Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-10 / 263. szám
1973. NOVEMBER 10., SZOMBAT Ára: 1,— forint XXVIII. ÉVFOLYAM, 263. SZÁM MA: FELELŐSSÉG AZ EMBERÉRT ÉS A MUNKÁÉRT <3. oldal) A VÖRÖSKERESZTESEK (S. oldal) SZERKESSZEN VELÜNK (7. oldal) A munkavédelem - munkásvédelem Szabályosan visszatéri), őszi idény cikk az a hírlapi tudósítás, amely jobbára ezzel a közléssel kezdődik: felkészültünk... A télre tudniillik, amely elhá- ríthatatlanul közeleg, természetesen hideggel és hóval, csúszós utakkal és más-más betűjélű influenzával. A felkészülés pedig, amely, mint említettük, a még aranyló, de hervatag őszi napokban, legalábbis a sajtó- konferenciák híranyagában mindig hibátlan és tervszerű, kiterjed a tüzelő'készletekre, az oltóanyagra és — nyilvánvalóan — a forró teára, a vattázott védőkabátra Ez utóbbiak a tél viszontagságainak kitett dolgozókat védik, s jelentőségüket alighanem azok értelmezhetik a maguk teljességében, akik tudják, mit jelent a csontig hatoló szélben mondjuk az építkezések állványain dolgozni. Ám tegyük mindjárt hozzá, anélkül, hogy az imént említett védőeszközöket, a teát vagy a vattamellényt a legcsékélyebb mértékben is lebecsülnénk •— mindez csupán elenyésző része ama kiterjedt kötelezettség- rendszernek, ami a „munkásvédelem” címszó alá sorolható, s amiről jobbára nem tudósítanak az idénytájékoztatók. Mert a munka — jegyezzük meg közbevetőleg — filozofikus megközelítésben: minden érték • forrása, az élet értelme és tartalma, ám nem mindig veszélytelen vállalkozás A modem technológiák, a korszerű gyártási eljárások, ámbár első hallásra úgy tűnhet: csupán a veszélytelen gőmbnyomogatásra korlátozzák a kezelők közreműködését, korántsem szüntetik meg a veszélyforrásokat, csak átalakítják; a régiek helyett újakat teremtenek, A mi termelési gyakorlatunkban e régi és új veszélyforrások még jócskán keverednek, hiszen technológiáinkban is egymás mellett élnek még a hagyományos, olykor manufakturális módszerei.' és az élvonalbeliek, a legkorszerűbbek. Alighanem éppen itt tűnnek elő napjaink legfontosabb munkásvédelmi teendői, amelyek egyszersmind a legfontosabb gazdálkodási teendők is! Arra gondolunk, hogy a védelem, a balesetmegelőzés, a termelési veszélyelhárítás kiinduló feltétele a nagyon is prózaian hangzó, de a lényeget meghatározó feladat: a rend. Részleteire bontva ezt, arra utalhatunk, hogy a munkahelyi szervezettség, az anyagmozgatási utak és módszerek rendezése, a technológiai sor tisztult, egyértelmű rögzítése — amelyek, lám, rendre-sorra a vállalati szervezés elemi tényezői —, egyszersmind a munkások egészségének, testi épségének legfontosabb védőeszközei. Mindemellett fontos utalnunk azokra a sajátos munkahelyi tényezőkre, egészséget károsító hatásokra is, amelyek ellen — a vállalati szervezés kihagyhatatlan részeként — különleges eszközökkel kell védelmet nyújtani. Érdemes erről szólva néhány adattal is szemléltetni, milyen mértékű-hatású kötelezettségről van szó. A Központi Statisztikai Hivatal külön vizsgálja az egészségi ártalmaknak kitett munkások helyzetét, s az összegező számokból figyelemre méltó következtetéseik vonhatók le. Az adatok szerint amelyek a 60_as évék végénei,- állapotairól tudósítanak, egészségi ártalomnak kitéve dolgozik az állami iparban foglalkoztatott munkások 35,6 százaléka, és fokozott balesetveszélynek kitéve 3,7 százaléka. Ezéken az átlagszámokon belül jelentékenyek az ágazati eltérések: az egészségi ártalom lehetősége 66,9 sizá_ zalék a bányászatban, 61,4 százalék a kohászatban, 48 9 százalék az építőiparban, 54,7 százalék a vegyiparban. Az adatsor természetesen korántsem jelenti azt, mintha az említett ágazatok dolgozói ekkora arányban betegednének meg úgynevezett ipari ártalmaktól károsítva, csupán annak lehetősegét érzékelteti. Más kérdés — bár szorosan kapcsolódik a munkásvédelem nagy témaköréhez —, az ártalmak végletes kifejeződése: a baleset. Nos, szintén a statisztikai adatok kalauzolása szerint, ebben jelentős a fejlődés, mégis, az üzemi baleseti aránnyal ma sem lehetünk elégedettek, azért sem, mert itt a hidegjózan statisztika nem jó kalauz; itt a csekély százalék is súlyos sérülést, rokkantságot, netán halált jelent. Mégis érdemes megemlítenünk a számokat: az állami iparban, építőiparban, szállításban és hírközlésben 1972-ben 70 142 üzemi baleset következett be, ebből 274 volt halálos. Az adatsorcsökkenést jelez: 1970-ben 75 787 baleset történt; 304 volt halálos. A mérséklődés — ami önmagában nézve rendkívül örvendetes —, azoknak az erőfeszítéseknek köszönhető, amelyeket külön kormányhatározatok írtak elő, s amelyek cselekvő védekezésre késztették a vállalatokat is. Fontosak azok az előírások, amelyek a balesetek megelőzésének jogszerű követelményeit, a már bekövetkezett baleset okainak rögzítését, a felelős megállapítását írják elő. Mégis, meggyőződésünk, hogy az igazi védekezés szorosan összefügg a vállalati termelés általános állapotával, a gyártástechnológiák korszerűsítésével. Kétség nem fér hozzá, hogy ez az a gazdálkodási pont, ahol a dolgozó személyes érdeke és a vállalati, illetve a népgazdasági ércteu- a lehető legközvetlenebbül egybeesik. Biztonságosán dolgozni csak a jól szervezett munkahelyen lehet, s tegyük hozzá: gazdaságosan dolgozni szintúgy csak itt lehet! Tábori András Fajtaváltás a búzatermesztésben Befejezés előtt a jövő évi kukorica vetőmag-akció — Új módszer az elszámolásban lését, főként martonvásári fajtákra. Növekszik az érdeklődés a keszthelyi, a szarvasi és a szegedi nemesítésű kukoricák iránt is; Jugoszláv fajtákból is jó vetőmagkészlet halmozódott fel. Az üzemi igényeket szinte maradéktalanul ki tudja elégíteni a vállalat, így a következő esztendőben valamennyi gazdaságban nagy hozamú kukoricát vethetnek A kukorica-vetőmag vásárlását új elszámolási alapra helyezték. A használati értéket! vették alapul, s ennek alapján számítják ki. hogy mennyi kukoricát igényel a területre, s ezért mennyit fizet. Ezer egészséges csíra árát állapították meg. Így számolnak el a vető- magvásárlókkal. Ezzel az intézkedéssel a minőség javítására ösztönözték a vetőmagtermesztő gazdaságokat, a hibridkukorica feldolgozó üzemeket. A kukoricavetőmag-igénylé- seket november 10-én zárják. A későbbi igénylések kielégítése nem valószínű, hogy sikerül, mert a felesleges), a szükségletein felüli vetőmagot a vállalat exportálja. A kukoricavetőmagakció lebonyolításán már hónapok óta dolgoznak a délmagyarországi központban, úgyszintén a jövő évi vetőmagtermesztés előkészítésén is, amely hasonlóan az üzemi igényekre épül A* állami gazdaságodban és a termelőszövetkezetekben évről évre egyre nagyobb területen térnek át az újabb búzafajták termesztésére. A Bezosztája 1. több minit tíz éven át igen eredményes szolgálatot tett az ország saját termésből való kenyérellátására. Most mégis lecserélik, mert akadnak nála nagyobb hozamot adó búza fajták. Az üzemi vezetők továbbra is a szovjet nemesítésű búzákat tartják a legjobbaknak. Ezzel magyarázható az, hogy a Bezosztája I. után az Auróra, a Jubilejnaja, a Kannája és a Kavkáz fajtákat kíséri a legnagyobb érdeklődés. A Marten- vásári I hazai nemesítésű búza is nagyobb tételben először az idei őszön került továbbszapo- rításra az állami gazdaságokba és a termelőszövetkezetekbe. A Libellula már magyar búzának számít. Jól állja a versenyt a többi fájtával. Az, őszibúza vetőmag akció sikeresnek mondható, hiszen a korábbi évek 500 vagonos tételével szemben fajtafelújitásra 77S vagonnal vásároltak az üzemek. Ebből olyan következtetést lehet levonni, hogy jövő őszre a Bezosztája I. vetésterülete a megyében is 20—‘29 százalék körül alakul majd. a legújabb fajták továbbterjednék. Lestyán Mihály, a Vetőmag Vállalat Délmagyarországi Központjának főmérnöke arról is tájékoztatta szerkesztőségiin. j két, kedvezően halad a jövő ta- ' vas® kukoricavetőmag-igények j összeírása is. November első napjaira 70 tsz küldte be igény- I Intézkedések sokasága — Egyre tisztább az Élővíz- csatorna vize Iparvállalatok vezetőinek megbeszélése Gyulán Vízügyi statisztika szerint az ország egyik legszennyezettebb élővízfolyása volt a Gyulát, Békéscsabát és Békést átszelő Élővíz-csatorna. A vízfolyás szomszédságában telepedett ipari üzemek elhasznált vizüket korábban tisztítás nélkül bocsátották ki. Ezzel nyílt emésztőt csináltak akaratlanul is az Élővíz-csatornából. Lényegében ezek a tények arra ösztönözték ■■■«•■■■■■■BSB8HsaaBasBesaBS9RSsaRascaBB«aasHaaa «aaaaanaaaeaBaaaaaaaaaaaaaaMa irány as V A Békéscsabai MEZŐGÉP mezőbercnyi gyáregységében a Német Szövetségi Köztársaság egyik Iparvállalatának rendelésére 250 méter hosszú, füstgázve. ető csövet kész’tenek. Ebből mutat be felvételünk néhány métert, amely szállításra előkészítve áll az üzem udvarán, Fotó; Demény I a vízügyi igazgatóságot, Békéscsaba, Gyula és Békés város í Tanácsát, hogy Kövessenek el mindent « az Élővíz-csartorna szennyeződésének megakadályozására. A vízvédelem fokozására felhívással fordultak a szennyvizet kibocsátó üzemek vezetőihez, arra kérve őket, hogy csak tisztított szennyvizet eresszenek az Élővíz-csatornába. Ahol ennek a kérésnek nem tettek eleget, ott több százezer forint ; bírságot vetettek ki. ■ A KÖVIZIG és a városi ta- » nácsok addig sem voltak tétle• nek, amíg az ipari vállalatok : szennyvíztisztító berendezése- S két építettek. E program kere- ; tében épült meg Gyulán a ■ kommunális szennyvíz elöntö- S zése nyárfatelepítésen. Bé- ; késcsafoán tovább bővült a ka- jj nalizációs hálózat. Most készül • a biológiai tisztítómű. Közben a ■ mechanikailag ülepített szenny- : viz elöntözését is megszervez- S ték a megyeszékhelyen, a VII. S kerületi Magyar—Szovjet Ba- « rátság Tsz-ben, a muronyi Le• nin Tsz-ben és a Hidasháti Al~ ■ lami Gazdaságban ezer hektá- » ron. Az Élővíz-csatorna vize az ! intézkedések valóra váltása nyo- ! mán egyre tisztább lett s ma S már mind kevesebb bosszúsá- ; got okoz a víz szennyezettsége ; Békéscsabán és Békésen. Ï Örvendetes, hogy az ipari ■ üzemek vezetői felismerték a 5 szennyvíz okszerű elhélyezésé- 5 nek módját és anyagilag is tá- : mosatják a mezőgazdasági üze• meket, a szennyvíz-elöntés ! szervezésében. A Békéscsabai : Konzervgyár 1973-ban csaknem ; félmillió forinttal járult hozzá • e programhoz. Amióta ilyen ; utat járnak a szennyvíz elhe- ! lyezésében az ipari üzemeli, az- ! óta felére, harmadára csökkent • a korábbi években kivetett bír• ság összege. Tegnap, az ipar■ vállalatok vezetőinék megbe■ szélésén Pálinkás Lajos osztály- j vezető-főmérnök elnökletével, ■ az ipari szennyvizek tisztítása ; és 1973. évi felhasználása sze- " repelt napirenden.
