Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-30 / 280. szám

„Mozgósítanak és példát mutatnak a munkában, a tanulásban és a közösségi életben Tanácskoztak a Körös-vidéki tsz-ek szocialista brigádvezetői Tegnap, november 29-én dél-1 előtt a békéscsabai ifjúsági I ház nagytermében Nagy Mihály, a Körösök Vidéke Területi Tsz Szövetség titkára nyitotta meg a szövetséghez tartozó közös gaz­daságok szocialista brigádveze­tőinek tanácskozását A tanács­kozáson Balogh Sándor, a tsz- szövetség elnöke tartott vitain­dító előadást A tsz-szövetség elnöke a me­zőgazdasági termelő« }v ékeze­tekben folyó munkaverseny- és szocialista brigádmozgalom ered­ményeit taglaló, hibáit feltáró és további tennivalóit megje­lölő beszédét azzal kezdte, hogy a termelőszövetkezeti gazdálko­dás megszilárdítása lehetővé tet­te a korszerű technika alkalma­zását. a nagyüzemi termelési el­járások bevezetését, aminek kedvező hatását és ió eredmé­nyeit legjobban az átlagtermé­sek és az átlaghozamok állandó emelkedése bizonvítia a Körö­sök m°ntén gazdálkodó tsz-ek- ben. összességében ebben az évben a növénvtprmesrtás árbe­vétele előre!átbátólag 10—ló. az áll attenvésztésé 7—8 százalékkal nő az előző évhez kénest, a vesz­teséges üzemek száma is lévai kevesebb lesz az idén a Körö­sök vidékén. —■ Me»gvŐZŐdé«fln.k. hogV az eddig elért gazdasági eredmé- nvekben jelentős szerepet lát­szottak a szövetkezetbe műkö­dő szocialista brigádok is — mondotta az előadó, majd így folvtatta: Eredményeink maffletf azon­ban vannak elvan gond iáink, amelyeket szintén csak ermitte- «en, a szocialista brigádokra támaszkodva tudunk menoidnnl. A vállalatszerű gazdálkodás fo­kozott felelősséget ró a szövet­kezet vezetőségére és tagságára egvaránt. E felelősségüket a ta­gok a szövetkezeti fórumok mel­lett a szocialista munkaverseny­ben érvénvesí+bétik leffiobban. A szocialista munkaverseny * kezdettől fogva jól szolgálta és ; szolgálja a termelés fejlesztését ! a nagyüzemi agrotechnikai el- J járások meghonosítását, a kar- : szerű gépesítést. Ez a mozgalom £ a termelőszövetkezeteik alakulá- | sával egyidőben elterjedt a Kö- » rösök Vidéke Tsz Szövetség te- £ rületén is. A kezdeti szakaszban ■ a verseny célját a termelés mö- • velésében határozták meg. A ; szövetkezeti gazdaság politikai, £ gazdasági megszilárdítása ez- £ után nemcsak számszerű fej- ; lődést hozott a munkaverseny- ■ ben, hanem tartalmában is újat ! teremtett : Balogh Sándor a szocialisita £ brigádok tevékenységéről szólva jj említést tett arról, hogy azok- ; ban a szövetkezetekben, ahol g legelőször alapozták meg a szó- i cialista munkaversenyt, ma már £ jó néhány olyan brigád él és g dolgozik, amelyik többször is g elnyerte a megtisztelő szociális- : ta címet. A füzesgyarmati Vörös £ Csillag Tsz-ben 19, a kondorosi g Dolgozók Tsz-ben 9. a sarkadi g Lenin Tsz-ben három ilyen bri- g gád működik. ; A szövetség 76 tagszövetkezete • közül 42 termelőszövetkezetben g mintegy 4 252-en vesznek részt a g szocialista munkaversenyben. A ■ 42 szövetkezetből pedig 35 közös gazdaságban összesen 93 szoci­alista brigádot alkot csaknem 1600 tsz-tag. Ezekben a brigá­dokban az utóbbi években igen kedvezően alakult a fiatalok és nők száma, aránya. Jelenleg mintegy 1 300 harminc éven alu­li tsz-tag, illetve több mint 1 000 asszony és lány dolgozik a szo­cialista brigádokban. A békés­csabai Lenin Tsz baromfikom­binátjának nődolgozói már hat, a vésztői Kossuth Tsz növény- termesztési brigádjai pedig négy alkalommal nyerték el a szocia­lista brigád címet­A szocialista brigádok többsé­ge rrvnesak a termelés növe­lésében és a szocialista, poli­tikai, szakmai műveltség gyara­pításában ért el jelentős ered­ményeket — állapította meg az előadó —, hanem emberségből is jelesre vizsgázott a környeze­tében élő rászorulók segítésével. Az elért eredmények ellenére azt kell mondani mégis, hogy a szocialista brigádtuozgalom ki­bontakozása nem volt zökkenő- mentes. A szövetkezeti mozga­lom a Körösök mentén is több szocialista brigádot mondhatna magáénak, ha a szövetkezetek egy részében a vezetők nagvobb figyelemmel, hathatósabb szer­vezőmunkával segítenék elő a brigádok megalakulását. A továbbiakban a tsz-szövet­ség elnöke vitaindító előadásá­ban arról beszélt hogy a gaz­dasági hatékonyság fokozására mér szélesebb utat kell nyitni a tr ŰNzaki Haladásnoz. növelni kell a termelési kultúrát és a szak- képzettség színvonalát. Ebben a komplex feladatban különleges, mondhatni elsődleges szerepe van a szocialista munka verseny továbbfejlesztésének, -i szocia­lista brigádok ugyanis mozgósí­tó és példamutató szerepet tölte­nek be a munkában, a tanulás­iján és a közösségi életben. Pél­damutatásuk a velük egy mun- kehelyen dolgozókat is aktív cselekvésre készteti. Beszédének befejezéseként Ba­logh Sándor megerősítette, hogy a szocialista munkaverseny, ezen bcliil a szocialista brigádmoz- gaJom elért eredményei bizo­nyítják, hogy ez a mozgalom jó célt szolgál és a termelőszövet­kezet megalakulása óta tarló, állandóan erősödő folyamat. Mégis egy-egy kiemelkedő ese­mény lendületet adott ennek a mozgalomnak és űjabb jelentős sikerek elérésére ösztönözte azt. A negyedik 5 éves terv hátrale­vő részének sikeres teljesítésé­nek, s ezzel az ötödik ötéves terv megalapozásának feladatai ösztönözzék most arra a Körös menti tsz-eket, hogy újabb bri­gádokat alakítsanak és a már működő brigádokkal együtt tűz­zék ki célul, hogy munkájukkal méltóképpen ünnepeljék meg országunk és megyénk felszaba­dulásának közelgő 30. évforduló­ját. \ Kocssak Vidéke Tsz «Szö­vetség dlnö.V<4nek gondolatéb­resztő előadását a hnzz-Ss-yúók és a felszólaló termelSszövetke­zeti szocialista brigád vezetők (Bánki fivúla. a ko-Viorosi Dol­gozók Tsz-böl, Antovszki And­rás, a békéscsabai Szabadság T«z-ből, Kacsain M'hálvné a békéscsabai Lenin Tsz-ből, Pet- romszki Mihály, a k^teonronyi Rákóczi Tsz-ből dr. Bő István, a kamuti SFRKÖV-ből. Juhász Pétemé. a füzesevarmati Vörös Csillag Tsz-ből, Szentannai Pál, a füzet gyarmati SERKÖV-ből, Fekete Lászlóné, a vésztői Pe­tőfi Tsz-ből, Forrás János, a vésztői Aranykalász Tsz-ből, Bagi Sándor, a sarkadi Lenin Tsz-ből. Knós Istvánná, a füzes- gyarmati Vörös Csillag Tsz-ből, illetve Fehér Gyula, a MÉM fő­osztályvezetője. Gajdács György, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője, valamint Fórján Mihály, a KISZ Békés megyei Bizottságá­nak munkatársa) tapasztalataik­kal, javaslataikkal, észrevétele­ikkel egészítették ki. A hozzászólásokat és a vá­laszadást követően a tanácsko­zás résztvevői felhívást szöve- geztek meg a Körösök mentén gazdálkodó termelőszövetkeze­tek munkaverseny- és szocialista brigádmozgalmának: fellendíté­sére. majd a tanácskozás Nagy Mihály zárszavával véget ért. Válasz a cikkünkre: Lesz gáz Eleken is Gázcseretelep épül Szeghalom térségében A Békés megyei Népújság J 1973. november 10—i szamában ! „Miért nem kapható Eleken gáz” tárgyú cikkünkkel kap­csolatban az alábbi tájékozta­tást adta dr. Varga János, a Délalföldi Gázgyártó és Szol­gáltató Vállalat igazgatója: Mint ismeretes. vállalatunk 1972. november hó folyamán vette át fokozatosan, korábban a Volán kezelésében működő cseretelepéket ‘ Békés megyében. A mintegy 47 községben levő cseretelepek ellátására csak Bé­késcsabán volt egy 1200/11 be­fogadóképességű elosztó csere­telepünk. A megye községeinek ellátására naponta mintegy 800/11 palackot kellett átlag­ban biztosítani. Egyértelműen megállapítható, hogy az elosz­tótelepünkön tartalékkal nem rendelkeztünk. Ellátási problémát okozott to­vábbá, hogy a meglevő gépko­csiállományunk műszaki állaga nem volt kielégítő, a javító ka­pacitás szűk keresztmetszete nem biztosította, hogy ezen gépjárműveket soron kívül megjavítsák (alkatrészellátási zavarok), de problémát jelen­tett továbbá az a tény, hogy a Volán 8. számú Vállalat egy időben elzárkózott pébégáz-fu- varozással a gépjármű bizto­sításától. Új gépjármű beszerzésében is nehézségeink merültek fel, nem tudtuk olyan ütemben ki­cserélni a szállítókocsijainkat, mint ahogy az igény azt meg­követelte volna. Azért, hogy a megye ellátá­sa biztosítva legyen, a lakos­ság időben és megnyugtatóan el legyen látva gázpalackkal, az alábbi intézkedéseket tettük: 1973. november 23-án üzembe helyeztünk Makó városban egy 2000/11 palack befogadóképességű elosztó cseretelepet. Ez a telep kapa­citása lehetővé teszi, hogy az Orosháza, Kétegyháza, Elek vo­nal által határolt terület köz­ségeit december első napjaitól ezen cseretelepről lássuk el. © A békéscsabai báziste­lepről jelenleg biztosíta­ni tudjuk a megye középső és északi részében levő községek ellátását A megye ellátásának vég­leges megoldását az ad­ja, hogy Szeghalom térségében 1974-ben létesíteni kívánunk egy 1200/11 palack befogadóké­pességű cseretelepet, mely a megye északi részének ellátását biztosítja. Ezen cseretelep létesítésével, hely kijelölésével kapcsolatban a megyei tanács kereskedelmi osztályával a kapcsolatot fel­vettük és bízunk abban, hogy amennyiben a tanácstól a területkiutalást megkapjuk, az üzembe helyezést 1974. év első félév végén el tudjuk végez­ni. Ügy érzem, hogy ezen in­tézkedéseink megoldása után hosszú távon biztosított a me­gye zavartalan ellátása — írja levele végén az igazgató. Népesedés és gazdasági fejlődés t. „Szántunk, de nem vetünk” Ez a mondás járta a század elején az egykéző, azaz a va­gyon, a birtok együttmaradása miatt családonként csak egy utódot világra hozó Ormánság­ban. Jogos a kérdés: minek ak­kor a szántás, ha nem kerül be­le a mag? A társadalom ezer­féle kötelezettséget lát el, hogy fenntarthassa magát. E kötele­zettségek legfontosabbjai közé tartozik a „vetés”, az utódok nevelése. Magyarország népes­sége 1850-ben — a mai terüle­tére átszámítva — négymillió lélek volt. 1870-ben, az első hi­vatalos népszámláláskor 5 011310. 1920. december 31-én 7 990 471. Az 1970-es népszámláláskor 10 315 597. Mit takar a számok köpönyege? Hegyről völgybe Tíz év alatt, 1960. és 1970 kö­zött a tényleges szaporodás 3,5 százalékkal, 354 553 fővel gya­rapította hazánk lakosságát. Az átlagos évi szaporodás mértéke 0,35 százalék; nagyon alacsony. 1890 és 1900. között még 1,25 százalékra rúgott. Hegyről völgybe érkeztünk, ez — nem­zetközileg is — a gazdasági fej­lődés csaknem törvénvszerű kí­sérője. Am a völgyből még to­vább lépkednénk a legmélyeb­be? Ezt már csak jövőjét koc­kára téve tehetné meg a társa­dalom. Azaz nem teheti meg. Miért? Mert ellenkező esetben kockáztatja jövőjét; veszélybe sodorja a gazdasági fejlődést. Aminek lényeges tényezője a — I szakkifejezéssel — néoességrep- i redukció. Miért kívánatos a j gazdasági növekedés? Mert a J társadalmi haladásnak ez az j egyik alapja, közepesen fejlett j országunk csakis így maradhat i versenyben a fejlettségi szintek J kiegyenlítődéséért; mert a tár- j sadalmi. gazdasági egyenlőség elvét csakis az anyagi javak bőségének nagvobb tömegével, más minőségű összetételével va­lósíthatjuk meg. Egy régi inná Iskolás ízű okoskodásunkat mentsük egy régi tanú, a nagy hírű jogász, történész, Bolgár Elek szavainak fölidézésével, aki a „Huszadik Század” című folyóirat 1908. decemberi szá­mában ezt írta: „Magyarország népmozgalmi tényei háromféle eredményben nyertek kifejezést: a gyermekhalandóságban, a mind jobban terjedő egy gyermek rendszerben és a kivándorlásban. M íg az előbbi kettő a mo­dern Magyarország anyagi és szellemi kifejlődése szempontjá­ból mérhetetlen lucrum cessans (elmaradt ‘haszon), addig a leg­utolsó effektive nyilvánuló dam­num emergens (tényleges kár).. ” A gazdasági növekedést alap­vetően három tényezőcsoport határozza meg: a műszaki fej­lődés és a termelőeszközök bő­vítése; a munkaerőforrás nagy­sága és minőségi kor szerinti összetétele; a természeti és tár­sadalmi környezet. A munkaerő­forrás táplálója a természetes szaporodás. (Vendégmunkások tényleges alkalmazásáról ha­zánkban aligha lehet szó.) Változó arányok Az 1061—1717 között élt Anna angol királynő tizenhét gyerme­ket szült, dé csak egyetlenegy érte meg az egyéve* születés­napját. A napjainkban szólás­ként használt középkori állapo- ! tok iszonyú rendet vágtak az í újszülöttek soraiban. Történelmi tapasztalatok alapján a tudósok négy szakaszt különböztetnek meg az egyes nemzetek, népcso­portok gyarapodásában. Az első: magas születési és magas halálo­zási arány, azaz alacsony termé­szetes szaporodás. A második: a születési arány magas marad, a halálozási — a társadalmi, egész­ségügyi stb. fejlődés következté­ben — lényegesen mérséklődik a természetes szaporodás tekin­télyes. A harmadik: a halálozási arány tovább süllyed, de a szü­letési arány is gyorsan apad, azaz a természetes szaporodás Ismét mérséklődik. Végül a ne­gyedik: mind a születési, mind a halálozási arány alacsony színvonalon stabilizálódik. Pa­píron világos modell... Hazánkban 1910-ben száz ke­resőre 136 eltartott jutott. A harmincas években átlagosan 70—íoo ezer között volt a teljes munkanélküliek száma. Most teljes a foglalkoztatottság. Hol van a baj? öregebbek lettünk 1941-ben Magyarországon a férfiak átlagos élettartama — azaz a születésükkor várhatóan elért életkor — 54,9 év volt a nőké 58,2 esztendő. 1970-ben ez már 66,3, illletve 72,1 évre mó­dosult. öregebbek lehetünk, to­vább élhetünk, mint elődeink. Am ha túl kevés a gyermek, túl kicsiny azok tábora, akik étveszik a sokat emlegetett stafétabotot, öregségünk a nem­zet jelenére, jövőjére nehezedik. Hiszen az igények növekednek, a jobb élet mindenki természe­tes joga. A jobbhoz azonban több kell, a többet pedig megha­tározott népesség-utánpótlás, azaz megfelelő számú és arányú munkaképes lakosság révén ké­pes előállítani a társadalom. Tavaly 153 265 élveszülött jött a napvilágra hazánkban, s 118 991 embert temettek el Gondoljuk végig. A most, meg korábban született kis létszámú korosztályok tizenöt-húsz esz­tendő múlva a mainál is keve­sebb utódot szülnek, nevelnek... a népesség fogyni kezd. Kusza térkép Nem kizárólagosan magyar probléma ez. Hasonló folyamat ment végbe a Német Demokrati­kus Köztársaságban, Csehszlo­vákiában, különböző tőkés or­szágokban. Tudjuk, hogy a csa­lád, mint termelői közösség sze­repének csökkenése magával hozza — falun ennek mindenki tanúja vagy éppen részese — a születések számának csökkené­sét. Tudjuk, hogy a nem azonos társadalmi rétegből házasodok — világszerte! — mindig az ala­csony népesedési arányú réteg demográfiai szokásaihoz igazod­nak. Tisztában vagyunk azzal, hogy a falun lakó ipari munká­sok családiában töv,v’ a «verője, mint a városban éiő társaiké­ban... Kusza térkén ez, mert bár ezernyi jelzést, ábrát láthatunk, sűrűn hiányzik a legfontosabb, a jelmagyarázat. Nehezen, této­vázva igazodunk csak el rajta; a térkép egyszerre tükrözi a társadalom é«. az egyén életének bonyolult viszonyait, egymásra gyataomílt hatását. Mészáros Ottó (Következik: Egy kérdőjel sorsa) tímmm 5 10^9 MnimnDüti on 1973. NOVEMBER 30

Next

/
Thumbnails
Contents