Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-25 / 276. szám
A Cammogó Hírlap-ban riportot olvasok Szorgalmas órák a határban cím alatt: „Az African,» kávé a legjobb a világon! Még érzem a számban leírhatatlan zamatét, amikor beülök a sofőr mellé. Mert sofőr az, akárhogy is erőlködnek hivatalosan gépkocsivezetőnek nevezni. Igazolt is engem a jó öreg Komi bácsi: „Biz’, sofőr voltam én annak idején a nagyságos úrnak is, az vagyok ma is...” A Volga ablakán át őszi napfény simogatja életerők, de azért lányosán kedves, kissé íilmsztáros orcámat. Ismer a nyájas o'-rsi minek fessek hát élethű képet magamról.,. Megadatott nékem — amivel oly kevés kollégám dicsekedhet —, hogy külsőm az első pillantásra kitárulkoztat- ja a riportalanyt. Kint a Nap szanaszét szórja őszi sárga sugarait. Egy nyalábbal jut gesztenyebarna. kimérten göndör hajamra is, melyen aztán megtörik a fény. s ezerfelé pattanva olybá’ varázsolja a kocsi belső falát, mint jánosbogarak az éjszakát. Amint magamat nézegetem a visszapillantó tükörben, fülem mellett hátratekintve porfelhőt látok. „Porfelhő mögöttem.. Egészen jól hangzó cím. Van benne ritmus, realitás és egyéni hang. Talán még jobb lenne így: „Porfelhő én mögöttem..Nem, mégsem, így elveszíti rit- mikusságát... Merengésemből felráz a mezők sokszínű csodálata. Jobbról emberek, mint hangyák, izegnek-mozog- nak. Balról valami fantasztikus szerkezet húz egy még fantasztikusabb szerkezetet. Csodálatos látvány. Micsoda hősies munka! Igen, ilyen ez a magyar nép. Ilyen a dolgos kezű ma-' gyár paraszt ! Dolgozik a jövő évi kenyérért. A szocializmusért! A békéért! Fennkölt gondolataimba merülve, alig veszem észre, hogy megérkeztünk úticélunkhoz. A Répavári Tsz határában vagyunk. A bekötő út gödrei meg-meg- dobják a kocsi farát. A sofőr izzadva rángatja a volánt, alig tudja kikerülni a korábbi nagy esőzés után maradt tócsákat. Bent a földön dolgozik egy ember. Megáll a kezében a szerszámféleség, és nézi az autónkat. Mi is megállunk. Betekerem az ablakot, s integetek neki. A határ is tele van tócsával. Mint síkságon az apró tengerszemek. Szép látvány. Csodálatos. De nem lehet bemenni. Földes a föld. Sőt, sáros is. Nagy kár, hogy nem tudom megközelíteni a derék parasztembert. Pedig megérdemelné, hogy érintse kezemet. Kiáltok neki: — Szabadság, elvtársam! Hogy hívják? — muszáj volt megkérdeznem, hogy élet hú legyen a riportom. Vissza is kiáltotta a nevét. Valamilyen János. Már elfelejtettem. — Hogy van János? — kérdem tőle, mert nem mindegy nekünk, hazánk hű riportereinek, hogy jól érzi-e magát a parasztember. Az olvasó talán el sem hiszi, milyen tisztán csengő, eredeti magyarsággal válaszolt: — Jól! — S a szerszámféleség újra megindul a kezében. Dolgozik a magyar paraszt. Mert dolgos, mert becsületes. Mi pedig haza- índulunk. A szerkesztőség előtt kissé nyűgösen szállottam ki a kocsiból, ugyanis a fáradtságtól elszenderedtem útközben, de megnyugtató volt számomra, hogy találkoztam az élettel, az élő, kérges kezű emberrel, aki a boldog jövőt építi.... Városdihy Oszkár” • * • Bekapcsolom a rádiót: — Gézengúz Rádió Budapest! Megkezdjük Kettőtől kettőig szórakoztató adásunkat. Ma újabb érdekes műsorral lepjük meg kedves hallgatóinkat. Zenei számaink közé kedves játékbetétet szerkesztettünk az önök számára. A címe: Hol a blöki, itt a blöki! A főváros kétszáz pontján közvetítőkocsikat helyeztünk el. természetesen riporterrel, műszaki személyzettel és rövidhullámú adóvevőkészülékkel. Amikor elhangzik a szignál, kezgazdája sincs. Most megáll.... szaglász... Egy fa felé tekinget... Nyugtalan.. Nem megy a fához... De mégis megy.... nem, nem megy... A sarokhoz ér... Sajnos! Befordul és elszalad! — Itt stúdió! Vénusz 3 figyelem! A kutya irányban van! Vénusz 3 figyelem! — Itt Vénusz 3.! Rendben! Vettem. Figyelek. Üjabb szám az éterben. Vörös Vilma énekel. Öt is megszakítják. Tudományos előadást tarü valaki a kutyaszőr fésüléséről. De őt is megszakítja a riporterko- csi‘ — Itt Vénusz 5. Itt Vénusz 5.! Baj van! Kutya egyedül... Hosszú, fekete szőrű. Haragos tekintet... Szemben viszont a sintér- kocsi... Baj van! Mit'csináljak? milyen jőt játszunk most rajta. Maguk meg csak nézzék. Mert ez, öt kerékkel okosan. — játék. Mi játszunk, maguk okosan néznek. Hát kezdjük... Hol is hagytam abba...? Igen, hogy kezdjük. Na, hol is vannak a kérdések... Ezekre majd válaszolni kell a bárkában ülő versenyzőknek. Na, akkor kezdjük. Akkor most kisorsoljuk, hogy ki válaszol először, de ezelőtt kisorsoljuk, hogy ki választ először indulási pontot, hogy aztán elindulhassanak a távirányítási kocsikkal, ha megválaszoltak a bárkában ülők a kérdésre. Azt hiszem értik. Ha nem, akkor meg fogják érteni, amire mi kijátsszuk magunkat. Mert maguknak csak figyelni kell. Csak látni, nézni és irigykedni. De erről én nem tehetek... Akkor kezdjük. FICAM dődik a játék. Mint a címből is kiderül, kutyakeresést játszunk. Azok az árva kutyatulajdonosok, akiket elhagyott az imádott jószáguk, segítségünket kérhetik. Kétféleképpen: vagy felhívják a 11-11-11 telefonszámot — ez a stúdiónk —, vagy felkeresik a legközelebbi közvetítőkocsinkat, s ott jelentik a kutya eltűnésének tényét, valamint személyleírását, esetleg az eltűnés helyét, körülményét. A riporterkocsikkal a stúdió együtt marad, tehát mindenki hall mindent — és az egész város keresi a kutyát. A riporterkocsik minden észlelést jelezzenek! Most pedig — gondoljuk, felesleges a játék társadalmi fontosságáról beszélni — kezdődjék a játék! És elkezdődött. Az éterben felcsendült a szignál, majd a Lábnyomok a levegőben című sláger Kóbor Lali előadásában. De rögtön éles telefoncsengés félbe is szakította. — Halló! Halló! Itt én vagyok. Kéremszépen, én egy öreg hölgy vagyok... Kérem. Elhagyott a kis Sátánom... Kérem... Igen, mondom a személyleírást... Barna szőre van... görbe a lába .... Igen, rövid... pers ze elég rövid a farka.,„ Elöl fehér szőre van... Olyan, mintha fehér mellénye lenne.... Tessenek vele vigyázni... Sátánnak hívom..., kis Sátán... Magázom itthon... Ehhez van szokva... Tessenek magáz- ni... Kislány, igen... Azt hiszem, még ártatlan... Nagyon kérem, keressék... —■ Itt stúdió! Figyeljenek a közvetítőkocsik. Hallotta mindenki?! Nem ismétlem » személyleírást.... Kóbor Lali folytatja slágerét. — Halló, halló! Itt Vénusz 2. riporterkocsi. Itt Vénusz 2. Kutyát látok, gazda nélkül. Szemben, a másik sarkon. Figyelem. Most lelassít. Jobbra-balra tekinget,... Nincs fehér mellénye. Hosszú farkú, de — Itt stúdió! Vénusz 5. figyeljen. Adom az utasítást: Feltétlenül el kell fogni! Vénusz 5. figyeljen! Fogja el..! — Itt Vénusz 5.. itt Vénusz 5.! Nem tudom elfogni, a sintér is kocsival van... — Itt stúdió, itt stúdió! Ne a sintért fogja el, har nem a kutyát... ! — Itt Vénusz 5.!. Riadó lefújva! Elfutottak... A sintér is, a kutya is... — Vénusz 190! Itt a fe- hérmellényes... Jön. egyenesen felém tart... Megáll! — Itt stúdió! Vénusz 190! Űtasítom, csalogassa magához... Hall engem Vénusz 190? Csalogassa magához! — Igen, hallom, de nem lehet... — Mit nem lehet? — Elcsalni! Más is csalogatja. Van kísérete. Egy nagy kutya... — Hívja gyorsabban! — Nem jön. Megáll. Utoléri a nagy... Szaglász- szák egymást... Nem. nem, nem veszekednek.... összeér az orruk.„. Hajaj! Igen, igen! — Halló, Vénusz! Beszéljen. Mi történt? — Hát kérem, az történt... Hajaj! Megtörtént! Felcsendül az újabb slágerszám az éterben, s így megy kettőtől kettőig... * * * Bekapcsolom a tévét. Kép: hatalmas startpálya. Rajta indulásra kész játéksportkocsik. A kép jobb oldalán három bárka. Az egyikben egy cumis pólyás, a másikban egy asszony, a harmadikban egy fiatalember. , Műsorvezető : — Jó estét, kedves nézőink! Megkezdjük öt kerékkel okosan címen korábban beharangozott játékunkat. Mert játék ez, igazi játék. Bizonyítani tudom, hogy egész nap ezen a szerkezeten játszunk tévés kollégáimmal. És nem akarjuk abbahagyni. Szívesen haza is vinném ezeket a kis autókat. De hál’ istennek van nekem nagy is... De ez most nem tartozik ide. De jó játék! Majd meglátják, — Start! — És indulnak a kocsik. Megállnak. A játékosok városokat választanak. A játékmester belenyúl az egyik dobozba, borítékot húz ki. kibontja s az asszonyka felé fordul: — Tessék most jól figyelni! Olvasom a kérdést: Tehát Londonból indul. Nos: mikor kiér az angol fővárosból, Párizs felé, keresztül kell mennie egy óvároson. Az óváros legszélén, bal oldalon van egy ház. Négy ablak van rajta. És van rajta ajtó is Egy család lakja a kis szürke házat.... Igen. szürke a ház, ide van írva a papírra... Ezt csak úgy megjegyeztem.... Nos, azt kell megmondani, hány tagú a család ? Az asszonyka bámul a jupiter-lámpákra, a startpályára, igazgatja blúzát, izzad, de semmi. Fogalma sincs, hány tagú az angol család. Megszólal a gong, lejárt az idő. A játékmester: — Hát ez nem sikerült! Igen. többet kell olvasni. Csakis így lehet öt kerékkel okosan világot látni. Hát kérem, akkor én megmondom: Három tagú a család. Mert ugye minden családba kell legalább egy apuka, egy anyuka, me« egy gyerek. Az sem baj, ha több -gyerek van. De ide az van írva, hogy három tagú a család. Nem sikerült a válasz, maradnia kell Londonban. Szép hely, jó hely, megéri— Következik a picike! Az édes... Juj, de édes... Nos. honnan is indulsz te? Igen, igen, Rómából. Várjunk egy kicsit. így, itt a kérdés, szépen kibontjuk, így— Tyutyuri, tyutyuri... Nevessünk egy kicsit, tyutyuri... Meg is van. No, vedd ki szépen a cumit a szádból,,. No, majd én segítek... így ni! Tessék, itt a kérdés: Elindulunk Rómából. Elérjük a Adriai tengerpartot, át akarunk lépni Jugoszláviába, de nem tudunk. Nos? Tyutyuri tyutyuri..’., mi van előttünk? Mi az, ami előttünk van....? Locsi-locsi, mi van előttünk? Ez az! Megvan! Kitűnő! If1ú játékosunk kimondta. Kicsit sírva, de semmi baj. Ügy van, víz van előttünk. És azt nem tudjuk átlépni, mert vizes lesz "a lábunk. Igaz, kedves nézőink? Üjra csattognak a Kisautók egvik-másik időnként lecsúszik a sínpályáról. Jönnek a kérdések, jönnek a válaszok. De már éjfél van. És a játékmester: — Azt hiszem, kedves nézőink, jót játszottunk! Mi is fáradtak vagyunk, térjünk hát nyugovóra. Jó éjszakát! ...Aludnék én, ha nem kínozna ez a tömegkommunikáció® ficam. „ £G V SRÁC FEHÉR Í Íj magyar film a mozikban Ügy látszik, manapság egyre jobban tért hódít az álmodozás. Legutóbb Szabó István filmjében egy ósdi bérház lakói álmodták vissza múltbéli életük egy-egy darabját, míg most a legújabb magyar filmben egy srác álmodozik, igaz nem arról, ami volt, inkább arról, ami a jövőről él képzeletében. Ki ez a srác, aki a technika korszakában is fehér lóról álmodik? Es mit jelent Palásthy György filmjében a száguldó paripa? Elöljáróban ezekre a kérdésekre kell választ keresni. „ Ha a címben szereplő fehér lovat szó szerint vesszük, akkor bizony megmosolyogjuk a srác álmait, hiszen egy mai fiatal vágyainak leltárában nem a négylábúak, hanem a négykerekűek foglalják el a fő helyet. Márpedig ez a srác — akit egyébként Szabó Gyurinak hívnak és egy nagy gyár villanyszerelője — nagyon is mai, sőt art is mondhatnám modern és praktikus gondolkodású fiatal, olyan legény, aki mert tud dolgozni és előbb-utóbb megvalósítja céljait. E néhány sorból is megsejtheti az olvasó, hogy a filmben szereplő fehér ló Gyuri szabadságvágyának, függetlenségének jelképe. De hát mi elől menekül a film ifjú hőse? Válaszképpen hadd idézzem a bevezető képsorokat. „Almodat ne add fel!” — így szól a dal, miközben Gyurit látjuk, aki felszabadultan vágtat fehér lován, majd hirtelen kötél tekeredik a derekára és két férfi lerántja a paripáról. Aztán természetesen felébred és a szokásos reggeli marakodással megkezdődik a Szabó család hétköznapja. Ezektől a jelenetektől, a mindennapok kuporgató világától igyekszik Gyuri szabadulni, de minduntalan visszahúzzák a körülmények. A srác tehát szimpatikus hős, olyan fiatal, aki nem kívánja folytatni a család — apja és bátyja — kisszerű életmódját, az a munkástípus, aki állandóan többre és jobbra törekszik. S nemcsak magánéletében, hanem munkahelyén, az üzemben is, ahol bizony sok még a formalitás. A KISZ-gyűlésen előregyártott kérdésekkel traktálják az előadót, a szocialista brigádokat pedig nem az együvétartozás és a jobb munkaszervezés igényével, csupán a több kereset reményével szervezik. Palásthy György filmje határozottan szimpatikus alkotás. Először is a bátran vállalt téma és mondanivalója miatt. A film, — amely tulajdonképpen azt kutatja, hogy hogyan éljünk, vagy még inkább, hogyan- érdemes élni — egy munkáscsalád hétköznapjaiba és ezzel párhuzamosan egy nagy üzem életébe enged bepillantást, miközben aktuális társadalmi kérdéseket fogalmaz meg. Az életmód különböző lehetőségeit képviselik a film hősei, s az ábrázolt sorsok között ott feszülnek a generációs problémák is. A film másik szimpatikus vonása a hangvétel, Az utóbbi idők néhány komor és komolykodó produkciója után úgy tűnik, Palásthy most elhatározta, behozza a közönséget a moziba. Mi tagadás, Az egy srác fehér lovon könnyedén és sok-sok humorral beszél nagyon komoly dolgokról és gondokról, — ezzel is igazolva, hogy nem szükségszerű száműzni a derűt a magyar filmekből. ' Csak sajnálni való, hogy éppen a szimpatikus vonás tájékán felejtett mértéket az író és rendező, aki voltaképpen egy és ugyanazon személy. Mert igaz ugyan, hogy szórakoztat a film, de az is igaz, hogy nem tartalékol a nézőben hosszabb távra szóló élményt. A moziban nevetünk, de kifelé jövet már megkérdőjelezzük az egyes jeleneteket, s éppen azokat, amelyek a bohózati elemek mértéktelen felhasználásával igyekeztek próbára tenni nevetőizmainkat. A rádiós Szabó család grotes'zk felvillantása még ötletesnek mondható, de a reggeli veszekedések bur- leszk ízű felnagyításával vagy a rácson való „áttörési kísérlet” humorával a rendező bizony túl sok engedményt tett a közönségnek. S ami még ennél is nagyobb hiba, hogy ez a fajta hígítás rontotta a történet, valamint a különböző magatartásformákat hordozó jellemek hitelét. . • Így lett felemás alkotás ez. a film, amelyben a nagyszerű és életteli üzemi jelenetek kárpótolják a nézőt a magánéletet elnagyoltan és túlharsogva bemutató képsorokért. A srác jellemét a tehetséges Oszter Sándor formálja meg, határozott vonásokkal érzékeltetve a kitörés várható eredményeit is. A bátyja szerepében Kpncz Gábor nyújt jó alakítást, mig az apa halványan megírt figuráját Rajz János kelti életre. Bodnár Erika, Goór Nagy Mária. Csákányi László. Harsányi Gábor és Avar István játékát kell még kiemelni az együttesből Márkuss László
