Békés Megyei Népújság, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-19 / 41. szám

1WCWff«aiaKKM»a»eg»B«W«BBBroCg8B«BBa«B»ggBS­MIKOR TÁPLÁLÓBB? Az egyidejűleg elfogyasztott különféle fehérjék biológiai ér­ték szempontjából igen erősen . befolyásolják egymást. Az ed­digi kutatások szerint biológiai­lag legértékesebbnek 40 száza­léknyi tojásfehérje és 60 száza­léknyi burgionyafehérje együt­tese bizonyult. Meglepő felfe­dezés, hogy a csekély értékű kollagént tartalmazó kocsonyás „mócsing”, amelyből két lénye­ges aminosav hiányzik, jelen­tősen növeli a vele együtt fo­gyasztott hús biológiai értékét. Ebből következően nem a szín­hús a legtáplálóbb, hanem az un. leveshús. További kísérletek során a teljes tojást — mint fehérje- forrást — fokozatosan azonos mennyiségű nitrogént tartal­mazó ammóniumcitráttal he­lyettesítették. Az derült ki, hogy 40 százalék tojás és 60 százalék ammóniumcitrát keveréke ugyanolyan biológiai értékű, mint azonos mennyiségű tojás. Ez azt jelenti, hogy a teljes tojás fehérjetartalmának kéthar­mada a biológiai érték megvál­toztatása nélkül helyettesíthe­tő, aminek a vesebetegek dié­tája szempontjából van nagy jelentősége. HARC AZ INFLUENZA ELLEN i / Egy öskanálnyi az üvegesében tevő pirosas színű por oldatából bizonyos fokú védettséget nyújt az influenzával szemben. Az influenzavírusnak három változata ismert. Az A típusút 1933-ban fedezték fel, a B típu­sút 1940-ben ismerte meg a tu­domány, a C típusnak pedig 1949-ben bukkantak nyomára. Eddig az A típusú kórokozók hozták a legtöbb bajt az embe­riségre. Minden bizonnyal nekik köszönhető az 1918—19. évi „spanyolnátha”-járvány, amely több áldozatot követelt, mint az első világháború. De magunk is emlékezhetünk az 1957-ben pusztító „ázsiai” inf­luenzára, vagy az 1968-ban elter­jedt „honkongira”. Az A típusú vírusnak sokféle változata for­dulhat elő, ami rendkívüli mó­don megnehezíti az ellene való védekezést. A B típusú vírus sokkal „sze- lídebb”, legfeljebb kisebb helyi járványokat okoz. Legutóbb 1953-ban „támadott” Magyaror­szágon. A B-vírus okozta influ­enza általában könnyű lefolyá­sú, szövődményekkel csak rit­kán jár együtt. A három vírus­típus közül a C a legártalmatla­nabb: rsak gyermekeket betegít meg — enyhe lefolyással —, akik azután egy életre védettekké vál­nak a fertőzéssel szemben. R „sokarcú” R-vírus A fertőző betegségek elleni vé­dekezés — mai ismereteink bir­tokában — tulajdonképpen igen egyszerű: olyan elölt vagy le­gyengített kórokozókat tartalma- zó oltóanyagot (vakcinát) kell a szervezetbe juttatni, amely nem kelt betegséget, hanem „félreve­zetve” a szervezetet, mozgósítja a védekező erőket Ekkor olyan sajátos ellenanyagok (antitestek) jelennek meg a vérben, amelyek képesek megtámadni és elpusz­títani a fertőzőképes „vad” ví­rusokat Az influenzavírusokkal, azok közül is az A típusúakkal, az a probléma, hogy antigénszerke­zetükben szinte évente bekövet­keznek a változások, tehát a ko­rábban kidolgozott oltóanyag nem nyújt védelmet az újabb víruisváltozat ellen. Amikor pedig már felütötte fejét a jár­vány, csak jelentős késedelemmel lehet előállítani az új vakcinát Nem marad tehát más hátra, mint felkutatni az influenzaví­rusok változásainak törvénysze­rűségét, és így következtetni -ar­ra, hogy a jövőben milyen mó­dosulatokra számíthatunk. Már tudjuk, hogy a változá­soknak kétféle formája van. Az egyik az, amikor a vírust bur­koló „köpenyben” (az ún. burok­fehérjében) ugrásszerű módosu­lás következik be, ami új „szub- típus” megjelenését vonja maga után. A másik változás a burok­fehérjéknek a fokozatos, állan­dóan előrehaladó módosulása. Ezt a változást ■— a mutánsok kialakulását — pontosan nyo­mon kell követni, mert ez a kezdete az új járványos vari­áns létrejöttének. Á francia Pasteur intézet ku­tatói már odáig jutottak, hogy — gyorsított formában — sike­rült leutánozniuk a változások természetes folyamatát. így olyan vakcinához jutottak, amely tartalmazza a mutánsokat (a várható zárványos variánsokat azonban még nem). Kísérletei­ket az A2 Honkong-törzs ví­rusaival végezték, és állítólag olyan oltóanyag birtokába jutot­tak, amely teljes védelmet nyújt az A2-vírus eddig ismert és a jövőben lehetséges minden vál­tozata dien, Oltóanyag por alatta Szovjet kutatók azon fáradoz­nak, hogy minél rövidebb idő alatt sikerüljön előállítaniuk az éppen szükséges oltóanyagot Rá­jöttek arra, hogy — az eddigi gyakorlattól eltérően, nem estr- keesmbrióban, hanem mestersé­ges tápfolyadékkal megtöltött üvegcsékben lévő szövettenyé­szetben kell szaporítani a víru­sokat. Az üvegcsékbe csirke­vagy fürjembrió veséjéből szár­mazó sejteket telepítenék, ame­lyeket influenzavírussal fertőz­nek meg. Így viszonylag rövid idő alatt sok vírus tenyészthető ki, és belőlük vakcina állítható elő. Kiderült, hogy a szövettenyé­szetben élő influenzavírus ke­vésbé fertőző, mint a csirkeemto- rióban tenyésztett változat. Az így készült oltóanyag nem vált ki mellékhatásokat, gyermekek­nek, sőt még a csecsemőiknek is beadható. Az újfajta oltóanyagot por alakban hozzák forgalomba. Vízben való feloldás után szájon át kell bevenni. Eredeti csoma­golásban egy évig is eláll a vak­cina, közben nem vesziti d ha­tékonyságát. Nemcsak a beteg­ség kitörését akadályozza meg, hanem akkor is hatékony, ha va­laki már influenzás — feltéve, hogy az elpusztításra „kisze­melt” vírus okozta a fertőzést. iege'Ozés iémiai szerekkel Az Influenza megelőzésére ma már másféle szerek is alkalmaz­hatók. Például olyan anyagok, amelyek fokozzák a szervezet­ben annak az interferon nevű fehérjének a termelődését, amely megakadályozza a víru­sok elszaporodását. Magát az in­terferont is be lehet vinni a szervezetbe, de a szedését négy- óránként ismételni kell, mert ha­tása csak igen rövid ideig tart Az általánosan alkalmazható megelőzésre tehát ez aligha jö­het számításba. Kémiai szerek — az adaman- tin vagy hozzá hasonló vegyü- ietek — adagolásával is értek már el jó eredményeket a kuta­tók. Ezeknek az a veszélyük, hogy helytelenül alkalmazva mérgezőek lehetnek. A kémiai megelőzés még további kísérle­tezést igények GRAVITÁCIÓS HULLÁMOK - FÖLDÖM KÍVÜLI CIVILIZÁCIÓK 1971-ben a bjurakani aszt­rofizikai obszervatóriumban amerikai és szovjet tudósok részvételével konferenciát tartottak. A tanácskozáson megvitatták annak lehetősé­gét, hogyan lehetne kapcso­latba lépni esetleges földön kívüli civilizációkkal. A téma kapcsán behatóan foglalkoztak Weber amerikai fizikus kí­sérleteivel, akinek a közlések szerint sikerült nagy erőssé­gű gravitációs hullámokat re­gisztrálnia. Weber azt felté­telezi, hogy ezek a hullámok a Tejútrendszer centrumából jönnek. A konferencián szovjet tu­dósok is kifejezték azt a meg­győződésüket, hogy a gravi­tációs hullámok jelenthetik a megoldást a földön kívüli ci­vilizációkkal való kapcsolat- felvételben. A résztvevők többsége egyetértett abban, hogy kapcsolatlétesítésre az elektromágneses hullámok is alkalmasak, de már erősen eltértek a vélemények a hasz­nálandó hullámhossz nagysá­gában. Egyesek a rádióhullá­mokat, mások a fényhullámo­kat javasolták. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy az elekt­romágneses hullámok hatásos alkalmazásának több elvi aka­dálya is van. Ilyenek a nagy­mértékű csillapodás, a zajok és minden ezekből adódó kö­vetkezmények. A fentiekből egy érdekes következtetés vonható le. Ha a Földön jelenleg élő civili­záció kezdi felismerni az elektromágneses hullámok korlátáit, akkor ezt még in­kább felismerhették azok a nálunk fejlettebb civilizációk, akikkel fel szeretnénk venni a kapcsolatot. Ök valószínű­leg birtokában is vannak egy tökéletesebb kapcsolatfelvéte­li formának, amelyet mi még nem ismerünk. Itt kapcsolódik a problémakörhöz a fent em­lített Weber-kísérlet, amely úgy látszik, ad egy, az elekt­romágneses hullámoknál jóval hasznosabb eszközt, nevezete­sen a gravitációs hullámokat. A bjurakani konferencia résztvevői — tekintettél az említett nehézségekre — úgy határoztak, hogy rádiójeleket küldenek a kozmikus térbe, és megpróbálják idegen civi­lizációk jeleit venni. A hatá­rozat alapját az képezi, hogy a földivel egy szinten levő ún. rádiócivilizáció felfedezése — mivel ők sem ismerik még a gravitációs hullámokat — osak elektromágneses hullá­mok segítségévei remélhető. „FÜRDŐSZOBA” A SAROKBAN Világszerte nagy a fürdő­szobával nem rendelkező főként régebbi építésű —■ lakások száma, márpedig ko­runk emberének természetes igénye a gyors és alapos tisz­tálkodási lehetőség. A mű­anyagipar fejlődése lehetővé tette olyan kis helyigényű és könnyen mozgatható zuhanyo­zófülke elkészítését, amely a lakás bármelyik sarkában el­helyezhető, ha egyébként megoldható a víz-hozzáveze- tés és az elfolvás csatlakozta­tása (akár ideiglenes jelleggel is, műanyag vagy gumicsö­vek segítségével). Az üvegszálbetétes mű­anyagból készült, mindössze 22 kg súlyú zuhanyozófülkét egy darabból sajtolják, tehát nincsenek rajta illesztékek, hasadékok, így sehol sem folyhat el belőle a kellemet­len beázást okozó víz. A jól záró műanyag függöny is visz- szatartja a szertefröcskölődő vizet A fülke helyszükségle­te mindössze 80x80 centimé­ter. A néhány órai munkával felállítható, illetve beszerel­hető zuhanyozófülke szállo­dákban, motelekben, üdülők­ben. hétvégi házakban, felvo­nulási épületekben stb. is na­gyon alkalmas a fürdőszoba pótlására.

Next

/
Thumbnails
Contents