Békés Megyei Népújság, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-03 / 28. szám
i Kétarcú emberek A munkásművelődésről X Társadalmi Szeműében olvastam a kispolgárság és kis- palgáriságról. A cikk írója a fogalompór tartalmi különbségét vizsgálgatva —■ véleményein szerint nagyon helyesen — megállapítja: „noha a kispolgárság, mint réteg, nagyon meggyengült, a kispolgár i s á g hadállásai továbbra is tartják magukat” Vizsgálatai során két térbeli okot is említ, az egyik: a szocializmusban, miiit átmeneti formában meglevő árutermelés, a másik a tudatnak a léthez viszonyított elmaradása. A gondolkodásmód megváltoztatására tehát elsődleges a kultúra. Kulturált életmód, kulturált szocialista szemlélet. Ebben előrelépni szükséges, de hogyan? Melyek azok az érzékelhető, • kézzelfogható okok, melyek elhagyása törli életünkből a kispolgáriság jelenlétét, vagy legalábbis gyengíti hadállásait. Ügy érzem, ha «etünk minden napjának mozzanatára féli figyelünk, akarva-akaratiamul belecseppenünk egy-két ilyenfajta „igazolásiba”. Már sokaiknak alig-alig tűnik fél, hogy az emberek egy bizonyos csoportjában hétvégén különös személyiségváltozás megy végbe A szabad szombattal meghosszabbodott hétvégén a magánember a közösségi ember fölé emelkedik. Olyan emberek is, akik a hét öt napján becsületesen, tisztességesen dolgoznak az üzemben vagy hivatalban, meghökkentő gyorsasággal állnak át a kistulajdonosi hullámhosszra. Vállalják a fusit, az engedélyezett, vagy anélküli másodállást, szombat, vasárnap hajtanak reggeltől estig __ m ost nem panaszkodnak a sok munkára; szépen jön a konyhára. Víz, gáz, fűtés, festés, boldog-boldogtalan- épít, van meló bőven... Hogy ez így van, és hogy magunk hívjuk őket; kényszerít bennünket az is, hogy egyes tanácsi kommunális üzemeket, szolgáltató vonalatokat a munka minősége nem érdekli, szoszmötölnek, és nem az a fontos, hogy milyen az a vízvezetés, szobafestés, hanem amit a számla alapján kifizetnek nekik — tehát a pénz, a jövedelem, a nyereség! A hétvégi emberek nem «zöszmotölnek: güriznek! — ahogy ók mondják és így van szép ház, vagy autó, talán még víkemdház is. Távol álljon tőlem,' hogy ezeket a gürizoket marasztaljam el a házért, a kocsiért — ők valóban többlet- munkával jutattak hozzá. Munkáihoz juttatta őket az igénytelen szolgáltatás, azaz a lakosság igénytelensége! Ez esetben a gondolkodásmód az, ami leckeként, házi feladatként jelentkezik e történetben. A telek, a ház, az autó birtoklása belefér a szocializmus kereteibe. Az említett gondolkodásmód azonban nem, mert ez tartóssá válhat a hét1 minden napjára. És akkor? Tökéletes kispolgáriság uralkodhat nálunk. Jóllehet a szó már kopottnak is tűnik és a tartalma ködösnek, annyit beszéltünk már róla, rossz értelemben is. De azért nézzünk csak a tükörbe munkahelyünkön és majdan a hétvégén is, vajon ugyanaz as arc tekint vissza ránk? Az ember két arcának a hétvégi átalakulása csak szűkített formája a kispolgári Ságnak. Valójában ezeknél az embereiknél a két arc összemosódik a hét öt napjával is. Hogyan? Úgy például, amikor az ember munkahelyén kíméli erejét a későbbi magánmukához, vagy a másodálláshoz. Amikor az üzlet- bán, a vásárlókban a társadalom heréit látják, amikór a minisztériumban, vagy a tanácsnál az ügyfél egyenesen időt lopó, kártékony valaki. Sorolhatnánk tovább a jelenségeket, de „ideologizálással” nem sóikra megyünk. Tálán a családnál, az iskoláknál kellene következetesebben folytatni a nevelést, a helyes értékrend- szerre való orientációt. Ez segítene megnehezíteni a kispolgáriság újratermelését Miért? Egyszer majd, ha az utókor „visszalapoz” az alkotó hétköznapok krónikájában, s a munkásság áldozatkészségének legszebb ajándékával találkozhat Az elmúlt két esztendő során is munkásosztályunk országosan évenként immár egy- milliárd forint értékű önzetlen társadalmi munkájával segítette az óvodai és bölcsődei hálózatok fejlesztését és korszerűsítését. A tanácsokkal együtt, mintegy 13 ezer óvodai és töljb, mint kétezer bölcsődei férőhelyet létesítettek. És sok-sok ilyen lapja van a. hétköznapok krónikájának. Ez az arc maradjon örökké bennünk — ez az egy igazi arc! Rocskár János „Csak éveinek szánta no! On nem öregszik... " Fenő címmel meleg hangúié, velet hozott szerkesztőségünkbe a posta. Kiutas! Gézámé és Lázi Andrásné, a 8. Volán Vállalat dolgozói írták. A női szépség, frisseseg, űdeség megőrzése ér- deliében modem gimnasztikára, kondicionáló tornára invitálják szeretettel a lányokat, az asszonyokat. Mint a gimnasztika gyakorló művelői, tapasztalataik alapján leírják: milyen jó a torna hatása a verfcemngiésre. a szívműködésre, a szervezet rugalmasságának megőrzésére; „Az ember olyan idős, amilyennek érzi magát! Valameny- nyi izmunkat edzeni kell A mi szakmánknál például, ha keveset mozgunk, a vérkeringés nem kielégítő, szívünkre kétszeres megmé, FfcB&UÁE % terhelés vár. Az izomszalagok. porckorongok elvesztik rugalmasságukat. Nálunk ezt szakmai betegségnek hívják, de gon. dőljük: számos más területen hasonló gondokkal küzdenek. Ne hagyjuk el magiunkat! Előzzük meg az öregedést, szokjuk meg a rendszeres mozgást..." írják többek között a Volán dolgozó női. Megírják azt is, hogy Békéscsabán minden lehetőség adott a kondicionáló tomagya- korlatokna, csak élni kell a lehetőséggel. Hetenként kétszer — hétfőn és szerdán este —a József Attila utcáiban lévő Szlovák Gimnáziumiban Mázán Mátyásné tornatanár vezetésevei gyakorol, haitó a frissítő torna. A férfiak sem maradnak ki az egészséges testedzésből, ők kedden és csütörtökön vehetik birtokukba a tornatermet. Egyetértünk Levélíróinkkal abban is, hogy csak elkezdeni nehéz a rendszeres tornák ___ ■ zt mondja Hermann Imre, a Sarkadi Cukorgyár klubkönyvtárának vezetője, hogy 1969-ben, amikor azt a besorolást kapták, hogy „szakszervezeti klubkönyvtár”, nem a legkörültekintőbben látták el feladatukat az illetékesek. A klubkönyvtár ugyanis művelődési otthoni funkciókait is ellátó könyvtárat jelent, de úgy is megfordíthatjuk, hogy könyvtári funkciókat is ellátó művelődési otthon. Valamikor 4 évvel ezelőtt a budapesti mezőgazdasági kiállításon mutatták be a klubkönyvtár elképzelt modelljét, javasolva olyan helyeken felépíteni, vagy arra alkalmas régi épületben létrehozni, ahol nincs anyagi erő külön könyvtárra és külön művelődési otthonra. Ez a modell — amelyet eredeti nagyságban felépítve és berendezve láthattak az érdeklődők — roppant érdekes valami. Könyvtár, melynek belső falai szétnyithatók, klubszobává, szakköri szobává bővíthetők, aztán más térelválasztó elemekkel tovább alakíthatók, mindig úgy, ahogy éppen a követelmény előírja. Szép dolog, de kérdés, hogy azóta építeittek-e ilyeneket, és sokat építettek-e? Ugyanakkor a művelődési otthonok besorolásánál is polgárjogot nyert a „klubkönyvtár” fogalma, melynek ismérvei a fentebb leírottak. Nos, ilyen klubkönyvtár lett a Sarkadi Cukorgyár kultúnhá- za. egy régi épület, ahol szorongva nemcsak a könyvtár van együtt egy-két nagyobb klubteremmel, wurlitzerrel és szeszes italt is árusító büfével, hanem ott van még egy mozi. ahová a községbeliek is rendszeresen eljárnak. Különösen azóta, hogy az SZMT megszüntette a gyulai országút melletti művelődési házban a mozit, meg — mint hírlik — az egész művelődési házat, mint olyant, és jelen pillanatban éppen gazdát keresnek hozzá. Szóval Hermann Imre, a klubkönyvtár vezetője az, aki szívesen és szakszerűen tájékoztat B klubkönyvtár könyvtáráról. Sokat tud a múltról is. Meséli, hogy valamikor a tisztviselők könyvtára lehetett az őse a mostaninak, néhány kötet még abból az állományból is fellelhető. 1964-ben vette át a könyvtárat, akkor 1500 kötet volt benne és egy tiszteletdíjas könyvtáros. Dolgozgattak, amint lehetett, míg végül az 1969-es besorolás azért mégis lendített a könyvtár szekerén is. Az állomány most 2576 kötet, és az elmúlt évben 8 és fél ezer forintot költöttek új könyvek vásárláséra. Az üzemben 750 az állandó létszám, ebből tavaly 225-en voltak rendszeres, beiratkozott olvasói a gyári könyvtárnak, és összesen 1741 kötetet kölcsönözték ki. Náluk az is fontos, hogy tavaly 14 új olvasó iratkozott be, olyanok, akik még addig soha nem jártak a könyvtárba. Hosszú ideig beszélgetünk 'arról Hermann Imrével, hogy "a művelődésre jutó forintokból hogyan gyarapítják a kis könyvtár állományát. Mert nem elég az, hogy vásárolunk, olyan könyveket kell venni, ami érdekli az embereket, amit keresnek, és olyanokat is, amelyekről biztosan sejti mór a könyvtáros, hogy hamarosan az érdeklődés középpontjába kerülhetnek. Ügyesen es okosan, kell építeni a kézikönyvtárat — különösen ilyen gyári könyvtárban! —, de ugyanolyan okosan a szépirodalmi, a politikai, az ismeretterjesztő könyvállományt is. Mondja Hermann Imre, hogy a gyárban önálló műszaki könyvtár van, függetlenül emettől, így műszaki könyvek vásárlása nem az ő feladatuk. Most a szépirodalmat bővítik, Nemcsak forintra ran szükség és az útik önyvek - sorozatot, mert a természetjárás nagy divat a gyárban. Az utóbbi években varázsolták elfogadhatóvá a kézikönyvtárat, ma már különböző lexikon-sorozataik vannak, és minden, ami kell Öröm, hogy — például — a szocialista brigádok vetélkedőihez számos kézikönyvet adhatnak, és áz egyes vetélkedők tárgyköreiből ajánlott irodalmat állíthatnak össze. Idén márciusban lesz a „Szakszervezeti ismeretek” című vetélkedő. A könyvtáron is múlik, hogy a gyári csapat .hogyan szerepel majd a megyei döntőn. „Tizenhét ÉDOSZ- üzem van a megyében, nem lesz könnyű az elsők közé kerülni” mondja, aztán némi fordulattal azt elemezgetjük, hogy mit is ad végeredményben a munkásművelődéahez ez a gyári könyvtár? „Ad, ez kétségtelen, és ezt a megfelelő szerénységgel mondhatom. Viszont sokkal többet adhatna, ha nem lennének gátló tényezők. Ilyen például a helyiséghiány. Ez a könyvtár, a klubkönyvtár, közérthetőbben a kultúrotthon vezetőjének az irodája is, itt tároljuk egyetlen használható zongoránkat, és ez az egész négyszer-mégy- méteres, vagy talán annyi sem. Építkeznünk, bővítenünk kell. Meg is lesz a bővítés, tavaszra, úgy tudom. Akkor javul a helyzet, és a heti kétszeri kölcsönzés majd jobban kihasználható”. Kiderül, hogy nincs könnyű életük. Sikerek váltják egymást balsikerékkel, amire napokig keresik a magyarázatot, v és nehezen találják. Legutóbb például Taitay Éva előadóművész irodalmi délutánjára hívták a szocialista brigádokat. Harminchat ilyen brigád dolgozik a gyárban, és a harminchatból egyetlenegyből, a műszerész brigádból jöttek el öten. Kipostáztak 100 meghívót, 40 ismertetőt, készítettek 3 plakátot... Nem sikerült. Lehet, hogy azért, mert a mai latin-amerikai irodalom legszebb verseit adta élő a művésznő? Februárra Major Tamást várják, aztán Csemus Mariann érkezik. Izgulunk, mi lesz akkor? Mindenesetre az lenne az igazi, ha a gyári vezetők kétséges anyagi támogatása a nagyobb érdeklődéssel is párosulna. Ha ez így nem is esik szóba, feltétlen erre kell gondolnám, ahogy telik az idő, és ahogy egyre jobban felfedi igazi arcát a cukorgyári kultúráiét. Errol még, hosszasan beszelünk, később újabb adatokat vizsgálgatunk. Az olvasók ösz- szetétele jó. Az állandó létszám nagy része fizikai dolgozó, ők vannak teljes túlsúlyban az olvasók között, de ai könyvtári propagandával azért még nincs minden rendben. ízléses könyvjelzőket készítenek: -Legyen tagja a szákszervezeti könyvtárnakr felirattal, meg más egyebek, erre azonban — ha tartós sikerekre törekszenek, több energia, és több forint szükséges. Most keresik a lehetőségeket, és különben is sókat várnak — joggal! — az épület bővítésétől, attól, hogy a könyvtár ia megfelelőbb, vonzóbb körülmények közé kerül- , hét hamarosan. Dicséri Hermann Imre az SZMT békéscsabai, központi könyvtárát: nemcsak szóban segítenek! Nemrég Váci Mihály-ösezeallítást kaptak, és a könyvtári szakmai dolgokban is jönnek, együtt dolgoznak velük. A tiszteletdíjas könyvtárossal, Áros Andorral sajnos nem találkozhattunk. Mert ő az, aki 300 forintos havi „fizetésért" kölcsönzési órákat tart, rendezgeti a könyvtárat, Hermáim Imre az egész kulturális objektum vezetője. Mire juthatunk végül? Üjabb bizonyítékok seregére abból a tárgykörből, hogy a közművelődés lehetőségét sürgősen bővítenünk kell — a sarkadi szakszervezeti könyvtárban is — és okosan, hozzáértő módon alkalmazni, hasznosítani a meglepőket Mert van azért lehetőség mindenütt, nem mindig célravezető valami elképzeltem ideálisát keresni, ilyen után vágyakozni, és megfeledkezhi közben arról, «mi már megvan, amit csak használni kell. De a többre törekvés jó út Mint ahogyan csak az törekedhet többre, aki érzi a szükségét annak, hogy többet és jobbat adjon az embereknek, ez esejv- l>en a Sarkadi Cukorgyár munkásainak. Saas Ervin •■RsnuBBsaBaBsaiaaEiaessisBaassRas m l Szűts László: Pokoltűz KISREGÉNY 12. A szobában Zsuzsa csak teres, kadt egy székre. Megfogtam az állát, és bozzáhajoltam. — Ide figyelj, Zsuzsa! — mondtam neki. — Ki sem csomagolsz, érted?! Inkább még tegyél az aktatáskámba egy kis hideg élelmet Künn tartom a kamráiban. Addig én átöltözöm; Ee aztán megyünk innen. — Én nem mehetek — mondta Zsuzsa. “ őszintén meglepődtem. — Hogy-hogy nem jöhetsz?— Nekem most Flórira van szükségem — mondta ugyanazzal a fáradt 'szomorúsággal. — És én? — egyenesedtem J fel. S — Nem kellett volna tatáik oz- ! minik — mondta változatlan arc. ! cal. —■ Én eztán már nem lehe- j tek igazán boldog. — Mintha S spanyolcsizma lett volna rajta, 5 úgy vallott, — Én szeretlek téged. de nem hagyhatom itt Fid. rit. Akkor ssséy ardftottam. —• Miért nem hagyhatod ÄS Csendesein válaszolt. — Nekem gyerekem lea% Gymgyó! Elsötétült eSőtte®» m világ Zsuzsa fogta az aktatáskámat es kiment Vakon végeztem, amit elterveztem. Cipőt húztam,, a gumicsizma helyett, úszta inget vettem magamra, nadrágot váltottam. A nyakkendőt kötöttem eppem, amikor Zsuzsa feltépte az ajtót. — Jönnek! •— rikoltotta ésag ablakhoz rohant. — Jönnek! Mögéje léptem, s kikémleltem én is az ablakon. Az udvarba» végSgfektetett deszikapallön libasorban lépdeltek az apostolok. Nem jöttek valamennyiem, de én csak később tudtam meg, hogy Kelemen, a másodíurómeste»
