Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-23 / 18. szám
Újra mutatja az időt \ kecskemétiek nagy örömére ismét működik a város minden pontjáról látható nagytemplom toronyórája. Az öreg szerkezet 1889-ben a müncheni Johann Mannhardt toronyóragyárában készült, s azóta megszakítás nélkül működött. A szükségessé vált teljes, felújítást Hanga István kecskeméti órásmester vállalta. (MTI Fotó—Karáth Imre felv.—KS) ímwwww—iwwéiw——w———m—mmh—mw amaaw Várakozásán felül alakult az 1973. évi sertésfelvásárlás 517 500 hízott sertés a Békés megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalatnál Kardos Pál, a Békés megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat áruforgalmi igazgatója várakozáson felülinek mondotta az 1973. évi hízottsertás-piac alakulását. Ismeretes, hogy 1972 végén nagy járvány tombolt a megyében, s ez olyan kárt tett az áUomáínyiban, mélynek kikeverésére másfél—két évet mondták a szakemberek. Ez a’ számítás kicsit téves volt. A tenyésztőd kedv ugyanis növekedett. Az üzemekben és a háztáji gazdaságokban mindent elkövettek azért, hogy a kocalétszám már 1973 első felében visszaálljon a régi szintre, így 1973 végén, 1974 elején a ser- téshizlalás a régi mederbe juthatott. A vállalat 1973-ban 517 500 hízott sertést vásárolt fel. A tanácsi szektor — tsz-ek és háztáji gazdaságok — 479 650-et értékesítettek. Ebből a szövetkezeti gazdaságok 310 ezret adtak el a vállalatnak. Az áru minősége kifogástalannak mondható. Mivel az árpolitika olyan, hogy kis súlyú sertés hizlalásra ösztönöz, a tsz-ekben ezzel' a lehetőséggel éltek. Így az 1972. évi 125 kiló átlagsúly helyett tavaly 115 kiló átlag- súllyal értékesítették a sertéseket, A háztáji és egyéni állattartók megmaradtak a 125 kiló átadási átlagsúly mellett. Ez a viszonylag magas súly kedvezően befolyásolta a húsipari tevékenységet. Jó alapot adott a szárazáru gyártására, a lakosság szalonna- és zsírkeresletének kielégítésére. A vállalat kereken tízezer tenyészkocót juttatott a meghirdetett akciókban a háztáji gazdaságoknak és az egyéni termelőknek. A tsz-ek is gyarapították saját állományukat. Szeptember 30-án volt utoljára állatszámlálás. Akikor 75 ezer koca volt. Ez 15—20 ezerrel több, mint 1972-ben, a járvány előtti időpontban. Békés megye szövetkezeteiben, háztáji gazdaságaiban és az egyéni állattartók udvarán ilyen nagy létszámú kocaállomány még j sohasem volt! Ebben act esztendőben 600 ezer hízott sertést remél a vállalat a megye,tanácsi .szektorából. Az első negyedév kicsit szoros lesz, mivel 1973 első negyedévében a kocák tenyésztésbe vétele akadozott. Lényegében majdnem kiesett egy mar lacszaporúlat. Ennek ellenére a 150 ezer hízott sertés helyett — a 600 ezer negyedrésze — 110 ezret várnak. A sertéspiac a megyében, általában kiegyensúlyozott, a vállalat intervenciós beavatkozására nincs szükség. Tehát változatlan a tenyésztőd kedv és a hizlalási ambíció. Ebben az esztendőben is a nagy súlyra hizlalt sertés a vállalat slágere. Elb’oől lehet jó minőségű szárazárut készíteni, a szalonna- és a zsírellátást biztosítani. A vállalat sertéshizlaldáiban egy olyan hizlalása technológián dolgoznak, amely a szakosított sertéstenyésztő-telepeken is a nagy súlyra nevelésre módszert ad. A tapasztalatok alapján ajánlást szeretnének tenni, hogy a tsz-ekben is mind több ilyen sertést hizlaljanak. D. K. Lj akkumulátor a Zsigulikhoz Elkészült a Starter akkumulátor továbbfejlesztett változata, amelynek indítóképessége 40 százalékkal erősebb az alaptípusnál. Az új akku még mínusz 25 fokos hidegben is azonnal és könnyedén indít. A magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet és a KERMI vizsgálatai, majd a gyári teljesítménypróbák után márciusban kezdődik a sorozatgyártás, az üzletekben pedig áprilistól lesz kapható az extra indítóképességű akkumulátor, amelyet elsősorban a Zsi- | guli gépkocsihoz lehet előnyösen felhasználni Nemcsak a jobb izlés kívánja! találóan jegyezte meg a j minap egy idős munkás: „A politikát emberek csinálják, s még ha tehetségesen és a legjobb szándékkal Is, hiába, mégiscsak korlátozzák őket emberi, sokszor nagyon is emberi gyengéik. Ha jó és következetes a politikai vonal, eleven az ellenőrzés, s bátran szembenézünk velük, akkor népi származik belőlük nagy baj. Ennek híján azonban az ilyen emberi gyöngék lassacskán hamis polgárjogot nyerhetnek, ekkor pedig már a munka korlátáivá lesznek.” Eszmefuttatása valóban sok igazságot takar. Napi életünket a fejlődés eredményei jellemzik, s ezeket a munkában fáradozó és szorgoskodó emberek elismerik, megbecsülik. S nemcsak a termelőmunka kézzelfogható eredményéről van itt szó, hanem a társadalmi és politikai fejlődésről is. Más fontos tényezők- | kel együtt a közhangulat is azt j tükrözi, hogy társadalmunkj alapja, a munkás-paraszt hatalom szilárd. Az sem vitás, hogy nálunk ma túlnyomó többségben ; olyan emberek irányítanak, akik j a párt eredményes politikájának a megvalósítású bap, a maguk posztján kifejtett áldozatos munkájukkal részesek,.s az elismerésben is megérdemelten részesülnek. A mai helyzet ezzel együtt mégis — sok megoldásra váró gondot hordoz« Előszűr is nem lehet megelégednünk azzal, hogy a hatalom szilárd. Ezen mindig^ van építeni és erősítenivaló, főként alapjaiban: a tömegekkel való kapcsolatban- De másról is van szó. Az eredmények nemcsak biztonságot és egészséges önbizalmat, hanem helyt-helyt öntelt, tetszelgő megnyugvást is kiválthatnak. Olyasféle tudatot táplálhatnak, hogy minden jó, hogy elnézőek lehetünk a tévedésekkel, a hibát vétőkkel szemben ég lebecsüljük a meglevő bajokat, köztük nem utolsósorban a közembert közvetlenül érintő gondokat. Ezek egy része pedig éppen munkánk napi fogyatékosságaira figyelmeztet. Ment neon lehet ám válogatás nélkül mindent a nőve- | kedés, a fejlődés számlájára ír- I ni olyan esetben is, amikor va- [ lamelyifc felelős helyen elköve- | tett mulasztásból adódik a baj. Több példa is mutatja, hogy j sok helyen még ma is a meg- ; engedettnél nagyobb hibaszázalékkal dolgoznak. S ha jobban j odafigyelünk, élénk bukkan az is — egy-egy tanácskozáson el- j mondva, vagy jelentésbe foglalva —, hogy becézgetjük az | eredményeket, a hibákról, gon- , dókról pedig csak úgy szőrmentén szólunk. Ehhez csatlakoznak, hasonló módom megfelelő ará- , nyakat követve, a hozzászólások, s az értekezlet végül is egyfajta kritikátlan légkörben oldódik fel. Nem is csoda, főleg akkor, ha a vezetői beszámoló hangsúlyozottan az eredrné-. nyekre apellálva „készítette elő” ' a talajt. Az ilyen helyen gyakori, hogy hallgatásba burkolóznak az emberek. Hallgatásba, mert ott él bennük a gyanú árnyéka, hogy vezetőik szemé- j lyükön érzett sérelemnek tekintik a hibák és mulasztások, akár : javító szándékú szóvátételét is. j Nem egyedi jelenség ez. Előfordul ma is, hogy töhb vállalatnál. üzemnél a különböző beosztásban ügyködő vezetőle nem veszik jónéven, ha valamelyik munkatársuk kertelés nélkül elmondja nekik: hol, mában hibáztak. Egy darabig el is tűrik, j sőt igyekeznek orvosolni a fel- ! tárt gondokat, de végül aztán . megunják, s valamilyen okkal- 1 móddal szabadulni igyekeznek I a zsémbeiődő embertől. ÄZ ilyen esetek vizsgálódása közben találkozunk azzal a sajnos általánosítható jelenséggel, hogy nyugodtan, minden gond nélkül töltik napjaikat az üzemekben, a vállalatoknál, intézményeknél olyan emberek, akik soha nem bírálnak semmit, egyetlen észrevételt sem tesznek vezetőik intézkedéseire, utasításaira még akkor sem, ha azok később téveseknek, hibásaknak bizonyulnak. Nem talpnyadók- ról van itt szó, bár igaz, ilyenek is vannak, de ezek egészen más kategóriába tartoznak. Ezek olyan emberek, akik saját nyugalmuk érdekében mindenre készségesen bólintanak és egyetlen intésre szolgálatkészen pattannak. Ok a kedveltebb emberek, hiszen soha nesm okoznak gondokat, bosszúságokat feletteseiknek. Jól tudjuk, hogy az embereket, jellemüket, temperamentumukat, közösségi magatartásukat nem lehet és nem is szabad egy kaptafára húzni- Minden ilyen módszer rossz és igazságtalan. Tegyük hozzá: szerencse, hogy az emberek természete, hangulata ennyire különböző. Szürke, örömtelen lenne, teljesen egyforma, minden árnyalatában azonos hangulatú, vérmérsékletű egyének közösségében élni. A különböző típusúak kétségtelenül kiegészítik egymást. Mégis azt kell mondani, hogy a társadalomnak nem azok a legértékesebb elemei, akik zokszó nélkül, csupán a békesség, a nyugalom kedvéért az „ugyan minek bántsuk egymást?” gondolat jegyében mindenre azonnal bólintanak» Íz életet nem a hangzatos beszámolók és ezekre bólogatok, h^nem azok viszik előbbre, akik képtelenek belenyugodni abba, amit hibásnak találnak, akik nem tudnak nyugodtak, higgadtak maradni hosszan*© jelenségek láttán. Nem azoknak kellene „jó fiúknak” lenni, akik csendes, senkit és semmit nem bántó beletörődésben élnek. Ha az örökké morgó, zsörtölődő mögött nem egyéni haszonlesés, karriervágy áll, hanem valamilyen türelmetlenség, amelynek elsődleges célja: jobban, ésszerűbben végezni közös munkánkat, éppen a közösség érdekében, akkor az ilyen embereket övezze nagyobb megbecsülés, elismerés és tisztelet. Lehet, hogy pillanatnyilag több kellemetlenséget okoznak, hiszen még egyszer át kell gondolni különböző ügyeket, s lehet, hogy nem is az a legjobb megoldás, amit ők javasolnak, de így születik végül is eredményesebb döntés. Ez a több fejtörés, több munka végül is meghozza gyümölcsét, s az új, a jobb eredmény nem utolsósorban a vezetőnek is személyes sikere lesz. A jó teljesítményért, a jobb megoldásért elsősorban az üzem vezetői kapnak dicséretet, köszönetért. Ha ez a sorrend — márpedig ez —, akkor a vezetőknek nem a szüntelenül helyeslőkre, hanem éppen az ilyen folyton- folyvást zsörtölődőkre kell jobban odafigyelniük. Ha le tudják nyelni első mérgüket az ismételt panaszok hallatán, s higgadt, nyugodt fejjel vizsgálják, mérlegelik az ügyeket, akkor egészen biztosan jobb, ésszerűbb döntések születnek. Ráébrednek majd, hogy a „kellemetlen” emberek valójában fontos mozgatói minden új, a korábbinál eredményesebb megoldásnak, s a zsém- belódésért tulajdonképpen — még ha nem is mindig indokolt — köszönet jár. Nemcsak azért, mert a jó ízlés is így kívánja, hanem főként azért, mert ez keiesztője, kovásza a tevnpó- sabb ütemű előbbrejutásnak. Deák Gyula 700 milliós haszon a mezőgazdaságban az újításokból Mezőgazdasági szakemberek, tanácskoztak kedden a MEDOSZ Jókai utcai székházában az ; újítómozgalom helyzetéről. Az i értekezleten — amelyen részt vett Váncsa Jenő miniszterhe- j lyettes — dr. Szalóczi Bálint I Vadetetés a gemenci érdién A világhírű Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság nemcsak a nagyvadak téli takarmányozásáról, de hasznos vadmadarak védelméről is példamutatóan gondoskodik. A gazdaság báta- széki erdészete fából és üvegből több tucat tartós és szép madáretetőt készített. A fedett etetőket minden erdészháznál felállították. s abban napraforgót, kölest, kendermagot, búzát, rozsot, zabot és darált kukoricát „tálalnak”. A bátaszéki erdészet figyelemre méltó kezdeményezéssel elősegíti a növényvédelem szárnyas segítőtársainak költését is: csaknem ezer fészekodút készít elő tavaszra. MÉM főosztályvezető elmondotta, hogy a mezőgazdasági újító- mozgalom jó eredményeket ért el, amit az is bizonyít, hogy 1949 óta 93 ezer javaslatot nyújtottak be, s ennek csaknem felét meg is valósították a mezőgazdasági üzemekben. Az újí„Nagy takarítanak** a réti sasok A nemzeti parkká nyilvánított Hortobágy-puszta csendesebb, nyugodtabb légköre újabb ritka vendégeket vonz a téli hónapokban is. Európában ritkaságszámba menő réti sasok telepedtek meg a puszta legtávolabbi részén. Valóságos „nagytakarítói” a környéknek: összeszedik az elpusztult mezei kártevőket. A kétméteres szárnytávolságú sasok közül néhány a borzast részen tartózkodik. A fenyőrigók és fenyőpintyek az elmúlt napokban hatalmas csapatokban érkeztek meg a pusztára és igen dekoratív külsejű havasi füles pacsirtákat is lehet látni. A Lapp-földről nagy számban érkeztek gatyás öly- vek, valamint a vörös vércsék. tások gazdasági haszna megközelíti a 700 millió forintot, az újítókat összesen 33 millió forinttal díjazták. A tanácskozáson a szakemberek különböző javaslatokat tettek egyes újítási rendel'!"--’ korszerűsítésére. Különös tavait a tengerszint felett Kazah tudósok hat — ez idáig felfedezetlen — tavat találtak a Tyien-San nyúlványai között, több mint 2000 m-rel a tengerszint felett. Sótartalmuk igen magas: 235 gramm literenként. Annak ellenére, hogy a tavak az örök hó birodalmában léteznek, vizük hőmérséklete 40 Celsius fok. A tavak egy nagy repedés mentén fekszenek. Hőjüket valószínűleg föld alatti források, illetve a repedés mentén feltörő föld alatti hő táplálja. A másik feltételezés, hogy a Nap fűti óik«. I
