Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-09 / 262. szám

11 íérfifelrérnemügyár újdonságai

Jó eredménnyel zárultak a

férfifehémemügyár és a belkereskedelem képviselőinek egyeztető tárgyalásai. 1974. első felére nagy tételű megrendelést kapott az iparvállalát. Ezeken a tárgyalásokon dalit el, hogy a bemutatott termékek közül hány modellel, s milyen mennyiségben találkozhatnak majd jövőre a vásárlók. A kollekcióban a legnagyobb sikert a juni-form ing aratta. Bővült a szán- és modellválaszték. élénkebb, harsányabb árnyalatok jelennek meg, újdonság lesz a türkizkék, a fehér, a narancs, a rózsaszín és a dzsekifazon. A vásárlók megkedvelték a BNV-díjas cikkeket, s ezért a férfiak részére az idei. £5 500 helyett 89 200-at. a fiúknak pedig hatezret rendéit a kereskedelem.

Téliesitve épül a péti új

műtrágyagyár

A teli időszakban is nyári ütemben dolgoznak a több mint 9 milliárd forintos beruházási ■költséggel épülő új Pétfürdői Műtrágyagyár szerelői, építőd. Az egész nagyszabású építkezést teljesítették. Melegedőket alakítottak ld, a már kész csarnokokat fűtik, hogy a szerelők zavartalanul dolgozhassanak. A szabad téren, a hegesztők munkahelyed falé sátrakat emelnek, s így fagypont alatti hőménsékle- ten is folytathatják tennivalójukat. Az építkezés egész területére nagy fényerejű reflektorokat szerelnek fel, hogy villanyfénynél nyújtsák meg a már rövid nappalokat

fekete kendővel. Csak KJse Brno arca maradt szabadon.

Rajláncban sorakozott eléjük a tizenhat lövész. Négy-négy célzott; egy-egy terdeiőre, alig puskahossznyi közelről. A lóháton ülő őrnagy megsuhintotta vardját és rövid szakadozott ropogással eldördült a tizenhat lövés. Dessewffy Arisztidesz, lázár Vilmos, Schweidel József azonnal meghalt Tetemük előrebukott.

De a Kiss Ernőre célzó lövészek

megrettentek az elítélt rájuk szegieződő tekintetétől A lőporfüst eloszlásakor láttuk, hogy a szerencsétlen tábornok hevesen vergődik mozdulatlan társai mellett. Josef Tichy ráparancsolt a sor szélén álló lövészre:

— Végezzen vele!

A lövész kivált szazada arc- vonalúból futólépésben sietett a vergődőhöz. A halántékára tette a puskacsövet, úgy sütötte el fegyverét. Kiss Ernő feje saét- roncsolódott.

Ezután következtem én, az orvos. Előírás szerint megállapítottam. hogy a halál valameny- nyi elítéltnél beállt Annyi volt ez mintha ezt mondtam volna ünnepélyes cinizmussal: „isten, nél a kegyelem”.

Az egyik porkoláb összeszedte és a hóna alá gyűrte a kivégzettek kabátjait. Hiszen a hadbíróság ítélete szerint az elítéltek minden előtalálható és elő nem található ingó vagyona lefoglalandó a kincstár javára. Államunk tehát gazdagabb lett négy magyar férfi kabátjával. Krisztus köntösén is katonák osztozkodtak. És ezt minden

A közoktatás

és közművelődés együttműködése

E téma kifejtésekor abból a fontos tételből kell kiindulnunk, hogy & felnövő nemzedék nevelése mindkét intézmény- típus fontos feladata. Igaz az a tény, hogy elsősorban az iskolának kell megalapoznia, kifejlesztenie a tanulók ismereteit és készségeit. A fokozatosan változó társadalmi, gazdasági, politikai körülmények azonban azt indokolják, hogy az iskola mellett a közművelődési intézmények is egységesebb és tervszerűbb hatásrendszert építsenek ki, és koordinált tevékenységgel vegyenek részt a fiatalok nevelésében.

Nem véletlen, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1972. június 15-1 határozata egyértelműen leszögezi: „Az iskola ne csak a tanulást, hanem a tanulók társas életét, közösségi, társadalmi tevékenységét is szervezze: váljék a fiatalok közművelődé, sének, alkotó kedvteléseinek, értékes szórakozásának szervező központjává. Ez szükségessé teszi az iskolák zártságának feloldását, a társadalom különböző Intézményeihez — így a közmű. velődésl intézményekhez — fűződő kapcsolataiknak erősítését, óz iskolán kívüli egyéb nevelési tényezők fokozottabb közremú- ködésétl”

I határozatnak ez a része

egyértelműen megjelöli mindazokat a tennivalókat, amelyeket az iskoláknak és a közművelődési intézményeknek is tenniök kell. Vagyis az iskoláknak tervszerűbben kell szervezniük a tanulók társas életét. A művelődésnek új jellegű szervező központja kell hogy legyen. Hogy ezt a feladatát meg tudja valósítani, ahhoz az szükséges, hogy ne csak a tantereim falai között, hanem a különböző intézményekkel karöltve, különösen a közművelődési intézményeikkel együtt oldja meg ezt a feladatot

E feladat megvalósítása során felmerül az a kérdés, hogy miért szükséges a jövőben ezen az úton haladni? Erre a kérdésre úgy válaszolhatunk, hogy „nop<

I

■

húsvétkor elmondjuk templo- • mainkban.

Érzem, magam is hasonlítok : a szörnyetegekre, hogy úgy ír- ;

tam le a négy tábornok agyon- \ lövetését, mint egy orvosi lát- ■ leletet Hasonlítok ebben a gyil- | kosok hidegvérűségéhez. De ér- : zem, hírt kell adnom a ! szakszerűen véghez vitt bor- ■ zalomról. S a látottakról nem : írhatok mást, csak látleletet A : bosszúállókhoz képest mind asz- ■ sze annyit tehetek, hogy nevén ; nevezem a bűnt. Egyedüli ment- « ségem a kárhozatos szégyenben: nem tartozom a gyilkosok közé.

A négy elítélt agyonlövetése után visszamasírozott a zászló- j alj a várba. Még hét óra sem • volt amikor az első felálláshoz { hasonlóan másodszor is a főőr- : ség épülete elé sorakozott a * négy század, szemben a bejá- ! rattal. A bitóra szánt taborno- \ kokat szintén polgári ruhában $ vezették elő a porkolábok, i Egyedül gróf Leiningen-Wes- : tenburg Károly viselte a rang- ; jelzéseitől megfosztott uniformi- ; .«tát: a kék atillát és fekete > pantallót Damjanich János • még mindig nem tudott járni • tört lábával. Parasztszekér ka- : nyarodott a térre, s nógatták s Damjanichot, hogy szálljon fel. ; Segítettek neki. Úgy viselkedett, ' mintha csak röpke kocsikázásra készülődne a városba. Vigasztalója Arad görögkeleti esperese annál megtörtebbnek látszott. Riadtan, sápadtan kapaszkodott Damjanich mellé a szekérre.

(Folytatjuk)

jóinkban minden területen oly gyors a fejlődés, hogy az ifjúkorban szerzett képzettség csak az alapot teremti meg, amely a későbbiekben megköveteli az is. meretek szüntelen kiegészítését. Ezért van olyan nagy jelentősége a szakemberek rendszeres továbbképzésének. ”

Nem véletlenül hangsúlyozta Aczél György elvtárs a Központi Bizottság 1972. június 15-i ülésén előadói beszédében, hogy ,.az ifjúságot olyanná kell nevelni, hogy természetévé váljék az érdeklődés. és tanuljon meg ta. nulnl, éljen benne a felelősség- és a kötelességtudat."

A jövőre való felkészítés alapvető követelménye hogy az iskola önállóan gondolkodó embereket neveljen, akik képesek megérteni az újat és követni tudják a társadalmi, gazdasági folyamatokat, a tudományos, technikai fejlődést.

„A szocializmus nyit utat ahhoz, hogy a közösség és az egyén érdekeinek összhangja alapján az emberek képességei mind szabadabban bontakozhassanak ki. Ezt kell segítenie nemcsak a nevelésnek, hanem az oktatás, na)c is. és nagyobb lehetőséget kell adni a tanulóknak ahhoz, hogy érdeklődésüknek megfelelő irányban szerezzenek az átla- : gosnál mélyebb, alaposabb is- j mereteket, hogy képességüknek, j hajlamaiknak megfelelően vá-1 lasszanak pályát."

Ezért is szükséges, hogy a tehetség értelmezése is körültekintőbb legyen, az emberi munka egészére vonatkozzék. Mielőtt részletesebben rátérnék a téma kifejtésére, néhány szóban utalnunk keli a közművelődés távlataira is.

„A Munkaerő és Életszínvonal Távlati Tervezési Bizottság 1972. decemberében tűzte napirendjére a kultúra fejlesztésének távlati tervét a Kulturális Albizottság előterjesztése alapján. Anyaga tehát még a Központi Bizottságnak a közművelődés felülvizsgá'atára vonatkozó határozata előtt készült el, de már ugyanolyan meggondolások alapján. Minthogy ez az első összefoglaló helyzetkép a kulturális életről, az előterjesztést úgy is felfoghatjuk, mint a közművelődés áttekintésének egyik első lépését.

Nincs itt mód arra, hogy az adatokat elejétől végig sorra vegyük. Csak a végső következtetést írjuk le:

Nem várható számszerű fejlődés a színház- és a mozilá- togatáshan (sót feltehetően egy . ideig még mindkettő tovább csökken, bár Lassabban).

Várható, hogy számszerűen lassan, egyenletesen gyarapodni fog az újságolvasók, rádiózók, zenehallgatók és képzőművészet-barátok tábora.

Számottevő növekedés várható a könyvforgalomban, a televíziózásban —. ha a mostani tendencia érvényben marad — a múzeumlátogatásban.

— Végül megvan a lehetősége annak is. hogy az aktív közösségi művelődési formák (a művelődési otthonok és a hasonló jellegű intézmények, nem iskolai ismeretszerző formák, amatőr művészeti és művelődési mozgalmak) hatósugara növekedjék”.

Ha ezeket a következtetéseket sorra vesszük, akkor azt ke’l látnunk, hogy a közművelődési intézményeknek tudatom san fel kell készülniük arra, hogy kielégíthessék a rádiózók, zenehallgatók. képzőművészet iránt érdeklődők táborát. A könyvforgalom növekedése is újabb élménvnyújtási alkalmat fog teremteni. Az amatőr művészeti és művelődési mozgal.

hatósugara is várhatóan nőni fog. Ez azt je’enti, hogy a művelődési otthonokban több művészethez értő szakkörvezetőre lesz szükség. A továbbképzési alkalmakkor erre is gondolniuk kell « művelődési ház

igazgatóknak.

Az iskolán kívüli oktatás-nevelés megszervezésében elvként kell követni azt, hogy ,.Az egész életen át tartó oktatás három okbó1 alpvető minden gyorsan fejlődő és változó társadalomban:

O

hogy biztosítsa az egyének foglalkozási mobilitását. és hogy a korábban „nem alkalmazható” lemorzsolódókat alkalmazhatókká tegye;

O

hogv a jól képzett emberek lépést tudjanak tartani az új ismeretanyaggal és technikává', s ne veszítsék el termelékenységüket ;

O

hogy az emberi élet színvonalát megjavítsák a nöu vekvő szabad idő kulturális gazdagításával. Ebben a perspektívában különleges stratégiai fontossága van a pedagógusok továbbképzésének. Ha nem tartanak lépést a tudomány fejlődésévé’, akkor tegnapi oktatást fognak adni a holnap polgárainak.

ű soka! emlegetett korszerű Oktatás-nevelés megvalósításának elengedhetetlen eszköze az is, hogy mindezeket a változó körülményeket tudatosan nyomon kövessük. Sokszor az a hiba, hogy ha éveken keresztül jött is létre az adott településen beiül jelentkező változás az emberek életmódjában (számos új fürdőszobás lakás épült, közművesítés stb.), a közművelődésben, az iskolai oktató-nevelő munkában többnyire nem építünk ezekre a változásokra.

Mennyire másképpen kell beszelni annak a fiatalnak a közlekedőedényekről, akiknek házában már Vízvezeték van. Gondolunk-e erre napi munkánk során? Differenciálunk-e eléggé az ismeretnyújtásiban, a neve lésben?

Napjainkban eleg gyakran beszélnek szülők és pedagógusok egyaránt arról, hogy nem tölt-e sok időt a gyermek a televízió mellett? A különböző statisztikai adatok és felmérések azt bi zonyitják, hogy a gyerekek naponként csaknem két órát töltenek televíziónézéssel. A nagy többség esetében ez az idő még beilleszkedik a napi életrendbe, azonban a pszichológusok véleménye szerint a tíz éven aluliaknak fél óra, a tíz éven felülieknek másfél óra tv-nézés megfelelőbb lenne. Ez körülbelül a szabad idő egyharmadát teszi ki, és nem annyira a mozgástól, tanulástól veszi el ezt az időt. mint inkább a laza időtöltési formáktól.

Véleményünk szerint sokkal nagyobb gond az, hogy nincs meg a család müsorválogató tevékenységének megszervezése. Ma már nagyon sok helyen a televíziónézés a jutalmazás egyik eszközévé vált a családban. Ezt nem tartjuk helyesnek, viszont annyi haszna mégis van, hogy háttérbe szorította a testi fenyítés alkalmazását.

A fiatalok szabad idejenek eltöltését általában a következőképpen osztályozhatjuk: játékok, sport, turisztika, művészi rendezvényeken való részvétel, műkedvelő fellépés; tömegkommunikációs eszközök (olvasás, film, rádió, televízió, az intellektuális tevékenység egyéb formái; műszaki foglalkozások; társadalom és társaságon belüli tevékenység) többem között az azonos korúak csoportjaiban; más tevékenységi formák (gyűjtés, különböző egyéni kedvtelések).

FÜitehStjliH a kérdést, ki

szervezze az ifjúság szabad idejének kulturált eltöltését? Ki alakítsa, fogrrgiija az iskolát elvégzett fiatalok és idősebbek ter. mészettudományos világképét? Ki hívja fel a figyelmei arra, hogy milyen irányban találhatja meg a felnőtt ember a maga számára a szakmai, ideológiai

továbbképzés útját? Ki segítse

a kulturált pihenést, ki szervezze a szórakozást? Mert mindezt valakinek szervezni kell és mindehhez valahol helyet is kell adni. Tehát művelődési szakemberekre és megfelelő helyiségekre még akkor is szükség van, ha a feladatok nem jelentéktelen részét az iskolákban, mozikban, színházakban, kiállításokon. tanulmányi kirándulások során, külön művelődési otthon nélkül is el tudják látni.

S tegyük fel azt a kérdést is, hogy mitől, mikor korszerű egy művelődési otthon? Akkor, ha egyrészt ellát bizonyos, a közönség igényeire épülő kultúrád lis szolgáltatási feladatot; másrészt. ha különféle technikai, természettudományos, termelési szakköröket és művészeti csoportokat működtet, tehát műhelymunkát végez; harmadsorban pedig megteremti az otthon jellegű pihenést, művelődést és szórakozást együttesen nyújtó klubokat mindazok számára, akik szabad idejükben hasznos, pihentető időtöltésre vágynak. A művelődési otthon tehát olyan funkciót tölt be, amelyet helyette senki más, semmilyen más intézmény nem tud ellátni.

A mindennapos gyakorlati

és a módszeres vizsgálódás egyaránt szolgáltat adatokat a mai magyar tanulóifjúság eszmei arculatának megrajzolásához. Az ifjúság döntő többsége a maga számára „természetesnek”, egyetlen elfogadható lehetőségnek tartja a szocializmust. E tény következményeit azonban mind ez ideig nem mérte fel kellőképpen a nevelésügy. A nevelők figyelmét — érthetően főleg az abból fakadó pozitívumok kötötték le, az, hogy az új generáció már „a forradalom konszolidált periódusában” szerezte első, meggyőződést formáló tapasztalatait. Pedig mint erre az MSZMP KB 1970. februári állásfoglalása is rámutatott — az „adott” és „természetesnek” tekintett szocialista viszonyok önmaguknak nem érteinek szocialista tudatot, sőt: a „beleszü- letettség”. az azonosulás magas szintje esetén ú, bizonyos fokig fékezőjévé válhat a valódi társadalmi aktivitásnak.

Nem tagadhatjuk az objektív társadalmi helyzet, a konkrét belső és nemzetközi viszonyok tudatformáló szerepét, de elutasítjuk azt a lefegyverző és hamis nézetet, amely leküzdhetetlen ellentmondást lát fejlődésünk viszonylag nyugodt menete és ifjúságunk legjobbjainak forradalmi tettvágya, jelentékeny részének erőteljes (akár titkolt, akár bevallott) rorhantikavágya között. Épp ily indokolatlan konszolidált viszonyaink ég a jövő esetleges nagyobb erőpróbájára való felkészítés között ellentétet konstruálni. A nevelésnek természetesen meg kell találnia a módját, hogy:

1. elfogadtassa a „köznapi hő. siesség” értékét, a szocialista for- radalmiságot és forradalmárokat; megmutassa itt és most az osztályharc változott formáit;

2. teljes nyíltsággal szóljon a „készenlét” szükségességéről; a veszélyekről, melyek megzavarhatják békés építésünket; a történelmi feltételekről, melyek között a szocializmus világméretű győzelme végbement; azokról a formákról, melyekben fiataljaink tartalmasán kifejezhetik a még elnyomott népek harca iránti szolidaritásukat ;

3. kapcsolatot létesítsen a y fit feladatai és az élő múlt között anélkül, hogy a történelmi valóságot „heroizáló” vagy „deheroó- záló” célzattal — a pedagógiailag szükséges kiemeléseken túlmenően — nevelési példatárrá egyszerűsítené.

E három feladat együttes teljesítésével nevelésünk a szocializmus továbbépítését, eredményeink megvédését vonzó történelmi célként állíthatja a fiatalok elé, megfoszthatja „adott” s túlontúl „természetes” jellegétől.

Gácsér József a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője