Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-20 / 16. szám
Kulich Gyula hatvanadik szfiletésnanián A Viharsarok földjéről, Békéscsabáról érkezett Budapestre a 30-as évek elején, A fővárosban }« viharzó elkeseredés fogadta a proletárig soraiban: a munkanélküliség, a válság következtében minden addiginál söté- .tebb nyomor nehezedett rájuk. A fiatal szabósegjéd — Kulich Gyula —, aki már tnaskorában a békéscsabai munkásotthon állandó látogatója volt, egy kicsiny, kietlen, józsefvárosi szabóműhelyben nagy nehezen kapott munkát, vényszerű volt, megtalálja az utat az ifjúmunkás-mozgalomhoz, Sztrájkok, tüntetések résztvevőjévé, szervezőjévé, vezetőjévé vált, majd tagja lett a Szociáldemokrata Párt által alapított Országos Ifjúsági Bizottságnak A bizottságban — és az egész szociáldemokrata ifjúsági mozgalomban — ebben az időben évről évre erősödött a KMP befolyása, olyannyira, hogy a rendőri és csendőrt szervekhez mind több és több jelentés futott be a „fenyegető kommunista veszélyről.” Igazolja a mozgalom Ilyen irányú fejlődését Kulich Gyula útja is. 1938-ban már az OIB titkára, és ugyanabban az évben a KMP vezetőségébe is beválasztják. Hamarosan kapcsolatot teremtett a felvidéki munkásmozgalommal. Kapcsolatot létesített a KMP Külföldi Bizottságával is, amelynek Zürichben számolt be az 1939-es hazai helyzetről Ott és szinte tör- hogy hamar felelősségteljes megbízatást kapott: vegye fel a kapcsolatot Schönherz Zoltánnal. Akkor már a Rózsa Ferenc által irányított kommunista szervezetekkel is szoros összeköttetésben állt A pártmunka 1939 nyarán erőteljes lendületet vett A nemzetközi összefogás révén számtalan olyan kiadvány, információ jutott az országba, amelyekre a KPM csoportjai után évek óta nyomozó, rendőri és csendőri szervek felfigyeltek. 1940 tavaszán több száz kommunista és baloldali társával együtt Kulich Gyulát Is letartóztatták. Mivel a hírhedt Sombor-Schweinitzer József vezetésével működő politikai rendőrségnek már tudomása volt az OIB-nak a KMP- vel tartott kapcsolatairól, Kuli- ehot és több társát embertelen kínzásoknak, vallatásoknak vetették alá. Kulich Gyulát nyolcévi {egyházra ítélték. Az ítéletet e felkiáltással fogadta: „Nem él már ez a rendszer nyolc évig!” Látnoki szavak voltak, ám a felszabadulás előtt a szegedi Osil- lagbörtönből a váci {egyházba, onnan pedig a dachaui koncentrációs táborba szállították és ott meggyilkolták^. Ha köztünk volna, hatvanadik születésnapját ünnepelnénk. Bizonyosan sokat tett volna ezért a társadalomért, amelyért ifjú korától kezdve oly következetesen küzdött. Komor Vilma — Feleljen! — ordítottam rá és ökölbe szorítottam a kezem. — Tehetetlen vagyok. Valami számítási hiba van— — Megfizet ezért a hibáért! — kiáltottam és neki ugorva fojtogatni kezdem. Ekkor viszont azt éreztem, hogy recseg alattam a padló, csörömpölve összetörik az üveg, és én Wagner professzort fojtogatva kirepülök a mélybe... Nem tudom mennyi idő telt el. Egyszer csak Wagner professzor mosolygó arcát láttam magam előtt. Csodálkozva néztem rá. majd körülpillantottam. Kora reggel volt, az ég kéken ragyogott, a tenger békésen csillogott. A veranda előtt két fehér lepke röpködött. A gazd- asszony mellettem ment el, tányérban egy darab vajat vitt. Mi ez? Mit jelent ez? —• kérdeztem a professzort. — Bocsásson meg — moso- lyodott el bajusza alatt —, hogy beleegyezése nélkül, sőt ismeretlenül felhasználtam egy kísér, leiemhez. Ha ön ismer engem, akkor biztosan tudja, régóta próbálkozom megoldani azt a kérdést. hogvan lehetne egy embernek hatalmas tudásanyagot betáplálni. Már elértem azt. hogy agyseitjeim fele önállóan működik Megszüntettem az álmot és a fáradtságot.. —Ezekről már olvastam.;. —= feleltem. Wagner bólintott — Annál jobb önnek, mert ezt nem mindenki képes felfogná Tulajdonképp a célom az, hogy a hipnózist pedagógiai céhasználjam fel. hiszem a korszerű pedagógia nem Is né!. yülözheii ezt a módszert. Amikor ma reggel sétálná indultam, észrevettem önt... Ugye, nem első napja figyelt már ott a bokrok mellett? — kérdezte vidáman csillogó szemmel. Zavarba jöttem. — És elhatároztam, hogy meg- büntetem kíváncsiságáért, hip- ! notizálni fogom... — Hogyan? Hát nem történt £ meg? — Csak hipnózis volt. Attól £ a pillanattól kezdve, ahogyan í meglátott. Ugye olyan volt. mint. £ ha a valóságban történt volna? ■ Gondolom egész életében em_ S lókezni fog az átéltekre. Vagyis ! órát vett a gravitáció és a cent- £ nifugális erő törvényszerűségei- ! bői. Igaz, elég ideges, nyugtalan j tanítványnak bizonyult, és a ta- £ nítás vége felé elég izgatott lett... £ — És meddig tartott az okta- ■ tás? • : ■ — Mintegy két percig — nézett £ Wagner órájára. — Ugye nem ! elvetendő módszer? ■ — De hát az üvegablak, a • kapaszkodók a Földben! — kiál- • tottam fel, majd hirtelen elhall- • gattam. Az udvar teljesen sima £ volt nem láttam ott sem ka- £ pánkodét . sem üvegablakot... £ Szóval ez is hipnózis volt? — £ nyögtem ki végre — Magától értetődik, az. Is_ £ merje be, hogy nem unatkozott J fizikaórámon! Fiam! —kiáltott £ ezután. — Kész már a kávé? j Jöjjön, menjünk reggelizni —! fordult vissza hozzám. (Vége) £ Fordítottá: Sass Attila Nyírfák, gyerekek, egy forradalmár utolsó napfai Ölven esztendővel ezelőtt halt meg* Lenin Bottal tesz rövid sétákat, tolókocsival körülviteti magát a parkban. Megtanul bal kézzel írni. De igazán, eredményesen dolgozni már nem képes. Nélküle zajlanak az állam, a párt életének legfontosabb eseményei, tanácsaival sem segítheti már volt munkatársait. A véget sem az orvosok, sem a beteg akaratereje nem odázhatják tovább.” Aztán abba a szobába megyünk, ahol Lenin meghalt 1924. január 21-én. Az ágy mellett orvosságosüvegek, kézicsengő, a középsó asztalon kinyitva egy Gorkij- és egy Jack London-kötet, amelyekből előző este olvasott fel a felesége,; Krupszkája, egy másik asztalhoz támasztva a bot, aminek segítségével az utolsó lépéseit tette Lenin. Mindezeket halkan, ünnepélyes lassúsággal, a szlávok jellegzetes, őszinte pátoszával sorolja az idegenvezető. Ki tudja, hányadszor mondja már ugyanezt a szöveget, mégis el- érzékenyedik. Mint ahogy a látogatók is megrendültén, szótlanul nézik Lenin halálának néma tanúit. Joggal fogalmazta a gyász első napjaiban a Központi Bizottság plénumának kiáltványa: „Mindaz, ami a proletariátusban valóban magasztos és hősies. a rettenthetetlen elme, a hajthatatlan, szívós, mindent legyőző vasakarat, a szent gyűlölet, a rabság és az elnyomás elleni halálos gyűlölet, a hegyeket megmozgató forradalmi szenvedély, a tömegek alkotó erejébe vetett határtalan hit, a hatalmas szervező tehetség — mindez nagyszerűen testesült meg Leninben, akinek neve az új világ szimbólumává vált nyugattól keletig, déltől északig az egés^ földkerekségen.’’ Furcsa érzés. Mai szemmel nézve az 1924-es január már csak réges-rég volt történelem. Másfelől meg, csak ezután megy majd nyugdíjba a múzeumi fényképen Lenin mellett álló kisfiú. A látogatók között is jó néhányan vannak olyanok, akik már éltek akkor. Talán dolgoztak is. Talán harcoltak ugyanott és ugyanazért, ahol és amiért Lenin. ...És tanúi voltak — erre gondoltam kilépve a múzeum ajtaján — az ötven évvel ezelőtti napoknak, a nagy forradalmár halálának a park fái A szelíd nyírfák és komoly fenyők. E föld legősibb és a mai embernemzedéket bizonnyal túlélő növényei. S a közelben kanyargó, annak idején Leninnek is kedves Pahra folyó soha meg nem álló csendes hullámai. Az élet elpusztíthatatlanságának fájdalmasan szép jelképei... Daniss Győző Az utolsó fényképek egyike, 1922 őszéről való. Szőke nyírfák, sötét fenyők fogadtak tavaly augusztusban, amikor Gorkiban leszálltam az autóbuszról, hogy megnézzem a Moszkvától harminc-valahány kilométernyire fekvő kastélyt, Lenin halálának negyedszázada múzeummá alakított színhelyét— Az idegenvezető biztos rutinnal rendezte alkalmilag összeverődött csoportját, előre állítva a gyerekeket, s nekik szentelve az első mondatokat. Arról beszélt, mennyire szerette Lenin a fiatalokat, s milyen nagyon a népdalokat. Mindjárt kérte is az ifjú hallgatókat — a négy-ötesztendős apróságok sem hiányoztak közülük —, énekeljenek valamilyen ismert dalt. A kastély szobái zsúfolva korabeli újságokkal, kéziratok hasonmásaival, fényképekkel, a forradalom vezérének használati tárgyaival. Lenin 709. számú felszólalási jegye az SZK/b/P X. Kongresszusáról. Fénykép, amely a kastély akkor már súlyos beteg, meggyötört arcú lakójának társaságában örökített meg egy kisfiút, aki ma mérnök Moszkvában. Egy tartósító gázzal töltött üvegszekrényben Lenin itt viselt szürke zubbonya, cipője- Hatalmas polcon Puskin, Cser- nyisevszkij, Shakespeare művei, lexikonok, Oroszország története, tanulmány Nagy Péter cárról, adatgyűjtemény Japánról. Az idegenvezető Lenin hatalmas életművét, munkabírását, tudását méltatja. Aztán a gyerekekhez fordul, velük számoltatja, hány nyelvet ismert a szovjet állam alapítója. Kilencnél állnak meg a lelkes segítők. A következő helyiségben ismét egyik gyereknek kell kitalálnia, hogy a falra szerelt különös, csillogó szerkezet volt ötven esztendeje a Gorkit a fővárossal összekötő telefon. A kastély legnagyobb termében, az úgynevezett télikertben távcső, pianínó, régi filmvetítő, kézi hajtású és motoros tolókocsi. Az idegenvezető itt mondja el Lenin Gorkiban töltött napjainak történetét: „1918 őszén utazott először Gorkiba Orvosi előírásra, mert egészsége az augusztus végén ellene elkövetett merénylet után nem állt teljesen helyre A Moszkvához közeli kastély ideális hely gyógyulásra, pihenésre. Látták önök is. hogy százados fák övezik. Ablakából s falu házaira látni, pár lépéssel lejutni a Pahra folyó csendes kanyarulatához. Nem ér idáig a világ zaja. A forradalom vezére — épp az elzártság miatt — mindig menekülni akart innen. Nem elégedett meg az írással, az újságok híreivel, a telefon nyújtotta lehetőséggel, a látogatók elbeszéléseivel. Dolgozószobájába, munkatársai, a tömegek közé vágyott. Néhány hét múltán el is hagyta Gorkit. Hogy aztán három esztendővel később mégis visszakénysze- rítse a roppant sokat dolgozó agy ereinek meszesedése. És ettől kezdve egyre hosszabb Időszakokat kell Gorkiban töltenie. 1922 nyara újra itt találja. Egyre nehezebben beszél, egyre nehezebben mozgatja jobb kezét, jobb lábát. A következő tavasz súlyos rohama után teljesen elveszti beszélőképességét. Áprilisban nem vehet részt a pártkongresszuson. Májusban megint Gorkiba hozzák. Az orvosokat is megdöbbenti, hogy még ebben a reménytelennek látszó helyzetben is milyen rendkívüli erőfeszítéssel küzd javulásáért, azért, hogy újra dolgozhasson. Először a felüléssel próbálkozik, majd a járással. Január 22*től 25-;cr Szervezési és szervezéstechnikai kiállítás Békéscsabán Január 22-én, kedden a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának békéscsabai székházában négynapos, előadás-sorozattal egybekötött, szervezési és szervezéstechnikai kiállítás nyílik, A kiállítás szervezői — az MSZMP Békés megyei Bizottsága, a Békés megyei Tanács, a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei bizottsága és a PM Szervezési és Ügyvitelgépesítési Intézete — a január 22- től 25-ig tartó kiállításon szakmai napok keretében ismertetik meg az állami, a párt- és tömegszervezeti, illetve a vállalati gazdasági vezetőkkel a legkorszerűbb ügyvitelszervezési módszereket és eszközöket Az előadás-sorozat első délelőttjén a helyi igazgatási sjer- vek a harmadik és a negyedik napon a mezőgazdasági nagyüzemek, valamint az iparvállalatok szakemberei tehetnek szert olyan ismeretekre, amelyeket jól hasznosíthatnak a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére hozott határozatok végrehajtásában. A rendező szervek a szakmai napok résztvevőin kívül is szívesen látnak minden érdeklődőt a keddtől péntekig, naoonta délután 2—5-ig nyitva tartó kiállításon, amelyet a tanintézeti csoportok a második délelőttön, szerdán tekinthetnek meg.
