Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-09 / 288. szám
TARKA-Hy«S 4B0KI ï Szilánkok 'A történésbe*; «zerrnt a nők f toájr a középkorban is használtak szépítőszereket) ÿ Szerény véleményem szerint, ' Bzépítőszereket a nők napjainkban is leginkább a középkorban használnak™ Gyéren bér, de némely gépkocsikon fellelhetők az efféle feliratok: „LEGYÜNK BAKATOK A KÖZLEKEDÉSBEN !" „EMBERSÉGET AZ UTAKON IS! — KÖSZÖNÖM r Mosolyog a világ A hasznos felhívások — bár- ; mily kontrasztosan hangzik Is S — óva intik a jármüveiket az ! I wőfcszecsoko1 ozástól”-, Újsághír szerint egy csinos Sfjú francia hölgy páratlan karriert futott be: előbb apácanőr vendék volt, majd fotó-manöken, végül pedig sztríptáz-bér ban lépett fel. Elgondolkoztató. Megszoktuk Ugyanis, hogy aki karriert csinál, az alaposan felöltözik. Nos, a művésznőt a karrier teljesen levetkeztette..? Á fépj derűs hangulatban ■ fennhangon olvas egy újsághírt: » „A szintetikus textíliák nagytó- ! kú térhódítása ellenére évente ; sok millió juh képe* csak fe- : dezni az emberiség gyapjúszök- ■ ségletét”. Kötekedve fordul szí- j kárnak éppen nem mondható \ nejéhez: — Mondd csak, ricukám, a te ; ÍBŰkségletedet vajon hány bír- ! ka fedezi? — Egyetlenegy, báránykáxn— ; *•» m m í Elméleti KHESZ-vizsgáni I •— Mi a zebra? j — A zebra az autósok és gya~ j jogosok antagonisztikus szóhar j eának demilitarizált övezete, l okfejtést * Nem mindennapi hallottam: — A képzelt beteg Igazán csak akkor érzi jól magát, ha rosszul érzi magát.. — kazár —« I A jogászprofesszor egyik hallgatóját vizsgáztatja: — Jogában áll-e • férjnek, hogy felbontsa a felesége levelét? — A jogú megvan hozzá, de a bátorsága aligha — válaszolja a hallgató. — Tanító űr, a ftam feje tele van új ideákkal — büszkélkedik az apa a fiával. — Tudom — mondja • tant tó. — Különösen, ásni a helyesírást illeti! • • • — Hallottam, hogy megnősültél. — Meg. — Na és mügén a feleséged? — Mint egy fényképész. — Hogy-hogy? — Mozognom nem szabad és állandóan mosolyognom kell. **• Az anya panaszkodik a szomszédasszonyának : — Akkora sár van az utcán, hogy öt fiút is meg kellett fürdetnem , mire megtaláltam a tar- játomatí *•* — Kislány, van egy kis ideje ma este? — Van. De bizonyára tudja, hogy az idő pénz. Egy kis párizsi férfiruhaüzlet tulajdonosa ott áll az üzlet ajtajában és erőszakkal invitálná be az egyik járókelőt: — De kérem — mondja az illető. — Húsz kifogástalan öltönyöm nan otthon! — Akkor hozza el is legyünk társak! Az amerikai újgazdag francia inast fogad fel. Reggel az inas levelet nyújt át neki. — Nem tudja, hogy a leveleket tálcán kell átadni? — Én tudom, de azt hittem, ön nem tudja. • * • Férj és feleség megállapodnak, hogy a feleség pontosan feljegyez minden háztartási kiadást. A hónap végén a férj megnézi a háztartási könyvet. Ez áll benne: „Mag a kanárinak— 3 korona, csont a kutyánakLm S korona, egyéb— 2300 korona » # * Két csavargó beszélget a parkban: — Mit tennél, ha mittiomgs lennél? — Párnát tetetnék a parkokban minden padra. * * * — Reggel kalácsot kaptát a nénitől, fiacskám. Most meg kővel bedobod az ablakát? — Az nem kö volt, mama, hanem a kalács! • • • — Bravó, fiatalember— A házi feladataid az utóbbi időben kiválóak. Egy hibád sincs! Mi történt veled? — Tetszik tudni, apuka már néhány napja kiszálláson van! * * « Két gyerek beszélget: — Az én papám pilóta. És mit csinál a te papád? — Amit a mama parancsol! * * » — Hova sietsz? — Ne is kérdezd! Meghalt a főnököm és most rohanok a temetésére. Nagyon szigorú ember és veszekedni szokott, ha valaki elkésik. * • • — Ki ismertetett össze a feleségeddel? — Véletlenül Ismerkedtünk i meg. Senki mást nem hibáztat- j hatok, **• — Nem értem, hogyan tud- i tói egy nap alatt ennyi ostoba- j ságot elkövetni? — Nagyon korán keltem fel. — Megkínálsz egy cigarettával? — Ügy hallottam, leszoktál a cigarettáról— — Nem én. Csak a cigarettavásárlásról. • • • —- Miért vált meg az üzlettársától? — Alapelvem, hogy ne legyenek közös üzleteim nálam okosabb emberekkel. — Miért gondolja, hogy a társa okosabb? — Nemrég megtudtam, hogy neki kellett volna elvenni a feleségemet, de még idejében visszalépett. t Delhiidé A hipochonder az az ember, akit, ha megkérdeznek, hogy érzi magáit — elmeséli (Stephen Leacock). Összefüggés A pszichiáternek nem kell aggódnia addig, amíg másoknak vannak gondjaik. (Reader’s Digest) Olvastuk A pszichoanalitikusnál — Doktor úr. azt álmodtam, hogy meztelenül sétáltam és csak kalap volt rajtam. — És zavarban volt, hók gyem? Kiállításon r —De még mennyire! Abban a régi, divatjamúlt kalapban! (Woman) Jókor Az orvos: „A szó szoros értelmében az „utolsó percben” operáltam meg! Még néhány óra és magától is kigyógyult volna”. (Le Rire) Párbeszéd , — Nem tetszik nékem az ön C férje! ; — Nekem son, de olyan jó a gyerekekhez. (Family Life) Csendes amerikai „Mindenki a kormány asztalánál szeretne étkezni, de senki sem kíván mosogatni” (Werner Finck) Repülőgépzajhan Leonardo da Vincj korában az emberek helyes viszonyt alakítottak ki a repü’őgépekkel. A festő megrajzolta őket és ezzel az ügy le is zárult. (Punch) Egy csipet filozófia Az ember nem bírja a változást és ugyanakkor vágyódik rá. Általában azt szeretné, ha minden a régiben maradna, csak éppen jobb lenne, mint régen. (Reader’s Digest) (Jelinek Lajos rajza), j 12 aawiw »»»■»»■vbrsúJSMk 1073, DECEMBER 9L Megkezdődött a fenyőfa-vásár — Későn mentem, nem kaptam nagyobb fát(Kallus rajza) FILMET ÍROK titkárnő szeme feketén csillog a sok kozmetikai szuroktól. — Kis türelem, fiatalember, nem soká magára kerül a sor! — mondja. Fél óra múlva bekopogok a nagy igazgató ajtaján. Hangot nem hallok, lassan nyomom le a kilincset. A nagy igazgató iratok között turkál: — Jöjjön beljebb! — Tiszteletem, igazgató úrrrl Felnéz, rámnéz, de látom, hogy csak néz, és nem lát. Aztán kicseréli a szemüvegét, felismer. — Aááá, maga az? Megismétli: — Maga az!— Na jó. Tudom már, maga írja a Rómeó és Júlia forgatókönyvét. összevágom a bokámat. — Nagyon jó, mondhatnám remek. Hiába, az a Shakespeare ügyes ember. A Rómeó és Júlia szép darab. Bár lehetne egy kicsit modernebb, nem mondom, azért szép. Csak egy hi. bája van. —Igenis, egy hibája van. Elvégre, igazgató úr, egyetlen egyszer Shakespeare is hibázhat. — Na ja, hát ö is ember, nem igaz? Az a baj, tudja, hogy a darab valahol— izében játszódik— — Veronában, kéremszépen. „Két nagy család élt Veronában" — ahogy Shakespeare is mondja. — Áhá, már emlékszem. Hát ez nem jó. Egyáltalán: rossz. A közönség nem tudja, hol van Verona. Ha a bolgár tengerparton, vagy Moszkvában volna, jobban tudnák, mert oda turisztikáénak főleg. Veronából csak a szalámit ismerik az idősebbek. A cselekményt áttesz- szük mondjuk.— ide a Velencei tó mellé, például Agárdra. — De kérem, igazgató úr, a sírjuk is ott van Veronában. — Miért? Agárdon talán nincsenek sírok? Aztán az nem lehet, hogy Júliának dajkája is ■■■■■■■g—■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■—I van. Minek egy olyan nagy darab nőnek dajka? Abból csinálunk egy Tempó Kátéesz takarítót, vagy egy bejárónőt. Érti? — De— ízé— — Hagyja csak, fiam, jobban értem én ezt, mint maga meg a Sekssl. És micsoda lehetetlen név áz, hogy Rómeó? Róbert, vagy Robi. — De— — Majd maga, fiam, megcsinálja, mert maga mai gyerek. Maga érti, hogyan gondolom. Szóval a két család haragszik. De miért haragszik? Nem szeretem az ilyen komor dolgokat, A két családnak egyáltalán nem szabad haragudnia egymásra. Sót, nagyon jóban vannak. Még üzlettársak is lehetnek, hiszen annyi kisipari engedélyt kiadtak már, hogy még... Mondjuk: Capulet és Mcntecchi üzlettársak. övék a— mondjuk... Kapusi és Monostori cipőfelsőrész- készítő. A lányukat és a fiúkat egymásnak szánják, de azok tudni sem akarnak a házasságról. Robi egy kis táncosnőbe van belebolondulva, Juliska pedig— pedig.... no... Juliska pedig beleszeret egy huligánba. Ebből kiindulva bonyolódik a politikai esemény. Az erkélyjelenetet kihagyjuk, mert erkélydíszletünk nincs, ellenben a Plágovics majd szerez hozzá muzsikát, a dalt pedig eléneklik a bárban, mert bárdíszletünk viszont van bőven. A kriptajelenetet is kihagyjuk, egyrészt mert ninea kriptánk, másrészt nem hülyítjük a közönséget. Helyette Robi és Juliska nászúira mennek a lillafüredi Palotaszállóba, s amikor visszaérkeznek, hoznak magukkal egy koszorút az apjuk sírjára. — De kérem, igazgató úr, ez nem a ,JHomeó és Júlia”! — Na és ha nem? Hát ki mondja, hogy az? Egyszer írhat fiatalember valami korszerűt, valami eredetit is. Dénes Géza «■■■•■■■aaaaaaMaaaaaaaaaaaaaaaaMaaaaaiMr gá Tiszteletem, Kovács or2
