Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-27 / 277. szám

I

Fürst Sándor

hetvenedik születésnapján

1932, július 19-e péntekre esett. Ez volt az a nap, amely egy szégyenletes, világszerte tiltakozást kiváltó bírósági ítélet miatt „gyilkos péntek” néven szerepel azóta is a magyar történelemben,

A budapesti király büntetőtörvényszéken Töreky Géza, aki a törvénytelenül megrendezett sta- táriális tárgyalást vezette

kommunista

programbeszédnek minősítette Saliai Imre szavait és és a másik vádlottat szólította.

Fürts Sándor ekkor még a huszonkilencedik életévét sem töltötte be. A férfi azonban, aki a vérbíróság elé állt, sokkal idősebbnek látszott. A tárgyalás előtt két teljes héten át kínozták a politikai osztály detektív- jei. Gumibottal verték a talpát, a veséjét, minden emberi képzeletet felülmúló aljas eszközökkel próbálták vallomásra bírni. Es mindezek után a vádlott, gyúróit vászonöltönyben, kéthetes sza- kállal — a pribékek még borotválkozására sem adták engedélyt —, arra a kérdésre, hogy bűnösnek érzi-e magát, öntudatosan kiegyenesedett, végighordozta tekintetét bíráin és így válaszolt:

— Egyáltalán nem érzem magam bűnösnek, mert nem tekintem bűnnek azt, amit tettem!

A személyi adatok felvétele következett, majd a sok válasz nélkül maradt kérdése miatt egyre ingerültebb Töreky bíró kifakadt:

— Ezek szerint semmit sem kíván előadni?!

— De igen — felelte Fürst Sándor. — Július tizenhetedikén éjjel például öt detektív vert órákon keresztül. Ezek közül hármat név szerint is meg tudok nevezni.

— Üljön le! — vágta el a továbbiakat Töreky és ezzel Fürst kihallgatása be is fejeződött. Néhány perc múlva kihirdették a statáriális bíróság ítéletét, amelyről sokan tudták, hogy „legfelsőbb helyről” készen kaptak a bírák. Saliai Imrét ás Fürst Sándor „a Magyar Szentkorona nevében a budapes-, ti kir. büntetőtörvényszék, mint rögtönítélő bíróság, az állami és társadalmi rend erőszakos fél- forgatására és megsemmisítésére irányuló bűntett miatt halálbüntetéssel bünteti” — így szóit a gyalázatos ítélet.

Ki volt Fürst Sándor, hogy Horthyék bírósága a törvényesség látszatát is feladva, lázas sietséggel halálra ítélte? Születésénél, osztályhelyzeténél fogva élete nem úgy indult, hogy a proletárforradalom, a munkás- osztály ügyének kiemelkedő harcosa lesz. Kispolgári családban nőtt fél, később pedig t;sztvxse~ lóként dolgozott. Még tizenhat esztendős sem volt, amikor a Magyar Tanácsköztársaság nagySegítséget vár a Bar ta család

szerű hónapjainak eseményei a haladás, a forradalom, a munkásosztály mellé állították. A marxizmussal a szociáldemokrata párt baloldalának ellenzéki mozgalmában, majd a Ma- gyarországj Magántisztviselők Szövetségének baloldali vezetői révén ismerkedett meg. A Tanácsköztársaság bukását követő terror évei acélozták meg a fiatalember jellemét és meggyőződését, s amikor kevesen vállalták az életveszély kockázatát, a gyakorlati harcot, ő az illegális kommunista pártba jelentkezett, amely 19Z6-ban fogadta tagjai sorába. Ebben az időszakban különös jelentősége volt a legális és az illegális lehetőségek kihasználásának, csak így lenetett eredményekre számítani a néptömegeik forradalmi nevelésében. Fürst Sándor az illegális tennivalók mellett minden lehetséges legális alkalmat kihasznált a munkástömegek mozgósítására. 1929 tavaszán már az illegális kommunista párt titkárságának tagjaként dolgozott.

Akik ismertek, egybehangzóan úgy jellemezték őt, mint aki számara a küzdés, a bátor narc az elnyomottak igazságáért oly természetes volt, akár lélegezni, élni. Amikor első ízben került rendőrkézre, majd bíróság elé, bíráinak szemébe vágta, hogy ügyében dönteni nem illetékesek. Csaknem két esztendőt töltött börtönben, s ezalatt is szüntelenül az újabb feladatokra készült.

Kiszabadulása után ott folytatta, ahol bebörtönzése előtt abbahagyta. 1931 tavaszán ezer « veszély között is késedelem nél- ! kül nekilátott,' hogy segítséget : nyújtson a súlyos veszteségeset ; szenvedett párt újjászervezésé- ■ hee. Szóban és írásban is lelep- * leate a biatorbágyi vasútrobban- 2 lás igazi hátterét, nem sejthette, : hogy maga is a fasiszta provo- ; káciő ürügyén elrendelt statá- ; rium áldozatává válik.

A kőbányai gyújtőfogház ud- j varán végezték ki, időseb^ elv- : társával és harcostársával, Sál- ; lai Imrévé! együtt. A bitófa 5 alatt is olyan bátran viselkedett, ; mint egész életében. Utolsó sza- jjj vai ostorcsapásként érték a gyiL i kosságra összegyűlt úri hóhéro- 1 kát: !

— A proletariátus bosszúit áll ■ értünk! ;

És 1945 végén csakugyan le- s zajlott egy másik tárgyalás, : amelynek végén igazságos, tör- • vényes ítéletet mondtak ki Sál- ; laf és Fürst egykori bírái, hó- : hérai fölött. :

Győzött az igazság, győzött a ! nagy ügy, amelyért Fürst Sán- ; dór az életért áldozta. A szabad, ! független Magyarország, a nép- : hatalom természetes valósággá ; vált. í

A. JL §

Tanya 141: petróleumlámpák

—- de meddig?

...Ot gyerek »

és sajnos képtelenek vagyunk annyi pénzt összeszedni, hogy mi hozzánk is bevezessék a villanyt.

Ilyenkor, amikor jönnek a hosszú, téli esték, a lakásban mindenütt a petróleumlámpák égnek, de mégsem lehet jól látni. Igen sokára és nehezen szántam rá magam hogy segítséget kérjek, mert így is a többi gyerekek, akiknél villany van, bizony lenézik a mieinket, hogy nálunk nincs és nem is bírjuk bevezettetni”.

Békéscsabán, a Szarvasi út bal oldalán, nem messze á városi kertészettől, a kövesúttól mintegy 200 m-re van a tanya. Hivatalosan a 141-es számú. Itt laknak Barta Jánosék öt iskolás gyerekkel.

Barta János és felesége éppen a hátsó udvarból jönnek befelé a konyhába. Az asszony kezet nyújt.

— Igen. mi vagyunk Barta Jánosék.

Az ember az állatokat látta el, először kezet mos.

— Szabadságon vagyok, köny- nyítek az asszony munkáján.

A festett asztal köré ülünk hárman.

— A levél miatt tetszett jöii- ni? — kérdezi az asszony.

Az emberi kezdi a szót.

— A Szabadság Termelőszövetkezeté ez a tanya. Régebben felkínálták hogy vegyem meg, nem is kértek érte sokat, 15 ezret. Nem volt annyi pénzem. A téglagyárban dolgozom, elég tűrhető a kereset, de, ha elosztom hétfelé...?

A környező J?”Ä.

nütt bevezették a villanyt. Azt mondták, 15—20 ezer forintba kerül. Honnan tudnánk mi anynyi pénzt előszerezni? Pedig higgye el, nagyon nagy szükségünk lenne a villanyra.

Az asszony kapaszkodik a szóba.

— Mind az öt gyerek iskolás és bizony, amikor 3 óra után hazatérnek, már sötét van idebent. Nézze meg, itt a konyhában három petróleumlámpa is van a falon. Ha mind a három ég, akkor is alig-alig látni valamit. Zsófikám utolsó éves a közgazdasági technikumban, gép- és gyorsírást tanul. János iparitanuló, Erzsi hatodikos. Agi ötödikes, a legkisebb. Gyöngyikém most jár az elsőbe. Nagyon jó gyerekek, mindegyik kitűnően tanul.

férfi folytatAztán

a

ja:

— Gondolkoztunk már mi azon is, hogy bemegyünk a városba lakni. Egy az, hogy nem kapnánk megfelelő lakást, meg aztán az is igaz, hogy azért tanyán csak könnyebb jószágokkal foglalkozni, ami bizony nem megvetendő kereset-kiegészítés. Csak hát öt gyereknek sok pénz kell. Volt már úgy, hogy bementünk a városba a boltba s aztán úgy jött, hogy hét pár cipőt kellett vásárolni. Kérdezte is nevetve a boltos: Minek maguknak ennyi cipő? Pedig nem igényesek a mi gyerekeink. De tudja, hogy van az, ha nem öltöztetjük őket rendesen, a többiek kinézik maguk közül. A tévéről nem is beszélve. A legkisebbik tiszta aranypontos. Szegénykém any- nyira szeretne tévét nézni. A nagyobbik lány már nemegyszer mondta:

— Édesapám, ha ilyen nehéz a sorsunk, kimaradók az iskolából és elmegyek dolgozni.

— Isten őrizzen —* mondtuk — .most már kibírod azt a fél évet. ami még hátra van.

A városi ember nem is tudja elképzelni, hogy milyen boldogság a villany. Amikor a szomszédék bevezettették, három hétig éjjel-nappal égették a lámpákat

Az asszony

majd kicsordul a könnye.

—* Mondtam az embernek, hogy tán én sem oltanám el soha.

Közel húzódik a kövesút s ott futnak az acélszálak, messzire hordva az energiát, amelyből fény árad szerte az országban. Furcsa kontraszt. A tanyából alig 100 méterre be- hemót vasoszîopokon a magasfeszültség vastag drótjai. A környező tanyákból, kettő kivételével — már száműzték a petróleumlámpákat.

Mi lehet a megoldás? Ezen töprengtünk, beszélgetve Bar- táékkal. Ök sem tudják.

— Nem azt akarjuk, hogy valaki ingyen csinálja meg. Hiszen .jól tudjuk — mi aztán igazán —, hogy minden pénzbe kerül. De- hát annyi szépet, jót hallunk a. társadalom összefogásáról,- a nagycsaládosok segítéséről, hogy biztosan lehet találni valami megoldást.

— A tanácshoz fordultak már?

— Restellünk mi szólni. A levelet is csak egy hét múlva mondta meg az asszony.

Nvílván hogy kel1 a segftm y u van, ö( iskolái>

gyerekről van sző, akik egy keresetéből élnek, tanulnak...

Béla Ottó

csciuaEasiSBSCsaBaaaaBcaaiiiaBaa&ESESBBaaBBesBssacæceeacccKeBaaaasa

SBSffiE? tfsssEB,

Gerencsér Miklós

ARADI NAPLÓ

Gyár megüti 11 Unj káli,

Öj maréna-tokhal szaporító üzem épül az Itancan folyó partján. A folyó a Sajkáiba ömlő Szelenga egyik mellékága. Az üzemben évente másfél milliárd , halikrát keltetnek majd. A Sajkái körzetében -ez a barma- j dik ilyen típusú üzem.

A* * * Kancát hosszú ideig faúsZ, *

tatásra használták, K így hal- szaporításra álkalmatlain volt. Tavasé óta Burjátföld valamennyi folyóján betiltottak a faúsztatást Az új halszaporitó üzemet- építése — és a már működők rekonstrukciója — elősegíti a Rajkái tó haltartalékának növekedését.

43.

Elárulja ez az ocsmány irat, hogy Haynau kezében is megfordult. A dátum szerint október huszonnegyedikén érkezett a táborszernagyhoz, aki a következő megjegyzést firkantota a papírra:

„Az egyedüli helyet; eljárás lett volna, ha a papot rögtön felkoncolják. De most, hetek múltán, ad acta.”

Mé-g mindig nem elég a bősz- szóból. Változatlan sietséggel folynak tovább a hadbírósági tárgyalások. Egész csoportokra hoznák naponta halálos ítéletet. Immár kettőszázötven fölé emelkedett a7 elpusztításra kiszemeltek száma. Sajnos, két elítéltet megint meggyilkoltunk. Az eayiket agyonlőttük, a másikká! bitón végeztünk. Ott kellett lennem a kivégzésnél, hogy jelentést tegyek a halál beálltáról.

A városparancsnok éc a törzs- hadbíró egyre türelmetlenebbek Lenkey János miatt. Nem képesek beletörődni hogy még mindig életben van a fogságunkba jutott utolsó honvéd generális. Nyugtalanságukat minden bizonnyal a félelem táplálja. Á főhadiszállás sűrű érdeklődésére alkalmanként ugyanazzal a válassza! szolgálhatnak: még mindig nem vontát- felelősségre Lemkeyt. Márpedig a függőségi kapcsolatot- természete olyan hogy a jelentő alárendelt előbb-utóbb kárát Iáithatja a jelentéssel elégedetlen felsőbbség bosszúságának.

Howigier tábornok, várparancsnok- és Ernst törzshadbíró számára sokkal egyszerűbb lenne végre megöletni — még, ha betegen is — Lenkeyt mint örökösen magukra vonni Haynau morgását. Türelmetlenségük forró. Pedig igazán megtanulhatták volna a reneszánsz híres gyilkolója. Cesare Borgia szaktanácsát: a bosszú olyan étel. amely hideglen jó.

* * *

Éppen két hónappal ezelőtt, szeptember huszonötödikéin állapítottuk meg Novák Imre polgári orvos kollégámmal egybehangzóan. hogy Lenkey Jánoson erőt vett a téboly. Ma, november huszonötödikén elfogyott a várparancsnok és a hadbíróság türelme. Rászánták magukat Lenkey meglátogatására. Alig voltak képesek leplezni döbben etüiket a beteg megpillantásakor. Az élő csontváz látványa gyorsan kihátráltatta őket a cellából. Kurtán elköszöntet- Novák Imrétől és tőlem.

Alig tív perc múlva magához kéretett a várparancsnok. Nála találtam Emst törzshadbírót is. Szerényen viselkedtek, elismerték, hogy Lenkey állapota' valóban súlyosnak tűnik. A főparancsnokság megnyugtatására helyén valónak tartanák, ha Kiterjesztenék a magas főparancsnoksághoz ® Lenkeyről

szőlő végleges orvosi véleményt.

Ott nyomban megfogalmaztam . az orvosi jelentést. Leszögeztem. hogy a fogoly egyáltalán nem alkalmas a haditörvény_ szé-kj vizsgálat lefolytatására, mert beszámíthatatlan elmeállapota mellett fizikailag is teljesen roncs, abszolút mozgás- képtelen. Minden jel arra vall. hogy szomorú vége igen közeli

Fogalmazványomat sző nélkül tudomásul vette Howiger tábornov és Emst őrnagy. A sok csökönyös sürgetés után szinte furcsa volt tapasztalnom, hogy végre beletörődtek, mégsem ' lehet felakasztani egy halálosan beteg embert

* * *

Lenkey jövendő sorsa felől már csak egyetlen, szomorú reményem maradt. Arra számítottam. hamarosan eljön érte a megváltó halál. Nem így történt. A végleges orvosi vélemény fölterjesztése után még hónapokig élt — ha életnek lehetett nevezni «aömyűséges kínlódását. 1850. február kilencedikén fejezte be hosszú-hosszú haláltusáját A gyászhírről még aznap értesítettem a várban raboskodó bátyját. Lenkey Károly volt huszárezredest. A fogoly nyomban engedélyt kért a vár- parancsnoktól hogy részt vehessen öccse temetésén. Kérését teljesítették.

* « «

Kénytelen voltam ezidiáig sok szégyenteljes dolgot följegyezni. Naplóm befejezéseként is keserű viszolygással kell írnom e sorokat Mintha eltökéL terv ás huzamos időre szakítottunk volna valamiféle embe-