Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-25 / 20. szám

Bizottság a megye ifjúságáért Beszélgetés Dankő Pállal, a megyei Ifjúsági Bizottság referensével Egy fél évvel ezelőtt, 1973 nya­rán alakult meg a Békés me­gyei Tanacs Ifjúsági Állandó Bizottsága. Első ülésének napi­rendjén szervezeti kérdések megvitatása szerepelt, de jelen­tős hangsúllyal körvonalazták a írissen választott tagok a bi­zottság későbbi munkáját, tevé­kenységi köréit is. Figyelemre méltó, nagy horderejű tervek születtek akkor. Ezért kerestük tel az elmúlt napokban a bi­zottság ifjúsági referensét, Dankő Pált, hogy röviden szá­moljon be az eddigi eredmé­nyekről. beszéljen a felmerülő problémákról, a gondokról, szóljon az 1974-eg év terveiről. — Fél év egy bizottság életé­ben nem naigy idő. Főleg akkor nem, ha egy egész megye sok ezer fiataljának szociális éá kulturális helyzetét, az Ifjúsági Törvény határozatainak végre­hajtását kell nyomon követnie, ellenőriznie, anyagi alapokat is biztosítania a központi támoga­tás mellé. Mégis úgy érzem, hogy máris több. jelentős ered­ményt tudunk felmutatni. — Az úttörő- és ifjúsági há­zak bővítésére, felszerelésére, Békéscsaba. Gyula, Szarvas és Békés játszótereinek kialakítá­sára, felszerelési tárgyainak gyarapítására 300 ezer forintot fordítottunk. A járási úttörőtá­borok közül azok kaptak pénz- beni támogatást, ahol már — részben helyi erőből — a kez­deti lépéseket megtették, vagy­is a juttatott pénzt fejlesztésre, bővítésre tudják fordítani. Ter­mészetesen ez évben további összegeket adunk a már épülő, s részben már működő táborok­nak. — Az ifjúsági bizottság külö­nös odafigyeléssel gondoskodik a fiatalok sportolási, testedzési, mozgási igényéről is. A póste- leki tornaparkot — amelyet a 1 járt munkás felett. Az apóst»- : lók nem tudták meg, hogy Zsu- j zsa ápolónő. A legjobb tanuló ; volt köztünk, emlékszem. Most • megmutathatta hát, hogy mit S tud. Hanem felhér blúzban hajla- • doizott ott, a szennyes lé pedig ; egyre esőzött ránk. Utcai ruhá- jj ban voltak az apostolok is. s Egyedül én nem cflitöztem át, s • vállamon lógott a vízhatlan • köpeny. Felkínáltam Zsuzsának, • de nem akarta elfogadni. — Vegye csak fel! — mondta : neki Flóri, aztán az apostolok- ■ hoz fordult. — Mi is beoltó- ■ zünk, emberek. Fél óra .múlva 5 mindenki itt legyen! Vele mentem, mert gumicsiz- : ma rajtam sem volt Fél óira ; múlva pedig oda már gumi- ! csizma kellett A falu, ugye, csaknem a liba- : legelőig ér, s a szőlőföld szé- ■ létől is alig száz méterre már ■ házak állnak. Mi, Flóriánnal ! ezen az oldalon mindjárt az • egyik szélső házban szállásol- ; tunk, egy magányos öregasz- ; szonynál Tóth néni kinn állt ; az udvaron, mellette a fia, zö- • mök, tagbaszakadt paraszt, a i ■szövetkezetből. Csáriért jött, a : kislányáért, akire egész nap az ; öreganyja vigyáz. A csöppség ■ ott játszadozott körülöttük. ! Ahogy anya és fia ránk nézett, * abból lemérhettük, hol tart a : falu a rémületben. Az öregasz- S szony megragadta Flóri karját. 5 — Jaj, édeseim! Mi lesz itt á velem ? — Mi lenne, Tóth néni?! — • mondtuk neki. — Egyet se fél- ■ jen, amíg minket lát. —i Na ugye! — mondta neki j a fit is. — Ha veszélyessé : váln maradnia, majd átjön ; hozz ok. El m persze, több volt az j aggr 'om, mint a vigasz. ■ (Folytatjuk) gyulai erdőgazdaságtól a me­gyei tanács vett át — folyama­tosan fejlesztjük, ugyanígy a csabai sportkombinát építését is a legmesszebbmenőkig támo­gatjuk. A sportfelszerelésekre az anyagi alapot az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Ta­nács — mint az Ifjúsági Tör­vény megvalósításának szerve — biztosítja, legutóbb 100 ezer forintot juttatott a pusztaföld­vári iskola tornatermének épí­tésére. — A tömegsportnak talán a legnépszerűbb része a turiz­mus. Elterjedését — az OIOT anyagi segítségével — mi is igyekszünk támogatni. ‘Úttörők részére az elmúlt nyáron 60 ezer forint értékű táborozási OIÖT-utalványt adtunk ki, ugyanennyivel segítettük a fizi­kai munkásszülők gyermekeinek szünidei üdültetését. A középis­kolás korú fiatalok részére kö­zel másfél ezer üdülő-táborozási utalványt, 11 és fél ezer étkezési jegyet, hétezer camping- és 150 külföldi utazási utalványt biz­tosítottunk, amelyek összértéke igen jelentős. Az idei évben is hasonló értékű utalványokkal fogjuk támogatni az utazni, pi­henni vágyó megyei fiatalokat., — Külön ki kell emelnem a szociális juttatások sorából a fi­zikai dolgozók gyermekeinek ta­nulmányi ösztöndíját. Az OIOT a mostani tanévre 1,3 millió fo­rintot adott, amelyet a diákszo­ciális bizottság oszt fel féléven­ként egy alkalommal a megye erre érdemesnek megítélt szak­középiskolás és gimnáziumba járó tanulói között Egy diákra körülbelül 1-2 ezer forint jut, amely összeg a szülők gondját is enyhíti. A rendelkezésre álló összegből tartalékolunk, s ezt a pénzt a javuló tanulmányi eredményű diákoknak adjuk. A klubmozgalom Békés me­gyében is egyre erősödik. Pár éve alakult meg a békési ci­gányklub, amelyet az elmúlt év­ben 25 ezer forinttal segítet­tünk. Tavaly 22 ifjúsági klub jelentkezett egy országos pályá­zatra, közülük 16 kapott felsze­relésre összesen negyedmillió forintot. — Az idei évben még inkább szeretnénk segíteni az ifjúság helyzetén. Az Ifjúsági Törvény határozatainak betartását állan­dóan ellenőrizzük, segítjük. Ter­veink irányvonala is ezt a meg­gondolást követi. Az 1974-es ■esztendőben megvizsgáljuk a felnőttoktatásban részt vevő fiatalok helyzetét, a fiatal ta­nácstagok közéleti tevékenysé­gét, az építőtáborok munkáját, az ifjúsági parlamentek műkö­dését, de lehetne tovább sorolni a reánk váró feladatokat. — Tény. hogy hiányosságok, problémák is adódnak, ame­lyekkel számolnunk kell. Közü­lük hadd említsek meg néhá­nyat. A helyi tanácsok az évi tervkészítéseknél az ifjúság igé­nyeit is vegyék figyelembe, ilyenkor gondoljanak a legfia­talabb mozgalmi egységeire, az úttörőcsapatokra is. Ennek meg­valósítására mindenütt lehető­ség van, sőt az Ifjúsági Tör­vény külön felhívja rá a figyel­met. Ezzel kapcsolatban: na­gyobb községekben, járási szék­helyeken jó lenne, ha létrehoz­nának ifjúsági bizottságokat — saját munkájuk mgkönnyítésé- re is. Megtörtént már, hogy a különböző, szociális és kulturá­lis — az ifjúság igényeit szol­gálni akaró — anyagi juttatáso­kat másra használták fel. A ta­nácsok saját erőből is igyekez­zenek megoldani a felmerülő problémákat — lakásgond, fia­tal szakemberek támogatása, táborok létesítése —, hiszen egy megindult folyamat segítését könnyebb és ésszerűbb fejlesz­tenünk — fejezte be a beszél­getést Dankó Pál.' Nemesi László Éjjel-nappal jöttek a szállítmányok a Ladoga-tö jegén, Hősök városa A Ladogától a Balatonig t. Harminc évvel ezelőtt, 1944. január 27-én, a szovjet csapatok szétverték a német fasiszták Leningrad«! körülvevő gyűrűjét, Kilencszáz napos blokád után a város felszabadult. Az ember nem születik hős­nek, de megtörténik, hogy akár akarja, akár nem, hőssé kell lennie. Ha élni akar, ha ember akar maradni, önmagáért és másakért legyőzhetetlenné kell válnia. A kilencszáz napos fasiszta blokád teljes szétzúzásának 30. évfordulóját ünneplő' Leningrad azért lett Hős Város, mert hű­séges lakói emberként élni, dol­gozni, szeretni, gyermeket ne­velni, barátkozni akartak. Sé­tálni a Név a-par tort, vagy " a Nyevszkij sugárúton, dolgozni a Kirovról elnevezett gépgyárban, szórakozni a városi Operett Színházban, gyönyörködni az Ermitáas kincseiben, vagy az Orosz Múzeum műalkotásaiban, kirándulni családjukkal a Lado- ga-tóhoz vagy Petrodvorecbe. A történelem úgy akarta, hogy mindezekért a leningrádiaknak élethalálharcba kellett száll­niuk a szovjet hazára és sze­retett városukra törő, mindenre elszánt ellenséggel. És ők harc­ra keltek, példa nélkül álló küzdelemben hősökké váltak és győztek. A hősök közül sokan, nagyon sokan elestek, de még sokan él­nek és emlékeznek. Őket keres­tem Leningrádban, tőlük akar­tam hallani: mi történt velük. A Führer parancsára Leonyid Ivanovócg Barkovtcs, a városi taxivállalat 50 éves gépkocsivezetője, két szép, ko- • moly fiú édesapja, számtalan kitüntetés tulajdonosa: — 1941 őszén, amikor a fa­siszta seregek körülzárták Le- ningrádot, a mentőszolgálatnál dolgoztam mint gépkocsivil­lanyszerelő. 17 éves voltam ak­kor. A németek nem tudták ro­hammal bevenni a várost, ezért háromszoros túlerővel körül­zárták, a földről és a levegőből rombolni kezdték. Arra számí­tottak, hogy akiket a védők kö­zül nem pusztít el a gránát, vagy a bomba, azokat elpusztít­ja majd az éhség vagy a jár­vány. És itt félbeszakítom L. X. Bar- kovicsot, hogy ismertethessem a hitlerista fegyveres erők ve­zérkari főnökségének Leningrad sorsára vonatkozói különleges intézkedését, amelyet 1941. ok­tóber 7. keltezéssel adtak ki és szó szerint így hangzik: ,,A Hadseregek Főparancsno­kának (hadműveleti osztály) A Führer újból úgy döntött, hogy Leningrad, Moszkva kapi- J tulálását nem szabad elfogadni, I még abban az esetben sem, ha az ellenség felajánlaná. / Ennek az intézkedésnek a he­lyessége az egész világ számá­ra érthető. Ha Kijevben az idő­zített aknák robbanása ndgy veszélyt jelentett csapatainkra nézve, annál fokozottabb mér­tékben számolni kell azzal Moszkvában és Leningrádban, Arról, hogy Leningrád alá van aknázva, és az utolsó emberig védekezni fog, maga az orosz rádió adott hírt. Nagy járványveszéllyel is számolni kell. Ezért egyetlen német katonának sem szabad belépni ebbe a városba. Aki vonalainkkal szemben elhagyja a várost, tűzzel kell visszaker­getni. A nem ellenőrzött kisebb át­járók létét, amelyek lehetővé teszik, hogy a lakosok egyen-- ként evakuálhassanak Oroszor­szág belső körzeteibe, csak üd­vözölni kell. A többi várossal kapcsolatban is be kell tartani azt a szabályt, hogy elfoglalásuk előtt tüzérségi tűzzel és légi­támadásokkal földig le kell rombolni őket, és a lakosságot menekülésre kell kényszeríteni. A káosz annál nagyobb lesz Oroszországban, a megszállt ke­leti területek igazgatása és ki­aknázása pedig annál köny- nyebb, minél nagyobb számban menekülnek Oroszország belső területei felé Szovjet-Oroszor- szág városainak lakói., A Führernek ezt az akaratát tudtára kell adni minden pa­rancsnoknak. A Fegyveres Erők Főparancs­noksága vezérkari főnökének megbízásából: Jodi” Az „Élet útja" És most következik ismét Le­onyid Barkovies: 1— A körülzárt Leningrád el­látására, egyáltalán az életben maradásra egyetlen halvány re­ményünk, lehetőségünk maradt: a várostól mintegy 50 kilomé­terre levő Ladoga-tavon ke­resztül teremtsünk összekötte­tést a Nagy Földdel, és így jut­tathassuk el a legszükségeseb­beket Leningrád védőinek, és a városból az anyaországba szál­lítsuk a polgári lakosok egy ré­szét, mindenekelőtt a betegeket, a gyermekeket és az öregeket. —• • A Ladoga két partján, amelyeket az ellenség szüntele­nül ágyút.űz alatt tartott és re­pülőgépekkel bombázott, hetek ■ alatt kikötőket, raktárakat, uta- 1 (Fotó: APN—KS) kát kellett létesíteni, megszer­vezni az átrakodást, a szállítmá­nyok menetrendszerű indítását és fogadását, az összeköttetés egész vonalának védelmét. így jött létre az örök emlékű „Élet Útja”, amely 1941 szeptembe­rétől 1943 januárjáig, a blokád áttöréséig egyetlen vékony, de elszakíthatatlan kapcsot jelen­tette a fasiszták által ostromlott Leningrád és a szovjet haza kö­zött. •— Apáim kezdettől fogiva gép­kocsivezetőként szolgált az Élét Útján. 1941 november végén, amikor befagyott a Ladoga és a haijók többé nem közlekedhet­tek, a gépkocsik vitték a szállít­mányokat végig a tó jegén. Am kevés volt a gépkocsive­zető. Apám november 28-án hir­telen otthon termett és magával vitt alakulatához. Mindez anyám távollétében történt, aki hazatérve, helyettem csak egy pár- soros búcsúlevelet talált. — önkéntesként a 804. gép- kocsdzó zászlóaljhoz vonultam be, ahol másfél tonnás, ma már nagyon törékenynek látszó, GAZ típusú gépkocsira ültettek. Ezzel jártam éjjel-nappal a két part között a Ladoga jegén. Szállítottam élelmiszert, lőszert, mindent, amit kellett. December végén, amikor még szinte alig volt légelhárításunk, az egyik repülőtámadás alkal­mával kocsim megsemmisült, én pedig megsebesültem. Gyógyulá­som után haza akartak küldeni azzal, hogy még fiatal vagyok. Nem mentem. Ismét kocsit kap­tam, apámmal együtt jártam tovább . a vastag hóval borított jégutat. ■ — Egy alkálammal útközben váratlanul elfogyott a benzinem. Hóviharban, kegyetlen hidegben állt meg a kocsim a tó jegén. iSzigorú parancs tiltotta, hogy egymásnak benzint kölcsönöz­zünk. Ugyanis ez — az üzem­anyag szigorú kiporciózása miatt — a kölcsönzőt is veszélyé­be sodorta volna. Apám, akivél ezen az úton is együtt voltam, kivételesen ezt a parancsot megszegte és benzint adott ne­kem- Űticélunkat szerencsésen elértük, de apámat megbüntet­ték. Hát akkor ilyen is megtör­tént velünk. Leonyid Barkovies, aki a há­borúi; Balatonfüreden fejezte be, újévi üdvözletéiben ezt írta a fiamnak: „Kívánom Nektek, hogy soha ne kelljen hazaszere­teteket olyan megpróbáltatások közepette bizonyítani, mint amilyenben nekünk, Leningrá­diaknak kellett”. Gyertyános Zoltán KIVETKEZIK: II. A „Blokád­kák” parancsnoka. bMJSSSISs fi 1974. JANUAK 25.

Next

/
Thumbnails
Contents