Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-16 / 268. szám

Az ünnepekre készülnek A néhány hónappal ezelőtt megnyílt Delta áruház jól szol­gálja Szeghalom és környékének lakosságát. Növekvő forgalma bizonyítja. hogy a sárrétiek megszerették e nagy bevásárló központot. Az áruház dolgozói és vezetői szeretnének jól meg­felelni a közelgő karácsonyi ün­nepek következtében várható nagy forgalomnak is. A szövet­kezet és az áruház vezetői már számba vették vásárlóik vár­ható igényeit. Sőt. több nagy­kereskedelmi vállalattól már ér­keznek azok az áruféleségek, amelyek között mindenki meg­találja azt. amit elképzelt. Kép, szöveg: Balkus Imre Rendezik az árut a kötött­rövid osztályon. Szőnyegekből máris nagy a választék. Dokumenfumgyűjtemény az enyhülésről Kertészek a vasútnál Kevesen tudják, hogy Békés megyében és Csongrád megye egy részén a vasútállomások parkosítása, a virágok ápolása a Békéscsabai Pályafenntartási Főnökség egyik 11 fő® szocialis­ta brigádjának a feladata. En­nek a brigádnak Gyoma a szék­helye, ahol négy üvegházban és csaknem 1 hektár területen ker­tészkedik, Szakmai vezető Ás­ványi Lászlóné, a szocialista bri­gád vezetője Tadanaj Jánosné. A brigád évek óta nagy szor­galommal, hozzáértéssel végzi a rábízott nehéz feladatot. Ezen­kívül társadalmi munkában részt vesz a község, valamint iskolák, óvodák szépítésében. A brigád tagjai rendszeresen továbbkép­zik magukat. Schmidt Ilona és Kruchió Gábor megszerezte a szakmunkás-bizonyítványt. Csontos Ilona pedig a kertészeti egyetem III. éves hallgatója. ..Szerződések az európai biz- ! tonság szolgálatában” címmel j dokumentumgyűjteményt jelen- | tetett meg az NDK Állami j Könyvkiadója. A kötetben meg­található a Szovjetunió és az NSZK, valamint a Lengyel- ország és az NSZK közötti szer­ződés; az 1971. szeptember 3-i négyoldalú egyezmény; az NDK és az NSZK alapszerződése; a kává tehettek. Én viszont a ma­gatartás, változását kiváltó er­kölcsi-értelmi okokat akarom megismerni. A külső körülmé­nyek és a belső hajlam össze­ütközéseit. amelyek előidéz­ték a rneghasomlást Idillikus időben idillikus a tiszti élet is. Magamról tudom. Ahol a* alakulatunk, ott azott- honunk. Kiváltképp a nőtlenek. Jó társaság, lovaglás, vadászat, díjvensenyzés, a legénység kor­dában tartása, esetleg kártya, mulatozás; megannyi kipróbált alkalom a hivatásos katonának való időtöltésre. A művelődés nem program, hanem a szelle­mi szórakozások véletlen vele­járója Ilyen a színház, esetleg a hangverseny, nagy néha hol­mi szerelmes könyveik a társa­ságibéli hölgyek kedvéért. Nyers ég egészségtelen marad a szellem. Ha parlagom pihen, hát annál jobb. Csak annyit mutat magából, amennyi^ a ka­tonaélet igényei megkíván­nak. Több nem is kell az al­kalmi diskurzushoz. Hasonlítha­tatlanul többet ér a talpraesett vaskos szellemiség, mint az in­tellektuális alaposság. És ez nem is lehet másképp. A lak- tamyaélethez, a köahuszárok ke­mény kiképzéséhez, a menet­gyakorlatokhoz, a lovak dresz- szírozásához, a vételező szolga, latok ellátásához, nem a szel­lemi’ műveltség kiválóságait, hanem a testi megpróbáltatások becsül óit válogatlak össze. A többiről gondoskodik a szabály­zat. Ezt kell tűzön-vízen át be­tartani és az ehhez való tekin­télyt szigorúsággal, személyes közlekedési és a tranzit­egyezmény; az NDK megálla­podása a nyugat-berlini szená­tussal — ■, lényeges kiegészítő jegyzőkönyvekkel és a levele­zéssel egyetemben. Ezek a szer­ződések. egyezmények és meg­állapodások az Európa enyhü­léséhez és biztonságához vezető út fontos szakaszát dokumentál­ják. Mindezek alapján az idén megkapták a szocialista brigád- jelvény ezüst fokozatát. példamutatással megszerezni. Ha szükséges, párbajozzon a tiszt, ha jólesik neki, az ízlés határain belül mulasson, ha ide­je és kedve van hozzá, akkor udvaroljon. Más egyebekben bízza magát feletteseire. Civil hóbortokkal lehetőleg ne fog­lalkozzon. Kellemes igy nagyon a kato­natiszt élete. Főképp a legbüsz­kébb fegyvernemnél szolgáló huszártiszteké. A hadsereg nyúj­totta biztonságban elábrándoz. hatnak szülőföldjükről, de a. honvágy se nagyon kínozza őket, mert egyrészt fiatalok, másrészt a bajtársi as kötelékek sok min­denben pótolják a családot, har­madrészt biztonságban, nyuga­lomban tudhatják a távoli ha­zát. Hadseregünk szervezői, irá. nyitói mindezt körültekintő pontossággal kiszámították. Lenkey János sem lehetett más. mint tisztikarunk tagjai általában. A többivel azonos módon öntötték formába, s zök­kenő nélkül haladt előre a pá­lyán. Feletteseinek soha nem szerzett gondot., soha sem oko­zott csalódást tavaly áprilisig. A valószínűség amellett szól, hogy tisztában volt helyzete ér­tékeivel. A kiváltságos fegyver­nemnél sem akárhol, hanem a birod álomszert e nimbusszal övezett Württemberg-huszárez- rednél szoleált. Annak is az ez­redesi osztályában, a második század parancsnokaként. Kizárt­nak látszik, hogy ilyen ember huszonhat évi zavarmentes szol­gálat után egyik napi-ól a má­sikra elveszítse a fejét. (Folytatjuk) A Figyelő írja: Figyelemre méltó a Békés megyei közgazdászok októberi vitája Gazdaságpolitikai hetilapunk, a Figyelő november 14-i számá­ban részletes hírt közöl a Ma­gvar Közgazdáiig! Társaság Bé­kés megyei Szervezetének októ­ber 26-án megtartott ankétjárói, amelyen a megyei tanács mun­katársa, Kropok László tartott vitaindító előadást. Előadásában a megyei tanács közgazdásza a vállalati belső érdekeltségi rendszer továbbfejlesztésének kérdéseiről beszélt a Békés me­gyei vállalatok gazdasági igaz­gatóinak és számviteli szakem­bereinek. Az előadó által java„- solt továbbfejlesztett premizálá­si rendszert ismertetve a Figye­lő cikke kiemeli, hogy az új rendszer lényege, hogy a nyere­ségprémium ösztönző erejét munkakörönként „testre sza­bott” feladatok kidolgozásával és kitűzésével növelnék. így többletkeresethez is valóban az jutna, aki az eredmények nö­veléséhez ténylegesen hozzájá­rult. : sm wmss R 1373, NOVEMBER 10 Az „Ifjú Töríénelembarátok Köre” második éve előd A mikor egy év-vei ezelőtt — a TIT Országos Történel­mi Választmánya kezde­ményezésére — hozzáláttunk Békéscsabán az „Ifjú Történe­lembarátok Köre” szervezéséhez 16—18 éves fiatalok bevonásá­val, sokakban (talán még ma­gukban a szervezőkben is) tá­madt némi kétkedés: szükség van-e rá egyáltalán, s fog-e va­lamiben különbözni az iskolai történelmi-honismereti szakkö­röktől. Ami az első kérdést Illeti, ar­ra hamarosan megkaptuk a min­den kétkedést feleslegessé tevő választ. Kiderült ugyanis, hogy Békéscsaba négy nagy középis­kolájában évek óta nem mű­ködik történelmi-honismereti szakkör. (Kivétel csak az ötödik, a Szlovák Gimnázium). Nem tudom, miért alakult ez így, az azonban bizonyos, hogy a tör­ténelemoktatás politikai-világ­nézeti jelentőségét figya'embe véve, ez megengedhetetlen luxus! E hiánnyal magyaráz­ható, hogy az iskolák igazgatói és tanárad maguk is hézagpótló' nak tekintették a vállalkozást, s a szervezéshez minden támoga­tást megadtak. Igaz, ennek „eredménye” meg éppenséggel megijesztett bennünket: az első foglalkozásra csaknem 50 közép- iskolás fiú és lány jött el. Az idő azonban „mego'dotta” a problémát: decemberben 20 kö­rül állapodott meg a létszám — igaz viszont, hogy márciustól, amikor az érettségi előtt állók elfoglaltságukra való hivatko­zással kiváltak, már alig vol­tunk tízen. (Ez azonban az or­szág más városaiban működő körökben is hasonlóképpen ala­kult). Az első kérdésre tehát egyér­telmű igennel válaszolhatunk. Nehezebb azonban felelni a má­sodik kérdésre. Egyrészt azért, mert maguk az iskolai szakkö­rök is sokfélék, s az iskolán kí­vüli keretek között létrejövő új forma csak akkor lehet életké­pes. ha hasznosítja amazok leg­jobb tapasztalatait. Másrészt a TIT keretében alakult kör sem valami részletesen kidolgozott sablon alapián kezdte meg mű­ködését, első évének tapasztala­tai alapján tehát kár is lenne végleges választ erőltetni. A TIT Történelmi Választ­mánya részéről csak a feladat kijelölése volt egyértelmű és világos: keretet és ’ehetőséget biztosítani azoknak a fiatalok­nak, akik érdeklődnek a törté­nelem kérdései iránt, hogy tu­dásukat elmélyíthessék; felada­tunk a meglevő érdeklődés to- vábbfeilesztése és főleg helyes irányba terelése; végül felada­tunk megismertetni a fiatalokat a történelmi kutatás forrásaival, módszereivel és intézményrend­szerével. Munkatervünk programpont­jai — e célt megközelítendő — a következő lehetőségeket nyúi- tották, illetve fe’adatokat rót­ták a kör tagjaira: 1. Az intéz­mények munkáiénak és az ál­taluk nyújtott „szolgáltatásnak" a megismerése céliábó’ több al­kalommal kerestük fel a Mun­kácsy Mihály Múzeumot, a Me­gyei Levéltárat és a Megyei Könyvtárt. Több alkalommal foglalkoztunk a legfon to- nabb történelmi feldolgozá­sokkal, forráskiadványokkal és folyóiratokkal. 2. Minden ta­nuló vállalta, hogy a megadott szakirodalomból égy-egy tanul­mányt, illetve valamely könyv 1-2 fejezetét (50—80 oldalnyi szöveg) elolvassa, feldolgozza és ismerteti. (Pl.: Szabó István: A magyar parasztság története ; Berend—Ránki: A magyar gaz­daság száz éve stb.) 3. Min­denki vállalta, hogy egy témát (pl: 1848—49 Békés megyei kro­nológiája; Az ipari forradalom; A békéscsabai vasutassáe réteg­ződése. életmódja a század első felében stb.) önállóan fe’dol­goz. Utólag el kell ismernünk, hogy a 2—3. pont álta’ körvona­lazott követelmények túlzottak, a tanulók iskolai kötelezettsé­geit ismerve, csaknem teljesít­hetetlenek voltak. — Mindkét vállalását nem is teljesítette a kör egyik tagia sem. Ezzel szemben azonban inkább azt hangsúlyozom, hogy azok, akik végig részt vettek a kör mun­kájában, va’"-^ennyien teljesí­tették égjük vállalásukat! A terv volt tehát eltúlzott, hiszen nyilvánvalóan nem ’ehet cé­lunk valamiféle tudóskodó tár­saság vagy éppenséggel egy lé­lektelen „dolgozat-gyár” létre­hozása. A körben továbbra is helye van azoknak, akik egy­előre csak szemlélődni, gyara­podni akarnak, s természetesen örömmel várjuk azokat is, akik már képesnek érzik magukat valamiféle önálló alkotás létre­hozására. E z tehát figyelembe ve­endő az ez évi tervezés­nél. Nehezebb azon­ban a gyerekeknek két többször hangoztatott kívánságát respek­tálni. Az egyik a gazdaság- és társadalomtörténeti témák .,túl- tengését” kifogásolta. Pedig ezen aligha változtathatunk a jövőben is, ha nem akarjuk szem elől téveszteni a meglevő érdeklődés helyes irányban való továbbfejlesztésének igényét. A legiobb 16—18 éveseknek (akik a körbe je’entkeznek, feltehe­tően a legjobbak közé tartoz­nak), már meg kell azt érteni, hogv a történelem lényege nem az események láncolata, hanem a gazdasági, társadalmi és tudati folyamatok összefonódása, vál­tozása. Az persze lehetséges, hogy sem az iskolai oktatásban, sem egyéb fórumokon nem tud­juk még ezeket a folyamatokat eléggé szemléletesen, élvezete­sen bemutatni. A másik: bizo­nyos ellenérzés mutatkozik, ha legújabb kori témáik feldolgozá­sa a feladat, függetlenül attól, hogy az ajánlott irodalom és a feldolgozandó témák között bőven szerepe’tek XV—XIX. századi problémák is (Dózsa. ipari forradalom; 1848 stb.) A tapasztalat azt mutatja, hogy az említett változtatások mellett mindenképpen oldottabbá, válto­zatosabbá kell tenni a foglalko­zásokat, felhasználva néhány máshol működő kör tapaszta’a- tát. Az egy-egy témára koncent­ráló beszámolók, beszélgetések mellett növelni keli az egyete­mes történelmi ismereteket és látásmódot fejlesztő játékok és az élményt adó kirándulások arányát. Az eddigi kicsit feszes hangulatú ...szakkör” csak így válhat valóban „baráti körré”. Vass István muzeológus Játékmúzeum Jubilál; fennállásának 20. év­fordulóját ünnepli az idén az NDK_ban az Érchegyseg egyik nevezetessége, a Seiffeni Játék­múzeum. A maga nemében szin­te egyedülálló intézménynek az elmúlt két évtizedben több mint 2,8 millió látogatója volt a világ 90 államából. Az érdek­lődők három évszázad 10 000 játékfajtájában gyönyörköd­hetnek a seiffeni múzeumban, a többi között például Pgv 6 méter magas játék piramisban

Next

/
Thumbnails
Contents