Békés Megyei Népújság, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-12 / 35. szám
Szfrájkok Angliában és az NSZK-ban London Vasárnap megkezdődött 269 ezer angol bányász országos sztrájkja. A munkások azért szüntették meg a termelést, mert a munkáltaitok és a brit kormány nem volt hajlandó kielégíteni 30—35 százalékos béremelésre vonatkozó követelésüket, illetve ennek felére tett csupán ígéretet Az angol bányászok elsősorban azért utasították vissiza a munkáltatók ajánlatait mert Nagy-Britanniában az utóbbi hónapokban rohamosan dagadt az infláció, következésképpen nagymértékben csökkent a bérből és fizetésből élők vásárlóereje. A brit rendőrség Londoniban különleges „hírszerzői központot” hozott létre annak érdekében, hogy tájékozódjék a sztrájkoló bányászok minden egyes akciójáról, megmozdulásáról. A rendőrök máris több helyütt beavatkoztak a bányászok megmozdulásaiba és összecsaptak a dolgozók által létrehozott aztráj községekkel. A bányászok sztrájkján kívül immár kilencedik vasárnapja, huszonkilenc ezer vasutas, vasúti mérnök és technikus ugyancsak szünetelteti a munkát. Harold Wilson munkáspárti vezér arra szólította fel a sztrájkoló vasutasok szervezetét, hogy a választási hadjárat idejére függessze fel a sztrájkot. Edward Heath miniszter- elnök ugyanakkor „szégyemle- tes”-nek nevezte azt, hogy Wilson nem volt hajlandó csatlakozni a kormányhoz abban a törekvésében, hogy lebeszélje a bányászokat sztrájkjukról. Wilson viszont azzal vádolta meg Heath-t, hogy ,nincs bátorsága” a konfliktust rendezni. Boriikor Jenő, k MTI bonni tudósítója jelenti: Hétfőn hajnalban szerte Nyu- gat-Németonszágban megkezdődött a közalkalmazottak általános sztrájkja, öt nyugatnémet szakszervezet felhívására százezrek maradtak távol munkahelyükről. Az NSZK valamennyi nagyvárosában leállt a villamos- és az autóbuszforgalom, aminek következtében reggel milliók csak késve érkeztek meg munkahelyükre. Az autóbuszgarázsok és a viUamos-végállomások előtt sztrájkőrségék állnak. Egyes tartományokban a helyi érdekű vasutak dolgozód is távol maradtak munkahelyükről, az autóutakon pedig — a ma- gángépkocsik iránt megnyilvánuló nagy kereslet miatt —■ közlekedési dugók támadtak. Sok városban a „kukások” is sztrájkba léptek, a postai dolgozók pedig csak szülkségszol- gálatót látnak eL A repülőterek nagy részének kisegítő személyzete szintén sztrájkol, a emiatt több belföldi és nemzetközi legijáratot leállítottak. A szövetségi fővárosban, Bonnban a minisztériumok műszáki személyzete (telexesek, hivatalsegédek, télefonközpojjt stb.) állt le. A hivatalnokok viszont dolgoznak, mert nekik nincs sztrájkjoguk. Az országos sztrájk legjobban az NSZK legiparosodottabb tartományait, Észak-Rajna-Veszti á- liát sújtja. A munkabeszüntetéseket az tette szükségessé, hogy a munkáltatók nem voltak hajlandók teljesíteni a közszolgálati dolgozók, a vasutasok, postások és a rendőrök bérköveteléseit és a kért 15 százalékos béremelés helyett csupán 9,5 százalék megadására mutattak hajlandóságot. Vasárnap délben Willy Brandt kancellár váiságértekezletre hívta össze kormányának tagjait, majd újabb felhívásban tárgyalásokat javasolt a munkavállalóiknak. (MTI) A Szakszervezeti Világszövetség felhívása: 1974. február 12. legyen a chilei dolgozók és nép igazságos ügye melletti világszolidaritás napja Február 12-én ünnepli 21. évfordulóját a Chilei Dolgozók Egységes Szakszervezeti Központja (CUTCh). Egységpolitikája eredményeként a dolgozók széles tömegei lettek a CUTCh tagjává, amely a társadalmi és nemzeti felszabadulásért harcoló chilei nép élére állt. A dolgozók egysége a CUTCh-n belül döntő mértékben hozzájárult a Népi Egység megalakulásához és győzelméhez, amelynek kormányzása alatt a chilei munkások és parasztok fontos jogokat vívtak ki és hazájuk történelmében páratlan vívmányokat értek el. Ezért van az, hogy a fasiszta államcsíny, amely az összes demokratikus erő ellen irányul, különösen a dolgozókat üldözi. A munkások, alkalmazottak és parasztok tízezrei, köztük a CUTCh számos aktivistája és vezetője esett a féktelen elnyomás áldozatául, sokukat hidegvérűen lemészárolták, vagy börtönökben, koncentrációs táborokban sínylődnek. Több mint kétszázezer dolgozót elbocsátottak. Felszámolták az összes szakszervezeti szabadságjogokat, a béreket befagyasztották. Az állandó és szédítő iramban emelkedő árak súlyos nyomorba döntik a munkájukból élő családokat. A menedékjog nemzetközi normáit lábbal tiporva a chilei fasiszták súlyosan megsebesítették és letartóztatták Rolandó Calderont, a CUTCh főtitkárát, aki a svéd nagykövetség védelme alá menekült. Megtagadják a kilépési engedélyt Luis Figueroatól, a CUTCh elnökétől, Jorge Godoy- tól, Eduardo Rojastől, Luis Guzmantól és más olyan aktivistáktól és vezetőktől, akiknek a különböző nagykövetségek nyújtottak menedéket. A katonai junta egyik első kezdeményezése volt a CUTCh felszámolása. A CUTCh azonban tovább él a chilei dolgozók szívében, irányítja és szervezi ellenállásukat az országon belül. Chile munkásai, alkalmazottai és parasztjai a brutális elnyomás ellenére újjászervezik soraikat, és a fasiszta diktatúrával szembeni népi ellenállás legfőbb magját képezik. Ez a harcos akarat nyilvánul meg azokban a sztrájkokban, amelyek a santiagói metró-építkezéseken, a lotai szénbányákban, a pékségekben és más munkahelyeken törtek ki a dolgozók jogainak és követeléseinek védelmébe!1!, az elnyomás ellen. Az SZVSZ elnöksége és a CUTCh 21. évfordulója alkalmából testvéri és forró üdvözletét küldi Chile valamennyi dolgozójának, egész népének, Egységes Szakszervezeti Központjuknak és ismételten szolidaritásáról biztosítja őket Az SZVSZ elnöksége — hovatartozásuktól függetlenül — felszólítja minden ország dolgozóit és szakszervezeteit, hogy kettőzzék meg szolidaritási erőfeszítéseiket és a chilei nép igazságos ügyének támogatását azzal is, hogy február 12-ét a nemzetközi szakszervezeti mozgalom nagy akciós napjává teszik a chilei dolgozókkal és demokratákkal való szolidaritás jeléül. Követeljük, hogy vessenek véget az elnyomásnak, helyezzék szabadlábra a bebörtönzötteket, a nagykövetségekre menekült minden munkásaktivista és demokrata kapjon menlevelet és az elbocsátott dolgozók állhassanak újra munkába. Nyilatkozat A Szakszervezetek Országos Tanácsa csatlakozva a Szakszervezeti Világszövetség nyilatkozatához, felhívja a magyar szervezett dolgozók millióit, a szakszervezeteket és más társadalmi szervezeteket, hazánk közvéleményét, hogy a Chilei Dolgozók Egységes Szakszervezeti Központja (CUTCh) megalakulásának 21. évfordulóját, 1974. február 12-ét tekintsék a fasiszta katonai diktatúra által kíméletlenül elnyomott és üldözött chilei nép melletti szolidaritási akció napjának. Legyenek aktív részesei a chilei nép igazságos ügye érdekében kibontakozott világméretű szolidaritási akciónak. Az internacionalista támogatás hatalmas bátorítást jelent a chilei munkásosztály számára, amely a nehéz körülmények ellenére is folytatja küzdelmét a véres terrorral törvénytelenül hatalomra került junta ellen, a szakszervezeti és demokratikus szabadságjogok visszaszerzéséért, az alkotmányos rend helyreállításáért. A Szakszervezetek Országos Tanácsa a CUTCh 21. évfordulója alkalmából forró testvéri üdvözletét küldi Chile valamennyi dolgozójának, egész népének, Egységes Szakszervezeti Központjuknak, es teljes szolidaritásáról biztosítja őket. Mélységesen elítéljük a fasiszta katonai diktatúra módszereit. Követeljük, hogy vessenek véget az elnyomásnak, engedjék azonnal szabadon a bebörtönzötteket, adjanak menlevelet az egyes nagykövetségeken menedékjogot kapott valamennyi munkásaktivistának és a többi hazafinak, biztosítsák az elbocsátott dolgozók ismételt munkába állását, s haladéktalanul állítsák helyre a demokratikus és szakszervezeti szabadságjogokat , Szakszervezeteit: Országos Tanácsa Titkársága A bécsi munkásfelkelés 40. évfordulóiéi A bécsi rádió 1934. február 12én este győzelmi induló hangjai mellett sugározta Dollfuss kancellár nyilatkozatát: a kormány- csapatok a fővárosban „helyreállították a rendet”. A hír ekkor még nem felelt meg a valóságnak: az utolsó fegyverek csak három nap múlva hallgattak el Bécs külvárosaiban. Az osztrák munkások fegyveres ellenállása ezen a napon ért véget. A többnapos harc másfél évtizedes nehéz belső küzdelem záróakkordja volt: az osztrák reakció és a haladás erői vívták. Az 1918. november 12-én kihirdetett osztrák köztársaság megszületése pillanatától kezdve politikai és társadalmi feszültségektől volt terhes, azonnal megindult a belső harc a szociáldemokraták és keresztényszocialisták között, a demokratikus jogok kiterjesztéséért, illetve korlátozásáért. A fiatal köztársaságban továbbra is nagy számban ültek vezető tisztségben monarchis- ták, klerikálisok. A demokratikus és szocialista erők bázisa Bécs volt. A főváros törvényhatóságában a szociáldemokraták igen erős befolyással rendelkeztek, 1919 és 1934 között ők irányították a közigazgatást s jelentős szociálpolitikai reformokat vittek keresztül. A Keresztényszocialista Párt mögött felsorakozó konzervatív erők — ahogy ők nevezték —, a „Vörös Bécs” ellen már a húszas évek elején létrehozták a fasiszta jellegű fegyveres Heimwehrt, titkos szövetségben a bajor és magyar fasisztákkal. Sorozatos provokációkat szerveztek a baloldal ellen, hogy a szocialistákat leszorítsák a legalitás útjáról, majd mint a polgári rend védelmezői, likvidálják a polgári demokráciát. Megélénkült a Heimwehr aktivitása az 1927.' július 15—i véres bécsi tüntetés után. különösen azért is, mert Mussolini és a magyar ellenforradalmi kormányzati erők titkos fegyverszállításokkal és politikai tanácsokkal rendszeresen támogatták a szervezetet. Bár 1928 és 1934 között részben belső, de főleg nemzetközi okok miatt nem kerülhetett sor arra, hogy a Heimwehr puccs útján átvegye a hatalmat, a keresztényszocialista kancellárok, főleg Engelbert Dollfuss, a baloldal elleni harc során mind nagyobb befolyást biztosítottak a reakció e fegyveres fasiszta szervezetének. A gazdasági világválság és a német fasiszta erők előretörése kétségtelenné tették, hogy a demokratikus és a fasiszta törekvések között régen feszülő ellentéteknek valamilyen formában Ausztriában is ki kell robbanniuk. Fokozta a feszültséget, hogy Hitler hatalomra jutása Ausztria önálló állami létét fenyegette. Dollfuss Mussolini támogatá-1 sát és szövetségét igyekezett megszerezni. Mussolini, majd Gömbös tanácsainak hatására formálódott ki Dollfussban a „konkurrens fasizmus” terve, ami rokonszenvesnek bizonyult az osztrák uralkodó rétegek előtt is, hiszen a gazdasági válság növelte a baloldali erők aktivitását. Dollfuss 1933 tavaszán rendeleti úton feloszlatta a szociáldemokrata fegyveres szervezetet, a Schutzbundot, április végén letartóztatták Ausztria Kommunista Pártjának vezetőségét és több száz tagját. A következmény: a hitlerista erők fokozták tevékenységüket, terrorakcióik mind gyakoribbakká lettek, a kancellár „kétfrontos” harca a nácik és a baloldal ellen Hitler híveinek kedvezett. Az osztrák kormány 1934 januárjában megkezdte a fasiszta puccs előkészítését, a parlamentarizmus likvidálását, majd a Heimwehr linzi provokációjával egyidőben, február 12-én a kormánycsapatok körülfogták a munkáslakótömböket Bécs elővárosaiban. Általános házkutatást akartak tartani elrejtett fegyverek összegyűjtésére és a vezetők letartóztatására. Elérkezett a döntés órája, és a bécsi munkásság legendás önvédelmi felkelése háromnapi hősies harc után elbukott. Az osztrák fasizmus győzött, a polgári demokráciát Dollfuss felszámolta. Mussolini „jutalmul” garantálta Ausztria függetlenségét. Mussolini „garanciája” ellenére 1938. március 12-én Hitler megszállta Ausztriát, anélkül, hogy a legkisebb ellenállásra bukkant volna, hiszen az ellenállásra korábban kész erőket Dollfuss és utódai szétverték. Az osztrák tragédiának és a bécsi munkásság hősi helytállásának 40 év távlatából az a történelmi tanulsága, hogy a nemzeti függetlenség és társadalmi demokrácia erői csak együtt, közös táborban szolgálhatják sikeresen a haladás, a néptömegek érdekeit. Márkus László a Történelemtudományi Intézet főmunkatársa Hazánkba érkezik Joszip Broz Tito A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Népköztársaság Elnöki Tanácsának meghívására Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségéinek elnöke és felesége a közeli napokban baráti látogatásra a Magyar Népköztársaságba érkezik. (MTI) Sajtóértekezlet a Barátság Házában Hétfőn Moszkvában, a Barátság Házában nemzetközi sajtó- értekezletet tartottak abból az alkalomból, hogy február 9—10- én a szovjet fővárosban ülést tartott a béke erőinek tavaly októberi világkongresszusán létrehozott összekötő bizottság. A sajtókonferencián részt vett Romesh Chandra, a Béke-világtanács főtitkára, Oleg Harhar- gyin, a szovjet békebizottság elnökhelyettese, Isabelle Blume asszony, a belga békevédelmi liga képviseletében és a nemzetközi békemozgalom több más kiemelkedő személyisége. Romésh Chandra' ismertette az újságírók előtt a békeszerető erők világkongresszusa főbizottságának kétnapos üléséről kiadott közleményt. A tanácskozáson 20 nemzetközi szervezet és 34 ország nemzeti békemotz- galmának a képviselői vettek részt. Romesh Chandra megállapította, hogy a békefórum óta élteit mintegy 100 napos időszakban gyűlések tízezrein emberek milliói ismerkedhettek meg a békekongresiszus eredményeivel. A résztvevő országok többségében lépéseket tettek további bókeakciók végrehajtására a kongresszus szellemében. A főbizottság elhatározta, hogy létrehozzák a béke erői világkongresszusának állandó összekötő bizottságát, amelyben képviselethez jut a kongresszus minden részt vevő szervezete. A békeerők világkongresszusa állandó összekötő bizottságának az elnöke Romesh Chandra, titkára pedig Oleg Harhargyin lett. Eaeraíaértekeziet Washingtonban Washington Hétfőin közép-európai idő szerint 15 órakor Washingtonban megkezdte munkáját a tőkés világ 13 legnagyobb kőolaj - fogyasztó országának értekezlete. A kétnapos tanácskozáson a kilenc közös piaci állam, valamint az Egyesült Államok, Kanada, Japán és Norvégia vesz részt A külügyminiszteri szintű konferenciát Henry Kissinger a tanácskozás elnöke nyitotta meg. Beszédében az amerikai külügyminiszter egyebek között hangoztatta, hogy az energiaértekezletnek meg kell teremtenie a kőolajtermelő országokkal való „pozitív és gyümölcsöző párbeszéd” feltételeit (MTI)
