Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-03 / 258. szám

II Központi Statisztikai Hivatal Békés megyei Igazgatóságának I—Ili. negyedévi jelentése a megye gazdasági és társadalmi fejlődéséről (Folytatás az 1. oldalról.) A fontosabb cikkek termelése a szocialista ipar egészében a következőképpen alakult: 1973. I—m. negyedév 1972. I—in. negyedév Kőolaj %-ában 97 Földgáz 98 Egetett tégla 92 Égetett cserép 94 Konzervipart és háztartási idényüveg 120 Ontott síküveg 101 Kötöttáru 128 Férling 111 Kolbászfélék 80 Vágott baromfi 100 Feldolgozott tojás 77 Gyümölcskon zerv 85 Fözelékkonzerv 11S A szocialista Ipar a 9 %-kal több termelést 4 %-kal több dolgozóval végezte. Az egy fog­lalkoztatottra jutó termelés így 4—5 %-kal haladta meg az 1972. első kilenc havit. A ter­melésnövekedésnek tehát kb. fe­le származott a termelékenység emelkedéséből, mely arány ki­sebb az éves előirányzottnál (75- 80 %-nál). Az állami iparban márciusban végrehajtott központi bérren­dezés és a saját bérfejlesztés együttes hatásaként a munká­sok havi átlagbére 11 %-kal emelkedett az előző évi kilenc- havi átlaghoz képest. A megye szocialista iparában átlagosan 55 000 fő, ebből 42 000 munkás dolgozott. Mezőgazdaság — értékesítés A megyében 1973-ban az ed­digi legnagyobb gabonatermést takarították be a gazdaságok. Az országos mennyiségnek ga­bonából 9,5, ezen belül búzából 11 %-át Békés megyében ter­melték. A gazdaságok az egyik legfontosabb gabonát, a búzát mind magasabb színvonalon ter­mesztik. s korszerűen gépesí­tett eszközökkel, rövid idő alatt takarítják be a nagyobb hoza­mot Emellett jelentős gazdál­kodási eredménynek számít, hogy a fajlagos hozamok gazda­ságok közötti szóródása csök­kent (azaz, mindinkább kiseb­bek a különbségek az egyes üzemek termésátlagai között). A búza termésátlagának a megyében; alakulása Időszak: q/ha 1966—1970 évek átlaga 25,0 1971 31,5 1972 3241 1973 37,7 1973-ban az előző évinél 7 %- kai kisebb területen 7 %-kal több (csaknem 5 millió mázsa) búzát termeltek a megye gaz­daságai. A gazdaságok nemcsak a ga­bonatermesztésben érnek el jó eredményeket. Jelentős terüle­ten, fontos növények (kukori­ca, cukorrépa, napraforgó, rizs) termesztése fçlyik a legkorsze­rűbb (iparszerű) eszközökkel. A tervek szerint az ilyen eljárá­sokat már a közeljövőben újabb növényekre is kiterjesztik. Az őszi mezőgazdasági mun­kák az előző évinél kedvezőb­ben haladtak. Október közepé­ig a kukoricának több, mint fe­lét, a cukorrépának és a rizs­nek kétharmadát takarították 3 BÉKÉS MÉCW^ 1973. NOVEMBER 3. be. Az őszi vetések alá a szántást négyötöd részben végez­ték el, s a búzavetésterület 60%-án már addig elvetették a vetőmagot. Az állattenyésztésben a fejlő­dés mellett még nem számol­hatunk be mindenben arányos eredményekről Például a szarvasmarha-tenyésztésben és az állategészségügy területén még nem kielégítő a helyzet. Jelentőseik azonban a sertéste­nyésztés eredményei. ■hl Moi vaaumnia* a serres­állomány szeptember 30-án 1000 db 1*69 ISO 590 1970 133 S31 1*71 129 *99 1972 126 904 1973 m 932 A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére megyei párt- és tanácsi határozatok alapján hosszútávú tervet dolgoztak ki. A sertéstenyésztésben az el­múlt téli járványos megbetege­dések okozta károkat a gazda­ságok gyorsan kiheverték, s I továbbra is töretlen a tenyész- ! tési kedv. A tenyésztési folya­mat szempontjából kedvező, hogy az anyaállatok száma job­ban emelkedett^ mint az ösz- szes állomány. Az is pozitív, hogy a kisüzemi gazdaságok te­nyésztési kedve fokozódott: amíg az összes sertésállomá­nyukat 12, addig a kocák szá­mát mintegy felével növeltélc Az ágazat termelési eredmé­nyeiben várható fejlődés alapja lehet a hús- és húskészítmé­nyekből való lakossági ellátás ez évihez viszonyított javításá­nak. Az év első három negyed­évében a mezőgazdasági üzemek a fontosabb terményekből, ál- j latokból és állati eredetű ter­mékekből együttesen 4,4 %-kal többet értékesítettek a szocia­lista kereskedelem és az ipar ré­szére, mint 1972, és 16,2 %-kal többet, mint 1971 azonos idő­szakában. Foglalkoztatás A különböző népgazdasági ágak közül az építőiparban és a mezőgazdaság állami szekto­rában néhány százalékkal csök­kent, a szolgáltatás területén nem változott, másutt emelke­dett a foglalkoztatottak száma. Amíg az ágazatokban együtte­sen 2 %-kal nőtt a létszám, addig pl. az iparban 4, a ke­reskedelemben 3 %-kal dolgoz­tak többen, mint 1972 első há­romnegyedévében. A munkaerő- áramlás tehát e két ágazat irá­nyába hatott legjobban. II lakosság iövedelme és vásárlása A lakosság központi forrás­ból származó pénzbevétele az év első kilenc hónapjában 8 %- kai (országosan 9 %-kal) emel­kedett. Ezen belül a nem me­zőgazdasággal kapcsolatos bé­rek és bérjellegű bevételek nö­vekedése gyorsabb (11 %-os) volt. mint a mezőgazdasági munkából származó bevételeké (4 %). E mértékkülönbség fő­ként a márciusi bérrendezésnek, illetve a sertésértékesítés visz- szaesésének (ez pedig a téli kedvezőtlen állategészségügyi helyzet kihatásának) a követ­kezménye. A lakosságnak folyósított tár­sadalmi juttatások idén 28 %- kai, tehát lényegesen jobban emelkedtek, mint a munkából származó bevételek. A kiskereskedelem eladási forgalma lényegében a pénzjö­vedelem növekedésével azonos Ütemben emelkedett A kiskereskedelem eladási forgalma 1973. I—Hl. negyedév 1972. I—ül. negyedév %-ában Bolti élelmiszerek 119 Vendéglátás 108 Élelmiszerek összesen 111 Ruházati cikkek 308 Vegyes iparcikkek 108 Összesen 109 A forgalom 9 %-os emelke­dése mögött — figyelembe vé­ve a kiskereskedelmi átlagos árszínvonal 3—4 %-os emelke­dését — mintegy 5 %-os volu­mennövekedés következett be. Legjobban emelkedett a bol­ti élelmiszerek forgalma. Eb­ben szerepet játszottak az ár­emelkedések is. A megyében a munkások és szellemiek által fogyasztója élelmiszerek átlagos árszínvonala az év első felé­ben 6,7 %-kal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Ezen belül például a tej^ és tejter­mékek ára 33. a dohányféléké 24. a baromfié 9 %-kal emel­kedett. Az idényáras cikkek átlagos árszínvonala ugyancsak az első félévben 9, júliusban 7, augusztusban 12, szeptember­ben 7 %-kal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Ezek közül egyes cikkek, mint pél­dául a zöldségfélék, gyümölcs- félék, burgonya áremelkedései a termelés mennyiségi hiányai­val is összefüggnek. Ruházati és vegyes iparcik­kekből g forgalom jelentős emelkedése ellenére voltak vá­lasztéki és minőségi hiányos­ságok, s az olcsó árukból' is kisebb volt a kínálat a keres­letnél. A lakosság az első három ne­gyedév folyamán a téli és nyári vásárokon és az időleges ár- csökkentések alkalmával mint­egy 40 millió forint értékű árut vásárolt engedményes áron, s így 18 millió forintot takarít­hatott meg. Jelentősebb meg­takarítást tett lehetővé egyes tüzelőanyagok, lábbelik, ruhá­zati cikkek adott időben történt vásárlása. A kiskereskedelem a volu­menben kb. 5 %-kal nagyobb forgalmat 4 %-kal több forga­lomtól függő alkalmazottal bo­nyolította le. Ezen dolgozók ha­vi átlagbére az év első kilenc hónapjában 5 %-kal volt több, mint egy évvel korábban. Egészségügy Az előző időszakra vonatkozó beszámolókban az egészségügy területéről az orvosellátottságr gal, bölcsődei stb. helyzettel foglalkoztunk. Jelenleg a kö­vetkező kérdésekről adunk tá­jékoztatást. Az elmúlt tanév­ben az iskolaegészségügyi mun­kában visszaesés volt. A vizs­gálatra kötelezetteknek az óvo­dákban 82, az általános isko­lákban 76 %-a részesült orvosi vizsgálatban. A középiskolák­ban pedig ennél is jóval ked­vezőtlenebb volt e tevékeny­ség. Az 1972/73. tanév folyamán az iskolaegészségügyi ellátás ke­retében 76 000 szűrővizsgálatot végeztek, kevesebbet, mint egy évvel ezelőtt. Kedvezőtlen több szempont­ból. hogy valamennyi népgaz­dasági ágban emelkedett a táppénzes napok száma. 1973 el­ső kilenc hónapjában a táppén­zesek napi átlagos száma az ágazatokban együttesen csak­nem 800 fővel volt több, mint egy évvel korábban. Nem kielégítő az üzemi bal­esetelhárítási tevékenység sem. Egyes ágazatokban súlyosabbak voltaik a balesetek. Páldául az állami iparban 33, az építő­iparban 19 %-kal több kiesett munkanap jutott egy balesetre, mint 1972 első kilenc hónapjá- ftan. fa egy és a társadalom M ég napjainkban is előfor­dul. hogy egyes vállalati vezetők vagy alacso­nyabb munkakörben felelős posztot betöltők tagadják egy ember munkájának jelentősé­gét, szükségességét, fontosságát. Ha történetesen valamelyik munkagéphez nem áll oda idő­ben a kezelő, mert valami mi­att késett vagy éppen aznap nem ment be, adott helyen hiányérzete támad a vezetőnek és a többi dolgozónak. Amikor a későn jövő munkára jelentke­zik és megmagyarázza, mi­ért volt távol, gyakran olyan válasz fogadja, hogy az ő sze­mélyisége, a munkában való részvétele nem is annyira fon­tos, mint amilyennek esetleg ő tartja. Valahol tehát hiba, hi­ányosság tapasztalható az egy ember munkájának, munkában való részvételének megítélésé­ben. Lényeges-e, fontos-e az, hogy egy üzemben, egy műhely­ben naponta mindenki megje­lenjen és dolgozzon, termeljen? Már hogy ne lenne fontos. Ha egyetlen gép csak 10—15 per­cet nem üzemel a szalagszerű termelésben valahol, a mun­kafolyamatban elmaradás vagy éppen torlódás keletkezik. Az egy ember munkája, tevékeny­sége tehát nagyon is fontos, na­gyon is lényeges abban a tár­sadalmi méretű termelésben, melyet gyárainkban, szövetke­zeteinkben folytatnak. A kérdés csupán az. hogy miért azt érez­tetik a dolgozóval, hogy az ő munkája nem fontos? Az őszinteségről és a fele­lősségtudatról manapság is na­gyon sokat beszélnek ilyen vagy olyan formában a munka különböző fórumain. Abban az esetben, ha az egyes ember személyiségét lebecsülően hoz­zák nyilvánosságra, vajon erő­sítik-e a felelősségérzetét, tör­ténetesen azt, hogy egy em­ber munkája mennyire lénye­ges a technológiai folyamatban, az árutermelésben? Olyan né­zet ellen emelünk sfót, amely az egyes ember munkájának szükségességét lebecsüli, mert azzal az adott dolgozóban az önbizalom és a felelősségtudat j ellen fejleszt ki érzésvilágot : Ez végső soron a közömbösség­hez vezet, ahhoz, hogy az egyes embert ne érdekelje az, ami műhelyen belül, vállalaton be­lül történik. Ez pedig már nagy hiba. S enki sem tagadhatja, hogy a gyárak, üzemek j munkásaiban nincs fele- ! lősségérzet. A termelésben el- 1 ért eredmények azt mutatják, hogy igenis van! S ha ez va­lahol csökken, akkor az egyál­talán nem azok bűne, akikről így nyilatkoznak, hanem azoké, akik ezt a felelősségérzetet nem engedik kibontakozni, vagy nem ilyen irányban serkente­nek. Kocsis Lajos, a MEZŐGÉP békéscsabai gyáregységének fő- : könyvelője fizikai munkás volt. Kovács volt a gyomai gépállo­máson, Közben tanu’t, főköny- ! velő lett Felelősségérzés nél- kül vajon tudott volna-e elő­rébb lépni? Tudott volna-e sok­szor éjt nappallá téve tanulni? Aligha. Az embernek éreznie kell a felelősséget önmagáért, társai­ért, munkájáért, a társadalomért És ez a felelősségérzés kicsit lelkesít is. Lelkesít azért, hogy az egy ember holnapra gondol­kodásmódban, életszemléletben, szocialista tudatban több legyen, mint ma. Egyre több az ilyen ember, egyre több az ilyen J műhely, az ilyen brigád, s az Ryen gyár. Vajon képes lett volna-e a gépállomások mai utóda, a MEZŐGÉP Vállalat a szántó-vető feladatból a gép- I gyártásig, a legbonyolultabb i gépek, berendezések készítésé. I í% eljutni, ha a vállalatért, » munkáért a felelősséget csak az igazgató vagy egy-két em­ber érzi? Egyáltalán nem. En­nél a vállalatnál csaknem há­romezren hordják magukban ezt az érzést, szinte valamennyien olyan feladatot és munkakört töltenek be, melyre lényegében öt esztendő alatt tették magukat képessé. Ha az egyes ember nem éret­né a felelősséget önmagáért, munkájáért, társaiért, azok munkájáért, vajon eljuthattak volna-e az ekevas élezé­sétől a fotocellás vetésel­lenőrző készülék gyártásáig? Ezt nem lehet kétségbe vonni. A z emberek, az egyszerű fizikai dolgozók, ha érzik, hogy munkájukra számí­tanak, szükség van az erőfeszíté­sükre. hegyeket képesek meg­ír« zga :.ni. A társadalom a leg- nagyobb erő, a legnagyobb fe­lelősség hordozója. Ha az egé­szet így ítéljük meg, vajon megítélhetjük-e ennev egy ré­szét vagy alkotóelemét az egyes embert más módon? Nem, egyáltalán nem. Ha az egyes ember jól dolgozik, átér- zi munkájából a reá háruló fe­lelősséget, akkor ez a társada­lomban és a társadalom egészé­ben nagyon jól, kézzel fogható- an érzékelhető: az anyagi javak mennyiség^ nő, minősége javul, annak a termelésnek, melyet gyárainkban folytatunk, kizáró­lagosan ez a célja. Éppen ezért nagyon is indokolt lenne a munkahelyen úgy politizálni, hogy a felelősség érzése fejlőd, jön tovább az emberekben. Mindenki érezze hogy az ő te­vékenységére szükség van a vállalatnak, mert az csak úgy képes a többre, a jobbra, ha az ő felkészültségére is számít, ha igénybe veszi. Az életből több példát lehet­ne felsorolni a? imént említett MEZÖGÉP-en kívül. A megye bármelyik mezőgazdasági és ipari üzemét ilyen tekintetben bárki bonckés alá veheti. Ösz- szessegében az árukibocsátás mindenütt növekedett. Egyik he­lyen a műszakiak tettek sokat ezért, másik helyen a gyár egész kollektívája. Tehát a munkások is adtak valamit munkaköri kö­telességükön kívül. Ez az a gon­dolat, ahol néhány percre mégis csak meg kell állnunk és mér­legre tennünk a termelésben el­ért eredmények eredőit. Talán itt gyökerezik az, hogy az egyes ember tevékenységért vállalatom belül milyennek ítélik. Az egyes ember esetében kizárólagosan a fizikai dolgozókra gondolunk. Hiszen, ha ezek az emberek az idők folyamán olyan műszaki felkészültségire tettek szert, hogy a legbonyolultabb mérnöki raj­zon is eligazodnak, sőt ehhez hozzászólnak, műszaki megoldá­sokat javasolnak a kivitelezés során, akkor erre a felelősségre nemcsak illő, hanem a7 üzem vezetőségének kötelessége oda­figyelni. Sok megszívlelendő észrevétel fakad az esztergapa­dok, munkaasztalok mellől. Ezek mellett úgy elmenni, hogy egyik fülemen be, a másikon ki, nem lehet, nem szabad. Ezt a jól felkészült vezető még közép­szinten sem engedheti meg ma­gának. Ezzel tulajdonképpen nemcsak az egy embert becsüli le, hanem az egynél jóval töb­bet is. E gymás gondjainak meg­értése. egymás segítés,, a munkában és a minden­napi életben a legemberibb tett. Emberi kapcsolatok formálója, új és újabb harcostársak, mun­katársak sokasága fejlődött, erő­södött az utóbbi évtizedekben ilyen emberi tettek nyomán. Köz­ben a társadalmi méretű termelés a mai igen magas színvonalra ju­tott. Mindezt nem a gépek, ha­nem a gondolkodó, felelősséget érző emberek valósították meg olajos ruhában vagy éppen fe­hér, illetve kék köpenyben. Dupsl Károly

Next

/
Thumbnails
Contents