Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-24 / 275. szám

Vs­Jó gazdához méltóan Tanácskoztak a Békés megyei Állami Építőipart Vállalat szocialista brigádjainak vezetői A meghonosodott szokásokhoz hűen most is szabad szombaton rendezték meg a Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál a szocialista brigádok vezetőinek értekezletét. Ez azért is hasznosnak bizo­nyult, mert így mindegyik je­lenlevő nyugodtan, a napi ügyes, bajos dolgoktól megszabadulva szentelhette idejét és figyelmét Alapoznak Az értekezleten, amelyen részt vett Baukó Mihály. a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője, Podina Se­bő, az Építők Szakszervezete bér- és munkaügyi osztályának vezetője, Lipcsei Imre, az SZMT közgazdasági munkabizottságá­nak vezetője és Varga Imre, a KISZ megyei bizottságának if­júmunkás felelőse, Korek Ferenc igazgató összegezte a vállalat szocialista brigádjainak munká­ját és a hármas jelszó érvénye­süléséért tett mindennapos erő­feszítéseit. A mozgalom fejlődését meg­győzően jellemzik az idei adatok, A vállalat 135 brigádja vesz részt 1 275 tagjával a szocialista cím elnyeréséért szervezett ver­senyben. A tapasztalatok szerint itt is kialakult már az a törzs­gárda, amely a jók között is a legjobbakat egyesíti soraiban. Eddig ugyanis 12 olyan brigád van a vállalatnál, amely az aranykoszorús érem tulajdonosa, 16 az ezüstkoszorús, 24 pedig a bronzkoszorús fokozatot érte el. A brigádzászlónak 13, az ok­levélnek 18 kollektíva a birto­kosa. A mozgalom térhódítását jelzi, hogy az idén újabb 25 bri­gáddal gyarapodott a verseny­ben részt vevők száma. Nagy erő ez. Részvevői jősze- rint mindegyik építkezésen és munkahelyen ott vannak és tet­teikkel hatnak a többiekre is. Nemhiába szólt elismeréssel ró­luk Korek elvtárs. Különösen sokat tettek a társadalmilag fontos, a vállalat termelésének jelentős hányadát kitevő lakás- program teljesítésében. Sőt túl­teljesítésében. Nagyrészt nekik köszönhető, hogy az idén októ­ber végéig 755 lakást építettek fel és adtak át a megyében, azaz 250-nel többet, mint az elmúlt év afftéleí^apasztaiatokat összegező és a jövőbe is pillantó fontos tanácskozásra. Bőségesen volt mit számba venni, mert a szocia­lista munkaversenynek ez a ma­gasabb formája immár — a meg­levő gondok ellenére is — egyre erőteljesebb és kiterjedtebb. Ezt tükrözte az alapos beszámoló, ezt bizonyították a felszólalók. munkájukra hasonló időszakában. Most és az elkövetkező hetekben pedig azon fáradoznak, hogy év végéig még újabb 250—300 lakásba költöz­hessenek be a hajlékra várako­zók. És nem kevés a részük ab­ban sem, hogy határidő előtt építették fel Békéscsabán a For­gácsolószerszámipari Vállalat gyárának üzemcsarnokát, szociális épületét, vagy hogy az új cse­répgyárban a tervezettnél előbb kezdődhetett el az üzempróba. E törekvésekben akarva, aka­ratlanul fellelhető a márciusi központi béremelés és az ezt ki­egészítő vállalati bérfejlesztés jótékony, többre és jobbra ösz­tönző hatása. A munkásállo­mány átlagbére 8,7 százalékkal emelkedett, azaz tíz hónap alatt mindegyik dolgozónak átlag 2 ezer forinttal növekedett a ke­resete. Biztató, hogy a három­negyedévben az egyes költségek és a béremeléssel kapcsolatos vállalati terhek növekedése el­lenére is javult a gazdasági ha­tékonyság, vagyis a tervezettnél több lett a nyereség. Hogy így is maradjon, vagy tovább növeked­jen, ahhoz mint elhangzott a megállapítás: Ezekben a hetek­ben kell megnyerni a csatát. Ám hogy a katonai terminoló­giánál maradjunk sok kisebb és nagyobb ütközetet meg kell még— nyerni a jövőben ahhoz, hogy szocialista módon dolgozni, ta­nulni és élni-jelszó minden kö­vetelménye jobban teljesüljön, kiterjedtebb legyen a Dolgozz hibátlanul mozgalom, tovább s fejlődjön az üzemi demokrácia S és az abból fakadó felelősségér- ! zet is. Mindehhez a vállalat po- ; litikai és gazdasági vezetése a • szocialista brigádok vezetőitől S kéri és várja a segítséget, mert S elsősorban rájuk számít és jog- g gal alapoz munkájukra. gyarapításához. sA szocialista brigádok jó szervezői és cseiekvö részvevői a társadalmi munká­nak, közte az Egy üzem — egy iskola-mozgalomnak, az óvodák és bölcsődék patronálásának és a vállalati dolgozók lakásépíté­sének. Minit ahogyan azonban a kö­vetkező felszólalásokból kitűnt, jócskán vannak még olyan gon­dok, amelyeknek száműzéséhez jobb együttműködés szükséges a vállalatnál. A termelés folya­matosságához, az ütemtervek megtartásához egymástól és a munkahelyi vezetőktől is több segítséget várnak, mert a fenti hiányosságokból nemegyszer tor­lódások keletkeznek az építkezé­seken. Ez viszont csaknem min­dig a minőség romlását okoz­za — állapította meg Farkas Pál lakatosbrigád-vezető és Juhász Pál műhelybizottsági titkár. Mennyire igaz, azt a legszem­léletesebben Papp Ferenc festő­brigád-vezető bizonyította. Az ütemtervek felborulása, az egy­más munkájának lebecsülése és a torlódások miatt a 12 tagú brigádnak tíz hónap alatt 3 ezer órát kellett utólagos javítással eltöltenie, mások hibájából. Üjabb anyagot kellett felhasz­nálni. s a javítás ideje alatt csak sima órabért kaphattak. Holott, ha ez nincs, a háromezer munkaóra alatt egy 28 lakásos tömb festésével és mázolásával készülhettek volna el. Így a ke­resetük is több lett volna, mert teljesítménybérben dolgozhattok volna. Okfejtése önmagáért beszél. Ezt erősítette meg Juhász Pál véleménye, aki elmondta, hogy például csak fél százalékos anyagmegtakarítás évente mil­liókat hozna a vállalatnak. Nos, ezek a milliók ott vannak mind­egyik munkahelyen. Ezért is kel­lene féltőbben vigyázni rájük. Okkal szólt erről az igényről Podina elvtárs is. mondván, hogy a Dolgozz hibátlanul-mozgalom Gerencsér Miklós ARADI Tulajdonosi felelősséggel És hogy számíthatnak rájuk, azt a hozzászólók tanúsították, akik közül többen is a brigád keretein túllátva — úgymond vállalati szemmel, tulajdonosi felelősséggel értékelték a maguk és mások tevékenységét. Kertész Ferenc főművezető, a szocialista brigádok békéscsabai klubjának titkára volt az első felszólaló. Mint mondotca: a klub egyre jobban betölti hiva­tását, mert rendezvényeivel elő­segíti tagjainak poliúkai és szakmai ismeretbővítését, hozzá­járul általános műveltségük A& «rtefeezîej téssverői st beszámolót hallgatják, Ï f — A kazamatában, ahol ra­• boskodom, néhány an szintén ! megőrültek. Pedig őket már el­• ítélték. És bizonyos, hogy né­■ hányán még meg fognak őrül­[ ni­• A törzshadbíró ezek után • utálkozva vezettette vissza bör- ! tőnébe. : Időközben rájött veszedelmes Ï tévedésére a hadbirósági aktá- ; kát kezelő hadnagy. Fölkere­■ sett rendelőmben, mintha be- 5 teg lenne, de a felcser láttán ; megrémült Nagy nehezem elda­• dogta, olyan természetű a pa- ; nasza. hogy szívesebben közöl­• né négyszemközt. Méltányoltam : kívánságát. S Mint kiderült, ezt a magam ; biztonsági érdeke szerint is igen i helyesen tettem. Ernst törzshad­• bíró számonkérte — gondolom S merő formalitásból — a hadna- ! ■ gyón, bemutatta-e nékem » Lenkey János vallomási jegy­• zőkönyvét. A hadnagy igennel S felelt. Ennyi elég is volt riadal- « mához. Megértette, csakis a S Lenkey-aktát lett volna szabad S a kezembe adni, nem pedig a j lázadó tábornokok peranyagát » tartalmazó egesz iratköteget. I Könyörgött a hadnagy, nehogy • elszóljam magam. I Teljes rokonszerv»emről bizto- ; sítottam őt. Egyúttal megnyug­• tartam, csak a Lenkey-akta ér­• éekelt. A többi irat csak eddig Korek Ferenc igazgató értékeli beszámolójában a szocialista brigádok munkáját. A képen balról jobbra: Iga István, a vál­lalat pártbizottságának titkára, Baukó Mihály, a megyei pártbi­zottság gazdaságpolitikai osztályvezetője, az értekezlet előadó­ja és Galoviez kiterjesztésével az építkezése­ken dolgozók együttműködésé­nek javításával újabb milliókat lehetne megtakarítani. Ez vi­szont közös érdek: a dolgozóké, a vállalaté és a népgazdaságé. Ezért pedig ki más tehetne töb­bet, mint éppen a szocialista brigádok És hogy van értelme az újra és jobbra törekvésnek, azt Baukó elvtárs elismerő sza­vai jól példázták. A Kner Nyomdát, a Gyulai SZOT Szál­lót, Békéscsabán a Tanácsköz­társaság útján felépített leg­Előlegezett A vállalat politikai és gaz­dasági vezetése ugyanis úgy döntött, hogy az idei tíz hónap eredményei alapján a legjobb kollektíváknak előlegezi az anyagi és erkölcsi elismerést, így vehette át az aranykoszorús brigádérmet a Karasz Lajos ve­gyes- és az Ancsin György panel­szerelő. az ezüstkoszorús érmet, a Törő János gázszerelő — és a Sztoján János lakatos, a bronz­György szb.titkár. (Fotó: Uhrín László) újabb lakásokat bárki megnéz­heti. Ezekkel és más építmé­nyekkel olykor mi magunk job­ban dicsekszünk — mondotta —-, mint akik építették. Ahhoz tehát, hogy a viharsar­ki építőmunkások jó híre a jö­vőben se fakuljon el — kezde­ményezésekkel és másokra gya­korolt jótékony hatásukkal a szocialista címért versenyző bri­gádok tehetik a legtöbbet. S hogy érdemes küzdeni, erre ez a ta­nácskozás is választ adott. elismerés koszorús érmet, a Jenei Károly kubikos-, valamint a .szocialista brigádzászlót a Putnoki Győző vegyes- és a Droppa László üve­gesbrigád. Végül is az elnöklő Galovicz György szb-titkár házi ünnep­séggé alakuló munkaértekezletet zárhatott be abban a remény­ben, hogy a jövőben még több lesz az ilyen előlegezett anyagi és erkölcsi elismerés. , Podina Péter *ESΫ*ïâiSÏ'îi »*■■**«■■■*■■■■■■*■■*•*«*■■■■»* NAPIÓ volt a kezemben, amíg tovább- lapoztam a keresett jegyző­könyvig. Ellentétben a kegyes hazug­sággal, elolvastam, amit csak lehetett. A Lenkey Jánosról ké­szült jegyzeteim sorai közé sietve másoltam le azt a néhány búcsúlevelet, amelyet hátra­hagytak életük utolsó hajnalán a kivégzett tábornokok. Hét le­velet találtam. Ezeket vigasz­taló papjukra bízták a halálra­ítéltek. az eredeti leveleket nyil­ván meg is kapták a hozzátar­tozók, de mielőtt kijutottak a várból, be kellett azokat mutat­ni a hadbíróságnak. Az akto- kötégben a másolatok szerepel­nek. Tartalmukat egyik titkos helyről a másikra csempészem: a különleges hadbíróság irat­tárából privát föl jegyzéseim kö­zé. Olyan sorok ezek. amelye­kért még egyszer, akárhányszor vállalnám a kockázatot. Az özvegy Kiss Ernő két leá-. nyától búcsúzott el. „Szereteti gyermekeim* Bocsássátok meg bűneimet, amint én is mindenkinek meg­bocsátok. Ez utolsó kívánsága halálba ind aló atyátoknak. Szeretett gyermekeim! atyá­tok ártatlanul halt meg de lel­kiismeretem nyugodt. Ez fog utolsó lépteimen engem erősíte­ni. Ne tegyetek szemrehányást senkinek. Isten áldjon meg ben­neteket és óvjon minden rossz­tól. Imádkozzatok teljesen ártatlan lelkemért Ez szerencsétlen atyátok utolsó kívánsága. Arad. 1849. október ötdikén Ernő”. * * * A második levél gróf Vécsey Károly utolsó üzenete, feleségé hez. „Imádott, drága Linám. min­dennél kedvesebb feleségem! Látom, elérkezett életem utol­só pillanata. Meg kell halnom, tehát még egyszer Isten veled Isten veled jó lélek, bocsássad meg mindazt a keserűséget, amellyel esetleg akaratlanul megbántottalak. Csókollak és csókolom kedves leányunkat. Gizellát. Élj boldogul. Október 6., reggel 6 óra, Szerencsétlen Károlyod”. A harmadik levelet Nagysán­dor József címezte siralomházi vendégének, Winkler Bruno mi­norita főtisztelendőnek. „Kedves Tisztelendő úi> tisz­telt Barátom ! Szíves ígérete szerint méltóz. tossék Pestre Schmidt János rokonomnak, Kalocsára Nagy­sándor Imre érseki orvos-bá­tyámnak, Lúgosra Ungvári Já­nos rokonomnak írni, ezen fésűt és inggombot bizonyos pesti irományokkal és gyűrűmmel ne­kik elküldeni. Erre kéri tisztelő barátja Nagysándor József. * * * A negyedik levél szintén fele­ségnek szól: Lovag Pöltenberg Ernő özvegyének. „Imádott szegény feleségem.'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents