Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-04 / 259. szám
Rts> &®cÆ ^■A*c£°4®(Z>©ÖnIt %y térfi a lépcsőhásban--semetke János, amikor ki- f ® szállt a liftből, és a lafcá- sa /elé igyekezett, észrevette, hogy egy férfi, lép" el a szomszédja ajtajától a következő ajtóhoz, s ott a névtáblát böngészi. — Kit tetszik keresni? — kér. dezi tőle Csemetke. A férfi összerezzen a váratlan hangtól, majd fölegyenesedik és Csemetkéhez fordul. — Porcnágel Xavért — mondja— Porcnágel Xavér? Tudomásom szerint ilyen nevű illető nem lakik ebben a házban. — Nekem pedig a telefonba maga Xavér mondta, hogy d-' rip utca 7. V. emelet, — Csakhogy ez nem Cirip utca hét, hanem Cirip utca kitette. — Ez biztos? — Kívánja, hogy megesküdjem rá? — Mert olyan egyformák ezek az új házaké — Valóban egyformák. — Csemetke egyetértőén mosolyog, s nyitja az ajtaját. — Szabad kérdeznem — lép utána a férfi —, miért tetszik olyan gúnyosan mosolyogni. — Bocsánat — mosolyog elnézést kérőn Csemetke —, én nem gúnyosan mosolyogtam, csak mosolyogtam. — Most miért akarja letagadni uram, azt, amit látok? Ugyanis még mindig gúnyosan mosolyog, mert azt hiszi, hogy én csak kitaláltam ezt a lehetetlen nevet. Nagyon szépen megkérem hát, szíveskedjen ve. lem átjönni. — Ne haragudjon, uram, de , nekem dolgom van — vág köz- «' be Csemetke és be akar lépni a lakásba. — Persze — ugrik utána a férfi —> most rohan a telefonhoz, és értesíti g rendőrséget, hogy egy gyanús alakot látott. — Nyugodjon meg, uram, nincs is telefonom. — Azt tetszik hinni, nem vet- | tem észre, milyen alaposan meg- ■ figyelt, hogy jó személyiéit ást 3 tudjon adni? — A viszontlátásra! — mond- [ ja ingerülten Csemetke és be- ! rántaná az ajtót. Az ajtó azonban nem mozdul, « mert a férfi odatette a lábát. j — Kedves uram, könyörgök-.! 3 Két perc az egész, és ön meg- ■ győződik róla, hogy létezik | Porcnágel Xavér. '■ — Egy pillanatig nem ketelke. ; dem Porcnágli létezésében, es- ■ kúszom a családom egészségére. ! Ezt most csak azért mondja, Z hogy megnyugtasson és nyűgöd- * tan értesíthesse a rendőrséget. Csakhogy én nem engedem, 3 Nem. nem, soha! Nekem még a i rendőrséggel nem volt dolgom és : nem is lesz, mert ön most átjön | velem a szomszéd házba és meg- ; győződik róla, hogy Porcnágel ; Xavér nem egy kitalált illető, 3 hanem élő valóság, s követke- Z zésképp én nem a Kék fényben ; körözött betörő vagyok, hanem... • — Megengedné végre, hogy 3 becsukjam az ajtót?! ! — Nem nem! Drága jó uram! 3 fia van önben egy kis emberi 3 együttérzés, egy csöppnyi fele- S baráti szeretet, egy atomnyi hu. ■ mánum, akkor nem gyanúsít * egy ártatlan embert csak azért, 3 mert az ismerősét Porcnágel Xa- Z vérnak hívják. m Szó szót követ, tett tettet. A 3 férfi erős, elkapja Csemetkét és ; a lépcső felé vonszolja. A ri- : csajra előjöttek a szomszédok. ; — Hívjanak rendőrt! — liheg • feléjük Csemetke. ■ — Na ugye — kiált föl diadal- ; másán a férfi — mégiscsak jól ; láttam én, hogy mi az ön szán- ; déka? De majd bocsánatot fog ’ kérni tőlem, mert én a hotóság 3 előtt bebizonyítom hogy létezik... ; — Ki ne mondja! — sikít Cse. metke. (Kép szőve« nélkül) MOSOL voa A VILÁG Hódít a technika »es*/-' ("Kesztyűs Ferenc rajza) A férfi azonban kimondta, hogy „Porcná...” A többit belé- fojtotta Csemetke. Mire a rendőrség megérkezett, már annyira magukhoz tértek mindketten, hogy a feltett kérdésekre viszonylag értelmesen válaszoltak. Zólyom László NAGY EMBEREK MONDÁSAI A szerencse azoknak küldi a mandulát, akiknek már nincs foguk. — Cervantes — A tapasztalat nem akadályoz bennünket abban, hogy ostobaságokat cselekedjünk; csak abban akadályoz, hogy ezt örömmel tegyük. — Francis de Croisset — Ne tegyetek fel kérdéseket, nem fogok hazudni. — Oliver Goldsmith — A zsiráfnak reggel hatkor kell evéshez látnia, hogy nyolcra a reggeli a gyomrában legyen, — Samuel Butter — Az az ember, aki nem tud futni, ugrani és úszni, olyan, mint az autó. amely csak első sebességgel megy. — Jean Giraudoux — A bosszú edzi a jellemet: a bosszúból születik ugyanis a bocsánat — Graham Greene — Előfordul olykor, hogy szellemesek kívánunk lenni és eközben kisebb hazugságokat követünk el. — Antoine de Saint-Exupéry — A hivatalnokok olyanok, mint a könyvek a könyvtárban. A leghasznavehetetlenebbek vannak legfelül. — Paul Masson — Till piszkos vagy ahhoz, hogy léköpjelek. — Shakespeare — A világon a legtöbb ostobaságot a múzeumi képnek kell végighallgatnia. — Goncourt-fi vérek — Ha egy nő téved, akkor az első, amit tehetünk: kérjünk érte bocsánatot tőle. — Pierre Fresnay színész — KAROROM Kis cédula a tengerbe dobott palackiban: „Egy lakatlan szigeten vagyok. A klíma nagyszerű, nincs adó, nincs szmog, nincsenek boltok. Megpukkadhattok az irigységtől!” (Pühl isher’s-Hall Syndicate) *•* FELOSZT AS Webster amerikai kisváros postaládáinak felirata: „Webster”, „A világ más része”. (Reader’s Digest) **• KÉKES — Vágj kedves arcot. Ez a bácsi elkattant ja a gépet és megint olyan lehetsz, mint azelőtt. (Parade) * * » AGGÓDÓ NEJ ï Drágám, túl sokat foglalkozol 3 a munkáddal. Éjszaka álmodban 3 folyton a titkárnődet hívtad! (Woman) ; vagi ó-iskolába. Egy reggel az edző, akit meglep, hogy a művésznőt már lovon találja, így szól: — Jó reggelt asszonyom! Máris nyeregben? — Oh, igen, már harmadszor! * • * A fegyőr szólítja a rabot: — Készüljön, eljött a felesége látogatóba. Jőlneveltség M* / vvv MÓDSZER Bosszút akarsz állni rajta? ; Menj hozzá feleségül! (Woman) ; REFLEXEK — Jack feleségül vette Suzyt. • Ha nem lennének olyan gyors ! reflexeim, most én lennék Jack 3 helyén! (Parade) ; ■ * * * m A nyűit tengeren megbeteg- ; szik a hajó kormányosa. A vizs- ; gálát után az orvos gondolkodó, j ba esik. : ■ — Csak nincs valami komoly ; bajom, doktor úr? — Nincs, csak azon toppén- 3 ' gék, hogy kd ért még nálunk 3 a hajózáshoz... — Váljék egészségére! (A Stern-ből) — Melyik? — Ne bolondozzék már! — Hogyhogy bolondozom?! Hiszen bigámia miatt ülök! • • • — Amikor mosolyog, arra gondolok, hogy meg kellene hívnom önt magunkhoz. — ön igazán kedves! — Nem kedves vagyok, hanem fogorvos. * » * Tanító: Iván, milyen csoportba tartozik a szemüveges kígyó? Iván: A rövidlátó kígyók csoportjába. — Papa, mi volt, mielőtt az emberek kitalálták a televíziót? — Béke és csend. • * « — Fiacskám, bedobtad a tevelet? — Igen, papa. — Nem vetted észre, hogy nem írtam rá címet? — De igen, papa. — És miért nem hoztad visz- sza? — Azt hittem, hogy titokban akarod tartani, kinek küldöd a levelet! *** „Miután a házasságkötő komputer összehozta önöket, szeretném felhívni figyelmüket korszerű elektronikus valásszolgál- tatásunkra. Csupán válaszolniuk kell az elválasztó komputer lyukkártyáján feltüntetett kérdésekre. és a gép máris megmondja önöknek, miért ke'l házasságukat minden körülmények között felbontaniok. A díjszabás változatlan.” A színésznőnek néha arra is s szüksége van, hogy lovagolni tudjon. Éppen ezért Isabella Bia- gini nagy félelmek közepette ugyan, de beiratkozott egy loPatikában Kétségek között Mary, gyorsan a szemüve. ; gémét! (A Polish Weekly-ből) • Kezelőorvosom jeges, ólomvizes borogatást rendelt. Először tehát jeget kell szereznem. De a jég hőségben hiánycikk. Valahogy mégis kicsikarok p bambikeverő üzemvezetőtől egy ki- lónyi jéghideg jeget. Most már csak az ólomvíz van hátra. A patikában csendesen ülnek a betegek, miközben a gyógyszerész dolgozik. A fehér köpenyes „viddki-hozdbe” bácsi közben törölgeti a port az edényekről. Határozottan van valami furcsa a szemében. Portörlés után megöntözi a kirakatban levő cserepes virágokat, szóval finom jellemre vall. A patika lassan kiürül Rám_ kerül p sor. A gyógyszerész leemel a polcról egy csiszolt palackot, rá van írva : Aqua G ou- lard. Megrázza, aztán megfordítja. Üres. Fogja az üveget és mondja is, hogy le kell mennie a pincébe. Ekkor a fehér köpenyes bácsi, aki a sarokban pisz. mögött, megfordul, furcsa szemekkel, izgatottan gyűrögeti markában a porrongyot, úgy néz a gvógv«»erész után. Aztán a polchoz ugrik, leemel egy palackot, kirántja belőle a dugót, nagyot húz belőle. Van valami ijesztő a mohóságában. Csak öngyilkosok szorongatják ilyen görcsösen a méreggel teli üveget. Csak az ő szemük dül- led ki így, amint elszántan felhajtják a mérget. — Hé! — ugrok az öngyilkoshoz. Megmarkolom a csuklóját. —Ne izélien! Mit avatkozik bele?! — Miért tette? — remeg ki be'őlem az ijedelem. — Mert nem bírom megállni. Nem tudok leszokni róla. A háromcsillae- . konyakot az asszonynál is többre tartom De nehogy szóljon a gyógyszerész úrnak! —És ha véletlenül összetévesztené egy méreggel teli palackkal? Megvetően válaszol: — O'yan még nem fordult elő 15, éves prakszi som ban. — Azzal visszateszi a palackot a polcra, s mire a gyógyszerész visszatér a pincéből, már újra port töröl a sarokban, de sokkal elszántabban. Ha nem vigyáz, még fütyöl is hozzá. Dénes Géza
