Békés Megyei Népújság, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-23 / 45. szám
ez évi költségvetési terve? A Mezőkovácsházi nagyközségi Tanács február 21-i ülésén, miután meghallgatta Földi János tanácselnök jelentését a lejárt határidejű tanácshatározatok végrehajtásáról, valamint a két tanácsülés között elvégzett végrehajtó bizottsági munkáról, megvitatta és elfogadta az 1973- as év költségvetési és fejlesztési tervről szóló zárszámadó jelentést. Ezután tárgyalta meg az 1974. évi pénzügyi, valamint a fejlesztési terveb Az idei 'költségyetési terv erre az évre 11 millió 600 ezer forint bevételt irányoz elő. Ez a tanács saját működési bevételeiből, a lakosság adóiból, a termelőszövetkezetek és ipari üzemek befizetéseiből, valamint a magasabb tanácsi hozzájárulásokból tevődik össze. A nagyközségi tanács kiadásai előirányzatának bontásából kitűnik, hogy az utak, hidak építésére, felújítására, karbantartására 767 ezer forintot kíván fordítani a nagyközség. Szociális és egészségügyi feladatok ellátására 1 millió 339 ezer, művelődésügyi, kulturális és sportcélok megvalósítására 5 millió 422 ezer forintot irányoztak elő. A fejlesztési tervben figyelemre méltó a végösszeg: 13 millió 560 ezer forint. Ebből 200 ezer a várható társadalmi munka értéke. A több mint 13,5 millióból 5,5 millió forintot fordítanak 22 célcsoportos lakás építésére és építési területek előkészítésére. Közművesítésre, parkosításra, járda- és szennyvíz-csatorna építésére 1 millió 700 ezer forintot, a regionális vízműre 2 millió 300 ezer forintot terveztek Mező- kovácsházán az 1974-es évben. Miután a tanácsülés a terv- javaslatokat megvitatta és elfogadta, határozatot hozott azoknak végrehajtására, majd megtárgyalta a nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának és a község gazdasági szerveinek kapcsolatáról szóló előterjesztést, valamint a Hazafias Népfront és a nagyközségi tanács együttműködésének tapasztalatait és a végrehajtandó feladatokat, B. J. Borúra derű, a sarkadi Lenin Isz-ben Lassan-lassan erőre kap ismét a sarkadi Lenin Tsz. Ezt a zárszámadó beszámolók hangulata is tükrözi. Három, illetve két évvel ezelőtt, amikor az elnök legfeljebb azt tudta csak összegezni, mennyit vitt ei a víz, a közös gazdaság tagjai csupán ha reménykedhettek a jövőben. Tavaly már csöndesen, az idén pedig a tavalyinál is jobban bízhattak és bízhatnak saját erejükben. Közös erejükben. Az 1972-es évet ugyanis mástel millió forintos nyereséggel zárták és az élmúlt esztendőben ezt a nyereséget sikerült úgy megkétszerezniük, hogy közben eszközeik állományát és a tagok személyes jövedelmét is növelték, szociális és kulturális kiadásokra pedig csaknem 220 ezer forintot fordítottak. A nyereség ilyen arányú növekedését a növénytermesztés termésátlagainak, illetve az állattenyésztés hozamainak terven felüli alakulása tette lehetővé. A növénytermesztésben a rizs és az őszi árpa, az állattenyésztésben a pulyka- és sertéstartás kivételével vala.neny- nyi ágazat túlteljesítette árbevételi tervét. Ezen belül is a búza 18, a kukorica 22, a cukor répa 29, a lucerna 23, a vöröshere 444 százalékkal, a tej 13, a marhahús 27, a juh 15, a liba 9 százalékkal hozott többet a vártnál. Több növény — köztük a kukorica és, a cukorrépa — hozamai még a megyei és az országos átlagot is meghaladták. Emellett azonban a nem megfe lelő szakmai munka miatt ! rizs, valamint a pillangósok és a kukorica gépi betakarításának megoldatlansága, az állattenyésztésben pedig a takarmányozás hiányosságai indokolatlanul megnövelték a tervezett költségeket. Összegezve a gazdálkodás sikereit és hibáit, mindazonáltal mégis az derült ki, hogy a sarkadi Kossuth Tsz most februárban tartott közgyűlésén a sarkadi Dózsa Tsz-szel való 1985- ös egyesülése utáni időszak eddigi legeredményesebb évét zárta. K. E. P. PARASZTOK Milyen gúnyos, lenéző szót jelentett régen: paraszt! Magukat a néptől elkülönítő, a dolgozó osztályokat lenéző személyek szóhasználatában volt, mint legjobban sértő szó. Az ./úri” illemszabályait nem ismerő faragatlan, közönségesnek tartott férfira mondták. A paraszt a durva és neveletlent jelentette az úri Magyarországon. 1945 után, mint minden, új értelmet, valódi értelmet kapott ez a szó is. Az értelmező szótárunk szerint a paraszt: „földműveléssel hivatásszerűen foglalkozó személy” — és tovább magyarázza: a földreform földhöz juttatta a nincstelen parasztokat. Az egyénileg gazdálkodó parasztok szövetkezetbe tömörültek”! Én most azokról a parasztokról Írok néhány sort. akik voltak ilyenek is, olyanok is, „durvák és neveletlenek” — és most a hatalom részesei, mint ahogy azt alkotmányunk meghatározza: „A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasz tok állama.” E gondolatsor ötlött eszembe, amikor részt vettem az első földmunkáskongresszus 30. évfordulójára rendezett ünnepségen, Vésztőn. Egyik felszólaló visszaemlékezésében azt mondta: „Beszélni akartam a mi dől. galnkról, amikor láttam, hogy a terem nyitott ajtajában két csendőr áll. Rájuk néztem, majd kérdően a kongresszus résztvevőire és fennhangon szóltam: mit keresnék e teremben a má_ sik világ képviselői! ? E két világ nem fór meg> egy fedél alatt! Aztán síri csend lett a teremben, majd következett Keresz- tes-F ischer akkori belügyminiszter engedélyének ismételt felmutatása — és a két csendőr szégyenletesen behúzta maga mögött az ajtót, kívülről.” E tiltakozás 30 évvel ezelőtt, 1944. február 13-án hangzott el először és most 1974. február 13-án ugyancsak Vésztőn visz- szaemlékezésként. Dobi István így emlékezik meg könyvében: jffleesB«a»BB*H»s»«*«®sses*s»*BBea®BBEBseeat Új üzemcsarnok „Hajnal felé Jár, amikor megegyezünk, most már Pardiék sem nyugtalanok, s megállapodunk abban, hogy mi nagyobb szabású, tiszántúli viszonylaté földmunkásgyűlést hívunk ösz- sze Vész őre, de az sem lesz baj, ha sikerül még szélesebb körben kiterjeszteni a szervezést, legyen akár országos gyűlés.” És valóban országos gyűlés lett. Mindenfelől sereglettek a nincstelenek, hiszen egyforma volt a nyomor, a robot, az éhbér, a megaláztatás, az undor, ahogy ezt a szót kiejtették: paraszt. A Szabad Szó tudósítója így vezeti he az első parasztkongresszusról írt cikkét: „Kongresszusra gyűlik a hallgatóság, hogy megtárgyalhassa a magyar földmunkásság égető kérdéseit, bizony azt tapasztaljuk, hogy nincs az a nagyterem, ami ezt a tömeget befogadhatná. Test test mellett, fej .fej mellett A földmunkásokban nem halt ki az érdeklődés, nem pusztult ki az igény, hogy maguk dönthessenek sorsukról.” A parasztság küzdelme a földért és a szabadságért igazán reálissá csak akkor válhatott, amikor a történelem küzdőterén megjelent egy szervezettebb osztály, amelynek már volt harci programja Is. Ez az osztály a munkásosztály volt, melynek ideológiája a marxizmus, programja a szocializmus A munkásmozgalom felismerte azt a hatalmas forradalmi erőt, ami a parasztságban rejlik. Felismerte, hogy a szegjémy parasztság az osztályharcban nélkülözhetetlen szövetségese, $ ugyanakkor a parasztság is megtanulja, hogy van a küzdelmeinek hivatott vezetője. Ez a magyarázata annak — bár jól elmúltak az idők a parasztforradalmaktól, megmozdulásoktól, de a munkásosztály saját forradalmi őseinek tekinti azokat. „...Nem pusztul ki az igény, hogy maguk dönthessenek sorsukról.” Ügy testetest mellett, fej fej mellett, ahogy címképünk is ábrázolja, egymás leheletét er.ezve, erejükét érzékelve, tömött sorokban haladtak, ahogy valóban éltek és küzdöttek. Döntötték sorsukról. Am nem egyedül. A munkásosztály kiállt a bankok, bányák, nagyüzemek államosítása mellett, a parasztok birtokukba vették a földet és maguk döntöttek, kinek adnak földet a nagybirtokból, és abban is maguk döntöttek: kik osztják fel a földet. A Dunántúlon még dúljak a harcok, amikor az Ideiglenes Nemzetközi Kormány kiadta a „Nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz juttatásáról” intézkedő rendeletét. A nagybirtok és a szegényparaszteág évszázados perében hozott történelmi döntés volt ez. Ez az értelmű követelés húzódott meg a paraszti osztályharc minden mozzanaté, ban. Vésztőn is. Ez volt a földért folytatott harc tulajdonképpeni értelme 30 évvel ezelőtt is. földosztás azonban nem cfldotta meg véglegesen a parasztság gondjait Az egyéni gazdálkodásnak csak korlátozott fejlődési lehetőségei voltak. Ebből a kivezető utat a mezőgazdaság szocialista átszervezése mutatta meg. Ha azt mondjuk, hogy forradalmi változás volt életükben az előbbi, ezt követte a másik, a termelőszövetkezeti mozgalom győzelme. Maguk határoztak benne egyenként és együttesen is. Ezzel egyszer s mindenkorra megszűnt annak lehetősége, hogy egyik ember a másikat kizsákmányolja. Megszűnt a kapitalizmus visszaállításának társadalmi és gazdasági lehetősége. A mezőgazdaság szocialista átszervezése dolgozó népünk történelmi jelentőségű győzelme, hiszen most már valóban a tsz- parasztok maguk határozzák meg közös dolgaikat. E nagy szavak, igazságok mögül első szövetkezeti emlékeim tolulnak elő. Ügy 1949 nyarán egyik riportomban azt írtam: „A sízomszédos kis egyéni parcellákon négy-öt mázsát arattak, a legjobb középparasztok sem közeli telték meg a „táblás” termelést, a 14 mázsás búzát.” Ennyi idő után is a messziségből felködlik előttem az akkori paraszt szikár arca, szeme, az a hunyorító, kedves, bizakodó szempár, amely azt mondta: „nehéz volt a kezdés, de megcsináltuk.” Ezek az emberek már megöregedtek. Sokszor olvasok arról, hogy néhány tsz saját erejéből kiegészíti az alacsony járulékokat fuvarral, olcsó takarmánynyal. Ezt is csak néhány tsz teszi! —- ez nem lehat á teljes megoldás. És hogy mi a furcsa nekem? Nem restellem leírni: nálunk a parasztság életszínvonaláról mesés illúziók élnek. Igaz, jól élnek a ma dolgozó és a ma nyugdíjba menő tsz-parasztok. De mintha ez feledtetné, hogy sok-sok idős ember, akik ezért á társadalmi rendért, ki többet, ki kevesebbet tett, nem él könnyen. Sokan éppen csak élnek, éldegélnek a létminimum határán. Nem lehetünk közömbösek irántuk. Különösen nem azok iránt, akik az új életforma első lépéseiért annyit tettek: vállalták az értetlenek és rosszindulatúnk szidalmait és rágalmait, mert bíztak a párt-v ban, a munkáahatelomban, a szocializmusban — ha nem is tudták szép gömbölyű betűkkel leírni a közgyűlés határozatait Többet kell gondolni rájuk. Hiszen ők nem felejtik el se a jót, se a rosszat, sem a dicséretes harcukat, sem a kudarcukat Öntudatosak, önérzetesek — öregek, veteránok. * * • Ilyen gondolatokkal léotom ki az ünnepélyesen feldíszített teremből. Az utcán vidám gyerekek ugrándozva, játszadozva mentek hazafelé; pirospozsgás az arcuk, csillog a szemük. A parasztok unokái... Kocskár János Mit tartalmaz Mezőkovácsháza A Csepel Autógyár szeghalmi gyár ^gy_égében jelen.eg 630-an d.-g-z.ak. A gjár vezetői szeretnék a létszámot március vécéig 720-ra növelni. A nemrég íe épült új üzemcsarnok berendezését a napokban kezdték meg. A tmk-részleg és az új csarnok dolgozói mindent megtettek, hogy a termelés — ha részlegesen is — minél hamarább meginduljon. (Kép, szöveg: ©ravszki Ferenel A földosztás számos vonatkozásban jelentős változást eredményezett. Megszabadította a parasztot « legnagyobb vetély- társától, a nagybirtoktól A 1974. FEBRUÁR 3b 3
