Békés Megyei Népújság, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-19 / 41. szám
Szocialista brigádok — a munkaszervezés bázisai 1 békéscsabai Szabadság fsz-hen a tervek teljesítése rajtok máiéit Felűfítiák a régit, tervezik az űfat Júliustól ismét üzemel a Brigád mozi * - « ... Véletlen vajon? Ha az is, felettébb figyelemreméltó, amit a békéscsabai Szabadság Tsz szocialista brigádjainak elmúlt évi munkájáról szóló értékelés ;ár elénk. Azok az ágazatok, illetve munkahelyek, ahol szocialista brigádok dolgoztak, rendre teljesítették vagy túlteljesítették 1973-as célkitűzéseiket. Ez természetesnek látszik. Annál érdekesebb viszont az, hogy ahol a tsz-ben nem sikerült a terveket 100 százalékig teljesíteni, ott eddig szocialista brigádok még nem alakultak. Lehet, hogy valóban csak a véletlen furcsa szeszélye alakította így a dolgok rendijét, valószínűbbnek látszik azonban, hogy a véletlennek tűnő jelenség mögött egy nagyon is jól meghatározó törvényszerűséget kell keresni. fáüalásaSlibaii tükröződik Miben áll ez a törvényszerűség? ’ Megfejtéséh®; lapozzuk fel a békéscsabai Szabadság Tsz szocialista brigádjait értékelő jegyzőkönyvet. A tsz Kossuth Lajos szocialista brigádja kilenctagú. Tóth István vezetésével a karbantartó műhelyben dolgoznak. Vállalták, hogy a munkaidő ésszerű kihasználásával biztosítják a gépek folyamatos üzemelését. A brigád a vállalását teljesítette. A tizenegy tagú Március 8 nevet viselő baromfitenyésztő szocialista brigád Juhász Pálnéval az élen vállalta, hogy a tervezettnél 10 ezerrel több baromfit nevel 1973-ban, és megteremti a gazdaságos takarmányfelhasználás feltételeit. A brigád a vállalt 10 ezer baromfi helyett 30 ezret adott át többlet-értékesítésre. A növénytermesztő Tyeresko- va brigád 11 tagja Zsíros Ádámné irányításával a zöldborsó betakarítási munkájának meggyorsítását, Mázán János karbantartó Petőfi brigádjának tíz tagja a gépműhely korszerűsítését, a fóliatelep 13 tagú Napsugár brigádja AdamikPál- né vezetésével a tervteljesítés biztosítását vállalta. Újítások és ésszerűsítések végrehajtásával úgyszintén a tervteljesítést vállalta a tsz legnagyobb szocialista brigádja, az Áchim L. András szerelőbrigád is. 1 íiitiafÉssÉg szerepe Az előbbi fejezetben célzatosan emeltük ki csak a termeléshez, a termelésszervezéshez legközvetlenebbül kapcsolódó brígádvállalósokat. Közismert a szocialista brigádoknak az üzemi demokrácia szélesítésében, illetve a társadalmi, politikai élet más területén betöltött jelentős szerepe. Témánk szempontjából azonban elsőrendű fontossága a szocialista brigádok termelő tevékenységének van. Ennek vizsgálatával kaphatunk csak választ arra, miért váltak végül is a békéscsabai Szabadság Tsz-ben a szocialista brigádok 1973-ban a tervek teljesítésének biztosítékaivá? Hogy miért? Éppen azért — miként azt az említett jegyzőkönyv is bizonyítja —, mert ezt a szerepet a legtudatosabban, méghozzá a legcéltudatosabban éppen ők, maguk a brigádok vállalták. A magyarázat tehát kézenfekvő. Ha valaki egy köznapi munkacsapat tagjaként többkevesebb sikerrel eleget tesz a rábízott feladatoknak, önmagában ezzel is elősegíthéti munkahelye terveinek teljesítését. Ám, ha a tudatosság egy magasabb szintjén — szocialista brigádban dolgozva — mindezért többletfelelősséget is vállal, már nemcsak arra törekszik, hogy helyét az előírásoknak megfelelően megállja, hanem igyekszik teljesíteni önként vállalt többletkötelezettségeit is. Mindebből pedig az következik, hogy a tudatosságnak ezen és csakis ezen a fokán hozható a legteljesebb összhangba a dolgozók egyedenkénti egyéni érdeke a csoportérdekkel. Tenniakarásbait fit kifelezésn Az előbbiek bizonyítására térjünk vissza a tsz Kossuth Lajos nevét viselő karbantartóbrigádjához. A brigádtagok mint munkavállalók közvetlenül csak abban érdekeltek, hogy azt a munkaidőt, amiért az órabér jár, eltöltsék. Ügy, ahogy. Különböző prémiumokkal a szerelők anyagi érdekeltsége természetesen fokozható, még anélkül is, hogy ez egyidejűleg a szerelőt a saját és a szövetkezet érdekei közti kölcsönös összefüggés felismerésére vezetné. Szemben ezzel a szerelő, mint szocialista brigád tagja ennél — éppen a brigádvállalások megfogalmazásakor — jóval többet kell, hogy lásson. Értenie, megértenie kell azt, hogy brigádja miként illeszkedik a „gépezetbe”, s hogy mi minden függ munkájától. Az így kiteljesedő üzemi demokrácia adta látásmód azután szükségképpen a megélénkülő tenniakarásban jut kifejezésre. A szocialista brigád, a szocialista brigád tagja újításokon, új szervezési eljárásokon töri a fejét. Olyanokon, amelyekkel biztosítani tudia az általa vállaltak teljesítését. A szocialista brigádok tehát nemcsak azzal válnak a munkaszervezés segítőivé, hogy védnökei a korszerűsítésnek, hanem azzal is, hogy maguk is — természetüknél fogva is — a munkaszervezés állandó ész- szerűsítésének bázisai. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez nem csupán a békéscsabai Szabadság Tsz-ben, hanem mindenütt így van, ahol a szocialista brigádmozgalom lényegét és jelentőségét felis- merték. Kőváry E. Péter Mint arról hírt adíunk, gyorsult ütemben folyik a tavaly biztonsági okok miatt bezárt békéscsabai Brigád mozi födémszerkezetének felújítása. A Békés megyei Moziüzemi Vállalat megbízásából a munkálatokat az építőipari szövetkezet brigádjai végzik. A közel 400 ezer forintos felújítási munkák során az épület belső terének kiképzésében is változások lesznek. A tervek szerint a megszépült, biztonságossá tett mozi június végén, július elején ismét fogadja a mozinézSket. «ÄSraaeBeBfflSBB9EBBSffiBffiBfflK«ffiaB8affl®®B*ma»®®Efflffl0®®0fflSBBfflfflE0anBI!!ISE)(BBIBEBai5ISB:532l(5Effla3BS2EB!21SEBEffilSa0aSB00EB0®0lilBei«K9B®t'.i Kea*BltHE,'lll*BBEffilES3H0naSliia)B®®ffl««»S*»««aHBS*B;a»SagaESE3I®$EESi DÉR ENDRE; FITYISZ (Kisregény) 3. Fityisz mindig elérzékenyüit Gyula apu láttán. Sűrű művész-haja van Gyula, apunak, őszül már. A keze is nagy. Kő- műveskéz. Anyjára gondolt, aki rajongója volt ezeknek a kezeknek. Gyula apura gondol, aki nem tud fölocsúdni a temetés óta. Az édesapjára gondol, a rendőrtisztre, aki meghalt szolgálattéteű. közben, aki szilárd volt és tántoríthatatlan, akire Fityisz mindig büszke volt. Akire mindig hasonlítani akart. » — Azt az évjáradékot visz- 3za kellene mondani. Gyula apu nem fizetheti helyettünk. Mi pedig Gittával nem tudjuk fizetni. Ez jogilag teljesen helytáll. Gyula apunak csak magára szabad most már gondolnia. — Kislányom... — Tessék, apu! — fogja meg Fityisz a férfi kezét. — Meg fogok nősülni. — Apukám — öleli át neve* lőapját Fityisz. Az arcát simogatja, becézgeti, bízta tgatja. — Nem szabad ilyenkor sírni, apu — íörölgeti a xérfikömy- nyéket — Minden jóra fordul! A lakásra mi nem tartunk igényt, tessék kiigényelni bátran. Apu, édes, én leszek a legboldogabb, anyukám is annak örülne! Tessék idefigyelni! A dédnagymamának most már egy fillért se fizetünk. Nem azért, mert nem szeretjük. De hát épp mi fizessünk — az árvák? A tehetős rokonaik helyett?! Ez jogtalan! Magának viszont joga van a boldogsághoz! Nagyon boldog legyen! Köszönöm, Hajnikam, Pestre költözök. A feleségemnek van lakása. Azért jöttem, hogy költözz ki a kollégiumból és menj haza. A hajnali vonattal utazom. — És milyen az a nő? — Rendes. Tiszta. Szép, magas. Fekete haja van. Tisztviselő. Nézd, itt a lakáskulcs, ez a kapukulcs, hiszen tudod. Holnap költözz be. Nem szeretném, ha a házigazda rá tenné a kezét. Édesanyád is így akarta. — Anyu csak azt akarta, hogy Gyula apu mellett élhessen. — Mellettem élt. Néha vannak könnyebb napjaim. Néha azt hiszem, sikerül nélküle is élnem... Talán úgy, hogy nem leszek agyedüi,.. Délelőtt költözz. Á bútorok a helyén vannak, az ágynemű a szekrényben. Átölelték egymást. Esteledett. Gyula apu megtört, görbe hátú embernek hatott. 40 éves. Fityisz utánaszaladt. —Apu! Apu! — Szóltál? — Már nem is fogunk találkozni? A férfi elgondolkozott, ■— És írni se fog? — De... fogok. — Apu! Szeretném, ha boldog lenne! ■— Köszönöm. Októberben lejövök, rendbe teszem édesanyáid sírját. Tegnap kint voltam a temetőben, rózsabokrokat ültettem a sírra és fűmagot szórtam rá. Ha kimész a temetőbe, majd megöntözöd. Különben fogadtam egy sírgondozót... Ha valamire szükséged van, írjál. Budapest, Nefelejcs utca 14. szám. Már holnap költözz be a lakásba. — Apu! Biztosan szeretni fogja az a nő. Az apu jó, csak szeretni lehet — Fityisz nem látta, hogy nevelőapja mindem szónál a fejét rázza.-— Sok boldogságot kívánok, sok boldogságot! — Köszönöm. Fityisszel szemben Gábor integetett. A lány visszaintett neki. Elbúcsúztak. Ölelés, még egy kis bátorságmerítés, még egy kis reménymerítés, még egy kis emlékezés, aztán Fityisz is átment Gáborhoz. Gyula apu még egyszer — utoljára — visszanézett a házra. igen, itt kezdték az életet. Albérletiben, két gyerekkel. Mikor beköltöztek, a régi lakók ismerkedni akartak velük. Földszintes ház, köves udvarral, két öreg házaspárral. Ök nem ismerkedtek. A gyerekek se. Hajnalka 9 éves volt akkor, Cika 4 éves. Az asszony intézte a bejelentkezést. Ügy hívták őket: „a vadházasok”. Boldogok voltak. Boldogok? Hajni beteg lett, orvos orvost követett. Semmi baját nem találták, s Hajni egyre betegebb lett Egy délben, amikor friss bableves és pörköltszag volt, Hajni gyors léptekkel kikelt az ágyból, ételhordóba levest és pörköltet rakott, majd szaladt apjához a rendőrségre. „Apukám? Apukámat nem látták?” — kérdezte. Azt felelték neki, hazament Hajni lélekszakadva szaladt régi lakásuk ajtajához, de apját otthon se találta. Ott, az ajtó küszöbéin esteledett rá. November volt. Hideg ősz. A gyerek teste „meggémberedve”, s az apja sehol, ó, Gyula apu talált rá. „Hazaviszlek, beroeg leszel” — mondta. A gyerek nem mozdult. Így talált rá az apja, amikor hazaérkezett. Karjába vette a gyereket, babusgatta és egyre azt hajtogatta: „Hazahozom én neked a te anyukádat, ne félj!” Megütögette pisztolyát. Ró- kusra ment. A kapuban megállt. Bent a lakásban égett a villany... A kislány, Cika ágyban van. Alszik. Felesége éppen most hozza ki a lavórban a piszkos vizet. Szemében iszony. „Ne!” — kiáltja, elugrik Ugyanakkor értem oda én is. Elkaptam kezéből a fegyvert. Nem haragudott rám. A legjobb barátom volt. A legjobb barátom maradt. — Nem tudok élná nélküled: ■— sírt a felesége előtt. — Gyere haza, otthon vár rád Hajnal! — Holnap hazamegyek. Ígérem. Én ránéztem, és tudtam, vége mindennek. Eh az asszony nekem a mindenem volt Öt éve ismertem már. Öt éve szerettem. Kinevettek, kicsúfoiltak érte, de nekem csak ő kellett. Bár soha nem hívtam, nem ígértem neki semmit, szerelemről nem is beszéltünk... Csak forrt bennünk a láva, amit visszaszorítottunk. Ám végül egymás karjába zuhantunk... Hozzám költözött... — Gyula, te menj másik városba dolgozni. Mondj le rólunk! Az asszony könyörgő szemekkel nézett rám. Tudtam, hogy megőrzőm magamban mindig. — Lemondok róluk. Nem állok az utatokba. — És másik városba mentem. Kőműves vagyak. Kőműves volt a barátom is, de ő a felszabaduláskor belépett a rendőrség kötelékébe. Becsületesebb embert nálánál nem láttam. Nem éreztem szégyent. Nem éreztem megbánást. Csak sajnáltam őket. Az enyém volt az az asszony. — Menj, Gyula — mondta. Elkullogtam. Mintha azért éltem volna, hogy vele találkozzak. Szép volt és okos. Tiszta, ügyes és vidám... (Folytatjuk* Idén elkészülnék a Tanács- köztársaság útja és a Katona utca sarkán 1977. évre felépülő] új filmszínház tervei. Az építkezést 1975-ben kezdik meg, az új épületben egy 400 és egy 100 személyes vetítőterem kap helyet, A városi tanács illetékesei a Munkácsy utcai mozi működését 1977. decemberéig engedélyezték. Ha a tervek valóra válnak, altkor a régi mozi végleges bezárása az új megnyitásával együtt fog történni. TSe, * Dió-győri Vasgyárban kés&'tett acélgerenda egyiké; emelik be az építőipari szövetkezet munkásai íFotós iltemÁnv CwVhIaí
