá­nos sztrájkja, öt nyugatnémet szakszervezet felhívására száz­ezrek maradtak távol munka­helyükről. Az NSZK valamennyi nagy­városában leállt a villamos- és az autóbuszforgalom, aminek következtében reggel milliók csak késve érkeztek meg mun­kahelyükre. Az autóbuszgará­zsok és a viUamos-végállomások előtt sztrájkőrségék állnak. Egyes tartományokban a helyi érdekű vasutak dolgozód is tá­vol maradtak munkahelyükről, az autóutakon pedig — a ma- gángépkocsik iránt megnyilvá­nuló nagy kereslet miatt —■ közlekedési dugók támadtak. Sok városban a „kukások” is sztrájkba léptek, a postai dol­gozók pedig csak szülkségszol- gálatót látnak eL A repülőterek nagy részének kisegítő személyzete szintén sztrájkol, a emiatt több bel­földi és nemzetközi legijáratot leállítottak. A szövetségi fővárosban, Bonnban a minisztériumok mű­száki személyzete (telexesek, hivatalsegédek, télefonközpojjt stb.) állt le. A hivatalnokok viszont dolgoznak, mert nekik nincs sztrájkjoguk. Az országos sztrájk legjobban az NSZK legiparosodottabb tar­tományait, Észak-Rajna-Veszti á- liát sújtja. A munkabeszüntetéseket az tette szükségessé, hogy a mun­káltatók nem voltak hajlandók teljesíteni a közszolgálati dol­gozók, a vasutasok, postások és a rendőrök bérköveteléseit és a kért 15 százalékos béremelés helyett csupán 9,5 százalék megadására mutattak hajlandó­ságot. Vasárnap délben Willy Brandt kancellár váiságértekezletre hív­ta össze kormányának tagjait, majd újabb felhívásban tár­gyalásokat javasolt a munka­vállalóiknak. (MTI) A Szakszervezeti Világszövetség felhívása: 1974. február 12. legyen a chilei dolgozók és nép igazságos ügye melletti világszolidaritás napja Február 12-én ünnepli 21. évfordulóját a Chilei Dolgozók Egységes Szakszervezeti Köz­pontja (CUTCh). Egységpolitikája eredménye­ként a dolgozók széles tömegei lettek a CUTCh tagjává, amely a társadalmi és nemzeti felsza­badulásért harcoló chilei nép élére állt. A dol­gozók egysége a CUTCh-n belül döntő mérték­ben hozzájárult a Népi Egység megalakulásá­hoz és győzelméhez, amelynek kormányzása alatt a chilei munkások és parasztok fontos jogokat vívtak ki és hazájuk történelmében páratlan vívmányokat értek el. Ezért van az, hogy a fasiszta államcsíny, amely az összes demokratikus erő ellen irá­nyul, különösen a dolgozókat üldözi. A mun­kások, alkalmazottak és parasztok tízezrei, köztük a CUTCh számos aktivistája és vezetője esett a féktelen elnyomás áldozatául, sokukat hidegvérűen lemészárolták, vagy börtönökben, koncentrációs táborokban sínylődnek. Több mint kétszázezer dolgozót elbocsátottak. Felszámolták az összes szakszervezeti szabadságjogokat, a bé­reket befagyasztották. Az állandó és szédítő iramban emelkedő árak súlyos nyomorba döntik a munkájukból élő családokat. A menedékjog nemzetközi normáit lábbal ti­porva a chilei fasiszták súlyosan megsebesítették és letartóztatták Rolandó Calderont, a CUTCh főtitkárát, aki a svéd nagykövetség védelme alá menekült. Megtagadják a kilépési engedélyt Luis Figueroatól, a CUTCh elnökétől, Jorge Godoy- tól, Eduardo Rojastől, Luis Guzmantól és más olyan aktivistáktól és vezetőktől, akiknek a kü­lönböző nagykövetségek nyújtottak menedéket. A katonai junta egyik első kezdeményezése volt a CUTCh felszámolása. A CUTCh azonban tovább él a chilei dolgozók szívében, irányítja és szervezi ellenállásukat az országon belül. Chile munkásai, alkalmazottai és parasztjai a brutális elnyomás ellenére újjászervezik sorai­kat, és a fasiszta diktatúrával szembeni népi ellenállás legfőbb magját képezik. Ez a harcos akarat nyilvánul meg azokban a sztrájkokban, amelyek a santiagói metró-építkezéseken, a lotai szénbányákban, a pékségekben és más munka­helyeken törtek ki a dolgozók jogainak és kö­veteléseinek védelmébe!1!, az elnyomás ellen. Az SZVSZ elnöksége és a CUTCh 21. évfor­dulója alkalmából testvéri és forró üdvözletét küldi Chile valamennyi dolgozójának, egész né­pének, Egységes Szakszervezeti Központjuknak és ismételten szolidaritásáról biztosítja őket Az SZVSZ elnöksége — hovatartozásuktól füg­getlenül — felszólítja minden ország dolgozóit és szakszervezeteit, hogy kettőzzék meg szoli­daritási erőfeszítéseiket és a chilei nép igazsá­gos ügyének támogatását azzal is, hogy február 12-ét a nemzetközi szakszervezeti mozgalom nagy akciós napjává teszik a chilei dolgozók­kal és demokratákkal való szolidaritás jeléül. Követeljük, hogy vessenek véget az elnyomás­nak, helyezzék szabadlábra a bebörtönzötteket, a nagykövetségekre menekült minden munkásak­tivista és demokrata kapjon menlevelet és az elbocsátott dolgozók állhassanak újra munkába. Nyilatkozat A Szakszervezetek Országos Tanácsa csatla­kozva a Szakszervezeti Világszövetség nyilat­kozatához, felhívja a magyar szervezett dolgo­zók millióit, a szakszervezeteket és más társa­dalmi szervezeteket, hazánk közvéleményét, hogy a Chilei Dolgozók Egységes Szakszervezeti Központja (CUTCh) megalakulásának 21. évfor­dulóját, 1974. február 12-ét tekintsék a fasiszta katonai diktatúra által kíméletlenül elnyomott és üldözött chilei nép melletti szolidaritási ak­ció napjának. Legyenek aktív részesei a chilei nép igazságos ügye érdekében kibontakozott vi­lágméretű szolidaritási akciónak. Az internacio­nalista támogatás hatalmas bátorítást jelent a chilei munkásosztály számára, amely a nehéz körülmények ellenére is folytatja küzdelmét a véres terrorral törvénytelenül hatalomra került junta ellen, a szakszervezeti és demokratikus szabadságjogok visszaszerzéséért, az alkotmá­nyos rend helyreállításáért. A Szakszervezetek Országos Tanácsa a CUTCh 21. évfordulója alkalmából forró testvéri üdvöz­letét küldi Chile valamennyi dolgozójának, egész népének, Egységes Szakszervezeti Köz­pontjuknak, es teljes szolidaritásáról biztosítja őket. Mélységesen elítéljük a fasiszta katonai dik­tatúra módszereit. Követeljük, hogy vessenek véget az elnyomásnak, engedjék azonnal szaba­don a bebörtönzötteket, adjanak menlevelet az egyes nagykövetségeken menedékjogot kapott valamennyi munkásaktivistának és a többi ha­zafinak, biztosítsák az elbocsátott dolgozók is­mételt munkába állását, s haladéktalanul állít­sák helyre a demokratikus és szakszervezeti szabadságjogokat , Szakszervezeteit: Országos Tanácsa Titkársága A bécsi munkásfelkelés 40. évfordulóiéi A bécsi rádió 1934. február 12­én este győzelmi induló hangjai mellett sugározta Dollfuss kan­cellár nyilatkozatát: a kormány- csapatok a fővárosban „helyre­állították a rendet”. A hír ekkor még nem felelt meg a valóság­nak: az utolsó fegyverek csak három nap múlva hallgattak el Bécs külvárosaiban. Az oszt­rák munkások fegyveres ellen­állása ezen a napon ért véget. A többnapos harc másfél évti­zedes nehéz belső küzdelem zá­róakkordja volt: az osztrák re­akció és a haladás erői vívták. Az 1918. november 12-én kihir­detett osztrák köztársaság meg­születése pillanatától kezdve po­litikai és társadalmi feszültsé­gektől volt terhes, azonnal meg­indult a belső harc a szociálde­mokraták és keresztényszocialis­ták között, a demokratikus jo­gok kiterjesztéséért, illetve kor­látozásáért. A fiatal köztársaságban to­vábbra is nagy számban ültek vezető tisztségben monarchis- ták, klerikálisok. A demokrati­kus és szocialista erők bázisa Bécs volt. A főváros törvényha­tóságában a szociáldemokraták igen erős befolyással rendelkez­tek, 1919 és 1934 között ők irá­nyították a közigazgatást s je­lentős szociálpolitikai reformo­kat vittek keresztül. A Keresztényszocialista Párt mögött felsorakozó konzervatív erők — ahogy ők nevezték —, a „Vörös Bécs” ellen már a hú­szas évek elején létrehozták a fasiszta jellegű fegyveres Heim­wehrt, titkos szövetségben a ba­jor és magyar fasisztákkal. So­rozatos provokációkat szervez­tek a baloldal ellen, hogy a szo­cialistákat leszorítsák a legali­tás útjáról, majd mint a polgári rend védelmezői, likvidálják a polgári demokráciát. Megélén­kült a Heimwehr aktivitása az 1927.' július 15—i véres bécsi tün­tetés után. különösen azért is, mert Mussolini és a magyar el­lenforradalmi kormányzati erők titkos fegyverszállításokkal és politikai tanácsokkal rendszere­sen támogatták a szervezetet. Bár 1928 és 1934 között rész­ben belső, de főleg nemzetközi okok miatt nem kerülhetett sor arra, hogy a Heimwehr puccs útján átvegye a hatalmat, a ke­resztényszocialista kancellárok, főleg Engelbert Dollfuss, a bal­oldal elleni harc során mind na­gyobb befolyást biztosítottak a reakció e fegyveres fasiszta szer­vezetének. A gazdasági világválság és a német fasiszta erők előretörése kétségtelenné tették, hogy a de­mokratikus és a fasiszta törek­vések között régen feszülő el­lentéteknek valamilyen formá­ban Ausztriában is ki kell rob­banniuk. Fokozta a feszültséget, hogy Hitler hatalomra jutása Ausztria önálló állami létét fe­nyegette. Dollfuss Mussolini támogatá-1 sát és szövetségét igyekezett megszerezni. Mussolini, majd Gömbös tanácsainak hatására formálódott ki Dollfussban a „konkurrens fasizmus” terve, ami rokonszenvesnek bizonyult az osztrák uralkodó rétegek előtt is, hiszen a gazdasági válság nö­velte a baloldali erők aktivitá­sát. Dollfuss 1933 tavaszán rende­leti úton feloszlatta a szociál­demokrata fegyveres szervezetet, a Schutzbundot, április végén le­tartóztatták Ausztria Kommu­nista Pártjának vezetőségét és több száz tagját. A következ­mény: a hitlerista erők fokoz­ták tevékenységüket, terrorak­cióik mind gyakoribbakká let­tek, a kancellár „kétfrontos” harca a nácik és a baloldal el­len Hitler híveinek kedvezett. Az osztrák kormány 1934 janu­árjában megkezdte a fasiszta puccs előkészítését, a parlamen­tarizmus likvidálását, majd a Heimwehr linzi provokációjával egyidőben, február 12-én a kor­mánycsapatok körülfogták a munkáslakótömböket Bécs elő­városaiban. Általános házkuta­tást akartak tartani elrejtett fegyverek összegyűjtésére és a vezetők letartóztatására. Elérkezett a döntés órája, és a bécsi munkásság legendás ön­védelmi felkelése háromnapi hő­sies harc után elbukott. Az oszt­rák fasizmus győzött, a polgári demokráciát Dollfuss felszámol­ta. Mussolini „jutalmul” garan­tálta Ausztria függetlenségét. Mussolini „garanciája” elle­nére 1938. március 12-én Hitler megszállta Ausztriát, anélkül, hogy a legkisebb ellenállásra bukkant volna, hiszen az ellen­állásra korábban kész erőket Dollfuss és utódai szétverték. Az osztrák tragédiának és a bécsi munkásság hősi helytállá­sának 40 év távlatából az a tör­ténelmi tanulsága, hogy a nem­zeti függetlenség és társadalmi demokrácia erői csak együtt, kö­zös táborban szolgálhatják sike­resen a haladás, a néptömegek érdekeit. Márkus László a Történelemtudományi Intézet főmunkatársa Hazánkba érkezik Joszip Broz Tito A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának és a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának meghívására Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialis­ta Szövetségi Köztársaság elnö­ke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségéinek elnöke és felesé­ge a közeli napokban baráti lá­togatásra a Magyar Népköztár­saságba érkezik. (MTI) Sajtóértekezlet a Barátság Házában Hétfőn Moszkvában, a Barát­ság Házában nemzetközi sajtó- értekezletet tartottak abból az alkalomból, hogy február 9—10- én a szovjet fővárosban ülést tartott a béke erőinek tavaly októberi világkongresszusán lét­rehozott összekötő bizottság. A sajtókonferencián részt vett Romesh Chandra, a Béke-világ­tanács főtitkára, Oleg Harhar- gyin, a szovjet békebizottság elnökhelyettese, Isabelle Blume asszony, a belga békevédelmi liga képviseletében és a nem­zetközi békemozgalom több más kiemelkedő személyisége. Romésh Chandra' ismertette az újságírók előtt a békeszerető erők világkongresszusa főbizott­ságának kétnapos üléséről ki­adott közleményt. A tanácsko­záson 20 nemzetközi szervezet és 34 ország nemzeti békemotz- galmának a képviselői vettek részt. Romesh Chandra megállapí­totta, hogy a békefórum óta él­teit mintegy 100 napos időszak­ban gyűlések tízezrein emberek milliói ismerkedhettek meg a békekongresiszus eredményeivel. A résztvevő országok többségé­ben lépéseket tettek további bókeakciók végrehajtására a kongresszus szellemében. A főbizottság elhatározta, hogy létrehozzák a béke erői világkongresszusának állandó összekötő bizottságát, amelyben képviselethez jut a kongresszus minden részt vevő szervezete. A békeerők világkongresszu­sa állandó összekötő bizottságá­nak az elnöke Romesh Chandra, titkára pedig Oleg Harhargyin lett. Eaeraíaértekeziet Washingtonban Washington Hétfőin közép-európai idő sze­rint 15 órakor Washingtonban megkezdte munkáját a tőkés világ 13 legnagyobb kőolaj - fogyasztó országának értekezle­te. A kétnapos tanácskozáson a kilenc közös piaci állam, valamint az Egyesült Államok, Kanada, Japán és Norvégia vesz részt A külügyminiszteri szintű konferenciát Henry Kissinger a tanácskozás elnöke nyitotta meg. Beszédében az amerikai külügyminiszter egyebek között hangoztatta, hogy az energia­értekezletnek meg kell terem­tenie a kőolajtermelő országok­kal való „pozitív és gyümöl­csöző párbeszéd” feltételeit (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents