Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-13 / 10. szám
\ Ä tanácselnöké a szó Gyónta nagyközség Á fejlesztési célok és pénzügyi források egyensúlya a lakossági elvárások tükrében Tavaszi szünet — április 5—-13-íg Ä tanév végének menetrendje Az érvényben levő rendelkezések szerint az idén az általános és középiskoláikban a tavasza szünet április 5-től 13- Lg tart. (A szünet előtti utolsó tanítási nap április 3-án lesz, a szünet utáni első tanítási nap április 16.). A szünet idején a napközibe járó általános iskolások ugyanügy igénybe vehetik az iskola gondoskodását, mint más alkalommal: a napközikben egész nap pedagógus-felügyelet, tel folyik a szakszerű foglalkozás. Az eddigiektől eltérően alakul az érettségizők számára a tanév végének „menetrendje”, A középiskolák negyedik évfolyamain az utolsó tanítási nap (és ezzel együtt a ballagás napja): május második szombatja. Ez az idén május 11-re esik. A középiskolákban az érettségi írásbeli vizsgákat május 18-a és 24-e között tartják. Ebben a tanévben május 20-án (hétfőn) magyar nyelv és irodalomból, május 21-én (kedden) matematikából, május 22-től 24-ig (szerdától péntekig) a többi tantárgyból lesz az írásbeli érettségi vizsga. A szóbeli érettségi vizsga a június 10 —26-a közötti munkanapokra tűzhető ki. A tanév eredményes lezárásához az általános iskolákban 198, a középiskolák I—III. osztályában 192 tanítási nap, a IV. osztályban 174 tanítási nap szükséges. A tanévzáró ünnepélyeket az általános és középiskolákban egyaránt június 12—17. között az igazgatók által kijelölt napon tartják. Ekkor osztják ki a bizonyítványokat is. A Tízekben... A békéscsabai ifjúsági és út- törőház Tízek Ifjúsági Klubja hétfőn este a rádióból ismert Komjáthy Györgyöt látja vendégül. Ez alkalomból a klubtagok egy soron kívüli Csak fiataloknak műsoron vehetnek részt. A klub Fórum sorozatának legközelebbi alkalma csütörtökön lesz a Tízekben- Az európai biztonsági értekezletről lehet kérdem i az est vendégét, Pietsch Lajost, az MTI munkatársát. öen&pum hém Férfi és női karórák Fém óracsatok 5 1SH JANUAB 13. z utóbbi években egyre több szó esik a nagyközségek szerepléséről, azok fejlesztéséről a vonzás és a lakosság elvárása tekinteteben. Leszögezhetjük, hogy a nagyközségek létrehozásával, azt követően az önkormányzati és népképviseleti gyakorlat egyre teljesebb megvalósulásával nagyot leptünk előre a korszerűbb kózségpolitika kialakításában. A megnövekedett hatáskör és ezzel párosult felelősség azt eredményezte, hogy egyre szorosabbá válik kapcsolatunk a társadalmi és tömegszerveze- tekkei, a tanács alá nem rendelt intézményekkel és gazdasági szervekkel, s mindezekkel együtt a lakossággal. Az együttgondolkodás és együtt-tévé« mindinkább kiszorítja munkánk gyakorlatából a szubjektivizmust. helyét a valóságos célok és szükségletek mind teljesebb kielégítésére való törekvés tölti ki. A fejlesztési célkitűzések nem lehetnek a spontaneitás és a véletlenek dolga, azt meg kell előznie egy távlati fejlesztési tervnek, melyeket középtávú és éves tervekre történő bontással lehetséges végrehajtani. Figyelembe kell venni azt is, hogy a fejlesztési célokat két igen fontos körülmény határozza meg; mindenekelőtt a központi akarat érvényesítése, másrészt a pénzügyi forrás nagysága. A központi akaratot a különböző társadalompolitikai feladatok végrehajtását segítő határozatok biztosítják, melyek hosszabb távon hatnak és bizonyos mértékben meghatározzák a fejlesztés egyes területeinek céljait. Ilyenek pl. a nőpolitikái, ifjúságpolitikai, oktatáspolitikai határozatok, melyeket a gyakorlatban nemcsak elvi, hanem anyagi alapon is segíteni kell. A fejlesztés bonyolultabb és igen nagy figyelmet kívánó területét a település fejlesztésével kapcsolatos feladatok jelentik. A nagyközségek esetében az alapellátáson túl jelentkeznek olyan feladatok is. melyek a vonzásból, illetve az urbanizációból erednek. Ezek a feladatok igen fontosak és jelentősek, de végrehajtásukat lassítja az, hogy a pénzbevétel beszabályozott. A szabályozott bevételeknek van előnye, mivel azok középtávon ismertek, azt figyelembe véve, biztonságosabban lehet tervezni. Ugyanakkor megvan a hátránya is, a megnövekedett igények kielégítésére nem elegendő, így a tanácsokat több esetben „kényszer- megoldásokra sarkallja. A fejlesztési célok és arra felhasználható pénzösszeg összhangja nincs meg. A lakossági igények nagyobb mértékben nőnek, mint a kivitelezési lehetőségek, ez állandóan jelentkező probléma, ami nem elítélendő. A nagyobb gondot az jelenti, hogy a ténylegesen jelentkező igényeket sem tudjuk megfelelő Államunk 1950—1955 között összesen hat alkalommal bocsátott ki tíz, tizenöt és húsz éves lejáratú békekölcsön-kötvényeket. A Minisztertanács 1956-ban hozott határozata a kötvények lejáratának határidejét egységesen 1974. december 31-ben állapította meg. Így az idén valamennyi békekölcsönt teljesen visszafizetik. A visszafizetés határidő előtt megkezdődik. Az Országos Takarékpénztár az L Békekölcsön sorsolását január 15-én, a II. Békekölcsönét március 5-én, a III. Békekölcsönét április Idén, a XV. Békekölcsönét június 25-én, az V. Békekölcsönét aumődon kielégíteni A lakosságjogos elvárása volt a helyi foglalkoztatás lehetőségének biztosítása, különösen a nők részére. Ezt az igényt igen nagy erőfeszítések árán, fejlesztési pénz hozzáadásával sikerült nagy részben kielégíteni. Ezzel párhuzamosan azonnal jelentkeztek más jogos igények is. Ilyenek pl. a gyermekintézmények fejlesztése, a korszerűbb és szélesebb körű szolgáltatás megoldása, a munkahelyi szociális és egészségügyi létesítmények létrehozása, a község kommunális helyzetének javítása, a lakásépítés elősegítése és gyorsítása, és még számtalan egyéb kapcsolódó feladatok. A lakosság elvárását részben a költségvetésből, részben pedig a fejlesztési alapból lehet teljesíteni. A költségvetés beszabályozása nagyban igazodik a meglevő intézményekhez, azok fenntartását és működtetését biztosítja, illetve azok részbeni fejlesztését segíti. Ez azonban nem jelenti azt, hogy itt any- nyi pénz akkumilálódik, hogy abból nagyobb arányú bővítést lehessen biztosítani. Ennek oka abban keresendő, hogy az intézmények örökölt épületek, régiek és elavultak, tehát azok megfelelő szinten tartása rendkívül nagy összeget kíván. Ezektől ere. dő, hogy az intézmények megfelelő szinten való tartásához igen nagy mennyiségű pénzt kell biztosítani a fejlesztési alapból is, új intézményt létrehozni és fenntartani viszont nagy küzdelmek árán lehetséges. Az intézmények fenntartása és korszerűbb működtetése közvetlenül a lakosság érdekét szolgálja. Nem kell másra hivatkozni, mint az egészségügyi gusztus 17-én a, VT. Békekölcsön sorsolását pedig szeptember 17- én rendezi. Az I. Békekölcsön utolsó sorsolását tehát január 15-én, kedden 9.30—11.30' óra között tartják az Országos Takarék- pénztár Münnich Ferenc utca 15. szám alatti kultúrtermében. A húzáson 17,1 millió forint értékű kötvényt sorsolnak ki nyereménnyel, míg névértékben 34,2 millió forintot fizetnek vissza- Az 1. Békekölcsön nyeremény esnek kifizetése, illetve a kötvények beváltása február 12-én kezdődik- Ettől kezdve tehát valamennyi I. Békekölcsön-kötvény beváltható. intézményekre, mely nem csupán a rendelők fenntartásában jelentkezik, hanem az orvosok lakásának fenntartásában is. Hasonlóan jelentkezik a bölcsőde, óvoda, napközi oldaláról is, ezeken a területeken is a beszabályozott fejlesztés fenntartását költségvetésből biztosítani lehet, de a csatlakozó egyéb feladatokat — melyek nem kevesek — fejlesztési alapból kell biztosítani. A fentiekben bemutatott feladatokon túl lehetséges csak arra gondolni, hogy más lakossági elvárásokat is tudjon a tanács teljesíteni. Ezek között első helyen szerepel a lakásépítés segítése. A városiasodé jelleg azt kívánja, hogy a kislakásépítés mellett a tömbös építési formát is biztosítani kell közművesített formában. Ezen kiadásokból eddig igen' keveset térítettek központi pénzből, így a teher nagyobb részét a tanács vállalta magára. Ezek mellett jelentkeznek olyan igen fontos feladatok, mint a szilárd burkolatú utak építése, járdaépítés, a csatornázás, parkok alakítása és fenntartása stb. Nem lebecsülendő feladatként jelentkezik az ifjúság sportolási lehetőségének biztosítása, a közművelődési intézmények és ifjúsági szervezetek segítése, a közművek fejlesztése. A felsoroltak önmagában már jelentős feladatot jelentenek, de ehhez még hozzá kell számítani azokat az elvárásokat, melyeket a lakosság közvetlenül a jelölőgyűléseken támaszt a tanács felé. Ezeket sem lehet véka alá rejteni, hanem nyilvántartásba venni és a lehetőség szerint azokat tervesíteni. Igaz, hogy egyes része találkozik a korábban kifejtett feladatokkal, de nagy része új elemeket tartalmaz, ami valós lakossági igény. Az 1973. évi jelölőayűléseken a lakosság 210 340 000 Ft kiviteli összeget jelentő javaslatot terjesztett elő. Ebből ebben a tanácsi ciklusban a tanácsra 10 millió, más szervekre 49 millió forint összeg jut, míg a több mint 150 millió forint távlati feladatként jelentkezik. Ezek a számok és a valós lehetőség nem találkozik, ez jelent igen nagy gondot a mi tanácsunknak. Ezek a feladatok és gondok azt hozzák magukkal, hogy szinte minden évben felül kell vizsgálni a fejlesztési bevételek növelésének lehetőségét úgy, hogy az erkölcsi és az anyagi határokat az ne lépje túl. Figyelembe kell venni, hogy a lakosság le van terhelve 7000 Ft-o$ vízrpű- hózzájárulási összeggel, társadalmi munkával épülnek a járdák, s ezeken túl vállalták az „Egy napot az Iskoláért" mozgalmat, mindezek mellett 1 millió forint értékű társadalmi munkát is végezték, A lakossági elvárás és a fejlesztési célok összhangja még akkor sem kerülhet szinkronba, ha maga a lakosság sok terhet és társadalmi munkát vállal magára. Ebben akkor tudnánk jelentősebbet előre lépni, ha a központi segítségen túl azok a vállalatok, akiknek részlegük van a községben, a létszám arányában segítenék a község intézményeinek a fejlesztését, mivel azok nem elvont érdekűek. Sajnos a valóságban nem ez történik, hanem az ellenkezője. Egyes vállalat, ha a községben fejleszteni akar, annak nagyobb részét vagy teljes összegét a helyi tanácsra kívánja hárítani, mondván, hogy az a lakosság érdeke. Azt nem vitatja el senki, hogy a temetkezés vagy a szeszfőzés nem lakossági érdek, de viszont azt sem lehet elvitatni, hogy mindkét terület jelentős árbevétellel dolgozik. Tehát nem lehet kívánni, hogy a kiadás a tanácsé, a haszon pedig a vállalaté legyen. Ezzel a gyakorlattal a már korábban beszabályozott költségvetési vagy fejlesztési összegből jelentős lecsapolás történik. A nagyközségi hatáskörök szinte megegyezőek a városok hatáskörével, hasonlóan a nagyközségek lakosainak igénye is eléri a városban lakók igényét, de a kielégítésre beszabályozott összeg lényegesen alatta marad. Ez a kettősség okoz nehézséget a tanácsnak és mindazoknak, akik a lakosság érdekében dolgoznak. Ezek a gondolatok nem az elégedetlenségből erednek, csupán bizonyításul, hogy a fejlődés sok nehézségek és ellentmondások útján valósul meg. Megyeri Sándor tanácselnök Kedden sorsolják az I. Békekölcsönt
