Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-02 / 282. szám

1 „Csak olvassanak az emberek!” Könyvek &% 2800 delgszti. üveggyá­riak. Többségük Nagyszénásról. Csanádapácáról, Pusztaföldvár­ról — a környező falvakból jár be orosházi munkahelyére. Sok időt vesz el tőlük az utazás. Nehezen tudnak így beillesz, kedni a gyár életébe. Munka után azonnal indul a busz, a vonat. Otthon már sivalkod- aak a disznók, nyugtalanok az aprójószágok ■— el kell látni őket. Aztán besötétedik.« Molnár Gyula szb-titkár: Az elmúlt évben nagy munkában voltunk. Minden erőnkkel az új síküveggyár-részleget építettük. Nemigen jutott idő a kultúrá­ra. A napokban begyújtjuk a kemencéket, megindul a próba- üzemelés. Azután már lesz le­hetőségünk pótolni az elmu­lasztottakat. Szerintem egyik legfontosabb művelődési feladat a könyvtári olvasók számának növelése. Azt hiszem, az olvasás minden igény felkeltésének az alapja. Sok a bejáró munkás, akik programjainkon nem tudnak részt venni. Az viszont jó len­ne, ha legalább többet olvasná­nak ezek az emberek. Segíteni akarunk nekik abban, hogy megszeressék a könyveket, A gyár könyvtára most al­bérletben van. A hatalmas, ne­hezen fűthető helyiség eredeti­leg üzemi munkateremnek épült. Egy függönnyel válasz­tották ketté. Elöl a könyvtár, a függöny mögött egy tanács­terem. Nem valami vonzó ál­lapot. Halmi Béláné az egész kul­túrterem gondnoka. A könyv­tárat egyéb munkái mellett, némi tiszteletdíjért kezeli. Nem szakképzett könyvtáros, de szívvel-lélekkel dolgozik. Öröm­mel fogadja olvasóit. — Öt évvel ezelőtt fi olvasó­val vettem át a könyvtárt. Most kétszázan járnak. Közöt­tük több mint százan fizikai­ak. Elsősorban nők. Próbáltunk újabb tagokat toborozni a KISZ- esekkel, de nem megy ez az egyik napról a másikra. Maid az új helyiségbe szívesebben elmennek; meg más lesz az, ha szakképzett könyvtáros dolgo­zik itt. Én ugyan szívesen csi­nálom, de nem értek annyira a propagandához, Fizikai munkás vagyak. Tudom, hogy egy ta­nult ember több eredményt fog elérni. Átadom a helyet, csak olvassanak az emberek, mert az nagyszerű dolog. Molnár Gyula: Az űj üzem­részben kialakítunk egy könyv­tárhelyiséget. Az a tervünk, hogy ott összevonjuk a közel háromezres szépirodalmi és a hatezres műszaki könyvtárun­kat. Hivatásos könyvtárost ve­szünk fel, könyvtári rendezvé­nyeket szervezünk. Szeretnénk, ha az 1300 szocialista brigádta­gunk rendszeresen járna a könyvtárba. Újság ■— jiddisül Majdnem 7 000-re nőtt az utóbbi években a „Birobidzsa- nev Stem” példányszáma. Az újságot a zsidó autonóm terüle­ten jiddis nyelven nyomják. Elő­fizetői vannak a Baltikumban, Moldáviában, Ukrajnában, Üz­begisztánban, de New York-ba, Londonba, Párizsba, Helsinkibe és Amszterdamba is rendszere­sen eljut. Egy héten ötször je­lenik meg. Kedvelt rovata a „Területünk térképénél”, ahol rövid karcolatok olvashatók a táj városairól, falvairól. Az „így élünk mi” rovat a terület mun­kásai, parasztsága és értelmisége hetének szenteli figyelmét üveggyárban A könyvtárosnő szerényen fogalmazott. Amit viszont e mostoha körülmények között meg lehetett tenni — megtette. Nézem az olvasójegyeket. A na­pokban is voltak újabb beirat­kozok: Györfi Jánosné üveg­osztályozó, Tóth Margit taka­rítónő. Mit kértek? Most Berkesi- könyveket, Steinbeck és Chat- riére regényeit Olÿilf dolog az olvasás, amit sürgetni lehet ugyan, de ez még kevés. Meg kell terem­teni hozzá a feltételeket Pálinkó Sándomé szalad be. — Csak egy pillanatra jöttem —- mondja, aztán majd fél órát beszélgetünk, annyi a monda­nivalója: — A 14-es pártalap- szervezet titkára, és meós va­gyok. Kétszáz asszonnyal dol­gozom együtt Nagyon érdeklő­dő asszonyok. Három műszak­ban dolgoznak, mégis odafi­gyelnek mindenre, ami körü­löttük történik. Ez azért is ér­tékes, mert legtöbbjük azelőtt nem üzemben dolgozott. Nem éltek ilyen közösségben, mégis hamar megtalálták a helyü­ket. A közelmúltban néhány nap alatt hétezer forint értékű könyvet' vásároltak. Százötven -—kétszáz Asszonyok című la­pot vásárolnak havonta, Ha ké­sik, már kifogásolják. Miért olvasnak? Talán ez a szórakozásuk. Olvasnak, aztán megbeszélik a könyvet Újra­élik az élményeket. Szabó Dezső kemencekőmű­ves sietve válogat a könyvek között Pár perc múlva indul a busza Gyopárosra. „Földes ■ Mihály: A bíboros tolvajai. Ez jó lesz!” =— Honnan tudja? — Belepillantottam. A spa­nyol polgárháborúról szóL A kalandos, történelmi könyveket szeretem. — Miért? — Kíváncsi vagyok, mi tör­tént akkor, amikor még nem voltam. Sok tapasztalatot is adnak ezek a könyvek. Jobban érti az ember, mi miért történ­het a világban. — Emlékszik, melyik volt az első olvasmánya; =— Dumas: A három testőr. — Naponta mennyi ideje van az olvasásra? — Jő egy évig nem volt időm. Tizenkét órát dolgoztunk a síkhuta építésénél. Most (és azelőtt) kerítek rá két- három órát. Ha jó a könyv, ak­kor van idő! Belicza Irén, az SZMT könyvtárának vezetője: A me­gye nagyüzemeiben eltérő kö­rülmények között vannak a könyvtárak. Több helyen nincs megfelelő helyiség kevés a könyv. Az ideális az, ha egy dolgozóra három könyv jut. Ez sajnos még nem általános. Leg­jobb példa talán a csabai kon­zervgyáré, ahol minden dolgo­zóra jut öt könyv, és minden második dolgozó könyvtári tag. Az orosházi üveggyárban je­lenleg egy könyv sem jut egy dolgozóra. Tavaszra azonban ott is megoldódik a könyvtár gondja. Öt éven belül a szép- irodalmi könyvállományuknak tízezer kötetre kell emelkednie. *** ilunkásemherek. Egyre ke­vesebben vannak közöttük azok, akik talán még nem íz­lelték meg elégszer a betűket, a szavakat, a mondatokat. Akik igen, azoknak szenvedélye lett a könyv. Jobb a közérzetük, jobban érzik magukat az üzem­ben is, otthon is, mint annak előtte. Hogy még több „kíváncsi ember” legyen, azért az üze­meknek is tenni kell. Megéri a fáradságot Téli pillanatképek Az első „havas“ mozaik Békéscsabáról Végre megérkezett. Vártuk, mégis meg >lésként ért min­denkit Mert bár a Dunántúlon és az ország hegyvidékein már régen megjelent mi csak a hírét hallottuk. Nálunk akkor is sütött a nap, amikor máshol hótakaró­ról beszéltek. Nahát most itt van. a gyerekek legnagyobb örömére. Hogy ne örülnének, amikor két éve elkerült bennünket vagy csak megmutatta magát: „ilyen vagyok”. — De a lomtárban pi­hentek a szánkók, a ródlik és más téli játékok. Most viszont megérkezett Békéscsabára is és amint hírlik, tartós lesz. Bár ki tudja ebben a változékony idő­járásban? Épp ezért siettünk el­kapni objektívünkkel, hátha ha­mar elillan. Valljuk be őszintén, mi fel­nőttek is örültünk neki. Megfi­gyeltem aznap — amikor fehér­be borult minden —, sokkal de­rűsebbek lettünk. Élénk tréfál­kozás hangzott a buszon, utcán és mindenütt, amerre az embe­rek jártak. Érdekes módon min­denkinek akadt mesétaivalőja, élménye a hóról, a jeges útról, a korcsolyázásról, a szánkózás­ról. Vidám eseteket meséltek egymásnak. Egyszóval: megérke­zett a fehér hó. Minden évszaknak megvan » maga szépsége. Énnek is. Mi az első téli nap kedves pillanatait igyekeztünk megörökíteni íme, közreadjuk. Felkészülés = maszek alapea­Ifanaak »kiknek mmkü Jeíenfe i* Sétfty Isivé* " ■■ 'Téli kaagttlaí a »so&ersétasíyeft» Milyen fwras»! Be rég látta»»?

Next

/
Thumbnails
Contents