Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-06 / 285. szám

Az életmentő katona Á szocialista vezető Szabó Miklós Kinyújtja « Sáp vári Endre érmei Jeneses Gyu­lának, — ïe’entést kaptunk, hogy egy gyanúsan viselkedő férfi tart a határ felé. Kocsiba ültünk és a megadott körzet felé robogtunk. Már messziről észrevettük a gyalogló férfit Elébe kerültünk a gáton. Amikor meglátott a folyó felé indult Megálltunk, de ! ekkorra már a vízben voit. Ki- ) mért léptekkel haladt a Körös I közepe felé. Rákiáltottam: áll- t jón meg! Mintha nem is hal- f ifotta volna. Utána indultam. I Amikor a csizmámba folyt a hl- 1 deg víz, egy pillanatra megáü- i tam. Ekkor a férfinak már csak ) B feje látszott ki. Újra megin- 1 dúltam utána, s már nem érez- 1 tem a hideget a félelem eszem- ) be sem jutott ‘Úszni kezdtem ! felé. « ékkor elmerült Aláme- 1 rültem, s a hóna alá nyúltam. Magam is meglepődtem azon, hogy egyáltalán nem védekezett f Talán ez volt a szerencsém. Nem vagyok valami kitűnő úszó. Könnyen vittem a part : felé. s ott már az elvtársak se. gítettek, hogy a kocsiba tegyük a félig daléit férfit ••• Egyik határőrsünkön teljesít szolgálatot Jeneses Gyula tize­des, akivel ez az eset történt 1973. szeptember 1-én. Az élet­mentésért, a nagyszerű helytállá., sáért az elmúlt napokban rend­kívüli KlSZ-taggyűlésen ünne­pélyes keretek között adta át a KISZ KB megbízásából Szabó Mikidé, a KISZ megyei bizottság első titkára a Ságvári Endre ér_ met Jeneses Gyula 1968 óta KISZ- tag. Debrecenből — ahol víz- és gázszerelőként dolgozott — vo­nult be katonának. Szerény vi­selkedése, becsületes munkája alapján az őrs KISZ-titkárává választották, nemrégiben pedig felvették a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjai sorába. A mostani taggyűlésen adta át párttagsági könyvét Mádaá And­rás főhadnagy, OuMsonôt êvea a» Utasellátó Vállalat Egy é? akit több mint másfél milliárd forintos árbevétel f Áz Utasellátói Vállalat 1948. ban alakult azzal a céllal, hogy kielégítse az utazóközönség igé­nyeit. A vállalat megalakulása óta hatalmas fejlődésen ment keresztül, amit az is bizonyít, hogy az 1949-es évi 81 millió forintos forgalommal szemben 1973-ban már több mint egy- milliárd 600 millió forintos ár­bevételre számítanak. Békés és Szolnok megye ellá­tása az Utasellátó Vállalat Bé­kés—Szolnok megyei Igazgató­sé pának feladata. A vállalat cél_ vitűzéseinek megfelelően a* igazgatóság mindkét megyében azon munkálkodik, hogy a„ egy. re nagyobb számú utazóközön­séget minél magasabb színvona­lon elégítse ki. Üj éttermet nyi_ tottak a gyulai és kötegyámi vasútállomáson, felújították a békéscsabai és lökösházi ét­termeket. Új kiskereskedelmi egységeket hoztak létire Mező­hegyesen Lökösházán, Kétegy- házán, Mezőberényben és Szeg­halmon. A tervek szerint még ez évben átadják- rendeltetéséi­nek a békési autóbusz-pályaud­varon épülő bisztrót is. A vállalat fennállásának 25. éve* évfordulóját ünnepli ép en­nek jegyében— az előző évek­hez hasonlóan — ismét megren­dezi ezúttal ma. december 6-án a békéscsabai vasútállomáson lélvő étteremben az igazgatósági szakmai vetélkedőt. Ezen a vál­lalat szakácsai, cukrászai és fel­szolgálói mérik össze szakmai tudásukat. Az Orosházi városi Tanács Kórház- Rendelőintézet igazgató-főorvosa (Orosháza, Könd u. 51.) pályázatot hirdet 1974. január 1-én áthelyezés miatt megüresedő gazdasági igazgatói állásra A pályázat elnyeréséhez közgazdaságtudományi egyetemi, vagy főiskolai végzettség szükséges. Besorolás az E. 301/B. kulcsszámon a szolgálati időtől függően. x j ellent vonásai A ’ellem az ember állandó tulajdonságai közé tartozik, azért akinek jól ismerjük a jel­lemét, arról többnyire előre meg tudjuk mondani azt is, hogy adott helyzetben mit, hogyan fog tenni. A jellem életünk so­rán a társadalmi környezet és a nevelés hatására fejlődik la. Téves az a hiedelem hogy bárki születésétől fogva jeílemes vagy jellemtelen. Ellenkezőleg, a jel­lemet és az azt alkotó jellemvo­násokat fejleszteni, erősíteni, to­vábbfejleszteni lehet A vezetők iránt támasztott igények — amelyek a párt hár­mas követelményében jutnak kifejezésre — hordoznak ma­gukban a jellemmel kapcsolatos elvárásokat is. Mind a szakmai, mind a politikai és a vezetői alkalmasság az egyén pozitív jellemvonásaira, akaratszilárdsá­gára épül. Gondoljunk csak ar­ra, hogy például a következetes­ség — oly fontos — jellemvonása egyaránt szükséges a politikai életben, a szakmai munkában, a vezetői gyakorlatban. Ugyanezt mondhatjuk a becsületességről, az igazságosságról és sok más tulajdonságról is. Természetesen ezeket nemcsak a vezetőktől, hanem mindenkitől elvárjuk. Vannak azonban olyan jellemvo­nások, amelyek elsősorban a ve­zetői magatartásban, viselkedés­ben, cselekvésben jutnak kife­jezésre. Olyan pozitív emberi tulajdonságok ezek, amelyek jó, ha másokban is megvannak, de a vezetők semmiképpen nem nélkülözhetik. Az élet számtalan példával bizonyítja, hogy csak az lehet jó vezető, aki elutasítja a hízelgést, távoltartja magától a talpnyaió, alázatoskodó, szolgalelkű embe­reket. Aki képes önmaga helyes értékelésére, annak nincs szük­sége hízelgőkre. A hízelgés olyan hatást gyakorol rá, mint a kábítószer: szépnek, rózsaszínű­nek látja a világot, s nem jut el hozzá a bíráló szó. A „hódolat illet és nem a bírálat” gyakor­lata irreális világot teremt, ahol a cselekedetek, intézkedések is irreálisakká válnak. Az ihlető csalhatatlannak, tökéletesnek képzeli magát, ennek folytán el­vész az önkontroll, s ez gyakran súlyos hibákhoz, nemegyszer jó­vátehetetlen vétséghez vezet, A szocialista vezető elenged­hetetlen jellemvonása a fejlett kritikai érzék, az önkritikusság, ï a bírálat iránti fogékonyság. S Többnyire azok reagálnak rósz- ; szül a bírálatra, akik nem bizto- ; sak a dolgukban. Maguk is ér- » zik, hogy nincs minden rendben ! körülöttük, de nem tudnak, : vagy nem akarnák szembenézni : a hibákkal, kényelmi okokból, ; illetve mert nincs erejük hozzá, • képtelenek azok felszámolására. ! Az önkritikái érzék szorosan ősz- ; szefügg — a fentebb már említett ; — józan, reális önértékeléssel. ; Az önző, az énközpontú embe- 5 rek, akik „maguk körül forgat- ! ják a világot”, általában túlérté- • kelik magukat, s emiatt saját ; ■ ■-----rmmrir rniifi mi - ■ , ,M . — „ ,T„-------------------a ■ A MEZŐGÉP Vállalat központi ; gyáregysége, Békéscsaba, Szar- | vasi út. azonnali felvételre ke- t, rés: exportra kerülő termékek B gyártásához szakma nélküli S FÉRFI ÉS NŐI MUNKAVÁLLALÓKAT, 1 valamint villanyszerelő elektro- S műszerész,^ marós, köszörűs, i esztergályos szakmunkásokat. Bérezés megegyezés szerint. Jó kereseti lehetőség, szociális S juttatások. Munkakezdéshez autóbusz já- S rátok. 202661 * ■ békés merik ■fűMc> 1973, DECEMBER 6. 5 hibáikkal szemben elnézőek. A vezetői munkában tehát az ön­kritikái képesség hiánya nem csekély nehézséget okoz. már csak azért is, mert gyakorta együtt jár vele az önteltség, ön­hittség, beképzeltség, a saját személyiség túlértékelése. A reália önértékelés sze­rénységre késztet, amely a visel­kedésiben, a dolgozókkal való bánásmódban is megnyilvánul. Sokan azt tartják, ha a vezető szerény, nem elég nagystílű, ak­kor utasításait kevésbé tartják be, kevésbé van tekintélye. A szerénység azonban még senki tekintélyét nem ásta alá, mint ahogy nem is szerzett senki te­kintélyt dölyfösséggcl, fennhéja- zással. Egy vezető csak megfele­lő tudással, hozzáértéssel, pozi­tív emberi tulajdonságaival ké­pes valóságos tekintélyt kivívni. A nagystílűség önmagában sem­mit sem ér, ha nincs mögötte széles látókör, áttekintőképesség, lényeglátás. Tekintélyt nem lehet „felül­ről” adni senkinek és nem lehet senki tekintélyét elvenni, ha az illetőt az emberek tisztelik, be­csülik, saját tapasztalataik alap­ján ismerik jellemét, tudásiát és meggyőződtek vezetői rátermett­ségéről. Kicsit átformálva a régi közmondást, elmondhatjuk: „minden vezető a maga tekinté­lyének kovácsa”, A jö vezető nemcsak a saját véleményét tartja fontosnak, hanem meghallgatja a beosztott­jait is, sőt kéri véleményüket. Nem diplomáciai okokbol, ha­nem azért, mert így illik, ha­nem mert tényleg érdekli a munkatársainak a véleménye, mivel tudja, hogy mindenkitől, még a legkisebb beosztású, a kevésbé művelt embertől is le­het tanulni. E felfogás az em­berek tiszteletén, mások meg­becsülésén alapszik. Régi igazság, hogy „amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten”, vagyis, ha a vezető tiszteletben tartja be­osztottjait, elvárhatja annak vi­szonzását. de ellenkezőjét éri el, ha lekezelően, durván, tisztelet- lenül bánik tapintatlan módon viselkedik velük. A szocialista vezetőben fejlett a szociális érzés, a szocia­lista humanitás jellemvonása. Akik a dolgozók megbecsülését élvezik, akik sikeresen, hatéko­nyan vezetnek, általában ren­delkeznek e pozitív sajátosság­gal. Nemcsak kiadják a munkát, hanem a munkát végző ember gondjaira, nehézségeire is fel­figyelnek, az adott esetben or_ vos,'ást is nyújtanak. Mindezt ta­pintatosan, nem tolakodóan te­szik. Nem könnyű megtalálni a józan arányokat abban, hogy melyek azok az egyéni problé­mák, amelyekbe nem szabad és mi az, amibe illetékesek, sőt kötelesek beavatkozni és segíte­ni. Gondolni kell arra is, hogy olykor egyesek kihasználják^ a vezető szociális érzékét, humani­tását, segíteni akarását és egyéni problémáikra hivatkozva, mun­kával meg nem érdemelt előnyös helyzetet vívnak ki maguknak a többi dolgozóval szemben, ami azokból indokait ellenérzést vált ki. A szocialista humanitás is megköveteli, hogy a vezető a munka kiadásával egyidejűleg mérlegelje, hogy a megterhelés reális-e, a feltételek adottak-e, nincs-e túlterhelve a dolgozó, tudja-e egészsége károsodása nélkül a kiadott munkát ellátni. A szocialista társadalom ember- központú, minden emberi csele­kedetnek az embert kell szolgál­nia, A vezetői humanitáshoz tar­tozik, hogy a vezető védje meg beosztottjait, álljon ki értük, ha szükséges, képviselje igazukat. A vezetőre hárul, hogy a kör­nyezetében nyílt, őszinte légkört teremtsen, ahol nem lehet helye a besúgásnak, egymás elleni ás- kálódásnak, pletykának, intriká­nak. A jó vezetőnek nincsenek kedvencei, tanácsadói, úgyneve­zett „emberei”, nem hallgatja meg a „jólértesült” közléseket. Csak így lehet a munkahelyi klíma egészséges, s alakulhat ott ki igaz, emberi kollektíva. A vezetőt formálják a beosztottakat, azok jellemét. De az ő jellemük is formálódik sa­ját felismerésük és önnevelésük, a párt- és tömegszervezetek a felettes szervek és nem utolsó­sorban a dolgozó kollektíva ha­tása, ereje, segítsége által. Takács Györgyné T/asárnap délután, Gyermekkorára em, ' Békéscsaba. Az lékezik a költő: yjt vonat felé a nagyhídon át / men­tünk. Vasból volt. Az igazi csodák / min­dig vasból voltak. Vaskorlát futott /az oldalán, ahhoz tá­maszkodott / szívdo­bogva az ámuló gye­rek. / ... Lent, a mély / pályán, ahol feke­te és fehér / gőzöket fújtak vas-szörnyete­látták a gyerekek. Ezért volt a csikor­gó hidegben is az önfeledt boldogság. Karácsony előtt kapták az édesapjuk­tól a pompás aján­dékot. Mert nagysze­rű volt az aján­dék. S az általános ajándékozási láz kö­zepén érdemes meg­gondolni: nem biz­tos, hogy a gyere­keknek mindig a A reoülőhíd ajándéka állomás melletti re- pülőhídon két kisfiú meg egy felnőtt. A gyerekek — valahol az óvodás- és az is­koláskor határán — szinte megállás nél­kül kérdeznek: „Apu, miért válik ketté a sin?" — „Hogy gurulhat ma­gától minden kocsi?” — „Hová viszik a vonatok a szenet?” — „Miért nem füstöl minden mozdony?” A papa is fáradha­tatlan. Váltókról, gu~ rítódombról, Diesel- mozdonyról mondja, amit tud. A srácok boldogok. Rohangálnak a hid alatt áthaladó vona­tok fölött, sikong nak, ha pillanatrc el­borítja őket a súi ú, fehér gőz, kiáltanak valamit a mozdony­vezetőnek. Honnan ismerős ez a kép? Szabó Lőrinc írt valami ilyesmiről. A könyvtárban bizo­nyíték lesz, a „Tü­csökzene”-kötet. gek (félig ördögök), félig istenek), / vas­sínek száguldtak a, végtelen / felé, ameddig csak látóit a szem, / vasak li­hegtek, csikorogtak és / többet bírtak, dolgoztak, mint az egész / város: vasak rohanták vasakon.” Így látta a költő és — örömüket, ér­deklődésüket látva egészen biztos — így kézzel fogható, bolt­ban vásárolt, fenyő alá tett beszélő baba, villanyvonat, porce­lán játék-étkészlet a legkedvesebb. Sokkal inkább az a valószí­nű, hogy a gyerekkel töltött vidám, kötet­len délutáné a pál­ma. Bizonyság rá a re- pülőhídon látott ki­pirult arcú két gye­rek*, (daniss)

Next

/
Thumbnails
Contents