Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-24 / 19. szám

Pótvizsga nines! — Drámai hangszalag — Beates nyelvlecke — Farsangi fantázia R Magyar Rádió februári ifjúsági műsorából Szilagyi János műsorával j kezdődik februárban, a rádió j ifjúsági programja. A népsze­rű riporter 4-én 17.55 órától a Kossuth pdori „Légy a ba­rátom!” címmel jelentkezik. Érdekes beszélgetésre számít­hatunk, hiszen a barátság tar­talmáról, megszületésének kö­rülményeiről, megtartásának feltételeiről és .etikájáról lesz szó. Kovatik Márta szerkesztő és Radnóti László riporter „Egy­szer élülik” műsorát február 25-én 18 órakor ugyancsak a Kossuth adón halihatjuk. A riport az élni tudásról, azaz arról a „tantárgyról” szól, amelyből nem lehet pótvizsgáz- ni... A rádió, politikai programjá­nak február 6-i ritkasága az a dokumentumműsor. amelyben egy mexikói rádiós magnófelvé­telét forgatják le. A tekercsen j a chilei ellen forradalom első I -g"1 ........................................ n apjainak drámai dokumentu­mai szólalnak meg. Február 14-én és 20-én este a Petőfi adón Rózsa Ferencnek és Schönherz Zoltánnak állít emléket a kétszer kétrészes hangjáték. , Az Iskolarádió csemegéje feb­ruár 8-án 13.33 órakor a Pető­fi adón az a zenés, angol nyel­vű műsor, melyben híres beat- együttesak népszerű számait dolgozták fel nyelvleckévé. A műsorsorozat 30 leckéjében olyan nagy nevek szerepelnek, mint Simon és Garfunkel, Elton John, a Rolling Stones, a Beat­les és a Marmalade. A Gyermekrádió is gondosko­dik hallgatóiról. Jelmezbál című zenei vetélkedőjét február 24- én 8,20 órakor sugározza a Kos­suth adón. A műsor bőven ad ötletet a farsangi rendezvények­hez. Érdekessége, hogy elláto­gat egy XIX. és egy XXI. szá­zadi bálba. 15 év, 250 kötet Jubilál a Modern könyvtár.sor ozat Jubileumhoz érkezett az Eu­rópa Kiadó Modern könyvtár- sorozata: a világhírű görög köl­tő, Jannisz Ritszosz Mélosz pusztulása című elbeszélő költe- ménykötete 250. az 1958 óta megjelent művek sorában. A másfél évtizedes múltra vissza­tekintő sorozat jogos és egyre növekvő igényeknek tett eleget, kiadása révén számottevően nö­vekedett az élő világirodalom legújabb alkotásai iránt érdeklő­dő olvasók száma. A tetszetős, puha fedelű — elbeszélés, re­gény, illetve színmű — kötetek napjainkig szinte minden szá­mottevő írót bemutattak már legalább egy művével, s egv-egy kiadvánnyal már valmennyi je­lentős irodalmi irányzat ismer­tetése is teret kapott. — Jobb lenne, ha a pálinkát : elhagynád! — 'mondta furcsa ; hangsúllyal. ■ Az apostolok pártfogásukba • vettek. Tudták, hogy a hátuk • mögött máskor is megiszom j ennyit, akár öt perccel munká- s ba indulás előtt. Most meg iga- ; zán megengedhető, hiszen ven- • dégünk van, és csak éjfélkor : állunk munkába. • Amíg ezt megtárgyalták, én ; azon töprengtem, vajon Flórián • megsejtett-e valamit? Ügy lát- • szott, mintha máris tudna min- : denről. ; Ez a pálinka-ügy még jobban : elnyújtotta a dumát, amit olyan s előszeretettel folytattak rólam, jj Egyre ingerültebb lettem. Vala- S hogy úgy alakult, mintha mind- j nyáján rajtam akarták volna ■ bebizonyítani a nő előtt, hogy • ők milyen jópofa férfiak. Igen, 5 a céltáblájukká váltam. Kicsor- ; gattam egy pohár sört, beleön- 5 töttem a pálinkát, s hirtelen fei- \ hajtottam az egészet. A poharat s meg szép csendesen tettem le. « — Hagyjátok már abba! — » ordítottam fed aztán. De túlságosan hangos és árul- • kodó lehetett a tiltakozásom, ü mert egyszerre mindenki elhall- ; gatott. Döbbenten nézett rám ! a presszós lány és még a szom- 5 szédos asztaloknál is felénk jj fordultak. Emlékszem, hosszú 5 másodpercekig újra nyomasztó csend támadt. Es ekkor robbant be az ajtón ; valaki. Nem tudom már, hogy j ki volt, de mintha csak én foly­tattam volna, bedeordított a csendbe: — Gáz!-.. Gáz tőrt fel a fúró­toronynál ! íFolytatju kJ Az első időszakban a külföl­dön már komoly sikert, aratott müvek jelentek meg. például John Osborne Dünongő ifjúság című drámája. Dürrenmatt vi­lághírű alkotása, Az öreg hölgy látogatása, bartre izgalmas regé­nye; az Egy vezér gyermekkora, aztán A szavak, majd Az ördög és a jó isten című színdarabja. Fényes nevek, emlékezetes mű­vek sorakoztak egymás után: Ehrenburg, Jevtusenko, Bakla­nov, Vercors, Salinger, Peter Weiss, Pudike, Katajev, Aibee, Arthur Miller, Malamud és Eiiot —1 hogy csak néhány igazán ki­emelkedőt említsünk a gazdag választékból. Napjainkban mind többen ér­deklődnek a régebbi és modem irodalmi irányzatok iránt, ezt ki­elégítendő adui közre a kiadó az Üvöltés című, a beat-nemzedék költőit, íróit bemutató kötetet, s valóságos frontáttörésnek számí­tott a francia új regényről köz­readott kétkötetes válogatás, és az amerííkaá Tom Woli furcsa, című tudósítása, A kandíroaott mandarinzselé-szinü áramvonal. Komoly sikert aratott a 60-as évek közepén az a kétkötetes válogatás, amelyben á világiro­dalom nagy íróival készített in­terjúk szerepeltek Interjú — nagy írók műveiből címmel. 1971 mérföldkő volt a sorozat életében, két új alsorozattal is gazdagodott a modern könyvtár: a prózai műveket jelölő P, a drámai alkotásokat jelölő D, a verseket jelölő V. és a tanulmá­nyokat jelölő T mellé felsora­kozott a ?, amely a mai prob­lémákat, általában a még nyi­tott kérdéseket jelképezi, és az A betű. ahová az aktuális mű­vek Soroltatnak, A soron következő kiadvá­nyok teljes listája helyett csak néhány, sokat ígérő nevet és címet idézhetünk. Rövidesen megjelenik Hans Magnus En­zensberger A havannai kihall­gatás című ddkumentumúrá- mája, Claude Roy Napfény a földön, és John Kenneth Galb­raith Győzelem című regénye, s egy mai bolgár elbeszéléseket bemutató kötet Még egyszer a delfinekről címmel, valamint a szovjet irodalom sajátos műfajá­ból. az ocserkből készül egy an­tológia. A kiadóktól kapott in­formáció szerint a Modern könyvtár sorozata továbbra is I hozzájárul ahhoz, hogy a hazai | irodalombarátok az élő világiro- • dalom portréjának mind több > színét, vonását, árnyalatát is- ’ merhessék meg. (MTI) A Körös marti városkában a nyálte­nyésztők arra figyeltek fel ezen a ta­vaszon, hogy kókad a nyulak feje; csak szálazzák az elébük rakott finom szénát, miközben ki is hull a szájukból. — Olyan bétegség ez, a hetezentségét, mint a tehenek száj- és körömfájása — mondta Csontos Gábor, a nyúltenyésztők szakcsoportjának az elnöke, amint tanakod­tak a nyulak állapotáról. — Igen; mixomatózis — magyarázta az állatorvos, miután. megmutatták annak a nyulakat. — Van ellenszere, csak be kell szerezni az oltóanyagot a főhatóságnál. Csontos Gábor ezután levelet írt a főható­sághoz, PáUigeti Ödön címére, aki ez ügyben járatos. PáUigeti Ödön válasza néhány nap múlva meg is érkezett, elegáns fehér borí­tékban. A válaszlevélben az állt, hogy me­lyik nap délelőttjén keressék fel, akkor tár­gyalhatnak az oltóanyag ügyében. 0 mindent megtesz, hogy nyúltenyészetük minél hama­rabb túl legyein a veszélyen. Csontos Gábor még a válasz érkezésének a napján összehívta a szakcsoport tagjait. S este, amint egymás után érkeztek kertes há­zába, mindegyiknek odaadta a válaszlevelet, hogy olvassa eL Olvasta is örömmel mind­egyik, mert az állatorvostól azt is megtudták, hogy az oltóanyag import úton kerül az or­szágba, ezért nehezebben szerezhető be, kö- töttebb mennyiségben adható ki. Azután, hogy együtt voltak valamennyien, Csontos Gábor felolvasta a levelet, hallja is meg mindenki, mi áll abban. Amikor Csontos Gábor befejezte a levél ol­vasását és letette a fekete keretes szemüve­get, többen fejbólintással fejezték ki, milyen jó, hogy hozzájuthatnak az oltóanyaghoz. Mások meg türelmetlenül azt hajtogatták, hogy már csak ott lenne náluk az oltóanyag, mert ha hosszabb ideig szenvednek a nyulak ebben a betegségben, nagyon legyengülnek, mivelhogy nem tudnak enni. El is pusztul­hatnak. Csontos Gábor ekkor közbeszólt, hogy a nyulakat különítse el mindenki, ezzel gátol­ni tudják a betegség terjedését. Meg azzal, hogy mielőtt valaki a közelükbe menne a nyulaknak, klóros vízben mossa meg a kezét. Csizmája, cipője talpát pedig klórmésszel kevert nedves fűrészporba törölje le. Ezt valamennyien megfogadták. Ezután Csontos Gábor, aki már őszülő em­ber, sok mindent átélt, arról kezdett beszélni, hogy nem akarja kerülgetni a dolgot, de hát gondoljanak arra, amikor szűkiben van va­lami, akkor nehezebb ahhoz hozzájutni. Ez az oltóanyag meg külországból jön, tehát nem áUhat garmadában. És éppen oda adnak belő­le, ahol a legnagyobb szükség van rá De hát lehet így is, úgy is elosztani. Emlékszik rá. amikor még jóval kevesebb volt a műtrágya, a Táncsics szövetkezetnek, amelyiknek ő is tagja, holdanként százhúsz kiló jutott, a szomszédos Űj Barázdának meg ötven kiló. Mit gondolnak, miért? — A Táncsicsnak volt mivel kenni a ke­reket — szóltak többen egyszerre. Majd ki­buggyant mindenkiből a nevetés. — Helyben vagyunk — mondta heherész- ve Csontos Gábor, miközben hátratolta a ka­lapját, majd komolyra fordította a szót — Csak szükség esetén említettem ezt. Mert­hogy nagy kár érne bennünket, ha a nyulak elpusztulnának. Mert mindenki tudja, nem győzünk annyi házinyulat tenyészteni, hogy külórszágban ne vennék meg. Ezt követően a szakcsoport tagjai úgy döntöttek, hogy Csontos Gábor harmad­magával utazzon el PáUigeti Ödönhöz, és majd látják, hogy kell-e kenni a kereket vagy sem. Meg azt is, ha kell kenni, milyen vastagon. • • • Csontos Gábor két társával pontosan a vá­laszlevélben jelzett időben ott volt PáUigeti Ödön előszobájában. Rövidesen be is enged­ték őket hozzá, aki kezet fogott velük, majd az elöl kopaszodó fejét simogatva elnézést kért, de délelőtt folyamán közbejött rendkí­vüli ügyet kell elintéznie, ezért kéri őket, szíveskedjenek délután elfáradni a lakására. Könnyén megtalálj álc, aszfalt út vezet a hegy Oldalában, s annyira van a hegy lábá­tól, mint két buszmegálló közti távolság. Megismerik könnyen a lakását, apró viUács- ka; a bejáratnál, a kerítésen belül néhány fenyőt látnak. A kaput kovácsoltvas díszíti. Miután Csontos Gábor és két társa azzal búcsúzlak el PáUigeti Ödöntől, hogy délután / felkeresik otthonában, kínt az utcán megáll­tak és egymásra néztek. Majd Csontos Gábor megszólalt: „Csak kilyukadunk valahová.” — De hová? — jegyezte meg kérdőn az egyik társa, aki a Táncsicsban a vegyszeres kamra kezelője. — Tudja a hétszentség — masszír ozgáttá vastag nyakát Csontos Gábor. Aztán meg­pillantottak egy büfét, s arra intve mondta, — Gyerünk, igyunk meg egy pohár sört. Meg ehetünk is. Szerencséjük lett, mert volt a büfében né­hány asztal és leülhettek. Amikor már előt­tük volt a sör, a vegyszeres kamra kezelője felemelte a poharat és nevetve .szólt: „No, mérgezzük magunkat.” — Ide már küyukadtunk — mondta Cson­tos Gábor másak társa, aki fotocellás traktort vezet a Táncsicsban. Nyúlboiondnak nevezik, mert úgy babusgatja a nyulakat, mint a kisgyereket. De a bajlódás napközben a fe­leségéé, mert ő csak korán reggel nézhet rá­juk. Nagy ritkán este. Télen bíbelődhet ve­lük többet. — Van idő délutánig — mondta Csontos Gábor. — Együnk talán sült kolbászt. ,— Együnk — egyezett bele a másik kettő. CSEREI PÄ1 r MIXOMfl TÖZIS Amint mártogatták a mustárba a kolbászt Csontos Gábor a kopaszodó PáUigeti Ödönre gondolt. Ugyan mennyi nála a taksa, hogy elegendő oltóanyagot kapjanak? Merthogy nem a szép szemükért hívta őket a lakására az hétszentség. Kérdőn nézett társaira, ami­kor megszólalt. — Milyen vastagon kenjük meg a kereket, hogy jól forogjon? A vegyszeres kamra kezelője röviden fe­lelt. — Úgy valahogy, punt amikor még szűkén volt a műtrágya. — A műtrágyánál már ismertük az árfo­lyamot, de itt meg nem —, nevetett Csontos Gábor. A fotocellás traktor vezetője a szemöldökét vakargatta, mielőtt megszólalt, mert hát az oltóanyag árát is ki keU fizetniük, nemcsak a kerékhez a kenőcsöt. Nyelt egyet és bi­zonytalanul mondta: „Talán egy vagy két Adyt”, ' Kértek megint három pohár sört. Miután ebből is lecsúszott egy-egy korty, a vegysze­res kamra kezfelője óvatosan mondta: „Lehet, hogy három Ady is keU”. Csontce Gábor ismét a nyakát massziroz- gatta. Az járt az eszében, amikor szűkiben volt még a műtrágya, mint növénytermesz­tési brigádvezető többször ment azt kijárni a főmezőgazdásszal. Akkor iá a vastagabb borítéknak volt szaga. Mondta is aztán két társának: „KeU oda négy vagy hat is”. Végül aztán hatban egyeztek meg. De úgy, hogy kettőt százasokban raktak össze. Ezzel vastagabb lett a boríték. De hát PáUigeti Ödön sem bolond. Nem is adta oda nekik az oltóanyagot, amikor Csontos Gábor az asztalára tette a borítékot, Arra gondolt, majd, ha elmennek a vidéki báránykák, megnézi, nem akarják-e apróval átejteni. Mert megtörtént már. amikor na­gyon sietett. Közben kopaszodó fejét simo­gatva mondta: „Szíveskedjenek négy napot türelmesen várni, mert még néhány admi­nisztrációt ez ügyben le keU bonyolítani. Természetesen nem szükséges felutazniuk, elküldöm csomagban.” Amikor négy nap múlva megérkezett a Körös menti kisvároskába a csomag, izgatot­tan bontották ki, elegendő oltóanyagot kül­dött-e PáUigeti Ödön. Mert hisz az állator­vos megmondta nekik előzőleg, hogy meny­nyire van szükségük. Miután már megbizo­nyosodtak arról, hogy annyi oltóanyagot kaptak, mint amennyit kértek, Csontos Gá­bor elégedetten masszírozgatta vastag nya­kát, csak eltalálták a taksát, ha nem is is­merték PáUigeti Ödön árfolyamát.

Next

/
Thumbnails
Contents