Békés Megyei Népújság, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-21 / 43. szám

Országos emlékülés és ünnepségsorozat lesz Békésen* a művelődési ház negyedszázados jubileumán Huszonöt évvel «lelőtt Lo- sonczy Géza államtitkár avatta fel az ország első falusi kultúr, házát, Békésen. A negyedszáza, dós évfordulón, az azóta város- ‘sá lett Békés országos ünnep­ségre IkészüL A rendező szer­vek — a Művelődésügyi Minisz­térium, a SZOT, a Népművelési Intézet, a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztálya a Megyei Művelődési Köz­pont és a Békési vá­rosi Tanács — képviselődből a közelmúltban alakították meg az előkészületeket és az ünnep­ségsorozat egész lebonyolítását irányító operatív bizottságot. A bizottság elnökévé Vámos Lász­lót, a békési tanács elnökhe­lyettesét választották. A tervek . szerint 1974. au­gusztus 17-én rendezik meg azt az emlékülést, melyen a Műve­lődésügyi Minisztérium képvise­lője mond beszédet, és több kor- referátum is elhangzik. Az ope­ratív bizottság elhatározta, hogy a békési művelődési központ előcsarnokában emléktáblát lep­leznek le és kiállítást nyitnak azokból az ajándékokból, ame­Zajfalanító textilanyag A sok lakásból álló, több- emeletes épületek lakóinak gya­kori panasza az egyik lakásból a másikba átszűrődő zaj. Ennek megszüntetésére a Szegedi Ken­derfonó és Szövőipari Vállalat új terméket állít elő, a teotll- nemezt. Szövés nélküli techno­lógiával, viszonylag olcsón gyártják a Szovjetunióból be­hozott gépsorok. A vastag tex­tilanyagot a parketta alá he­lyezik, s az lényegesen csökkenő a lakásból kiszűrődő zajokat. A vállalat az első ilyen textilszál­lítmányt az óbudai lakótelepre küldte gyakorlati kipróbálásra, •BaaBCBBssssBaeaBBssacaaBaeacesaaaBaBBaBaa kerestem és egy hölgy áll ellőt­tem! Anyu volt ilyen szép! ö volt ilyen gyönyörű..; — Cika. Cika, Fityisz! — ki­abálta egy magas, erős férfi. — Gyula apu — mutogatta testvérének Hajnalka. — Írtam neki, hogy náluik fogunk meg­szállni. — Gyula apu. édes! —- futott Oka • a férfj karjaiba — Kicsim! Aranyom! A hömpölygő tömeg eltűnt, mozdonyok pöfögtek jobbra-bal- ra, hordárok bámultak ,az újon­nan érkező vonatra s ismét em­beráradat, csapdosó tenger tá­madt körülöttük. Az emberek hangja beleveszett az üresség­be, könnycseppek gurultak az összetaposott járdára rikkan­csok kiabáltak, kalauzok sípol­tak, szeretők csókolóztak... — Cika — szólt könnyes han­gon, alig hallhatóan Gyula apu —, maradj nálam, legyél ve­lem! — Jő, veled leszek apu, de Fityisz a gyámom. Fityisz ezt jobban tudja Mondd, apu, messze laksz? Milyen a fele­séged? Kövér? Sovány? Fityisz semmit sem írt rólatok, és te se írtál... Nefelejcs utca 14. Bérház. Harmadik emelet. Frisserí má­zolt , barna ajtó. A küszöb fe­hérre súrolva. Három csenge­tés, diszkrét ajtónyitás. — Itt vagyunk! —r nyitja sarkig az ajtót ragyogva Gyu­la apu. Egy fejjel nagyobbra nőve tessékeli maga előtt a két friss széoségű leányt. — A lányaim — mondja a íyek más művelődési intézmé­nyektől érkeznek a jubiláló békésiekhez. Az esti ünnepi műsorban neves Békés megyei együttesek lépnek fel. Az országos emlékülésre mint­egy 250 népművelőt várnak. Az elmúlt negyedszázad alatt kivá­lóan tevékenykedő népművelő­ket a Művelődésügyi Miniszté­rium emlékplakettel tünteti ki. Az ünnepségsorozat jelentős eseménye lesz a legkiválóbb Békés megyei népművelők már hagyományos, alkotmány-napi kitüntetése is, ezúttal Békésen. Fotó- és amatőr film-pályázato­kat is meghirdetett az operatív bizottság, a kiállítás, illetve a bemutató az ünnepségsorozat ré­sze lesz, hasonlóképpen az . a tanfolyam, melyen az egyete­mek és főiskolák népművelési tanszékének oktatói és tudomá­nyos kutatói vesznek részt A Művelődésügyi Minisztérium a napokban közölte, hogy az országban elsőnek fel­avatott békési művelő­dési háznak 200 ezer fo­rint értékű, teljesen felszerelt mikrobuszt ajándékoz fennállá­sának jelentős jubileumán. Jeíenthexéa március 1-ig Kiváló és arany koszorús címei nyerhetnek az ifjúsági klubok A Kiváló Ifjúsági Klub pá­lyázat 1974—75. évi szakaszát a hazánk felszabadulása 30. év­fordulójának megünneplésére való felkészülés jegyében hir­dették meg. I A pályázatra azok a műkö­dési engedéllyel rendelkező if­júsági klubok jelentkezhetnek, amelyek vállalják az előírt kö­vetelmények teljesítését: A klub munkájával a tagság szocialista közösséggé formálását segítse, a fiatalok érdeklődésé­nek figyelembevételével gyara­pítsa a tagok általános művelt­ségét, járuljon hozzá, hogy az ifjúsági klubok a közéleti ér­deklődés fórumai, a nyílt baráti vitaszellem formálói legyenek. Állítsák a klubok program­jaiknak középpontjába a szoci­alista építés 30 évének eredmé­nyeit, munkatervüket a KISZ akcióprogramjával és a helyi közművelődési tervekkel össz­hangban készítsék el és hajtsák végre. Vállaljanak társadalmi munkát, mindennapi tevékeny-, ségükben kapjon helyet a tu­risztika, a testnevelés, a sport valamilyen formája. A pályázat feltételei két évre szólnak. Ezenkívül a lakóterü­leti, az üzemi és a diákklubok­nak vállalniuk kell a sajátos körülményeikből adódó felada­tok végrehajtását Is. A pályázaton eredményesen szereplő klubok a megyei érté­kelésen kiváló, az orszá­gos értékelésen aranykoszorús ifjúsági klub címet nyerhetnek. Az értékelés alapvető szem­pontja az, hogy a klubok saját lehetőségeikhez képest milyen eredménnyel és színvonalon tel­jesítették a pályázat követelmé­nyeik A nevezési lapokat a klub munkatervével együtt, kitöltve kell a KISZ megyei Bizottsá­gára 1974. március 1-ig eljut­tatni. : boldog férfi, «kát közelebb [ húzza feleségéhez: — Ugye S megmondtam, hogy aranyos?! 3 Nézd meg jól, Ella, ez a kiseb-; bik lányom! — Kezét csókolom — köszön ■ Cika. Megcsókolja a mozdulat- S lan pesti asszonyt ■ Fityisz is köszönt, ajándék- ■ kai kedveskedett, Cikát és Gyű- j la aput a szobába küldte, ő ! pedig ennek a pesti asszony- \ nak szeretett volna kellemes * perceket szerezni. Közben fi- 5 gyei te az' arcát, a két ráncot ! a homloka közepén, figyelte a : szarkalábakat, a szeme alatt, ; a szájának görbülését, minden ■ kis jelet figyelembe vett; mi- ■ ben hasonlít anyjára, miben ■ különbözik tőle, boldog lehet-e j vele Gyula apu?... ■ „Semmi nincs benne anyu­ból” — állapította meg magá­ban. Megkönnyebbült. Cika mintha észre se vette volna ezt az új asszonyt. Ne­velőapjával volt elfoglalva. Mindig ragaszkodott hozzá. Ér­dekes: Cikának soha nem hi­ányzott az édesapa... — Apu, nézd! Van már sze­mélyazonosságán. Odakint csi­nálták, ángyika szerint „rafi­nált szépség” vagyok! Még ezen a képen is látszik. Azért mond­ta, mert megírtam Fityisznek, hozzon haza, én nem bírok kint megszokni. Azt mondták, nem tud Fityisz eltartani en­gem az ösztöndíjából, de én azt feleltem: „Legfeljebb nem eszünk mindennap sonkát!” Nem igaz? (Folytatjuk) Új könyveit Rát Mátyás hírmondója Fontosabban „A Magyar Hír­mondó” 1779. július 1-ről kelte­zett példánya volt az első ma­gyar nyelvű újság. Dersi Tamás és Szántó Tibor — a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Kossuth Könyvkiadó közös gondozásában — „A magyar saj­tó képeskönyve” összeállításával arra vállalkozott, hogy az első­től napjainkig kövessék nyomon a sokféle hírmondó útját. Élve­zetes, ismeretekben bővelkedő, fölfedezésekben som szűkölködő utazás ez, s letéteményese a tömör szöveg, a többségében jól válogatott illusztráció, olyan lapok, folyóiratok föl von altatá­sa, amelyek közül némelyik korszakot jellemez. Erdei Ferenc összegyűjtött műveinek kibocsátása — amire az Akadémia Kiadó vállalkozott — aligha pusztán tisztelgés a magyar ‘valóság szenvedélyes kutatója előtt. Sóikkal inkább fontos megállapítások, gondola­tok, történelmünk egy darabjá­nak fölidézése, s ezt már az el­ső kötet, a „Parasztok” bizo­nyítja. A nagy igényű tanul­mány, amely 1938-han az Athe- naeumnál jelent meg — a mos­tani annak hasonmás kiadása —, átfogó kísérlet a parasztság fogalmának meghatározására, a paraszti társadalom tipikus je­gyeinek megrajzolására. És a jövőbe látó végkövetkeztetés: „Nem lehet parasztországot építeni.” A könyvhöz Kulcsár Kálmán írt tartalmas, a szok­ványosnál mélyebben szántó utószót rp(LiL?t(ü LmeLek Ttt született Vszevolod Pudovkín, a szovjet filmművészet nagy alakja, „Az anya”, a „Szentpétervár végnapjai”, a „Dzsin- gisz kán utóda”, a „Szuvorov” és az egyetemes filmtörténet több más nevezetes művének alkotója. Itt járt iskolába Ny. I. Lova- csevszkíj, a híres matematikus, Lermontov, Bjelinszkij, itt dol­gozott Szaltikov-Scsedrin. Nyolc évig itt volt a matematika és fizika tanára Hja Nyikolajevics Uljanov, Lenin édesapja. Ahány épület a régi negyedben, annyi történelmi emlék, az orosz tör­ténelem, irodalom, művészet, tudomány fényes neveinek szelleme válik már-már kézzelfogható valósággá, jellemmé egy-egy pilla­natra az elábrándozó, meghatódásra is kapható külföldi számára. (Miért van az, hogy az ember külföldön érzékenyebb, romantiku­sabb? Az otthon messzesége? Vagy a szülőföld csodáit annyira megszoktuk, hogy közömbösen el is tudunk menni mellettük?) Későn fekszem le. nem tudok elaludni. A Penza Szálló vala­melyik szobájában szól a rádió. Bartók Concertója hasít bele a csendbe. Lám, nem is vagyok' olyan messze hazulról. Bartók zokogó hangja elmossa a két és fél ezer kilométernyi távolságot, a határokat, eggyéolvaszt egymástól messze élő, idegen embereket. A zseni fájdalma örömmé olvad a zenében. Másnap kora reggel felhívom D. I. Ivacsenköt (szegény előző nap adta ide a telefonszámát, még nem tudta, mi vár rá), a szín­ház vezetőjét: tudunk-e Bartók-zenét szerezni, mert Bartók szól­jon A tanítónő első szovjet előadásán! Kapva kap az ötleten, más­nap bevetjük magunkat a Penzai Rádió tekintélyes hangtárába. Hegedűverseny, I., II. zqjigoraverseny (utóbbi egészen friss felvér télén, Kocsis Zoltán előadásában), meg jó néhány kamaradarab. Akad itt „Flóra-motívum”, „Ifjú Nagy-motívum”, meg a korhadt, sáros falu minden szépet elnyelő, sárvilágát idéző dallam. Neki­látunk a zeneválogatásnak; elhatározzuk, nem1 lesz kocsizörgés, kutyaugatás, minden külső zajt, effektust Bartók zenéjével „jele­nítünk meg” színpadunkon. Aztán bevonulunk Ivascsenko szobá­jába, ahol lekottázzuk Kodály Esti dalát. Közös erőfeszítésből orosz szöveg is kerekedik hozzá. Ezt fogják énekelni a gyerekek a második felvonásban. A „példamutató nagy ikerpár” — ahogy Illyés Gyula nevezte — jól megfér Bródy Sándorral a penzai szín­padon, amely hamarosan egy kis bácskai falunak ad otthont. Elkészült a makett is, Georgij Dmitrievics kiállításra kíván­kozó kis remeke. „Uszlovnoszty” — így hívják Mejerhold óta az orosz színházművészek a valóságot átfogalmazó ábrázolásmódot, formanyelvet. (Jobb híján a magyar szakkönyvek „képzeletszerű- ség”-nek fordítják.) A korszerű szovjet színház egyik alap terminus technikusa ez a szó. A tervező, a főrendező, a színészek első kér­dése ez volt: ugye „képzeletszerű” előadást fogunk csinálni? Bródy „falusi életkép”-e (így jelöli a szerző a darab műfaját) és a képzeletszerűség? Nálunk mindig „igaz” szobában, „igazi tanteremben játszották, rengeteg hiteles atmoszférát keltő kellék­kel. Náluk durva fagerendás, egyetlen konok-hideg fehér fal es súlyos, hatalmas bútorok jelentik majd aZ elmaradott, levegőtlen, ostoba falut. A mennyezet mintha rázuhanna a kicsi tanítónőre, aki szépet, jót adni jött, s akit el akarnak taposni a sárba süllyedt, hazug, élő anakronizmus-emberek. S fent egy hatalmas padlás, tele étellel-itállal. Az emberek zabáinak, isznak, miközben kiátkoznak egy még tiszta, még romlat­lan lányt, aki csak annyiban hibás, hogy különb náluk. Ezt a gon­dolatot idézi az előfüggöny is: durva lenvászon, kötelekkel, étel­ital, egy tört kálvária, disznóól — mindezt a különféle textíliák faktúrájával megformálva. Az orosz szöveg (Izidor Ston, a kitűnő szovjet író puritán, de ■ helyenként kissé száraz fordítása) adós marad Bródy csodálatos, ezerszínű, ízes-zamatos és poétikus nyelvével. Lényegre törő, egy­szerű. Nem csábit érzelmességre. Marad a „csupasz” történet és a gazdag jellemformálás. Es egyszerre új színek, új rétegek kezde­nek élni a drámában, melyeket a nyelv költőisége és a hetven- esztendős tradíció eddig elfedett a szemem előtt: a szatíra, a hu­mor, helyenként már-már groteszkbe hajló tettek,- karakterek. A próbák elején vagyunk, de máris nagyon sokszor hangzott el Csehov neve. Szándékosan provokáltam, hiszen iroda lomtör­téneti tény, mennyire szerette Bródy Csehovot és mennyire hatott rá Csehov. Es mennyi interpretációs változáson ment át a világ színpadain Csehov az utóbbi évtizedekben!? Ebben a szellemben próbáljuk új életre kelteni Bródy Sándort, 1974-ben, Penzában. Balogh Géza i

Next

/
Thumbnails
Contents