Békés Megyei Népújság, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-05 / 29. szám
GOUNOD Kitüntetlek a kilencvenéves Hrabovszky Mihályt Mint lapunk vasárnapi számában már szóltunk róla, a békéscsabai Hrabovszky Mihály hét évtizede szakszervezeti tag, s több mint fél évszázada lépett a párt tagjainak sorába. Tegnap, hétfőn délelőtt — kilencvenedik születésnapján — lakásán köszöntötték az idős építőmunkást a városi pártbizottság és az Építők Szakszervezetének képviselői. Dr. Becsei József, az MSZMP békéscsabai Bizottságának titkára a pártbizottság ajándékát, Kneifel Antal, az Építők Szakszervezetének megyei titkára a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát nyújtotta át az ünne- peltnek. A szakszervezet országos elnökségé dísztávirattal és jutalommal emlékezett meg Hrabovszky Mihály ritka jubileumáról. Délután újabb köszöntők érkeztek a Hrabovszky-lakásba: a békéscsabai Nimród és Vörös j Lobogó vadásztársaságok képviselői alapító tagjukként üdvözölték és ajándékozták meg a házigazdát. ,*»MBMB»BSaSSS*SS«B*£S*»SaSSS®56BSS»Si)*B*SS8 Sárgarépa — Halló! Szerkesztőség? Elnézésüket kérem, amiért zavarok, de úgy érzem, feltétlenül el kell mcmdanom egy dolgot. X. Y. vagyok s tegnap este vásárolni indultam. Az ABC-áru- házban többek között gyökeret akartam venni, levesbe valót. Nem akartak adni, csak akkor, ha sárgarépát is veszek hozzá. Kérdezem az üzletvezetőtől, nem tévedésből akarta-e rám kényszeríteni az árukapcsolást az eladó. Nem, az ő véleménye is ez. Aki gyökeret akar, vegyen hozzá répát! Véleményem szerint. Itt elkezdett recsegni a telefon. VégigviUant valami az agyamon. Lehet, hogy ebben az üzletben más árucikkeknél is így megy? Csak az kaphat kenyeret, aki fagyasztott csirkét is vesz hozzá? Csak a húsdarálót is vásárlók kapnak szénsavpatront? Csak a sörivók kapnak tejet és a tejivók sört? Ha ez így van, később odáig juthatunk, hogy a boltvezető félsorakoztatja a vevőket és ö jelöli ki, hogy melyikük mit vehet, esetleg ránk parancsolhat, hogy mit muszáj vennünk! S ráadásul mindezt meg lehet „ideologizáini”: azért kell a répából is venni, mert máskülönben hamarább elfogy a gyökér s az utolsó vásárlónak már csak répa jutna!? Tálán — legalábbis, remélem —, nem ezzel magyarázzák majd az ABC-ben, hiszen hamis ez az okoskodás. Hogy akkor mi a megoldás?.. „ Itt vége lett a készülék recsegésének, s befejeződhetett a beszélgetés. —... Szóval, azt akartam még mondani, hogy véleményem szerint ez nem helyes. Felháborodásomban nem véttem krumplit, káposztát és narancsot sem, hanem mindezekért átmentem a húsz méterre levő másik boltba. Szívesen hagytam ott a pénzem a krumpliért, a káposztáért meg a narancsért. Na és természetesen a gyökérért. Mert ott adtak gyökeret répa nélkül is.. ágy. a a 4 | «994. FEBRUÁR 5 Elköszönt a mester FAUST A szegedi operaegyüttes békéscsabai vendégjátékáról Nem volt yaiami magas növésű Haván Lajos akkor sem, aaníkor 14 éves korában, 1928- bam beállított Flór József Orosháza borbélymestar műhelyébe. Még jód emlékszik, hogyan csillogott -villogott azon a napon a barbélyoéh jelképe, a réztányér az ajtó felett. — Jó napot kívánok. Viam-e felvétel a mester úrhoz? Végignézett a gyereken, •— Nem éred te el még sámliiról se a vendéget. —- Majd megnövök. Lehet, hogy nem szó szerint így zajlott le az első találkozás, de az tény, hogy Hován Lajos idestova 45 esztendeje szegődött el borbélynak, s azóta — leszámítva a háborút, a fogságot— nap mint nap megfeni a borotvát, csattogtatja az ollót és rendbe hozza a hozzáfordulók frizuráját, s megszabadítja az arcot a szőrzettől. Alacsony még most is, hófehér a haja, de örökké jó- kedélyű. — Nagyon rendes volt a mesterem — ülünk le beszélgetni, kihasználva azt a ritka időszakot, amikor nincs vendége. — Országosan is elismert sakkozó volt, s 1919-ben a városi direktórium egyik vezetője. Szerettük nagyon. —■ Milyennek kell lenni ahhoz, hogy valakiből jó, a szakmáját szerető mesterember valljon. — A szakma iránti szeretetem kívül sokoldalúnak. Ez nagyon fontos. Mindenkivel meg kell találni a közös hangot. Minden témához hozzá kell tudni szólni. — Miről beszélnek legszívesebben a vendégek? — Embere válogatja. A legtöbbel — sportnemzet vagyunk — a sportról lehet szót váltani. — Sport. Lajos bácsinak mi a kedvenc sportja? — Valamikor bokszoltam, fociztam. A foci iránti ragaszkodásom megmaradt. — Melyik csapatnak szurkol? Ügy néz rám, mint aki a holdról érkezett. — Természetesen a Kinizsinek. A játékosok közül többen járnak ide. Fejes, Markó, Bogdán. Bogdánt nagyon szeretem mint focistát és nagyra becsülöm mint embert. Ö a tanácstagom is, elsőnek szavaztam rá a választáson. — Lesz-e bajnok a Kinizsiből? — Bízok benne, bár Gyulának meg a HÖDGÉP-nek is lesz ehhez egy-két szava. — Hallottuk, hogy Lajos bácsi előszeretettel foglalkozik a fiatalok szakmai nevelésével. — Igen, valóban kedvelem a fiatalokat és szeretném nekik átadni azt a rengeteg szakmai tapasztalatot, amelyet elsajátítottam a csaknem fél évszázados munkám során. Büszke is vagyok rájuk, különösem Varga Gyuszira, aki országos versenyem második helyezést ért el hajvágásban, és négyszer nyerte meg az Alföld Kupa versenyt. De rajta kívül még sokan nőttek fel a kezem alatt, akik valamennyien megállták a helyüket az életben. Én is számtalan versenyen vettem részt, nem versenyzőként, hanem azért, hogy megfigyeljem a többi kollega fogásait. —■ Most nyugdíjba megy, elszakad végleg a szakmától? — Már bűosűzgiatok a törzsvendégeimtől. Nagyon nehéz lesz tőlük megválnom, hisz az ember hozzánő azokhoz, akikkel nap mint nap találkozik. Többem is nyugdíjasok leszünk. Bajusz Pista, az „öcskös” — egy hónappal fiatalabb mint én— is követ meg Szíta Béla is. Persze nem tudom, hogy is tudnék egyik napról a másikra abbahagyni mindent. Vettem egy kis portát Gyopároson, elkertészkedem majd benne, meg remélem azt is, hogy időnként be-be hívnak majd dolgozni egy kicsit. Van egy fiam. Szerettem volna, ha folytatná az apja mesterségét, próbálkoztam is vele, de nincs hozzá érzéke, ö ennek a századnak a gyermeke, jobban érdeklik a motorok. Negyvenöt évi „szolgálat” után elköszönt a mester. Persze nem végleg, sokszor fogja még köszöntem vendégeit. — Jó napot, sporttárs, tessék helyet foglalni. Béla Ötté it világ dalszínházainak állandó repertoirdarabját: Gounod: Faust című operáját mutatta be bérleti előadásként Békéscsabán a szegedi színház együttese. A mű alapjául szolgáló Faust-témának több irodalmi változata' ismeretes, közülük a goethei feldolgozás a legrangosabb. Hasonló a helyzet zenei téren is, számos zeneszerzőt ihletett meg az emberiség örök témája, Faust doktor története, a feldolgozások közül azon-' ban mindmáig Gounod operája a legsikerültebb. — Kétségtelen, hogy Goethe remekművének filozófiai mélysége elsikkad az operaszínpadon, ezt azonban nem is szabad számon- kémünk a zeneszerzőtől és a librettó íróitól, hiszen ők elsősorban a korukban még mindig tovább élő látványos nagyoperai megoldásokat követték, s éppen ezzel alkottak maradandó művet, a francia romantika legjelentősebb operáját. A szegediek békéscsabai bemutatójának erényei és hibái egyaránt voltak; — e Janus- arcúságban azonban jórészt objektív okok játszottak közre. Angyal Mária rendezői elképzeléséről nemrégiben így nyilatkozott egyik napilapunkban: „Engem elsősorban a mű gondolati magja, filozofikus tartalmi mondanivalója érdékel. — A zene egyértelműen sugallja a lírát. Ugyanakkor a figurák karakterisztikus vonásaival azt akarom érzékeltetni, hogy nem egy „mese”, hanem a valóság játszik döntő szerepet a színpadon. — Azit szeretném, hogy emberszabású Faust kerülne a színpadra.” — Dicséretes koncepciója érvényesült az előadás során is. Feltétlenül előnyére vált a darabnak, hogy az elcsépelt és konvencionális hatásvadászó megoldásokat, a teatralitásra csábító jelenetsorokat világos és modern eszközökkel helyettesítve vezette végig a hosszú és változatos cselekménysort. — A megvalósításban hathatós módon „közreműködtek” Sándor Lajos praktikus, jórészt jelzésszerű díszletei (kár, hogy a nyitószín valós elemeivel eltért ettől a megoldástól), valamint az egyszerűségükben is kifejező kosztümök —, Bata Ibolya munkája. Az előadást vezénylő Csgla Benedeknek az I. felvonás néhány bizonytalansága után egyre határozottabban sikerült megteremtenie a színpad és a zenekar kapcsolatát. A Szegedi Szimfonikus Zenekar precíz játékával, különösen a vonósok egyenletes, szép hangzása - val hívta fel magára a figyelmet. Az énekes művészek közül Szábady József Faust-ját említjük az első helyen. Dicséretes teljesítményt nyújtott, bár intonációja a magasabb regiszterben gyakran bizonytalan. — Sajnos, a további főbb szerepeket éneklő művészek teljesítménye ezúttal elmaradt a várakozástól, csak egy-egy emlékezetesebb részmegoldással hívták fel magukra a figyelmet. Így Halmi László (Mefisztó) szerenádjára, Bálint Ilona (Margit) záróképi megoldására, Börcsök István (Valentin) haláljelenetére gondolunk szívesen. — A kisebb szerepekben Fekete Mária, Gortva Irén és Tamás Endre lépett színre. Csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk a jelentős szerephez jutó balettkar teljesítményéről. A keringő előadása, de különösen a Wal- purgis-éj táncainak művészi megformálása (koreográfus: dr. Baróthy Zoltánná) a legkényesebb igényeiket is kielégítette. — Színvonalas produkciójukból arra következtethetünk, hogy ez a fiatal, fejlődőképes együttes képes lenne akár önálló balettek betanulására is. Örülnénk, ha a szegedi színház jövő évi programjában már ilyen körülmények között is találkozhatnánk felült, akár csak egy rövidebb operával egy műsorban sorra kerülő egyfelvonásos balett bemutatása kapcsán. Dr. Papp János Jamiai 31-eu dolgoséi», utoljáé» Szűfs László: Pokoltűz KISREGÉNY 13. — Hát igy fest a maga hőse! A park már teljesen besötéiedett, a kórházépületek fényei távolról világoltak, de égett a közelben is egy lámpa, annak a fényében láthattuk egymást, s így a szavak nem maradtak személytelenek. — Várjon csak! — mondtam. — Eddig semmit sem cáfolt. Azt csinálta, amit előre jelzett: elmondta a maga „igazi” történetét. Erről a társai hallgattak. De ettől még az is igaz lehet, amit ők mondtak el, s amit én írtam meg. — Látom, még mindig nem érti! — mondta, makacsul kitartva a maga álláspontja mellett. — Már ne haragudjon, de azzal, hogy ők mindezt elhallgatták, meghamisították azt is, amit elmondtak. Maga szerint a féligazság is igazság?-— Azt hiszem, itt másról van szó. — Miről? — vágott közbe türelmetlenül, mint alki a maga makacsságát szeretné minél előbb letörve látni- — Értse meg: bennem akkor nem volt szocialista öntudat. Én akikor csak egy .szagot kapott hím voltam, érti? Most nekem kellett közbevágnom. — Nézze! Az emberek általában nem hősök. esetlenek, botlanak, végzik a maguk dolgát, jól-rosszul. Tetteik értékét 'nem bennük kell mérnünk. Amit helytállásnak szoktak nevezni, az rendszerint nagyon kérész életű valami. Előfordul, hogy egészen jelentéktelen emberek egyszerre valami jelentősét visznek véghez. A tett szempontjából mindegy, hogy egyébként kicsodák és milyenek, hogy előtte vágj* utána hogyan élnek. Cselekedeteik értékét azok társadalmi haszna szabja meg, nem pedig indítéka. — Hát mi ennyire nem vagyunk fontosak? — Félreértett! — mondtam. Elhallgatott. Hűvös szél száguldott keresztül a parkon, úgy láttam, kicsit meg borzon-
