Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-04 / 2. szám

Változó életünk — változó fogalmaink

Azt mondják, az ember

húsz-huszonöt éves koráig képes új ismeretek befogadására. Mondják. De jól festenénk mi ilt Magyarországon, ha az csakugyan igaz volna. Maradjunk csak a falunál, a mezőgazdaságnál.

Az a ma 40—50 éves nemzedék, amely a terhek jelentős részét hordozza, valóban húszéves kora körül kényszerült arra, hogy ismereteit, elraktározott fogalmait teljes egészében kicsereije. Akkor vette tudomásul, hogy az átalakuló mezőgazdaság „vonóereje” nem a ló, hanem a traktor. Akkor tapasztalta, hogy a gazdálkodás alapegysége nem a családi birtok, | hanem a szövekezet. Sőt, akkor I próbálta elsajátítani, hogy a : szántóföldeken nemcsak kukoricát kell termeszteni, hanem gyapotot is. Az első két új fogalom meggyökereztetése sikerült, a harmadiké nem.

A mi nemzedékünk azóta életének delére érkezett és néha kicsit meghökkenve, sót lázadozva, tiltakozva tapasztalja, hogy „új” fogalmai éppen napjainkban papírkosárba kerülnek. Még újabbak jönnek helyettük, amelyeket ebben az életkorban kell, sőt nélkülözhetetlen, elsajátítani.

Száz esztendőn keresztül megszoktuk például, hogy a jo j termés: egy katasztrális hold földön 20 mázsa búza. Ebből először kiesett a katasztrális hold. Nemcsak szakikörökben, ismeretterjesztésben is hektárokat emlegetünk már.

Jó, megtanultuk, hogy egy hektár 1,7 katasatrális hold. Ha azonban ezzel beszorozzuk a 20 mázsás jó termést és kapunk hektáronként 34 mázsát, azzal nem mentünk semmire. A hektáronként 34 mázsa ugyanis sok gazdaságban ma már nem jó termésnek számít, hanem országos átlagnak. A jó termés képzete l csak akkor jelenhet meg ítéletünkben^ ha legalább hektáronként 50—60 mázsás termésről hallunk. És nem javaslom, hogy ezt azután visz- szaszámitsuk katasztrális holdra. mert akkor végleg belekeveredünk a fogalmakba. Inkább örüljünk annak, hogy az 50—60 mázsás termés, nem is mindennapi, de nem ritka már a magyar mezőgazdaságban.

Újra kell tanulnunk a

..nagyüzem” fogalmát is. Ezt a szót 20 esztendeje akkor használtuk, ha egy „téeszcsé” elérte az 500 kataszteri hóidat. Tíz évvel ezelőtt módosítottunk, akkor már olyan másfél ezer holdat vártunk körülbelül egv nagyüzemtől. Erre a másfél ezer holdra ma azt mondják, hogy életképtelen. Igazi nagyüzemek pedig úgy a 8—10 ezer hektár körüli méreteket emlegetik. Régen nagyüzemi hizlaldának neveztük azt a nádtetős

valamit, ahol 200 disznó röfögött. Ma? Panelekből épített pavilonok, palatetők rengetege, légkondicionálás, takarmánytároló tornyok kötődnek a nagyüzemi hizlalda fogalmához és évenként legalább 10 ezer darab hízott sertés kibocsátása. Nem férőhely, nem kövér disznó, hanem „kibocsátás”. Mint bármely ipari üzemben.

Módosítjuk tudatunkban még a falu fogalmát is. Sokan emlegetik büszkén szülőfalujuk nevét, ahol állott girbe-gurba sorban vagy hatvan ház. Ugyanez a név ma talán már a térképen sem szerepel és sokan vannak, akik egy településnek csak akkor adják reng a község rangot, ha legalább 2—3 ezer körül jár a lakosok, tehát ezer közelében a házak száma. (Mert az az idő is elmúlt, amikor legtöbb falusi házban még nyolc-tízen laktak.)

És a legnehezebben elsajátíthatók a gépesítés új fogalmai. Amit mi hajdanán traktornak neveztünk, az egy vaskerekű kormos, rázós-szellős, messze- hangzóan dohogó masina volt, ami elvégezte egy nap mondjuk 4—5 pár ökör munkáját. Ára nem is volt, mert csak kiutalásra lehetett hozzájutni, és csak állami üzemeknek. Azután hébe-hóba jötték az aranyos kis Lanz-Bulldogok, meg a sokáig abszolút korszerűnek számító K—25-ös Zetorok. A hatvanas évek fordulóján ezt már a tsz- eknek is lehetett venni, belekerült vagy 60—70 ezer forintba. Egy egész egy tized millió forint: ez ma a K—700- as traktor ára. A fogalma oe- dig: 200 lóerő, fűthető fülke meg minden. Fél határt megeszik ez a traktor egv naip alatt. Most ezt a fogalmat kell megtanulni. De úgy, hogy időben el is feleithessük, mert már a küszöbön állnak a légkondicionáló berendezéssel is felszerelt. 3—400 lóerős és nyilvánvalóan még drágább masinák. A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát — ennek az új elnevezésnek a története megérne egy külön cikket — az eddigi száiz-valahány traktor helyett 13 ilyen nagy teljesítményű géppel végzi el az összes mezei munkát.

iz'e'qetjük.

gyötörjük ay új fogalmakat, de azért elsajátítjuk valamennyit. Csak nagyon nehéz. Talán azért, mert míg az újakhoz igazítjuk tudatunkat, sohasem szabad megfeledkeznünk arról,- hogy az összes régebbiek is jelen vannak. Akad még ötholdas egyéni gazda, én láttam munkában, ha nem is vaskerekes, de legalább ugyanolyan régi G—35-ös traktort, ki kell használni még a 200-as hizlaldákat és sajnos, találunk Magyarországon hektáronként 10—15 mázsás búzatermést is.

Az új fogalmakat elsajátítanunk és alkalmaznunk úgy

Regionális vízmíitársufat alakúit iezökovácsházán

A múlt év utolsó hónapjának közepén alakult meg a Mező- kovácsháza—Végegyháza regionális vizmütársulat. Az alakuló ülésen — amelynek munkájában részt vettek a sz.egedi ATI VÍZIG képviselői, a szervező munkáról adott tájékoztatást a szervező bizottság elnöke. Az alakuló gyűlés elfogadta a jelentést, majd az alapszabálytervezetet, valamint a vízmű kiviteli terveivel kapcsolatos műszaki és pénzügyi számításokat. A tervek szerint egv érdekeltségi hozzájárulás 7600 forint, amelyet a tagok ez év május 30-ától tíz éven keresztül fognak fizetni.

A társulat e&f követően megválasztotta elnökét Csicsely János személyében, és megválasztotta a társulat küldötteit, pótküldötteit, intéző bizottságát és ellenőrző bizottságát.

A nagyközségi tanács szakigazgatási szervének vezetője arról tájékoztatott, hogy a vízmű építését ebben az évben a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat megkezdi. A regionális vízmű építési, illetve bekerülési költsége meghaladja a 43 millió forintot. Mezőko- vácsháza és Végegyháza napi vízigénye csaknem 3 ezer köbméter. A víztermeléshez szükséges kutak mar rendelkezésre állnak, így ebben az évben már csak a berendezéseket és a hálózatot kell megépíteni. Ehhez a nagyközségi tanács kéri a két község lakosságának társadalmi munkáját B, J.

kell, hogy közben mindig mérlegeljük a régiek jelentőségét, hasznát. Csak akkor lépjünk tovább, amikor az új fogalom alkalmazásának: feltételei megértek. Ez felelősséget jelent, roppant nagy felelősséget. Ez is új fogalom.

Csak egyetlen példa. Három- négyszázezer forintért rövidesen megjelennek szocialista gyárt mányú, modern kombájnok. A nyugatnémet Claas kombájn ezeknél ugyan többet tud. De nem annyival többet, mint amennyivel magaisabb az ára. A szocialista táborból szárma zóhoz ugyanis dotációt adnak, a nyugatról érkezőt vám is terheli. ezért kerül többe egymil lió forintnál. Most döntsön i vezetőség: a végeredményben alkalmas olcsóbbat, vagy az aránytalanul drágább, ám jobban kihasználhatót válassza-e? Ha a nagy terméssel zivataros nyár jön és csak a méregdrága kombájnnal lehet gyorsan betakarítani a termést, akkor a tagság megdicséri őket. De ha száraz nyár lesz, valamivel kisebb termés és az olcsóbb is megfelelt volna, akkor a tagság esetleg éppen ilyen indoklással váltja le az elnököt.

Aki az üzemméretek nagyob- bítását, a téeszek egyesítését javasolja, az ilyen típusú felelősség rendszerint nem terheli. Ám, reális az esély, hogy az esetleg nem egészen törvényesen .kieszközölt” egyesülés nem fellendülést, hanem csődöt hoz és akkor azért az erkölcsi felelősség is nagyon nyomasztó lehet. Hasonló a helyzet az apró falvak egy határba kerítésével. Lehet, hogy sike rül, kialakul egv fejlődőképes egészséges település. De az is lehet, hogy a következőkben szifkozódástól visszhangoznak a tanácsülések, marakodás keseríti meg az alapos megfontolás nélküli egybeterelt elméleti egység lakóinak életét.

Nem könnvii tehát aikai

mazni az új fogalmakat. De ta Ián ez benne a legszebb. Mert régen mindig megmondták va lahonnan felülről, hogy mit kell csinálni. Üj dolog, új fogalom, hogy ma már nem mondják meg. Helyben kell megkeresni a járható utat. Gyötrődéssel, emberek ezreinek életkörülményeit érintő kockázattal, felelősséggel jár ez, de eddigi ta-, pasztalataink szerint soha nem látott ered mén vekkel is. Akkor pedig érdemes.

Földeák) Béla

Áruválaszték és információ

A hazai kereskedelmi forgalom a legutóbbi években örvendetesen megnövekedett. Évről évre nő az áru mennyisége és választéka is A nagy befogadóképességű üzletek, áruházak lehetővé teszik, hogy kulturált, kellemes körülmények között, igényünknek megfelelően vásárolhatunk. De azt is el kell dönteni, hogy a sokféle, azonos rendeltetésű áru közül melyik a leginkább megfelelő, melyik a gazdaságos. Ennek az eldöntésére azonban szükségünk lenne még valamire: információra.

Márpedig a tájékoztatás a legújabb hiánycikk a kereskedelemben. Friss, hiszen csak azóta és ott érezzük szükségét, ahol bőséges az áruválaszték.

Természetesen vannak olyan cikkek — elsősorban élelmiszerek —, ahol könnyű dolgunk van. Veszünk például egy újfajta sajtot, ha jó, máskor is keressük, ha nem. akkor vesz. szűk azt, ami már bevált. De mi van olyankor, ha tv, hűtőgép, bútorszövet, fényképezőgép kínálja magát? A nehezen gyűjtött ezresekért biztosra akarunk menni: tudnunk kell. mire adjuk ki pénzünket. És sajnos sokszor nem tudjuk.

Ha megkérdezzük az eladót, mi a különbség az üzletben kapható tíz-, húszféle televíziókészülék között, többnyire szűkszavú a válasz. Felsorolja az árakat, elmondja a képernyő amúgy is látható méretét és máris csak a 6—7 ezer forint „legombolása” van hátra.

Vagy itt vannak a magnetofonok. Vajon hány eladó kép es arra, hogy megmagyarázza: milyen célra előnyösebb az orsós, milyen célra a kazettás készülék. Több mint húszféle rádió van forgalomban. Honnan tudjuk. melyik milyen teljesítményű. minőségű?

így aztán mindenki informálódik úgy, ahogy tud. Van. aki megvásárolja — tíz forintért — a Nagyító című lapot, amely rendszeresen közöl összehasonlító áruvizsgálatokat, mások ismeretségi körükben gyűjtik a véleményeket, tapasztal atokiat a venni kívánt termékből.

Nemcsak a tartós fogyasztási cikkek közül nehéz a megfelelőt kiválasztani. Menjünk csak be egv háztartási, vagy illatszerboltba. A különböző kozmetikumok, testápoló szerek, tisztító- és mosószerek szintén gazdag választékban kaphatók, de ritka az olyan bolti eladó, aki megbízható tanácsot ad az eldöntéshez.

S így nemcsak a döntés nehéz,

hanem az eredmény is kétséges, azaz könnyen megeshet, hogy nem azt választjuk, ami leginkább megfelelne igényünknek és pénztárcánknak. Kérdés: kitol kérjük számon a hiányzó tájékoztatást? A legkézenfekvőbb az lenne, ha maguk az eladók rendelkeznének olyan áruismerettel, hogy megfelelő szakmai tájékoztatást tudnának nyújtani. Ennek feltétele az elárusítók szakképzettsége és az, hogy feltétlenül lépést tartsanak a haladással: minden új terméket már a megjelenéskor ismerjenek.

Ehhez azonban az is kellene, hogy az ipart vállalatok idejében nyújtsanak tájékoztatást a kereskedelemnek. Ezek a feltételek az esetek többségében hiányoznak. Sok bolt ajtajé/i olvashatjuk: „eladót felveszünk” és az is tény, hogy a kereskedelmi vállalatok a szakképzetleneket is szívesen látják. Az elárusítói munka azonban nem vonzó, a kereskedelmi szakma anyagi és erkölcsi megbecsülése nem kielégítő.

Ami a termelővállalatokat

illeti, közöttük is kevés akad, amelyik megfelelő Ismertetést nyújtana termékeiről. Márpedig az információnak mindenképpen az árut előállítótól kell kiindulnia. S ha a kereskedelem akkor sem képes az információt továbbadni, akkor egyszerűbb lenne az ipari tájékoztatást egyenesen a vásárlóközönségnek címezni. Ennek egyik módja a KERMI által régóta, de kevés eredménnyel szorgalmazott javaslat: ne csak' kezelési és

használati utasítást, hanem áru- ismertetőt is mellékeljenek a termelők gyártmányaikhoz.

A másik mód a reklám. A vállalatok évente óriási összegeket költenek reklámra, többnyire értelmetlenül. Mennyivel hatékonyabb lenne például, ha a „VIDEOTON TV” feliratok helyett, de inkább mellett, az egyes készülékeik tulajdonságait mutatnák be újság-, vagy egyéb hirdetésekben.

Természetesen ez nem azt jelenti. hogy a kereskedelmet fel akarjuk menteni áruismertető feladatának teljesítése alól. Erről szó sincs. Szükséges, hogy a termelő- és forgalmazó ágazatoknak közösen szervezzék meg a vevők tájékoztatását, már csak azért is. mert ezzel egyszerre szolgálják a maguk és a fo- gyaszlóközönség érdekeit.

(Ser ess)

Hogyan intézik a tagsági vitákat a szövetkezetekben?

Tanácskoztak a tsz.jogászok

Megyénkben 1972 második fe_ lében és 1973 első félévében mintegy 36 mezőgazdasági vetkezetben vizsgálta meg a kés megyei Tanács V. B. Mező. gazdasági és Élelmezési Osztá- i lya és a megyei főügyészség, horrv miként intézik a tagok fegyelmi és kártérítési ügyeit. A vizsgálat megállapította, hogy noha az előző évekhez képest a szövetkezeti döntőbizottsági eljárások sokkal szabályszerűbben folynak le, mégis gyakran születik törvénysértő határozat. A törvénysértés a fegyelmi és kártérítési ügyeik intézése során abból adódlik. hogv nem hallgatták mec azt a tagot, akinek te-hére a határozatot meghozzák. illetve nem oktatják ki a jogorvoslati lehetőségekre.

A naevarányú -vizsgalat tapasztalatait a közelmúltban a termelőszövetkezeti jogászok részvételévé! vitattak meg. Az ankétet a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya, a megyei főügyészség. a Magyar Jogászt.zó.

vétség Békés megyei szervezete, valamint megyénk két termelőszövetkezeti szövetség«-' rendezte meg. Dr. Nyírt Béla fő- ügyészségi csoportvezető ügyész ismertette az ügyészi vizsgálatok megállapításait. A termelőszövetkezeti döntőbizottságoir munkáját elemezve a legfontosabb feladatként a tagsági viták megelőzését, a viták gyors és törvényes elintézését jelölte meg.

Dr. Somj Sándor, a megyei tanács vb mezőgazdasági es élelmezési osztályának csoportvezetője az' állami törvényességi felügyeletet ellátó tanácsi szervek munkáját értékelte. Megállapítása szerint, hogy a- törvényesség tovább szilárdult, a szövetkezetekben «. a döntőbizottságok tevékenysége javult, az a tanácsa, az ügyészi szervek valamint a tsz-szövetségek ösz_ szehangolt munkájának eredménye.

Dr. Drágán Iván, a Körösök Vidéke Tsz-szövetség jogtanácsosa hozzászólásában a döntőbizottsági eljárások elvi és gyakorlati problémáit ismertette. Rámutatott arra, hogy a törvénysértéseket a termelőszövetkezetek jogtanácsosai a helyes döntését- elősegítésével megelőzhetik.

A tanácskozást a Dél-Békés megyei Tsz-ek Területi Szövetségének jogtanácsosa, dr. Kovács István összegezte. Elmondotta, hogy a két termelőszövetkezeti szövetség a jövőben nagy súlyt helyez a jobb propagandára. Többek között a szövetkezeti döntőbizottságok elnökei részére bentlakásos tanfolyamokat szervez. A tanfolyamokon ismertetik az új szövetkezeti törvényt, a fegyelmi, kártérítési ügyek intézését.

Az ankéton részt vett dr. Veres József, a Szegedi József At. tila Tudományegyetem ögi karának tanszékvezetője. A szövetkezeti mozgalom fejlődését, s a szövetkezeti jogszabályalkotás problematikáját érintő előadásában kitért a. tagsági viták egységes és törvényes intézésének társadalmi fontosságára is.