Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-24 / 301. szám
Kislány — a Sárrét fővárosából A cím — nem teljesem pontos, mert Balázs Márta (képünkön) csak évei számát tekintve kislány. Ha valaki először találkozik vele, egy NB Il-es kosárlabda-csapat centerének hinné ezt a nyúlánk, jó alakú diáklányt. Egyébként a címben foglaltak többi része pontos. BaiDi — így becézi a család és így hívják barátnői — a Sárrét fővárosában lakik, az általános iskola színjeles tanulója és „még” arról nevezetes, hogy ő Szeghalom eddig', egyetlen serdülő vidékbajnoka, a 100 m-es síkfutásban. A kis Balázs „nem esett mesz- sze a fájától”. Édesanyja, édesapja annak idején Békésen atlétizált és a „ház ura” — immár hosszú évek óta — a Szeghalmi Péter András Gimnázium tesnevdlője. így nem is csoda, hogy a kislány hamar megismert sokféle sportágat. Az, hogy „valamit örökölt” a sportolószülőktől, harmadikos korában dexüit ki. A járás kisdobosainak 50 m-es versenyét Márti nyerte. De ez a korán jött siker — nem kötötte őt valami erős szálakkal a „sportok királynőiéhez”. Ebben közrejátszott a helyi atlé_ tikai pálya — kissé egyenetlen talaja, no mag az is, ami ilyen korban rabul ejt sok gyerkőcöt, ö is szorgalmasan látogatta a nyelv- és zongoraórákat, balet- tozott. Azután, amikor a hatodik osztályba került, reszt vett az úttörőolimpia versenyein. Négypróbában feljutott a megyei döntőre, ahol bronzérmet szerzett. Távolban 419 cm volt a legjobbja, 60 m-en 8.7-t futott. S miután a következő telet a papa irányítása mellett „játékosan” átdolgozták, az 1973. évi úttörőolimpia járási döntője — nagy sikereket hozott az ifjú atlétalánynak. A nagy, megyei vetélkedőn-, távolban második, 100 m-en harmadik lett, majd elkerült az ország "legjobb serdülőinek tatai edzőtáborába. Az ötven kislány közül ő volt az egyedüli 1960-ban született. Tatán olyan jól ment minden, hogy jogot szerzett a szombathelyi, vidékbajnokságon való részvételre. — Szombathelyen minden nagyon jól sikerült — emlékezett vissza Márti a nevezetes, Idei augusztus 26-i napra. — A serdülő B mezőnyben 13.1-gyel sikerült megnyernem a 100-as döntőt. Távolugrásban 456-tal negyedik lettem. Azután következett az országos döntő.. — Igen, jött az országos bajnokság — vette át a szót az edző-édesapa. — Nagyon készültünk Babival. Az előfutam-, ban sikerült megismételni a szombathelyi eredményt, a döntőben azonban kiütközött még a rutintalanság. Márti volt az, aki az első indítás alkalmával kilépett, és aztán már annyira vigyázott, hogy egy kissé beragadt az érvényes rajtnál. 13.2- vel így is második lett. — És a távolugrás hogy sikerült? — A selejtezőben 43 2-t ugrottam, de nem jutottam a döntőbe, mert tévedés folytán oda 451-gyel, egy másik kislány került — mondotta Márti, — Apukáék aztán szóltak, a versenybizottság elnézést kért, s végül is — noha nem indultam a döntőben — a nyolcadik helyre kerültem. Egyébként a versenyt. 487 cm-mel nyerték. — Mik, a legjobb eredményeid? —- Százon 13.1, távolban 459, 80 gáton 14.0. A Viharsarok Kupán, a négypróbában indultam — 2 332 pontot sikerült gyűjtenem. Ez úgy hiszem, elég lesz az esüstjelvényes szint eléréséhez. — Hogyan alakult a napi programod? — Első az iskola, mert szeretném megtartani ötös átlagomat. s úgy bekerülni a gimná- mmnba. Hetente három atléti-J kai, két kosárlabda-edzésem van, három testnevelési órán veszek részt, úgyhogy nem sok szabad időm marad. Pedig élek-halok a zenéért, főként a tánczenéért. Vannak kedvenc tantárgyaim is. Nagyon szeretem a matematikát és a földrajzot. Persze azért barátnőmmel, Tóth Erzsivel nem „hagyjuk ki” a jó filmeket sem. — Édesapád mellett kik voltak azok, akik solcat tettek az idei serdülő bajnokság aranyáért? — Sokat foglalkozott és foglalkozik velem két testnevelőm; Komáromi István és Kökény István. Nr^’on hálás vagyok nekik ezért. — Milyenek az edzási lehetőségeid? Erre a kérdésre Babi helyett az édesapa, a testnevelő-edző válaszolt. — Javultak lehetőségeink, de a felkészülési feltételek — még messze vannak az optimálistól. I örvendetes, hogy kezd kialakulni egy jó kis atlétagárda. Remélem, jó néhány szép eredményt fogunk elérni velük a jő- i vőben. Lányom egyébkén^ szép- • tember óta a Bcs. Előre Spar- j tacus színeiben versenyez és — : idehaza edz, az én irányításom mellett. , — Milyen a kapcsolatuk a lila-fehér klubbal? Erre a kérdésre is Balázs Pál válaszolt. — A lehető legjobb. Utazási költségeinket megtéríti a csabai szakosztály, én is elkísérhetem lányomat a versenyekre. A felszerelés ellen sem lehet a legkevesebb kifogásunk sem. — Mik a terveid, távolabbi céljaid? — kérdeztük Mártitól. — Szeretném sikeresen elvégezni előbb az általánost, a gimnáziumot, azután pedig a papa hivatását választani. Almom a Testnevelési Főiskola! A sportban? Továbbra is tetszik és érdekel a kosarazás, de azért mégis az igazi —, az atlétika. Jövőre megpróbálom elérni az aranyjelvényes szintet. Pangert László, a Bcs. Előre Spartacus-atléták vezető-edzője, amikor a kis Balázsról beszélgettünk vele, így fogalmazott: „óriási tehetség! Nagyon sokra viheti !” És ha valaki eddig színjeles volt, már a nyakába „akasztottak” egy vidéki, serdülő bajnoki aranyat, akinek gyönyörűen berendezett, harmóniát, kiegyensúlyozottságot árasztó otthona van —, mindössze húsz lépésre a tornateremtől — az, a tehetség birtokában kitűzhet maga elé célokat A továbbfejlődés, az arany jelvény megszerzése, majdan a Testnevelési Főiskola — elérhető célkitűzés. Csak így tovább —, Babi! És akkor sikerül megvalósítani az álmokat Maobaiek István AZ „ÉV SPORTOLÓI9* Tord a sí Ildikó, Csapó Géza és a vizilabda-válogalotf A MUOSZ sportújságírói szakosztálya az idén is megrendezte hagyományos szavazását az „Év legjobb sportolója” cím odaítéléséről. A nőknél Tordasd Ildikó, a férfiaknál Csapó Géza személyében új név került a győztesek közé. Csapatban a vízilabda-válogatott érdemelte ki a kitüntető címet. 1973. legjobb női sportolója'. Tordasi Ildikó vívó (VM Egyetértés) 261, 2. Gyarmati Andrea úszó (FTC) 172, 3. Medveczky Krisztina tornász (Vasas) 110 pont. Szavazatot kapott még Bruzsenyák Ilona atléta, Tőzsér Ilona kajak-versenyző és Ba- tocstoa Mária művészi tornász (mindhárom Ű. Dózsa). 1973. legjobb férfi sportolója: Csapó Géza kajak-versenyző (SZEOL) 304, 2. Hargitay András úszó (KSI) 290, 3. Magyar Zoltán tornász (FTC) 108 pont. Versenyben volt: Szűcs Lajos súlyemelő (Diósgyőr), Major István atléta (Bp. Honvéd) és Portisch Lajos sakkozó (MTK). 1973. legjobb csapata: Vízilabda válogatott 318 (Molnár Endre, Oservenyák Tibor, Faragó Tamás, Görgényi István dr. Bodnár András, Sérosi László, Szívós István, Csapó Gábor, Kásás Zoltán, dr. Konrád Ferenc, Bállá Balázs). 2. Kard válogatott 205, 3. NIM női röplabdacsapata 139 pont További helyezettek: női tőr válogatott, női kézilabda-válogatott, női tornász válogatott. A sportújságírók díjait az év legjobbjainak 1974. januárjában adják át a Magyar Sajtó Házában. Nagyszerű gyomai siker Tatán, az edzőtábor tornacsarnok kában küzdött az Országos Ifjúsági Kupa döntőjébe jutott legjobb hathat fiú- és leány röplabdacsapat az elsőségért, a helyezésekért. A torna előtt Szmolntk Lajos, a Gyomai TK döntős-együttesének edzője derűlátóan nyilatkozott csapata esélyeiről. A lányok igazolták edzőjüket. A Bp. Harísnyagyár, a Budapest SE, a Bp. Spartacus és a Debreceni Volán ellen — egyaránt — 3:0>ra nyer* tek, s ezzel alaposan meglepték as MHSZ és a fővárosi klubok vezetőit. Az első helyért a gyomaiak tegnap« lapzárta után mérkőztek a Kapós** vári Vasas ízzóvaL A GYTK együttesének újabb, bravúros szereplése előtt — „le a kalappal^ A szakvezetők, a lányok minden dicséretet megérdemelnek a tatai sikerért, ezért a szép — karácsonyi ajándékért! •■•NiimmimmiinHiHiiniiiiiHiiiiiiHiiiiinnuuH Szarvas', csabai részvevőd Kézilabda OIK-döntő Miskolcon Az Idei év néhány figyelemre méltó eredményt hozott a kézilabda- sportban. A Bcs. Előre Spartacus női és a Szarvasi FSSC féríicsapata bajnokságot nyert az NB n~ben. Megállta helyét az NB I B mezőnyében a Bcs. Előre Spartacus férfi csapata, amely — emellett — bravúros teljesítménnyel, a Magyar Népköztársasági Kupa negyedik helyén végzett! Az ifjúságiak is kitettek magukért. Az Országos Ifjúsági Kupa területi elődöntőjén, a B-csoportban a Szarvasi FSSC leány és a Bcs. Előre Spartacus fiúcsapata bizonyult a legjobbnak, így mindkét együttesünk ott. lesz december 27—30 között — a gyönyörű miskolal sportcsarnokban, — az országos döntőben. Ellenfeleik a következők. Leányok.: Vasas, Diósgyőri VTK, Rába ETO, Csepeli Vasas, Bp. Híradástechnika. Fiúk: FTC, Vasas, Újpesti Dózsa, Bp. Honvéd, Rába ETO. Ügy véljük, ebben a rangos mezőnyben már maga a részvétei is sokat jelent. Hátha még, egy-két mérkőzésen sikerül fiataljainknak a győzelmet is megszerezni. Bízunk abban, hogy nem okoznak csalódást megyénk képviselői! Kondacs 'Zsuzsísl, a Szarvasi FSSC tehetséges játékosa büntetőből lő kapura a területi döntő egyik, Békéscsabán lezajlott mérkőzésén. — KI a legszebb? En!.., Ki a legjobb? Miii !... Ki a legrosszabb? Ok!... — Benő? Viselkedjen! Mubamed Alit utánozza? — Bocsánat, a nagy hangért, de én csak itt, a szobában kiabálok. Azt a szöveget pedig — amit idéztem — mások, a vígkedélyfl kedvencek kiabálták. És nem is „akármikor”, hanem hajnali háromnegyed négy órakor. — Ne vicceljen Benő! Mikor és hol törtért a dolog? — Egy vidéki siker után, egy hétfőre virradóra. És nem a pusztában, hanem a nagy lakótelep — négyemeletes házai között. — Hiszen ez csendháborítás? Es a szavalökórus tagjait feljelentette valaki? — Legyen erős, szerkesztő úr! Senki sem mert panaszt tenni a felébredt *lakók közül, pedig sokan morogtak a bajuszuk alatt. — Hát akkor, evezzünk más vizekre, Benő! Mi újság az erős embereknél? — Az ifibajnokság után kicsit kedvetlen az edzőjük. Érthető is, mert a két Ifiválogatott meg sem közelítette az. országos bajnokságon legjobb eredményét. Pedig az SC nagyon várta a súlyemelőktől a bajnoki pontokat, — És - mi volt a fiaskó oka? — Az edzéshiány. A két legényt ugyanis vidékre helyezték és minden kérés-kőnyörgés ellenére — nem idehaza adtait nekik munkát. Emiatt — bár válogatott kerettagokról volt szó —- egy hónapig nem tudtak edzeni. Éppen az országos bajnokság előtt. Ha Tibi például edzésben van, kinyomja a két mázsát. És akkor ô a magyar bajnok. Az aranyérmes ugyanis — csak 180 kilót emelt — Hát... vannak még érdekes dolgok. De meséljen valamit a megye legerősebb röplabda-szakosztályáról. Ott mi újság? — Kevés a pénzük, de ezt már megszokták. Viszont azt nem, hogy a serdülő kislányok edzése akadozik. Ho! a szalagavató bál, hol meg — más akadályozza meg azt hogy bemenjenek a tornaterembe. Legutóbb is útjukat állta egy hivatalos személy. Azt mondta, a terem foglalt lesz, mert ,Jönnek a fiúk”. — Na és jöttek a fiúk? — Jöttek bizony! A tilalomfát állító személyiséggel együtt hárman voltak a hatalmas teremben. így legalább „a fiúk” elfértek. Senki sem zavarta lábtenisz-partijukat mert a húsz röptabdás kislányt az edző elküldte » a Cicavíziót néar ni. — Hát, ha továbbra Is így mennek a dolgok, nem fog kinőni a szakosztályból olyan kislány, aki majd egy-két év múlva eljut a Körös partjáról, tízezer kilométerrel odébb, a Sárga-tenger partjára. Mondja, vívó-híre nincs? — Akad. A december elejt női, I. és II. osztályú, minősítő verseny remekül sikerült. — Végre, egy jó hír, Benő? Géppel vívtak a lányok? — Géppel, méghozzá kettő veL Csak így lehetett lebonyolítani m minősítő versenyt. Egy géppel ugyanis —- a kötelezően előírt 24 induló — csak tízórás viadal után dönthette volna el, ki szerez magasabb minősítést? ! — Valamit nem értünk, Benő. Csabán csak egy gép van! Honnan szereztek egy másikat? — Szegedről, szerkesztő úr? A SZEOL-edző elfurikazta a szakosztály gépét, sz autóján. Persze, neki megérte, mert így az 6 versenyzője szerezhette meg az első osztályú minősítést a csabaiak előtt. Egyébként azt is hallottam a pást szélén, hogy ha nem lesz Csabán még egy találatjelző, senki nem jön ide, mert már megunták a maratoni versenyeket. És ha így lesz, akkor fuccs a „hazai pálya” előnyének! — Mit hallott, mikor épül fel a kórház utcai munkacsarnok? —- A nyáron már átadják rendeltetésének. De hadd kérdezzem megs mikor kap sportcsarnokot a megyeszékhely? — Benő, bár most van a szeretet ünnepe, mindenki kap ajándékot, maga ne legyen oly mohó! Lássa be, először Miskolcon, Szegeden, Debrecenben, egyszóval a nagyvárosokban épülnek fel a sportcsarnokok. — Igen, igen. A nagyvárosokban. Például Dunaújvárosban, Kazincbarcikán, meg Balassagyarmaton. Ezek valóban nagy városok! 1973. DECEMBER Zi. 13
