Békés Megyei Népújság, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-01 / 26. szám

Történelmi elégtétel

»•«!»*««••«■«»*•»•«»«»*■•«»*•***••**’*******

„HARMINCNÉGY községben fiatal téesztagokkal beszélgetve,

I .«megkérdeztem: kit tiszteljünk a téesz atyjaként. Haromincnégy községben nem tudják” — olvasom a kitűnő újságíró riportjában. Egyetértéssel olvaspm az egész riportot: a pionírok emlékezetét kéri számon; ismerjük el a csaknem három évtizede indult csata „közlegénytábornokait”, a negyvenötös földosztót, a pártalapítót, a téesz-szervezőt, az első tíz téesztagot, az államosított gyár első igazgatóját, az első kombájnost, mert ők már történelmi alakok, ha úgy tetszik „néphősök”, márványtáblát és utcanevet érdemeinek. Egyetértéssel olvasom a riportot és némi szűkebb-hazai büszkeséggel; bizonyosan tudom ugyanis, ha szülőfaluimban, Újkígyóson kérdezne meg bárkit az újságíró: kit tiszteljünk a téesz atyjaként, már röpülne is a válasz. Csík Pétert. Ö lett az 1948-ban alapított Dózsa elnöke. Harminc család, száz hold bérelt földön, két kölcsönlóval, a világ legszegényebb földbirtokosai; a gépállomány mindössze egy kul- tivátor; szövetkezeti vagyon címén a következők szerepeltek még a nyilvántartásban: 0.3 köbméter fűrészelt deszka, két darab hetvémliteres hordó, ezer kéve kukoricaszár, nyolcvan mázsa törek és kilenc díszfa az udvaron. Bibliai szegénység, történelmi pillanat: harminc család elindul, hogy a legendából fölverekedje magát a máig, addig a szövetkezetig, mely Aranykalász néven csaknem tízezer holdon gazdálkodik most, és közös vagyona százötvenmillió forint. A márványtáblával és az utcanéyvel mégis várni kell: Cstfc Péter nemcsak atyja a szövetkezetnék, hanem elnöke most is. Negyedszázad óta, megszakítás nélkül!

DICSÉRNEM kéne most, hiszen megilleti, de aligha venné jó néven. Dicsérem hát azt a közösséget, melynek élén áll, s mely úgy látszik, emlékezni akar önmaga történetére, Itt' van rá a bizonyság a kezemben: egy kék fedelű, százharmincöt oldalas könyvecske, „Az újkígyósi Aranykalász negyed- százada”. Ha ismertetném, számokat kéne sorolnom: hét traktor 1960-ban, hetven traktor tíz évvel később. Ha érzelmes ismertetésbe fognék, kihagyhatnám a számokat, de akkor meg belevesznek egy tanító célzatú mesébe a bizonyossággá testesült egykori agitációs jelszóról: „A nagyüzemé a jövő!” (Valahányszor hazamegyek, szinte nevetnem kell, mennyire szóról szóra valósult még mindaz a jólétről, biztos kenyérről,' kényelmesebb munkáról, emberibb körülményekről, nyugodt öregkorról szóló ígéret, amiben nemhogy az agitáltak, még az agitálok is csak bizonytalanul hittek egykor.) Ha személyessé oldanám az ismertetést, akkor odatolakodnék a közösségtörténet helyszíneire, afféle botcsinálta narrátorként, altkor elmondanám, hogyan arattunk a munkáskéz-hiánnyal küzdő szövetkezet túlérett búzatáblájában a József-major mellett 1951 nyarán, akkor részletesen elmesélném a 60-as nagy szervezés izgatott napjait, hiszen láttam a furcsa nevetős-sírós lázban didergő falut, hallottam, hogy a Templom utcai Zsótér Jóska fejszével fogadta az agitátorokat, és beszéltem Gero Balázs bácsival, aki leültette az agitátorokat, elmondta helyettük az összes elképzelhető érvet, majd ráírta nevét a belépési nyilatkozatra, s közölte: reggel munkába áll; és jól emlékszem arra a disznótoros vacsorára, melyen az agitátor Seres Miska bácsi tartott hiteles beszámolót az aznap esti fronthelyzetről, az agitált Czéd- ü Pista bácsi pedig javasolta: lakjunk jól utoljára, jövőre már úgysem ehetünk (Valahányszor most hazamegyek, ezen is nevetnem kell: mivé szelídültek az egykori indulatok, hová foszlottak a riadt és riasztó jóslatok mennyire természetesen mozognak a szövetkezetben egykori ellenfelei is, micsoda elégtétel ez azoknak, akik már 1948-ban természetesen mozogtak benne: az alapító Csík Péternek, Fro'ntó Györgynek, Lőrincsik Jánosnak, Behán Jánosnénak, Gero Péternek vagy Tömösi lza néninek.)

NEM MEGYEK bele tehát sem az adatszerű, sem az érzelmes, sem a személyessé oldott ismertetésbe, elmondok inkább egyetlen tanulságot azok közül, amelyeket számomra ez a szerény külsejű, suta fogalmazású, sajtóhibákkal teli, s mégis olyany- nyira kedves könyv kínál:

Ügy látom, hogy a sokféle vál- • tozással együtt változóban van : saját történelmünkhöz fűződő ; viszonyunk is. Nagy szó; ez, de I kimondom: az úgynevezett egy- I szerű emberekben most támadt ; fel először a készség arra, hogy I ne csak csinálják, hanem éljék : is a maguk történelmét. Hogy ■ történelemben gondolkodjanak. !

Hadd próbáljam megmagya- : rázni. |

A nép emlékezetére minded- : dig egyfajta történelmietlenség £ volt jellemző. Az unokák ’em- ■ lékezete legfeljebb a nagyapó- : kig kalandozott vissza, a koráb- ■ bi események már legendába • vesztek, ami fél évszázada volt, : fél évezrede is lehetett, az idő- * távolságok egymásba mosódtak, < az adott viszonyok visszavetőd- jj tek a régmúltra, ami volt, sem- ■ miben sem különbözött attól, • ami van, a kétezer évvel ezelőt- ! ti betlehemi pásztorok ponto- ■ san olyanok a népi ábrázoláso- ; kon, mint az ábrázolások készí- > tése idején voltak, hiszen a nép 5 mindenkori alapélménye: a vi- ; szörnyök változatlansága és vál- \ toztathatatlansága. A mostani : alapélmény viszont éppen a vál- tozásé. A szinte földrengésszerű • változásé. A tulajdon- és mun- : kaviszony, meg az életmód gyö- | keres átalakulásáé, egyetlen I nemzedék életében. Ez okozhat- 5 ja a történelmi érdeklődés és • gondolkodás feltámadását. Csík ! Péter felesége elmeséli a könyv- ! ben, hogy amikor összeházasod- ! tak és önállósodtak: egy fél ke- > nyeret és két liter zsírt kaptak : útravalóul, „menjetek isten hí- : révei!”. Hol vannak már ettől : Csík Péterek? Történelmi távol- !

szén több mint egy órája, hogy eltűntem. • Flóri pedig úgy vigyáz az apostolokra, ahogy az igaziakra vigyázhatott a szentlélek.

— Hogy kerültél közéjük? — kérdezte Zsuzsa.

Ekkor már a fűben ültünk, az erdőszélen, egy fa árnyékában. Elmondtam Zsuzsának, hogy a kollégium után hónapokig semmit sem csináltam, otthon loptam a napot. Aztán behívtak katonának. Ott ismerkedtem meg Kovács Matyival, a bikaerejű kulcsossal. Már ott is Bikának becéztük. Bika alág várta, hogy leszereljen és visszakerüljön az olajosok közé. Pedig akkor még nem volt kulcsos. De mesélte, hogy itt jól lehet keresni a munka változatos, mindig máshol kell dolgozni, s az ilyesmi nekem is ínyemre való volt. Együtt szereltünk le, de én csak másfél évre rá kerestem meg Bikát. Addig üzemben dolgoztam. Két éve kerültünk Flórián brigádjába.

—Azóta ez az első eset, hogy nem vagyok köztük, amikor pedig ott kéne. hogy legyek — mondtam.

Zsuzsa félreértette.

— Akkor menjünk! — emelkedett fel. de én visszarántottam a fűbe. Ügy hanyatlott vissza, hogy egyenest a karomba esett. Próbált védekezni egy darabig, visszacsókolt.

Hosszú hallgatás után szólalt :

meg.

— Meddig emlékeztél a szám- • ra? — kérdezte. *— Amikor el- ! mentél még emlékeztél rá? £

— Most is fügeíze van! — ; mondtam.

— Másokénak milyen van?

— kérdezte.

— Másokénak semmilyen íze : nincs — mondtam.

Hanyatt dőlve feküdtünk egymás mellett. Néztük a kószáló ; felhőket és hallgattunk. A fű- * ben találkozott a kezünk. Zsu- ■ zsáé összecsukódott, mint egy : aludni térő virág, s belefészkelt £ a tenyerembe.

— Azóta sem fészkeltem így ■

■— mondta Zsuzsa.

■

— Flóráéban sem? — kér- •

deztem.

— Flóriéban. sem! — mond- ;

ta Zsuzsa.

Araszolva beszélgettünk. 5 ahogy a hernyó mászik a fán, ; hát megint hosszú hallgatás kő- | vetkezett. Mintha megszűnt vol. ■ na körülöttünk a világ. Elő- ; szőr Zsuzsa szólalt meg ismét. !

— Tudod — mondta —, ne- ■ keni most már két életem kel- * lene, hogy legyen.

— Miért? —kérdeztem. £

— Azért — mondita —, mert \ csak úgy tehetném meg, hogy.: az egyikben Flórival legyek, a ' másikban veled.

— Az embernek csak egy Sets* van — mondtam,

(Folytatjuk)

ságra egyrészt, karnyújtásnyira másrészt; tegnap történt, de mintha ezer éve történt volna, ezért idézik fel olyan izgatott és jóleső érdeklődéssel. Ezért nézhet húsz vagy tíz évvel-ezelőtti fotójára e könyvben minden újkígyósi úgy. mintha történelmi dokumentumot nézegetne. Ezért eshetett meg az, hogy a jubileumi kiállításon múzeumi tárgynak kijáró érdeklődéssel állta körül a falu apraja-nagyjá a tegnapi Hoffer-traktort, az ökörjármot a kubikostalicskát, a lovas kocsit — a saját tegnapi munkaeszközei ágaskodtak eléje, a saját „cájgnadrágja”, a saját kézaláírása nézett vissza rá a tablókról. A saját történelmié.

AZÉ A KÖZÖSSÉGÉ, mely utcaneveknél és márványtábláknál maradandóbb nyomot hagy maga után. Egy új falut és egy új szövetkezetét, melyben semmi más nem emlékeztet már a régire — csak a dokumentumok.

Faragó Vilmos

I Tanácskozás 3 levegő tisztaságáról

A Bélkés megyei KÖJÁL ellenőrei részére szakmai tanácskozást tartottak január 31-én. tegnap délelőtt Békésen. Fő téma volt a környezetvédelem A tanácskozáson dr. Maure;» József, a KÖJÁL megyei igazgató- főorvosa mondott bevezetőt, majd dr. Szekeres János békési közegészségügyi és járványügyi felügyelő megnyitója után több előadás hangzott el. Az elsőt Varga Cecília főellenőr tartotta: A közegészségügyi szervezet he. lye és szerepe a levegő tisztaságvédelmében — címmel. A zajártalmakról Hrabovszky Tamás, A szennyvíztisztítás esetleges problémáiról Békésen és a járás területén — címmel Szekeres Iászió. a szemétkezelés és elhelyezés időszérű kérdése'' rSl pedig Hídvégi István tartott előadást.

snuiktr

iímm:

.........

IA*'"

2. fc*feír*c 2 . »«4a 1942.-^l. I.

V i uAvi FftwLCTARJA! EGYESÜLJETEK

I

NÉPÚJSÁG i

1974. FEBRUÁR 1,. .

5

SZAB All .\£r ->ZABAB UHSZiVBAA

Partlapnnk neve jelképezi a történelmi feladatot, amely elé a politikai fejlődés a magyar népet és annak hivatott vezetőjét — a KMP-t — állította. Ezt a történelmi feladatot Sztálin elvtárs ismerte fel és foglalta szavakba elsőnek, amikor a német-szovjet háború kitörésekor bejelentette, Jiogy most Lurópr> elnyomott nemzeteinek szabadságharca következik a közős elnyomó, a íasis?*- reakció ellen. A reakció sótét erőinek elsöprése szabaddá teszi az utat Európa v.’mokra- tikus fejlődése előtt, amely ezen a kontinensen végkép kiküszöböli a népekt> északot elnyomását és a háborút.

A KMP Sztálin elvtárs útmutatása alapján felismerte azt a jelszót és megragadta azt a történelmi pillanatot, amely az egész nemzetet egyesítheti a munkásság vezetése alatt, évszázados történelmi feladatának megvalósítására: a luyjtí- irnf szabad, demokratikus M így Írország megteremtésére.

Ennek a nagy történelmi feladatnak a szolgálatába állítjuk a ..Szabad Nc,»et*\ partunk hivatalos lapját. A háború és a reakció nyomasztó sötétségében a „S: bad .Vy-nek •»:•»• a sznhedság oitágihüitrnydnak kell sugároznia. A ..Szabad Népnek ' kell azokat az eszméket kisugároznia, amelyek a magyar nép el&zabaditu harcának útját I«evilágitják.

I>c a ..Szabad Nép** évik akkor felelhet meg rendeltetésének, ha nagy és erős pártra támaszkodhat. «»Jván pártra van szükség, mely ideológiailap" fel- ki-N/ult. egyvges és fegyelme/.« tt. amelynek szervezetei mindenütt jelen vannak. Egy ilyen felkészült párt ve/itni tudja osztályának szeles tömegeit, napi harcaiba t e tudja vonni a többi m pr. legeket is a leterdekekrt folytatott harcba, aktiv t* nve/öje kliet a politikai ( lett ek.

ti

Harminckét évi jelent meg a Szabad Nép

Harminchét esztendeje, 1942. február 1-én jelent meg először a Szabad Nép, a Kommunisták Magyarországi Pártjának hivatalos — illegális lapja.

A Szabad Népnek az elnyomás éveiben és a felszabadulás után jelentős része volt népünk küzdelmeiben és győzelmeiben. Harcban és sikerekben gazdag útja során százezrek szellemi kenyerévé vált.

A lap első szerkesztője és névadója: Rózsa Ferenc. „Párt- lapunk neve jelképezi azt a történelmi feladatot, amely elé a politikai fejlődés a magyar népet és annak hivatott vezetőjét — a KMP-t — állította” — mondta Schönherz Zoltán, Rózsa Ferenc szerkesztőtársa.

A második vi’^gháború harmadik évében, két hónappal a Népszava emlékezetes karácsonyi számának megjelenése és három hónappal a történelmi jelentőségű november 1-i, Batthyány örökmécsesnél lezajlott antifasiszta tüntetés után, feladat volt írásban Is közvetíteni a hazai kommunistákhoz a Központi Bizottság állás- foglalását a következetes szövetségi politika gyakorlati megvalósításáról. A Szabad Nép hasábjain is meg akarták értetni a párttagsággal az új szövetségi politikát: a legszélesebb nemzeti összefogás szükségességét.

Az első szám vezércikke: SZABAD NÉP — SZABAD ORSZÁGBAN. Ezen kívül tartalmazott őszinte beszámolót a hitleri hadsereget a Szovjetunióban ért veszteségekről. Felszólította a szabadon levő elvtársakat a bebörtönzöttek fokozott támogatására. Leleplezte a Bárdossy-kormány hazaáruló üzelmeit, ismertette a

Nemzeti Harci Frontnak a pa rasztságra és a haladó polgár- . ságra vonatkozó programjait, munkásegységet hirdetett, foglalkozott Horthyék újvidéki vérengzésével, az Egyesült Izzó munkásainak helyzetével, s független, szabad, demokratikus Magyarországot követelt.

1942-ben csak négy szám jelenhetett meg. (A legutolsó májusban). Ugyanis Horthyék politikai rendőrsége megtalálta a lap nyomdáját, letartóztatott sokakat az újság szerkesztésében, előállításában, terjesztésében részt vevők közül. Rózsa Ferenc és Schönherz Zoltán a fasiszták börtönében fejezték ! be életüket.

*

Rózsa Ferencet június 1-én • tartóztatták le és vitték az | Andrássy laktanyába, ahol a Juhász-fivérek és Wayand doktor próbálták „szóra bírni” — hasztalanul. Rózsa Ferencet nem tudták vallomásra kényszeríteni, hű maradt ahhoz az utasításhoz, amelyet az illegális Szabad Népben adott a £ párt tagjainak... „Ha vallatnak, inkább válaszd a halált, minthogy áruló legyél.’*

Az illegális kommunista párt e sajtóorgánuma két év és négy hónap múltán jelenhetett meg ismét: 1944. szeptemberében. Az újabb évfolyamból öt számot adtak ki — adtak kézről kézre — juttattak el a fasizmus ellen fellépő magyar munkásokhoz, kommunistákhoz és szimpatizánsokhoz egyaránt.

. Az illegális Szabad Nép a nemzeti ellenállás írásos agitá- • tora és szervezője volt.

A Szabad Nép, a Magyar Kommunista Párt központi napilapja első legális száma 1945. március 25-én jelent meg.

Ugróczky Mihály

BBBsseaaaoaö

ieeSBS98BaeSS88SBS9SBBSesa3-B*eBa«'