Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-18 / 270. szám
Harc a lélegzetért Beszélgetés Pardi Anna költővel Az ember és a géP Vésztőn született Ez nem csupán anyakönyvi adat: állásfoglalás verseiben a szülőföld tájai és emberi sorsai mellett kiáltás a jól ismert paraszti élet változásaiért, segíteni akarás a földiek, de mindenki más mind magasabbra emelkedéséhez. A budapesti egyetemi évei alatt figyeltek fel verseire, pontosabban versekben megfogalmazott érzéseire és gondolataira. Napilapokban, folyóiratokban jelent meg. majd 1971-ben napvilágot látott első önálló kötete, a „Távirat mindenkihez”. Napokon bélül elfogyott a kötet. Rengeteget dolgozik. Hetente újabb és újabb versekkel ajándékozza meg a hazai sajtó olvasóinak százezreit. És rengeteg levelet kap. Asszonyok, lányok írják válaszsoraikat. Versei elevenen hatnak, felráznak, erőt adnak, felháborítanak, művészi megfogalmazással igazolják a mindennapok emberének tapasztalatait. Ezért ír, nekik ír Pardi Anna. Pontosan olyan fiatal, mint a kortársai. Ugyanúgy öltözik, vásárol, száll buszra vagy villamosra, ugyanúgy szereti a zenét, a táncot, birkózik napi gondjaival. És mégis más, mint a többiek, mert valamennyiünk gondjaira figyel, hogy megszülessen a vers és útra kelljen, jobb rendet teremtsen bennünk és a világban. A Távirat mindenkihez kötetről írta Somlyó György: Pardi verseiben megteremti az „asz- szonyi embert”, aki teljes életre törekszik. Beszélgetésünk során először erről a fogalomról kérdezem: Hogyan értelmezi a napjainkban oly sokszor hallott női egyenjogúságot? — Nem szeretem. ha azt mondják: költőnő. Költő vagyok. Az előbbi kifejezés már önmagában is megkülönböztetés. Szerintem az egyenjogúság alapja, hogy elsősorban emberek vagyunk, és csak azután nők, illetve férfiak. Ezt kell tisztázni és megérteni. Ezért tartom fontosnak, hogy a költő túllépjen a nemével kapcsolatos kérdéseken és képes legyen meglátni az összes lényeges dolgokat. Csak emellett, ezzel együtt tartom feladatomRitikán kerül film a magyar közönség elé a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból. Ezért érdekes különösen az Egy asszony, aki arcot cserélt című alkotás, amely a bűnügyi filmek, a krimik legkomolyabb, valóságigényű darabjai közül való. A történet az ország fel- szabadulása előtti években kezdődik. s a népi hatalom győzelme után másfél évtizeddel fejeződik be. Két barátnőről szól, akiket a sors messze vetett egymástól, s akik végül mégiscsak találkoznak. Rendkívül kalandos körülmények között, félreértések és a régi rend megbújó híveinek s külföldi kémeknek a köztörvényes bűntettei árnyékában derítik ki végül a demokratikus nyomozó szervek az igazságot. A hét másik filmje színes, magyarul beszélő, szélesvásznú amerikai paródia, amelynek jellegzetességei az „indiános” fiimmmm 5 J*K, NOVEMBER 18 naik, hogy külön szóljak verseimben a nőkről, akiknek teljesítménye vitathatatlanul ugyanolyan értékű, de sokszor nagyobb, mint a másik nemé, hiszen nagyon-nagyon sók tehetséges nő munkája után még végigdolgozik egy másik, teljes otthoni műszakot is. Több versemben a megváltozott kor újfajta női ideáljáról, a gondolkodó, a cselekvő, az önálló emberségű nőről írok, ezért az asz- szonyi emberért próbálok szólni. — Sok versében Ír az ifjúságról, saját korosztályának feladatairól és értékeiről. Szenvedélyes soraiban lüktet a fiatal évek szeretete, vissza- fogni-akarása és haragosan szólítja fel nemzedékét a lehetőségek kihasználására. Tehet-e a költő valamit azért, hogy ne szalasszák el a fiatalok ezeket a lehetőségeket? — Hiszem, hogy tehet. Any- nyit legalább, hogy önvizsgálatra szólítja fel őket, figyelmeztet az időre, a visszahozhatat- lan napiokra. Valóban szenvedélyesen szeretem az ifjúságot, mint állapotot, amely rendkívüli lehetőségekkel terhes. Aki felismeri ezt a terhet és félve, gondosan kihordja, az gazdag életet hoz világra, amely az ifjúság elmúlása után tovább gazdagszik. Aki elveszti ezt a gyönyörű terhet, az üresen él tovább. Tulajdonképpen mindent elveszít. Az ifjúkor cselekvései meghatározzák egész életünket — Az Űj írás ebben az évben szokatlan, biológiai témájú versét közölte. Azt jelenti ez, hogy érdeklik a tudományos problémák is, vagy ennél többet jelent? — Többet jelent. A virágok kialakulása című versem nemcsak a virágok kialakulásának tudományos kérdéseit hordozza, hanem azokon át az ember életéről szól. A biológiai ismeretek puszta lejegyzése még nem lenne vers, de ha a költő kiemeli ezekből a lényeget, felvillantja a nagy összefüggéseket, hozzáad önmagából valamit az ismeretekhez, akkor ez mek megszokott kellékei — természetesen a műfajnak megfelelő túlzásokkal —: üldözés, árulás, lövöldözés, álnokság és patyolattisztaság ezenkívül pedig egy százhuszonegy éves férm&r költészet Mindennapjaink elválaszthatatlanok a tudománytól. Ügy érzem, a költészet is tehet a maga eszközeivel azért, hogy az emberek közelebb kerüljenek a tudományhoz és jobban megismerjék azt. — A költőnek tehát nemcsak állapotai. hangulatai alapján kell írni, hanem széles körű ismeretekre, gazdag műveltségre kell építenie verseit. — Pontosan. Nem hiszek az íróasztal melletti költészetben. Ma már ez lehetetlen. A költőnek, az írónak ismernie kell a mai valóságot. Az embereik között, az emberekkel együtt kell élnie. Csak így tud igazat szólni. így tudja érzékenyen felmutatni a kort, így lesz írása a kevesek kiváltsága helyett mindenkié. így válik alkotása olyanná, amelyben minden ember megtalálhatja a saját problémáját, kiteljesítheti vele magánéletét. A társadalom viszont építeni tud a harmonikus életű egyénekre. A költészet tehát közvetve vesz részt e tudat- formáló folyamatban. Ez a költő közéleti szerepe. Hogy kénes legyen e nagy társadalmi feladatra, nem elég önmaga tapasztalataiból kiindulnia. Költészetéhez fel kell használnia minden eddig felhalmozott emberi tudás kincseit. Ezekkel kiegészülve lehet csak alkotnia. Rengeteget olvasok. Éjszakánként. A mai modemek közül Asturias, Sartre, Illyés Gyula és Németh László műveit újra meg újra. emellett tudományos, elsősorban lélektani könyveket is. — Hogyan foglalná össze a költészet mai feladatát? — Az a feladata, hogy az eevetemleges, örök emberi értékeket a gyorsan változó kor élményvilágával gn-viafjítva alkossa űijá. Kaocsolion be ezáltal minél több embert közös dolgainkba, hogy szebben, köny- nvebben tudjunk élni. Tadeus Börevjez ior><*vé! keltő szgvai- val, a költészet „harc a lélegzetért”! .. . Pardi Anna. Mennyi út az aji-ód előtt című úiabb verskötete már nyomdában van ... A költő a héten fiatal, békéscsabai olvasóival találkozott az ifjúsági házban. fi zsörtölődései az őt interjúvoló rádióriporterrel. A Kis Nagy Ember főszereplője Dustin Hoffmann, akit a Diploma előtt és a John és Mary című filmekből ismerhet a magyar közönség. ómeó és Júlia — mert nem tudtak egymás nélkül élni — meghaltak. Szerelmük tüzéből pusztító lángot a környezet, családjaik viszálya — melyben éltek — az szított. Ha nem így van, talán boldog szülőkként, illetve nagyszülőkként szenderülnek jobblétre, lemondva arról, hogy mint tragikus shakespearei alakok vonuljanak be a világirodalomba. E hősi korszak elmúltával manapiság valahogy több szó esik a technikáról, a gépiekről, a termelésről, mint az ember életét megszépítő érzésekről, köztük a szerelemről. Tragikusnak mondható ez? Igen, de csak akkor, ha nem látjuk tisztán a szoros összefüggést a két dolog között. Hogy milyen környezetben találkoztak, illetve találkoznak, az nemcsak Rómeó és Júlia, de az ember és a gép esetében is meghatározza az együttes sors további alakulását. A gép szó hallatán általában mindig valamilyen ügyes kis vagy éppen nagy szerkezetre gondolunk, amely megkönnyíti az ember munkáját, életét. Ez így is van. De nem mindig. Mint ahogy a szerelem is. amely normális viszonyok között édessé teszi a létet, Rómeó és Júlia rövid történetében végül is méregnek bizonyult. A gép is az, ha — miként azt Chaplin Modem idők című filmjében mesterien ábrázolta — nem azért dolgozik, akivel együtt dolgozik, gy biztos: ma már a termelést. amelynek során igényeink kielégítésére anyagi javakat hozunk létre, másképp, mint újabb és újabb, egyre tökéletesebb gépiek munkába állításával növelni nem lehet. És ebből a szempiontból nincs is külön szocialista és külön kapitalista géptípus. Mi szerint tehetünk hát különbséget mégis, van-e egyáltalán különbség a két eltérő társadalom gépesítésének irányában. Nem jutunk-e mi is oda' a fejlődés folyamán, ahova Chaplin a „Modem idők”-ben? Sokan keresik ezekre a kérdésekre a választ napjainkban nálunk is. Filozófusok is, pszichológusok is. Pedig bátran, határozottan, egyértelműen jelenthetjük ki, hogy nem jutunk oda. Hiszen — és ezt mindenki tudja — nálunk a gépek nem a kevesekért, hanem mindannyi- unkért dolgoznak. Igaz — vethetne itt ellent bárki — ettől még a gépiek megkeseríthetik, monotonná tehetik számunkra a munkát ugyanúgy, mint a kapitalista üzemekben, ugyanúgy termelő szalagokhoz láncolhatnak bennünket, hogy már magunk sem tudjuk majd, hol végződik a gép és hol kezdődik az ember. Ki a része a másiknak: a gép az embernek, vagy fordítva? Mondom, lehet ilyen ellenvetést tenni. Talán jól is hangzik. Csak nem igaz! Mert ezt çz utóbbit éppen az előbbi — az, how « gépek mindannyiunk segítő társai és nem a kevesek ellenünk alkalmazott lélekpusztító testkiuz=orázó eszközei — ez lehetetleníti az eevre divatosabbá váló szó: az elidegenedés tartalommal telítődését viszonyé- között. í” tmeneHleg ugvtm egv-két íellemző tünete ennek a betegségnek — főleg szervezetlenség következtében —rövidebb-hosszabb ideig ki-kiújul- hat. összességében mégis az a döntő, hogy nálunk a gépivel helyettesített emberi munka nem teremti meg a munkanélküliek kitaszított seregét, szinten tartva vagy fokozva ezzel az állásukat még el nem vesztettek agvonhajszoltságát. Sőt mivel nálunk a munkához való jogát mindenkinek biztosítják, lehetővé válik, hogy egy-egy dolgozóra nézve egyre csökkenő munkaidővel termeljünk egyre többet. Békés megye mezőgazdasági termelőszövetkezeteiben például az utóbbi hat év alatt a termelés értéke 3,5 milliárd forintról 6 milliárdra nőtt, miközben a dolgozó tagok száma 59 ezerről 49 ezerre, a ledolgozott munkaórák szárma pedig 138 millióra' 124 millióra csökkent. Ez érthető, hiszen ugyanezen idő alatt (de rnár a gépállomások felszámolása után) a termelőszövetkezetek traktorállománya 15. kombájnparkja pe. dig több mint 250 százalékkal bővültAz ilyen és ehhez hasonló eredményeket soro'hatnánk annak bizonyítására, hogy a gépiek alkalmazásával tulaj don- képpien időt takarítunk meg. munkaidőt, amely szabad idővé válik, szabad idővé, amelyet mindenki arra fordíthat, hogy gazdagítsa, gondozza lelke érzelmeket nevelő kertjét, vagy hogy képezve magát átlássa a folyamat egészét ott, ahol az ő kis munkája tölti ki a rész szerepét. Ez egyben a’ap- ja annak, hogy hasznos újításokkal segítse elő a termelés — és ezen keresztül az életszínvonal — további növelését. Megteheti, hiszen megvan hozzá a jól felhasznált szabad idő jóvoltából a képiessége. ki meg újít, az tulajdonképpen alkot. Aki tanul, aki továbbképiezi magát, művelődik, az is alkot. Újra alkotja önmagában azt, amit az emberiség a művészetekben, tudományban, technikában saját boldogulásához mindeddig létrehozott. Márpedig aki alkot, az igazán nem lehet rossz viszonyban a gépiekkel. Azokkal a gépiekkel, amelyek tulaidóriképpen 'ehetőséget biztosítanak az alkotásra azzal. hogy egyre több időt szabadítanak fel az ember számára — ott, ahol a nagy közösség érdekeit szolgálják. Az embert a munka tette emberré, a gép piedig a kapitalista viszonyok közé visszasüly- lyesztette az embert szinte azzá, ami annak előtte volt. Ám, ha egyszer már megszabadult azoktól a viszonyoktól az ember, amelyek őt és a gépiét lenséggé” tették, az embertelen munkától is csak a gép. az emberi alkotás szabadíthatja meg és teheti újra emberré azzal, hogy egyre növekvő, minőségében javuló, tömegében állandóan emelkedő teljesítményével biztosítja a valóban emberhez méltó ó’et feltételeit. s ez az az óriási különbség. amely gép és ember viszonyában itt és ott fennáll. Ez egyben azt is magvarázza, miért keli minden erőnkkel szorgalmaznunk a technikai fejlődést. Emberségünk függ tőle ugyanis! Kőváry E. Péter Gyakorlattal rendelkező öntő vagy kohász technikust1 technológus: munkakör betöltésére felvételre keresünk Jelentkezés: Gyula. Dobozi út Vasipari Szövetkezet Fizetés megegyezés szérint. 134269 Réthy István Koreai krimi és amerikai paródia a hét iilmműsorán Egy kivételesen barátságos pinánál « Ki* Nagy Ember című paródiából.
