Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-18 / 270. szám

TT ° /K * R• K ® cÿf — * /\ *d°4®!2®0[:|K Mosolyog a világ Két ismerős összefut a sörö­zőben. — Hát te mit csinálsz itt? Hi­szen neked, megtiltotta az orvos, hogy sört igyál! — szól az egyik a másikhoz. — Igen, csakhogy az orvos nemrég meghalt. * » * Férf: Marika, a salátának szo­katlan íze van. Talán nem jól mostad meg? Feleség: Hát hogyne mostam volna meg jól, egy egész doboz mosóport szórtam rá. «nMinUlHUmHUUIIlUIHmUHIH« A lezárt sorompó előtt kilo­méternyi hosszú autósor kígyó­zik. Jön a bakter és így szól: ,,Uraim, készüljenek fel hosz- szabb várakozásra. Éppen most kaptam az értesítést, hogy a vo­nat 60 percet késik.” Fő a nyugalom —• Ne ordíts, zavarod » szomszédokat! Megnyugtatás _ Nem kell Izgulnod fiacskám, a kolléganőim vállalták. (A Wochenpresse-ből) hogy gondoskodnak rólam! — Miért vagy olyan szomo­rú? — Hát hogyne lennék! írtam a szüleimnek, hogy küldjenek pénzt olvasólámpára, mert éjjel is tanulni akarok. — Na és? . . — Nem pénzt küldtek, hanem ; egy olvasólámpát. A fiamnak mindig sok érde­kes új ötlete van — mondja büszkén az atya a tanítónak. f- Tudom. Különösen a he­lyesírásban. — Tudod, egészen hihetetlen eset történt velem. Az elmúlt éj­jel valami fura zajra ébredtem. Felnyitottam a szememet és ész­revettem, hogy egy kéz kihúzza zsebemből a pénztárcámat és pénzt vesz ki belőle. Megragad­tam a pisztolyomat, de nem sü­töttem el. — Ugyan, mi akadályozott benne? — Nem akartam özvegysorsra jutni. » • « N. úrholgy semmiképp sem tud megszabadulni tokájától. Ba­rátnőjének tanácsára rászánja magát és egy orvosi folyóirathoz fordul tanácsért. de levelét fér­finévvel írja alá. A válasz azon­nal megérkezik: „Azt tanácsol­juk, növesszen szakállt.” * » » A hajótörést egyedül lord Bromstoke éli túl. A víz kiveti egy lakatlan szigetre, ahol csak tíz év múlva találnak rá. Megmentői döbbenten nézik azt a három házat, amelyet idő­közben lord Bromstoke felépí­tett. — Az ég szerelmére, minek épített három házat? — Az elsőben lakom — ma­gyarázza a lord. — A második­ban van a klubom. — És a harmadikban? — A harmadik épületben van az a klub, ahová be nem teszem a lábam. • • • Égy amerikai milliárdos lu­xusautót vásárol. Megállapodik egy kocsinál és átad az autó­szalon tulajdonosának egy 15 000 dollárról szóló csekket. — Végtelenül sajnálom uram — szabadkozik az eladó —, nem tudok visszaadni, a kocsi pedig csak 10 000 dollárba kerül. — Nem számít! A visszajáró pénzt adja motorkerékpárban! * * * Giancarlo Gianni megkérte egy kollégáját, dobjon be egy levelet, amelyet a barátjának írt. — Miért Írtad a borítékra olyan feltűnően nagy betűkkel, hogy „csak saját kezébe"? — Mert nagyon szeretném, ha a felesége olvasná el! * • • Egy kisváros templomának aj­taján néhány nappal ezelőtt még olvasható volt a következő írás: „A plébános úr szeretettel üd­vözli mindazokat a turistákat és látogatókat, akik belépnek a templomba. De mindenkit fel­kér, hogy mivel az épület belse­jében úszómedence nem talál­ható, mellőzzék a fürdőruha-vi- seletet.” Az 1973—1974-es téli divat Szilánkok j A boldog házassághoz két ; megbocsátó kell. •** Együtt érzünk az ebesetekkel, : de azok mellé állunk, akik el- : gáncsolták őket. Még mindig akadnak csigák, • akik megmagyarázzák a nyúl- \ uak, hogyan kell futni •** Gyűlöli a talpnyalókat. mert ; tőlük nem tud odaférni a fő- ; nők talpához. ; * *** ■ Hogy milyen volt a tv-műsor ; ma este? Egyik szememen be, a j másikon ki. • A nagy párizsi divattervezőik nemrégiben mutatták be őszi- téli kreációikat. A bemutatott modellek általában a klasszi­kus és nőies vonalat hangsú­lyozzák ki- A divattervezők lát­hatólag figyelembe vették a mai nő életfeltételeit és ennek megfelelően kényelmes, nem gyürődlő ruhákat terveztek. A divatbemutatón megfigyel­hettük, hogy ismét tért hódí­tanak a sötétebb, meleg színár­nyalatok (barna, piros, gránát- vörös és a fekete)­Az őszi ruhák elmaradhatat­lan kelléke a szőrme: a divat- tervezők gyakorlatilag minden kabátot és ruhát rókaszőrmével díszítenek. Divat a szőrmesap- ká, a szőrmestóla és nagyon sok ruha mandzsettája készül kü­lönböző élénk színű szőrmék­ből. Yves Saint-Laurent modell­jei között sok hosszú, övvel el­látott kabátot, a rakott szok­nyán vagy a pantallón kívül viselt horgolt kardigánt láttunk. Blúzai általában muszlin anyagból készülnék, a szoknyák rakottak vagy alakra szabot­tak. Nina Ricci krepp kreációi­hoz szőrme vagy toll stólát ter­vezett. Guy Laroche két különböző stílussal jelentkezett: sportos ruháit tweed és jersey anya­gokba' tervezte, sok kucsmát és gyapjú harisnyát vonultatott fel; másfelől sok pasztell­színű, az t900_as divatot idéző ruhát mutatott be. (Ford.: Draskovils Emma) : ■ \ : : : ; IS !» * : <• : * * : » » : * « i * « ; ! ■ ■ Téves kapcsolás Megbolondult a telefonunk. Talán elromlott a kábel, de az is lehet, hogy a frontátvonulá­sok hatása7-- mindenki hibásan tárcsáz. Tény, hogy csöndes kis lakásunkban többen keresték már a jéggyár főportását és az ecetipari vállalat savanyító rész­legét. A MÁV-információ is olyan közeli lehet a telefonszá­munkhoz, hogy egyszerűbb me­netrendi kérdésekben már ma­gam adok felvilágosítást. , Az utóbbi időben pedig annyian keresték nálam Barna Piros­kát, hogy a téves kapcsolások alapján komolyan aggódom a fentnevezett hölgy erkölcseiért. Elhatároztam hát. hogy meg- kímé'em a drágát a felesleges zaklatásoktól, ezért felcsaptam telefon betyárnak. Amikor legutóbb egy öblös férfihang ismét a Pirikét kér­te. nyá jasan megkérdeztem : — Ki keresi Barna kartárs. nőt? — A Lajos — mondta az il­lető­— Mi az, hogy Lajos? Ezt mindenki mondhatja. Miféle Lajos? — faggatóztam határo­zottan. — Oláh Lajos — szólt ijed­ten a hang. — És mondja gyermekem, tud a maga felesége ezekről a telefonálgatásokrá'.? Tudja az a nagyszerű asszony, hogy a férje egy szatír, aki munkaidő­ben randevúzik? — De... kérem...., hát... — Maga, csak ne hápogjon, és ne piszkálja az orrát, meg­értette?! — Igenis, kérem, soha többé.*. — No idefigyeljen, Oláhkám! Látom maga egy értelmes fiú, ezért elmondhatom, hogy a Pi­rikének van egy bokszbaj nők bátyja, aki az ifjú hölgy vala­mennyi udvarlóját dagadtra ve­ri. Maga nem kapott még a pofonokból? — Nem, kérem szépen. ÉS nem is hívom többé azt a nő­személyt. csak feleségemnek ne tessék szólni, mert az rosszabb lenne, mint a bokszo'ó. Soha többé nem leszek rossz, meg. ígérem. Kézit csókolom! Letette a kagylóit, de úgy láttam, hogy még a vonal túlsó végén is elpirult a telefonké­szülék. Én pedig nem éltem hi­ába: ismét megmentettem egy családot — és önmagam is egy újabb téves kapcsolástól. (Andódy) Olvastuk — Gyakran megtörténik, hogy éppen azoknak van a legna­gyobb hangjuk, akiknek nincs mit mondaniuk. Ezekről írja a BZ berlini lap: „A dob a leg­jobb példája annak, hogy mi­lyen zajt tud csapni az üresség”­**« — Bette Davis, ismert ame­rikai színésznő válaszolta egy női folyóirat körkérdésére: „Ta­lán semmj sem deprimálóbb egy asszony számára, mint megnéz­ni az útlevelében a saját fény­képét”. — A londoni Daily Mirror ír­ja azzal kapcsolatban, hogy az utóbbi időben egyre több a bot­rány azokban a családokban, amelyeket az angol társadalom­ban a legjobbaknak tartanak; „A legjobb családok botrányai sohasem történhetnek meg a jó családokban”. •M —■ Az újságok terjedelme arra készteti az újságírókat, hogy kevés szóval is sokat mondja­nak. A párizsi Combat egy ilyen hírt adott le: „Paul Dibois gyufát gyújtott, hogy megnézze, van_e benzin a tankban. Volt 56 évet élt a megboldogult”. (Ford.: Gábor Tamás) orgász Ödön dok­tortól, jó bará­tomtól megkér­deztem: ügyvédi prakszisod alatt volt-e olyan eset, amikor pontosan te tévedtél? Mosolyogva válaszolt: „A közmondás is azt mondja: Tévedni ügyvédi dolog! — Legnagyobb tévedé­sem volt az életben, amikor egy feldúlt arcú, vérben forgó szemű fiatal, tanyasi ember állt meg író­asztalom előtt: — Magához gyöt- tem, doktor úr, segít­sen rajtam! — kö- nyörgött. Mint válópöri spe­cialista, azonnal lát­tam dagadt képéről, hogy itt a BP. 78. sza­kaszával állunk szemben. Ezt a sze­gény embert alaposan elagyabulálta a fele­sége. — Lásson hozzá, doktor úr. — sürge­tett az ember. — Node barátom, nem lehet azt csak úgy kutyafuttában. — és megtapogattam az arcát. — Látlele­tet vett már? — Mi a csudának az? — Csak hallgasson rám. Hiszen azért jött, hogy segítsek magán. Régóta nős? — A múlt héten volt az esküvőm. — nyögte keserűen, — Kellett ez magá­nak? — Dehogy kellett. — Legyen nyugodt, megszabadul tőle. Csak nehogy meg­gondolja magát. — Amit én egy­szer elhatározok, doktor úr... — Jól van. Remé­lem tudja, hogy a fe­leségét többé látni sem szabad. Itt felugrott a fér­fi: — Micsoda? Miért ne láthassam én a feleségemet? — Azért, mert nem érdemli. Érti? — nyugtattam higgadt válaszommal. — Már hogyne ér­demelné, kérem, ami­kor egész éccaka rak­ta rám a vizes boro­gatást. — Nézze, maga nyúlszlrú. Azért rakta magára a vi­zes borogatást, mert akkorra mar meg­bánta a tettét. Nézze, a törvény előírja, hogy ilyen esetekben a házasfelek a per befejezéséig külön éljenek. — Hogy mi... kü­lön éljünk? ■— döb­bent meg az ember, majd paprikásán ki­jelentette: — Hát ak­kor tudja meg a dok­tor úr. hogy magá­val nem húzatom ki a fogamat. Ekkor kaptam ész­be: — Vagy úgy? Ma­gának a foga fáj? Nem válni akar? Mi­ért nem ezzel kezd­te? — Es már irá­nyítottam is kifelé: — Tessék felmenni két emeletet. Ott ren­del Horgász Benő, a fogorvos bátyám.” Ennél nagyobb té­vedés nem esett raj- t-rm ügyvédi pályafu­tásom ideje alatt, kedves barátom. De míg élek. mindig eszembe jut és jót nevetek rajta. Dénes Géza Téred áss ügyvéd is —ttwsawisMwnww w»wm»Mnnmiw

Next

/
Thumbnails
Contents