Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-22 / 17. szám

Ésszerűen, használjuk ki a megnövekedett szabad időt 9 megy perc az egészségünkért Férfiak és nók egyaránt vé­gezhetik az időt tulajdonkép­pen nem rabló, néhány gyakor­latot. Az eflimült hét négy gyakorlatával erősítettük a has-, hát-, kar- és lábizmökat. Ha Izomlázat kaptak, — ez a bizo­nyítéka hogy jól végezték! Akinek kedve van, e héten is végezhet belőlük, mindenkép­pen hasznára válik. A mostani négy gyakorlat a hátizmok mozgatását, erősítését célozza. Fontos ez azért, mert a helyes testtartáshoz a hátiz­mok ereje, feszessége nélkülöz­hetetlen. Hátfájás, fejfájás előz­hető meg a gyakorlatok vég­zésével. Ülésben, állásban a helyes testtartás pedig a belső szervek helyes működését, a tüdő befogadóképességének nö­velését, a jobb oxigénellátást teszi lehetővé, Így a fáradtság figyelmetlenség, rossz közérzet később, vagy egyáltalán nem jelentkezik a napi muntka so­rán. A gyakorlatokat mindany- nyian kezdjük ed, talán még nem késői 1 gyakorlat. 1—2. kép: 20 másodperc helybenfutás. Ilyen­kor nyissunk ablakot, hogy a levegő cserélődjön. II. gyakorlat. 3—4. kép: At- kulcsolt lábakkal végzett zsu­gorülésből lökésszerűen tegyék a lábukat nyújtott terpeszülés­be és egyenes háttal végezze­nek oldalsó középtartásban erő­teljes karhúzást — hátra Ek­kor a mellkasuk domborodjék előre. 8-szor ismételjék az egész gyakorlatot III. gyakorlat. 5. kép: Hason- fekvésben váltogatott kar- és lábam elést végezzenek. Erőseb­beknek — mindkét lábuk és karjuk a levegőben legyen. A mozdulatokat gyors váltások­kal végezzék, 8 számoláson ke­resztül, majd kis pihenő után — még egyszer ismételjék meg. IV. gyakorlat: 6—7. kép: Nyújtott ülésben támaszkodja­nak meg hátul. Csípőjüket emeljék fel, fejük hajoljon hátra, a mellkas emelt legyen. Majd — üljenek le. Lassú üte­mű a gyakorlat, egy-két szá­molásra emeljék a csípőjüket és 3—4-re tegyék le. * * * A gyakorlatokat összeállította: Lukács József testnevelő tanár. Bemutatta: Mészáros Márta, az Előre Spartacus I. osztályú tornásza. (Fotó: Gál Edit). A legszebben megfogalmazott ( elvi, elméleti tételek sem olyan | meggyőzőek, mint a legegysze­rűbb beigazolt tény. Napjaink­ban világszerte sokan keresik, kutatják, hogy a természetes mozgásigény és mozgásszükség­let kielégítésének melyek a legfőbb akadályai, mind a fia­tal, mind az idősebb nemzedék körében. Ma már megdőlt az az állítás, hogy fő akadály a sza­bad idő hiánya. Szabad idejével mindenki maga rendelkezik, te­hát maga is osztja be. Tudni kell rangsorolni a szabadidő­tevékenységet, s ebben a rang­sorolásban az első helyre kell kerülnie a sportolásnak, tested­zésnek. Ennék a szemléletnek * for­málása a kisgyermekkorban kell hogy elkezdődjék. Kézen­fekvőnek látszik, hogy azok, akik testneveléssel, edzéssel, sportvezetéssel, szervezéssel fog­lalkoznak, időnként felmérése­ket végezzenek, hiszen a meg­győzésnek legjobb módszere — a személyes példamutatás mel­lett — a saját életünkből, kör­nyezetünkből vett jó példa. Ezek a gondolatok hatották át dr. Frenkl Róbert kandidátus előadását is, aki TESTEDZÉS — EGÉSZSÉGVÉDELEM címmel szólt a tatai konferencia hallgatóihoz. Engedje meg a t. Olvasó, hogy előadásából né­hány részletet kiragadjak. Az utóbbi években örvendete­sen megszaporodott mind a na­pisajtóban, mind a népszerű tu­dományos irodalomban a test­edzésre, sportolásra buzdító cikkek száma: „Sportolj ve­lünk!”, „Fuss az egészségedért!” és egyéb rokonszenves felhívások jegyében igyekeztek az úgyne­vezett* tömegsportot mozgalom­má szélesíteni. Az egyszerű fel­hívások, buzdítások mellett egyre nagyobb a szerepe az ár­nyalt érvelésnek. Ebben erőtel­jes az egészségügyi érvelés: a mozgás egészség, a mozgáshi­ány betegségekhez vezet, a moz­gás gyógytényező stto. Ha a szabad idő oldaláról vetjük fed a testedzés problema­tikáját, akkor a gondolatmenet így hangzik: nő a szabad idő, töltsük el értelmesen — többek között sporttal. Ha tehát nő a szabad idő és megmagyarázzuk, hogy ez nagyon egészséges, ak­kor az emberek a szabad időt ezzel fogják kitölteni? Sajnos ez nem így van. Ha nem rendelkezünk azzal az alapvető sportos szemlélet­tel, mely belülről segít eligazod­ni a kérdésekben, könnyen be­Sakk. Szpasszkaj megnyerte San Jüanban függő játszmáját Byme ellen, melyet a világbaj­noki páros mérkőzés során vív­tak. Szpasszkij három találkozó után 2:l-re vezet Asztalitenisz. A BVSC fért csapata Zágrábban EK-elődőntő mérkőzésen 5:2 arányú veresé­get szenvedett a kupaivedő ju­goszláv VjesnyiktoL Röplabda. Férfi EK visszavá­gón Münchenben az 'Ü. Dózsa férfigárdája 3:2 arányú vere­séget szenvedett az 1860 Mün­chentől, de továbbjutott, mert előzőleg 3:0-ra nyert. Korcsolya. Janet Lynn, az amerikai műkorcsolyázók világ, hírű egyénisége profiszerződést írt alá, s mar az idei vb-n sem indul. 1974., JANUAR 22. ugrunk a látszatnak. A tudo­mányban, a művészetben, a i sportban, s az élet egész terüle­tén elsődleges A HELYES SZEMLÉLET, másodlagosak az ismeretek. Az utóbbiak könnyen pótolhatók, az egészséges szemlélet nehezen tanítható, csak az együttéiésoen ) asszimilálható. A létesítményektől a sportor­vosi ellátásig, a sportági felké­szülési szisztémáktól a kutatá­sig — van egy olyan alapvető kérdés, amelyet semmiféle sportkérdésben nem lehet meg­kerülni, mely mélyebb minden egyéb problémánál, mely meg­határozza a nép testkultúráját, a nemzet „biológiai vagyoná­nak” növekedését, és ez a kér­dés széles megfogalmazásban AZ IFJÚSÁG SPORTJA, konkrétabban a diáksport. Nem egy hivatal, főhatóság gondja ez, hanem mindazoke, akiket érdekel a sport. A sport ma is, amikor egyre kiterjedtebben is­merjük fel jelentőségét, a mo­dem világban elsődlegesen az ifjúságé. A nép testkultúrájá­nak, egyszerűbben fogalmazva: mindenfajta sporttevékenység­nek a fejlett ifjúsági sport az alapja. Illetve ha nem fejlett az ifjúsági sport, akkor nem lesz „tömegsportélet”, gyenge lesz az „élsport”, nem töltheti be a sport különböző társadalmi funkcióit Jogos-e azt állítani, hogy diáksportunk helyzete nem kielégítő? Milyen társadalmi, il­letve biológiai jelek utalnak er­re? Már-már közismertnek ne­vezhetők ifjúságunk testi fejlő­désének elmaradására utaló fel­mérések. Nem vigasztaló, ha más civilizált országokból is hasonló jelzések jönnek. A mai serdülők magasabbak, gyorsabban érnek, mint az elő­ző nemzedékek serdülői, de a körfogatok növekedése elma­rad. Különösen az izamzat csök­kent fejlődése a negatívum. Azaz fejlődés és dekadencia együtt- A fejlődést magyaráz­zák a javuló életkörülmények, lakás, táplálkozás, munkafelté­telek, a tervszerű védőoltások. Mindezek együtt genetikailag is érvényesülő fejlődést idéztek elő néhány nemzedék alatt. A dekadencia azzal függ össze, hogy az életfeltételek javulásá­val nem fejlődött párhuzamosan a társadalmi gondolkodás, nem vált általánossá az értelmes életvezetés. Itt jutunk vissza a diáksport­hoz. Pszichológusok szerint az első hat év döntő az ember ké­sőbbi életében. Az első 14—18 bizonyosan meghatározó. Ha if­júságunk nem híve a rendsze­res testedzésnek, nem várhat­juk, nem remélhetjük, hogy a felnőtt korosztályok sportolni fognak. Mit old meg az erős diák­sport, az IFJÚSÁGI SPORT? Megoldja az ifjúság testi ne­velésének összetett feladatát, gondját, biztosítja a verseny- sport, a sportágak folyamatos utánpótlását, megtanítja a hol­nap felnőttjeit a nekik megfe­lelő, rokonszenves forma űzé- sére. Az ifjúsági sport nem szabad idő kérdése. A testedzés nemcsak az ifjúság nevelésének, hanem életformájának termé­szetes része. Ennek háttérbe szorulása dekadencia. A sport nem egyszerűen fizi­kai megterhelés, munka, hanem a javuló életfeltételek adtak minden eddiginél inkább értel­met a rendszeres testedzésnek, tudatos testépítésnek, hiszen amíg az alapvető életfeltételek nem biztosítottak, nem lehetsé­ges a fejlődés, de ha ezek meg­vannak, oktalanság lemondani a további pozitívumokról. 1 Felmerül a kérdés: mennyi az optimális testedzés az ifjú­ság számára? Erre csak egy válasz adható: a naponkénti rendszeres edzés. A szervezési keret, testnevelési óra, sportkör, szakosztály másodlagos. A tömegsportolás egyik nagy veszélye a követelmény hiánya, a lötyögés. A testedzés, a testi nevelés lényege a megterhelés, a rendszeres, fáradáshoz veze­tő edzés. Véleményem szerint minden fiatal számára a heti 5—11 órás — kötött és kötetlen — testedzés, sport az ideális. A sport sem az ifjúság életé­ben, sem a felnőtt korosztályok­nál nem lehet alapvetően szabad idő kérdése. A sport éppen egészségügyi jelentősége miatt nem fakultatív, hanem kötelező része az emberi életnek. Az a jó, ha a sport egyéni és társas, jellemzően embert örö­meiért sportolunk, s eközben természetesen a szomatikus ha­tások is érvényesülnek.

Next

/
Thumbnails
Contents