Békés Megyei Népújság, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-02 / 27. szám

Két aufőbusi — két téma i Hőgye Katalin Szeghalomról írja levelét a Szerkesszen ve- | lünk rovat címére; Ma éppen j két hónapja, hogy betegállo- • mányban vagyok. Olyan kínzó * fájdalmaim voltak, hogy járni S is alig tudtam. Azonban két 19 hétig injekciózásra kellett be­járnom Töviskesről Szeghalom­ba, a rendelőbe, mert más meg­oldás nem volt. Örömömre szol­gál, hogy segítőtársaim akad­tak, mégpedig minden beuta­záskor a buszkalauzok. Nagy készséggel segítettek le a busz­ról és raktak fel. Olyan ked­vesek és belátónk voltak, hogy a megálló előtt körülbelül 300 méterre állították le a buszt, így kevesebbet kellett gyalo­golnom a színhelyig. Sőt volt olyan eset is, amikor egészen hazáig vittek, pedig ez a „ház­hoz szállítás” szabálytalan. Mondhatom, emberségből kitű­nőre vizsgáztak, s ez nagyon jólesett, éppen ezért szeretném figyelmüket ezúton megköszön­ni.” Sajnos, ellenkező előjellel is kénytelen volt írni levelében. Édesanyjával történt az eset, aki Füzesgyarmatra akart utaz­ni, és a debreceni autóbusz- járat alkalmazottai egyáltalán nem megengedhető hangnem­ben utasították el azt a kéré­sét, hogy álljon meg a busz, mert későn vette észre: rossz járműre szállt. „Sajnálom — írja Hőgye Ka­talin —, hogy róluk már nem tudok olyan jót írni, mint a Volán 8-as számú Vállalat al­kalmazottairól.” ©f aBaoooDBotaBBOQoaBBBBBQDDEDQeaoooaooneaBosooDOBBotSDOCDDOOSBEaosoooaDoafflsisaaQDOonBBanaoooanoaannaoBE Figyelmeztették az Hzlelvezetit Lapunk december 15-1 számá­ban Blokkot adnak arra, ásni nincs — című írásra az Utas­ellátó Vállalat Szolnok—Bék% megyei Igazgatóságától a követ­kező választ kaptuk: „Mindenekelőtt szíves elnézést kérünk a megtörtént esetért, bár ez nem általános, hanem teljesen élszigetelt jelenség volt Mezőhegyesen. Az üzem mun­kája közismert arról, hogy a vá­sárlóközönség igényeinek meg­felelő. Az utólagosan lefolyta­tott vizsgálat alapján nem tud­tam megállapítani konkrétan hogy a hangnem nem lett vol­na megfelelő, ettől eltekintve szigorúan utasítottam az üzlet­vezetőt arra. hogy a vásárlókö­zönséggel szemben minden kö­rülményeik között udvarias han. got használjanak Aláírás: Czir- ják Árpád igazgató.” * A vállalat az elnézést kérő levelet a panaszosnak is elküld­te. Az ügy megfelelő elintézésé­ért olvasónk nevében is köszö­netét mondunk. Áldatlan áIjapo'o\ gyomai állomáson és környékén Rendhagyó eset ;,Igaz, hogy a Szerkesszen ve­lünk rovat rendeltetése a gon­dok, hibák, problémák felveté­se, megoldása, én most mégis más célt kívánok szolgálni le­velemmel, melynek megírására egy rendhagyó cipővásárlás ad­ta az ötletet — így kezdi leve­lét Szávai Mária békéscsabai olvasónk, majd részletesen tá­jékoztat bennünket arról, bogy Békéscsabán, a Körösvidéki Ci­pész Ktsz boltjában vásárolt cipőt, és ez alkalommal igen kellemes meglepetésben volt ré­sze. A korábbi szokástól és ta­pasztalatoktól eltérően ebben a boltban rendkívül udvariasak az eladók, nem szólva arról, hogy amikor olvasónk vásárolt, a hivatalos nyitás előtt öt perc­cel már beengedték, sőt segí­tettek a kiválasztásban. Szávai Mária éppen ezért tartja érde­mesnek e témával foglalkozni, no meg azért is, mert egy má­sik kellemes „ügyintézésben” is része volt. Vásárlás után vette Ketten. is írnak csaknem ugyanazon témáiról. F. Nagy István gyomai olvasónk a helyi MÁV-állomáson uralkodó hely­zetről tájékoztatja lapunkat. Az utasok sokat bosszankodnak az állomás elavultsága miatt. A rossz, esős időben nincs fedett peron, a szűk folyosón pedig nem fémek el az emberek. Sokszor a rossz, zord időjárás viszontagságainak kitéve kell várakozni a többször is késéssel érkező vonatokra. Az állomás épületét évtizedek óta nem ta­tarozták, nem festették. Megjegyzésünk: az ottani álla, pótokról már tudomása van a ' MAV-nak és korábban kap­tunk olyan tájékoztatást, hogy sor kerül a tatarozásra. Hasonló témáról ír Szarvasról egyik olvasónk, akinek nevét saját kérésére nem közöljük. Leveleiben nemcsak a gyomai vasútállomásról, de környéké­nek állapotáról is ír. A környé­ken csatornázás és lakótelep- építés folyik. Az utasok sokszor bokáig érő latyakban, sárban gázolnak át. hogy eljussanak a vasútállomásra. A tanácsihoz intézi kérését, figyeljen fel az ottani körülményekre, hiszen szerinte rendszeres takarítással a járdák, utak rendibb hozásával lehetne segíteni a jelenlegi hely­zeten. Annál is inkább fontos ez. hiszen Gyoménak remek gyógyfürdője van, s különösen vasárnap sok a vidéki látogató. Kár lenne a nagyközeg és a für­dő hírnevét tovább rontani az ilyen körülmények fenntartásá­val. Mi lesz veletek közutak? A játszótérről Csávás Lajos békéscsabai la­kos azt kérdezi: mikor lesz Bé­késcsabán az ör utcai lakótele­pen játszótér? A választ Vozár Imrétől, a városi tanács műsza­ki osztályának városrendezője, tői kaptuk meg. „Sajnos a közeljövőben erre nem kerül sor. Az ör utcai la­kótelep beépítetlen területei a Dohánybeváltó üzem tulajdonán észre, hogy fél szám különbség van a lába és a cipő között. Mit volt mit tenni, vissza kel­lett vinni, bár ezt szorongva tette, hiszen máé boltokban ezt nagyon „rossz néven veszik”. Ügy gondolta, itt is ilyen fo­gadtatásban lesz része. Ehelyett az eladó kedvesen és készsé­gesen állt rendelkezésére, mivel a boltban nem volt, így a rak­tárban keresett megfelelő szá­mú cipőt. Sajnos, nem talált. Ezt látva egy másik eladó, ki­nyitotta a kirakatot és bevette az egyetlen párat, ugyanazt a fazont, amilyen vásárlónknak kellett. Közben elnézést kért, hogy már az első vásárláskor nem találta meg a megfelelő számú cipőt. Nem vagyok tájékozott bolti berkekben, de sajnos ez a kö­telesség, már azt hiszem, meg­szűnőben van, legalábbis sok gyakorlat ezt mutatja” —■ fe­jezte be levelét Szávai Mária. ban vannak. Természetesen eze­ket a részeket megvásároljuk, de ez csak 1975 után válik va­lóra. A játszótér megépítéséihez pedig a tömbrendezést, illetve a lakótelep végleges kialakítását követően kezdünk a következő ötéves terv idején. A helyzet azért nem olyan el­szomorító. Tavasszal » Dohány­beváltó üzeme mellett egy ját­szóteret biztosítunk az aprósá­goknak. A város más területein is (igyekszünk ezeket az igényeket kielégíteni. Ezt a célt szolgálja a Penza lakótelepi óvodaterület bővítése A Kulich Gyula lakó­telep kis lakóinak az Állami Építőipari Vállalat mögött adunk át egy új játszóteret, amelyet az idén nyáron birto­kukba vehetnek. A Tolnai ut­cai gyerekek az elmúlt észtén, dőben mái új játszótéren ját­szottak.” v * « Továbbra is várjuk olvasóink közérdeklődésre számot tartó kérdéseit, amelyeket ezeken a hasábokon közlünk az illetéke­sek válaszával együtt Bakésszentandrásról érkezett a levél, melyben többen kifogá­solják a nagyközséget Cserebö- kónnyel összekötő út állapotát. Igaz, hogy az út köves, de a járművek annyi sarat hordtak fel, hogy ma má- csak lánctal­pas traktorok tudnak közleked­ni rajta. Az úttal senki sem tö­rődik, viszont életveszélyes ezen a közlekedés. Sokak véleménye szerint a Tessediik Termelőszö­vetkezet járművei hozzák föl a legtöbb sarat. Míg csak bünte­tést sem kapnak érte. Bennün­ket kértek arra a levél írói, hogy e néhány sort jelentessük meg, hátha az illetékesek felfi­gyelnek a jelenlegi állapotok tarthatatlanságára. Emberséges és gyors segítség „Nagyon kérem Önöket, hogy az alább leírt történetért tolmá­csolják köszönetünket a MÁV békéscsabai információs irodá­jának és a bajai állomás dolgo­zóinak — írja Gsepregi Antal Békéscsaba, Lencsési úti lakóte­lepi olvosónk. A történet a következő: „Az elmúlt év december vé­gén feleségem édesanyja, Bor- dács Ferencné Békéscsabán fel­szállt a 6 21 órakor induló sze­gedi vonatra és elindult Bajára, hogy az év végét fiával és csa­ládjával töltse aki Baján lakik. Alig hogy elindult, közben só­gorom a feleségével és két gyer­mekével gépkocsival Bajáról Békéscsabára érkezett. Távira­tozni nem tudtunk Bajára senki­nek. hogy anyósom fogadtatását megszervezzük. Így az az ötle­tünk támadt, hosy kérjük a két MÁV-állomás segítségét. Békéscsabán az információs iro­dához fordultunk, ahol akkor egy asszony teljesített szolgála­tot. Készségiesen a segítségünk­re sietett, a MÁV szolgálati te­lefonján beszélt a bajai állo­mással, hogyha tudják, mondják be a hangosbemondón, hogy Bordás Ferencné utazzon vissza. Amikor a vonat megérkezett Bajára, közölték vele hogy mi a helyzet. így skerült megelőz­ni sok kellemetlenséget. Még egyszer kérjük Önöket, hogy köszönetünket közöljék e rovat hasábjain, annál is in­kább, mivel oly sok rosszat hall az ember a MÁV-ról.” Javaslat a körösladányi tanácsnak Vandra Sándor körösladányi olvasónk arra kért bennünket, hogy a Szerkesszen velünk ro­vatban továbbítsuk javaslatát» körösladányi tanácsnak. A köz­ségben működött egy beat- együttes, de megszűnt, mert nem tudtak biztosítani megfe­lelő felszerelést. Most a fiatal­ság zenekar nélkül van, pedig Körösladányban is szeretnek szórakozni az emberek. Január 20-án lapunkban megjelent a községi tanácselnök nyilatkoza­ta, melyben — többek között — arról is sző van, hogy 1973— 76-ban 400 ezer forint áll a mű­velődési ház rendelkezésére. Ol­vasónk azt javasolja, hogy jó lenne, ha ebből a pénzből ze­nekari felszerelésre is jutna. El­sősorban a fiatalok érdekében teszi meg javaslatát, mondván; megérné, hiszen a környező fal­vakban sem sok zenekar mű­ködik, így módjukban állna máshol is műsoros esteket ren­dezni. Vagyis jó lenne, ha egy „ütőképes” zenekara lenne Kö- rösladánynak. Kifogásoljuk az átalánydíjat Karsai Mihály MAV-felügye- lő Békéscsabán. Kastély szőlői lakosok nevében írta levelét szerkesztőségünkhöz, melyben kifogásolja hogy a vízműtársu­lás határozata értelmében, aki­nek nincsen vízórája, az áta­lánydíjat fizet. Ez nem is lenne baj, azonban az elmúlt év má­jus 1-től június 10-ig terjed« időre külön kertlocsolási díjat számoltak fel. Többen vannak olyanok, akik kertlocsolás en­gedélyét nem kérték, éppen a szűk kapacitás miatt. Volt aki az udvaron levő Norton-kútból locsolta a kertjét. Mégis felszá­molták a díjat. Ha szigorúan ra_ gaszkodíak volna a számlán feltüntetett időhöz és mennyi­séghez, akkor olvasónknak pél­dául napú 6—8 órai locsolással 3—4 ezer liter vizet kellett voln* elhasználnia, ami szerinte kép­telenség. Azt kérdezi olvasónk, vajon miért van. ez és választ is vár rá. Köszönet a szocialista brigádoknak Ez év január 20-án tem I, sz. Sebészeti keresőképtelen beteg Klinikáján a legkri- lettem, ami jelenleg tikusabb napokban <ooeovee«eaa««< A Saer&essse» ceíüitfe ííovatoi összeállította: Kasnyik Judit is fennáll. A Körös­vidéki Vízügyi Igaz­gatóság sarkadi sza­kaszmérnökségének szocialista brigádjai egy emberként össze­fogtak, és mind anya­gilag, mind erkölcsi­is örömmel vettem tudomásul, hogy a szakaszmérnökség nem feledkezett meg rólam, hanem állan­dó támogatásban is részesített. Ebben az időben értettem és leg támogatták itthon tudtam meg a szocia- hagyott feleségem és lista brigádmozgalom két kiskorú gyerme- igazi célját és fel- kemet. A Szegedi Or- adatát. Ezen nemes vostudományi Egye- feladat és cél megin­dításában, valamint megvalósításában nagyban részt vállalt Vámos Sándor sza­kaszmérnök, Szap­panos Sándor gátbiz­tos, a szocialista bri­gádunk vezetője. Köszönetemet fe­jezem ki a szakasz- mérnökség egész kol­lektívájának, kik­nek nevét felsorolni talán kevés lenne egy oldal. Csekő Sándor gátét-

Next

/
Thumbnails
Contents