Békés Megyei Népújság, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-19 / 41. szám

Bizottsági ülések, szakmai és réteg- találkozók Folytatja munkáját a BVT ülésszaka 'A Bóke-világtamács szófiai ülés­szaka bizonyos módosításokat eszközölt a tanács felépítésében. Határozat született arról, hogv a BVT eddigi vezető szervei — az elnökség és a titkárság — mellett megalakítják az elnökség irodáját is. Az iroda, amely évente három-négy alkalommal tartja üléseit, de sürgős esetben rendkívüli ülésre is összehívha­tó, az elnökségi határozatok végrehajtásáért lesz felelős; vá­lasztott tagjai között helyet fog­lal a BVT főtitkára is. A küldöttek határozatot hoz­tak arról is, hogy a BVT elnök­sége és az egyes nemzeti béke­mozgalmak vezetői között rend­szeresebben. évente két-három alkalommal tartanak találkozót. Az ülés négyes számú, a Kö­zel-Kelet és Indokína kérdései­vel foglalkozó bizottságában Romesh Chandra főtitkár beje­lentette, hogy a BVT aktívan részt vesz a Stockholmban már­cius végén megrendezésre kerü­lő nemzetközi Vietnam-konfe- rencia és az ugyancsak március­ban tartandó kambodzsai szoli­daritási hét lebonyolításában. A BVT és a nemzetközi szerveze­tek kapcsolatait elemző bizott­ság döntése értelmében az Egye­sült Nemzetek Szervezetével és az UNESCO-val való együttmű­ködés koordinálása céljából a világtanács irodát nyit New Yorkban, Párizsban és Genfben. A nemzetközi biztonság a bé­kés egymás mellett élés és a le­szerelés összefüggéseit vizsgáló hármas számú bizottság, amely­nek munkájában részt vevő ma­gyar küldöttséget Pethő Tibor, az Országos Béketanács elnökhe­lyettese vezeti, rendkívül konst­ruktívnak minősítette a szovjet kormánynak azt a javaslatát, hogy a Biztonsági Tanács állan­dó tagjai katonai költségveté­süket csökkentsék tíz százalék­kal, s az ily módon megtakarított összeg egy részét a fejlődő or­szágok megsegítésére fordítsák. Hétfőn megkezdték munkáju­kat az ülésszak regionális bi­zottságai is, amelyek az egyes kontinensek békéjével és bizton­ságával összefüggő kérdéseket vitatják meg. A bizottsági ülésekkel párhu­zamosan folytatódnak a szak­mai és rétegtalálkozók. (MTI) Megnyílt az indiai parlament tavaszi ülésszaka Hétfőn Delhiben megnyílt az indiai parlament tavaszi ülés­szaka. Venkata Giri, az Indiai Köztársaság elnöke megnyitó beszédében bel- és külpolitikai kérdésekkel egyaránt foglalko­zott. Mint hangsúlyozta, Indiá­nak az el nem kötelezettség el­vein alapuló aktív külpolitiká­ja jelentős sikereket hozott a béke, a barátság és a kölcsö­nösen előnyös együttműködés politikájának megszilárdításá­ban. Giri rendkívül elégedetten nyilatkozott Leonyid Brezs- nyev indiai látogatásáról és an­nak eredményeiről. Megelége­désünkre szolgál, hogy szünte­lenül erősödik és fejlődik az indiai—szovjet barátság — hangsúlyozta Giri, majd mél­tatta India és más szocialista országok kapcsolatainak fejlő­dését is. India és a dél-ázsiai államok viszonyát illetően az elnök rá­mutatott, hogy az indiai kor­mány kész tárgyalásokba bo­csátkozni Pakisztánnal a szim- lai egyezmény maradéktalgp teljesítéséről. Véleményünk szerint ellent­mondana a béke érdekei­nek, ha az Egyesült Államok katonai támaszpontot létesítene a Diego Garcia szigeten és mi őszintén reméljük, hogy a tér­ség népeinek óhaja lesz a dön­tő e kérdés végleges megoldá­sánál — hangsúlyozta Giri. Gromiko Rómába utazott Sajtóértekezlet Párizsban Gramiko szovjet külügymi­niszter hétfőn délelőtt — pári­zsi látogatása befejeztével — tovább utazott Rómáiba. Elindu­lása előtt sajtóértekezletet tar­tott a párizsi szovjet nagykö­vetségen, s hangsúlyozta, na­gyon elégedett Párizsban foly­tatott tárgyalásaival, amelyek során kitűnt, hogy a Szovjet­unió és Franciaország „közös nyelvet” használ több fontos nemzetközi problémával kap­csolatban. így a Szovjetunió és Fran­ciaország elő akarja mozdítani az enyhülés ügyét az európai kontinensen, s ebben fontos sze­repet hivatott játszani az euró­pai biztonsági és együttműködé- >■ si értekezlet. jj A szovjet külügyminiszter ki- ■ jelentette, a közelJkeleti kérdés- s ben is közel áll egymáshoz a ; két ország álláspontja s megái- | lapodtak, hogy a két ország szó-,! ros kapcsolatot tart fenn és kon_ • zultál egymással e problémával • kapcsolatban. A megbeszéléseken szó esett j aiz energia-problémákról is s a : szovjet kormánynak az állás- • pontjai — akárcsak a francia: kormánynak — hogy valameny. : nyj érdekelt országgal együtt ■ olyan megoldásokat kell keres. ! ni, amelyek megfelelnek annak : a célnak, hogy egészségesebbé j tegyék a nemzetközi légkört, s ■ világszerte méltányos és kölcsö- ! nősen előnyös együttműködést l teremtsenek. A megbeszélések során előké­szítették Leonyid Brezsnyev és Georges Pompidou legközelebbi találkozóját­Az újságírók számos kérdést intéztek a szovjet külügymi­niszterhez. Egy kérdésre vála- : szólva Andrej Gromiko kijelen- ; tette, a szovjet—amerikai kap- j csőlátók magjavulása a nemzet- : közi helyzet pozitív eleme s le. ; hetővé teszi a nemzetközi j együttműködés továbbfej ieszté. S sét. Rámutatott arra. hogy a ta_ j valy nyáron kötött szovjet—ame- j rikai magállapodások nem csór- ; bítják a francia—szovjet kapcso- ! latokat s kijelentette: „nincs! szó arról, hogy nekünk kétfaj- ■ ta politikánk lenne. az egyik ! zsebünkben egy politika Fran- j ciaorszag iránt, a másik zse- ; bünkben agy politika az Egye- * sült Államok iránt, a mi politi- ■ kánk egységes egészet alkot, ■ mint azt az SZKP 24. kong- ! resszusa meghatározta.” A közel-keleti problémával j kapcsolatban a szovjet külügy- 5 miniszter hangsúlyozta: minden megoldásnak az alapja az, hogy az izraeli haderőket vonják ki a megszállt arab területekről, így természetesen a szíri ai terüle­tekről is. Egy kérdésre vála­szolva hozzátette, helyeselné Szíria részvételével a genfi béke­konferencián. Vietnammal összefüggésben a szovjet kormánynak az az ál­láspontja, hogy teljes mérték­ben és lelkiismeretesen be kell tartani a tavaly kötött párizsi megállapodásokat. A Dél-Viet­namiban kialakult jelenlegi hely­zetért a saigoni kormányt ter­heli a felelősség. iiinuiiiiiiiiiiMiiiiiiiiMiHiiniiiuiHn Brezsnyev—Pompidou találkozó Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter franciaországi lá­togatása során megállapodás született, amelynek értelmében — a korábbi meghívásnak meg­felelően — Georges Pompidou francia köztársasági elnök már­ciusban, lehetőleg még a hónap elején látogatást tesz a Szovjet­unióban, hogy találkozzék Leo­nyid Brezsnyewel, az SZKP fő­titkárával. (TASZSZ) ■■■■■■■■■■RiiaiiaasiaB liftes as&s34ESBi*9iaiaBSl I kínai gazdaság helyzete A KlNAI Kommunista Párt tavaly augusztusiban megtartott X. kongresszusa nem adott konkrét programot az óriási or­szág gazdasági fejlődése számá­ra. Ehelyett néhány jelszóra és utasításra szorítkoztak, amely­nek egy részét még a „nagy ugrás” idejéből vették át. A kongresszuson közzétett két fő­beszámoló nagyon kevés tény­beli tájékoztatást tartalmazott Kína elért eredményeiről, a megoldatlan problémákról és *1 feladatokról. Csou En.-laj beszámolója az ország gazdasági helyzetének jellemzése, tények és konkrét feladatok helyett, lényegében ennyiből állt: „Orazágunk ipa­rának, mezőgazdaságának, szál­lításának, pénzügyének és ke­reskedelmének ügye jól áll”. A gazdasági fejlődés feladatainak meghatározása kimerült az olyan semmitmondó jelszavaik­ban, mint „a mezőgazdaság a népgazdaság alapja, az ipar pe­dig ennek vezető ereje”. „Két lábon kell járni”, „saját erőnk­re kell támaszkodni” stb. Igaz, a beszámoló tartalmaz felhívá­sokat arról, hogy „meg kell va­lósítani az ésszerű szabályokat és rendet”, „figyelmet kell szen­telni a gazdaságpolitikának”, „törődni kell a tömegek életé­vel”, ám egy szót sem szól a népgazdasági tervek konkrét tartalmáról, a magasabb élet- színvonal érdekében soron kö­vetkező tennivalókról. JÓLLEHET a maoista kor­mány egyik legnagybb titokként kezelj a gazdasági statisztikai számításokat, néhány — erősen szépített — adat bekerült a kí­nai sajtó hasábjaiba, ami lehe­tővé teszi, hogy némi képet kap­junk az ország gazdaságának valódi helyzetéről. Ezek az adatok azt mutatják, hogy az ország gazdaságii hely­zete bonyolult és nehéz, az alap­vető népgazdasági problémákat pedig továbbra sem sikerült megoldani. A kínai kormány gazdasági politikája nem mu­tat fel semmilyen elvi válto­zást, az továbbra is elsősorban a háborús gépezet fejlesztésére irányul. A gazdaságipolitikát to­vábbra is Mao elnök „hatal­mas stratégiai irányvonala” ha­tározza meg, s e szerint „elő kell készülni a háborúra és az elemi csapásokra”, „népfelkelő hadosztályokat kel felállítani”, „mélyre kell ásni a lövészárko­kat, széles körűen tartalékolni kell a gabonát”. VAGYIS folytatódik az a káros gazdaságpolitika, amely az utóbbi, immár másfél évti­zedben a „nagy ugrás” és a romboló „kulturális forrada­lom” okozta visszaesésekben ke­letkezett károk helyrehozására lijabb kulturális forradalom? MOSZKVA Külföldi lapok és hírügynök­ségek közlése szerint Kínában továbbra is feszült a légkör. Az AFP francia hírügynökség jelentette, hogy Peking kivéte­lével az ország minden nagy­városát elzárták a külföldiek előL A kínai hatóságok már egy hete nem engedélyezik, hogy Pekingben akkreditált külföldi diplomaták és újság­írók utazásokat tegyenek az or­szágban. Az AFP szerint az in­tézkedések a mind inkább szé­lesedő úgynevezett „Lin Piao és Konfuciusz elleni bíráló kampánnyal” függnek össze. Más értesülések szerint Kí­na számos nagyvárosában tö­meges felvonulások vannak. A Hufvudstadsbladet című finn lap közölte, hogy Sanghajban a tüntetések következtében megbénult a közlekedés, szüne­tel az oktatás. Az angol Daily Telegraph szerint Vuhanban lö­völdözéssel kísért összecsapások történtek különböző csoportok között, s a városban „erős fe­szültség” érezhető. A cikkíró vé­leménye szerint Vuhanban és más városokban folyó zavargá­sok a kínai vezetőségen belük az úgynevezett mérsékeltek és a „sanghaji radikálisok” kö­zötti harcot tükrözik. A francia Figaro írja, hogy a Konfuciusz elleni bíráló kampány tovább növekszik és „hatalmas hullámmá” vált, amely már tömeges megmoz­dulásokat okozott, Az indiai Hindustan című lap rámutat: feltételezhető, hogy „Mao Cetung személyes kezdeményezése alapján megin­dított Konfuciusz-ellenes kam­pány mögött éles hatalmi harc folyik”. A legutóbbi két hónap eseményei azt mutatják, hogy ez a harc „már kritikus stádi­umba jutott és bármikor át­változhat egy második kultu­rális forradalommá”. (MTI) Uj kormány Saigon Saigonban hétfőn megalakult a rezsim új kormánya. Tran Thien Khiem miniszterelnök kormánylistáját Thieu elnök változtatás nélkül hagyta jóvá. A korábbi 21 minisztérium helyett most csak 15 van. A ré­gi kormány 5 tagja távozott hi­vatalaiból, az igazságügyi, az egészségügyi, az oktatásügyi és a tervezésügyi minisztérium élén személyi változás történt és két új főhivatalt hoztak lét­re: az egyik nemzetigazdasági, a másik mezőgazdasági kérdé­sekkel foglalkozik, egy-egy mi­niszterelnök-helyettes vezetésé­vel. Nguyen Luu Vien, aki a saigoni küldöttséget vezeti a párizsi politikai konzultációkon, megtartotta miniszterelnöto-he­Saigonbcm lyettesi tisztségét, de még két miniszterelnök-helyettest ne­veztek ki mellé. Miniszterré lépett elő az elnök unokaöcs- cse, Hoang Duc Nha, eddigi tájékoztatásügyi főbiztos most tájékoztatásügyi miniszter tett. A miniszterelnök változatlanul megtartotta a hadügyi tárcát és nincs változás a külügy­minisztérium élén sein. Saigoni megfigyelők rámutat­nak, hogy a nagy garral beje­lentett kormányátalakítás sem­milyen lényeges változást nem hozott. Hacsak annyit nem, hogy Thieu megszabadult né­hány, korrupciós botrányba ke­veredett volt emberétől és még szorosabb személyes ellenőrzés alá helyezte a saigoni rezsim politikai gépezetét. (AP, AFP, UPI). elvesztegetett éveikben, az Ipari és a mezőgazdasági termelés za­varaiban jutott kifejezésre. A Kínai Népköztársaság gaz­daságának nemzetközi kapcso­lataiban azonban lényeges vál­tozás következett be. Amíg a tőkés országokkal lebonyolított árucsereforgalom 1959 és 1972 közt 3,4-szeresére emelkedett, a szocialista államokkal folyta­tott külkereskedelem volumene ugyanezen! idő alatt két és fél­szer lett kisebb. Amíg 1951 és 1961 között Kína aktívan együttműködött a szocialista or­szágokkal, addig a KNK kül­kereskedelmének évi átlagos nö­vekedési üteme 12,6 százalék volt. Az 1961—72-ig terjedő 12 esztendő alatt, amikor Kína erőteljesen csökkentette külke­reskedelmi forgalmát a szocia­lista országokkal, a külkeres­kedelmi forgalom átlagos évi növekedési üteme alig érte el a 3 százalékot. Bár jelenleg a KNK az ipari termelés volumenét tekintve a világ első tíz országa között foglal helyett, részesedése a .világ ipari termeléséből nem haladja meg a 3 százalékot, mi­vel az ország lakossága a Föld lakosságának kb egynegyedét teszi ki (az ENSZ számítása szerint 1972-ben meghaladta a 800 millió főt). A nyugati saj­tóban közzétett számítások szerint az egy főre eső nemzeti jövedelem értéke a hetvenes évek elején mindössze évi 100 dollár, ami azt jelenti, hogy Kína a világon az utolsó helyek egyikét foglalja él. A kínai ipar fejlesztéséhez sok­oldalú és céltudatos erőfeszí­tések lennének szükségesek. Hi­szen a KNK-ban széles körben elterjedtek a termelés technikai­lag elavult formái (a kézi mun­kán alapuló manufaktúrák, kéz-, műipar, kisipar). 1970-ben pél­dául az ilyen kézi munkán ala­puló helyi ipar tette ki az or­szág teljes ipari termelésének 40 százalékát. Tovább bonyolít­ja a helyzetet, hogy az egyes iparágak között és az iparága­kon belül is jelentősek az aránytalanságok. Különösen nagy az aránytalanság a hányá­sait és a feldolgozóipar, illetve az energiatermelés és a gép­ipar között A CHINA NEWS ANALYSIS jól értesült • hongkongi hetilap szerint „ha egy városban elkez­denek új üzemeket építeni, ak­kor annak a városnak a lako­sai elektromosság nélkül ma­radnak”. A KNK gazdaságának az. egyik leggyengébb láncsze­me a szállítás. A vasúthálózat fejletlenségét csak súlyosbítja, hogy a meglevő vonalakon még a gőzvontatás van túlsúlyban (90 százalék). Rendkívüli hiány mutatkozik teherautókban, az aviatika csak kis légi parkkal rendelkezik, azok is többnyire kiöregedett személyszállító gé­piek. Egyre nagyobb problémává válik az ipar ellátása mérnökök­kel, műszaki káderekkel, kvali­fikált szakmunkásokkal. A felté­teleket e téren tovább rontotta a .kulturális forradalom”, hi­szen a KN^C felsőoktatási in­tézményeinek több mint négy­éves szüneteltetése azzal járt, hogy csaknem háromnegyed­millióval kevesebb szakembert bocsátottak a népgazdaság ren­delkezésére. Arm a mezőgazdaságot illeti.

Next

/
Thumbnails
Contents