Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-15 / 267. szám
Békéscsaba ük tudják, milyen víz oltja legjobban a lakosság szondát BEVALLOM, hogy amikor né_ hány évvel ezelőtt jóízű hangsúllyal beszéltünk a tanácsok, várható önkormánvzatáról. a döntések jogának decentralizálásáról, nem tartoztam a „hurrá” emberek közé Kételyeim nem azért támadtak, mert olt határoznak minden kérdésben ahol a döntés következményei testet, formát öltenek. Töprengésem ott jelentkezett, amikor a tanácsok apparátusánál megkezdődött a huzavona: ki vállal felelősséget a döntés, a határozat végrehajtásáért Tanácstagokkal, tanácstisztvt. selőkkel beszélgetve egyöntetű helyesléssel találkoztam, hogy ne „fönt”, hanem „lent” határozzanak például, hogy X községben legyen-e törpevízmű ' és milyen mély kutat fúrjanak. Minden esetben helyben válaszszák ki az adott le hetcségek.kö- zül azt, ami számukra a legkedvezőbb. Ez eddig rendben is van. Világos, hogy ők tudják valóban mennyi, és milyen víz oltja legjobban a község lakosságánál, szóróját. Ám akkordéi el, van-p elég szakértelme, fel- készültsége a helyi tanács vezetőinek. felelős tisztviselőinek ahhoz: hogy jó helyen és olcsón kezdjék meg a kút fúrását. Ugyanis könnyebb javaslatot tenni, fölterjesztést írni minden kötelezettség nélkül, mint vállalni a meghozott intézkedéssel járó felelősséget KEZDETBEN sokan vélekedtek úgy. hogy a? objektív és a szubjektív feltételek között még hiányos az összhang. Feltételezhető. hogy ilyen meggondoiásov miatt késett sok helyen a hatáskörök leadása. A hatáskörök leadása még most is íróasztalhoz tapad. Egye-sev számára félő. ha lejjebb kerül a hatáskör, íróasztaláról eltűniv az ügyirat •és feleslegessé válik a-/, ügyintéző. Vagyis mi lesz az Íróasztallal ési azzal, aki mögötte ül? Noha a gyakorlat győzött meg mindannyiunkat arról, hogy a helyi tanácsok már szakértelemmel, felelőséggel készek fogadni a „föntről’’ lejáró hatásköröket Értik és jónak találják a lakossággal együtt, hogy a jogkör bővül ; ők mondhatják ki a végső szót; minden őket. a településüket érdeklő kérdésben. VANNAK azonban más jellegű tapasztalatom is. Könnyebb sürgetni a tanácsok munkájának korszerűsítését, mint megteremteni annak feltételét. Az államigazsgatá, szikem bergond- jai csak akkor oldódnak meg elfogadhatóan, ha az anyagi feltételek megközelítik más munkakörben dolgozók — ipar, mezőgazdaság — keresetét Ismerve ezeket a gondokat, a főhatások. a megyei tanács már több intézkedést is tettek az egyszerűbb bérezési skála kialakítására. Az ilyen irányú intézkedéseknek mep is van az eredménye. Példaként említem Megyeri Sándornak, a Gyomai Nagyközségi Tanács elnökének jelentésében foglaltakat, melyet a vb ülésére készített. A jelentés témájául azt választotta, hogy milyen jó hatással van a közéletre, ha a minisztérium, a megyei tanács decentralizálja ha4 1913 NOVEMBER 15. táskörét. ha a helyi tanácsokra bízza a végső szót olyan kérdésekben. amit eddig fenntartott magának. Visszakanyarodva az előző gondolathoz, az apparátus anyagi megbecsüléséhez, a jelentést tevő így vall: „A dolgozók életkörülményei lényegesen javultak az utóbbi években. A felsőbb tanácsi szervek jó hozzáállásával é# megértésével sikerült a béreket javítani. Az apparátusban dolgozók átlagbére 2378 forint, ami már elfogadható. Emellett sokat segített — különösen ebben az évben a megemelt jutalmazási keret, ami azt eredményezte, hogy a havi béren túl a kiemelt jó munkát végzett dolgozóikat jutalmazni tudjuk. Ezekkel együtt sikerült elérni, hogy csökkent az elmenési szándék, stabilizálódik az apparátus. Nagyban segíti a dolgozók életkörülményeinek javítását ez év július 1-én bevezetett szabadszombat rendszer. Ezt igen nagy megelégedéssel fogadták a dolgozók. Mindezek együttesen hozzája, rultak ahhoz, hogy a magasabb iskolát végzett fiatalok jobban érdeklődnek a közigazgatási munka iránt — többen adtak bp. olyan irányú kérelmet, hogy szeretnének a közigazgatásban dolgozni.’’ Ezzel az rmezkedessei enyhült a » a korábbi feltevés is: „Az önállóság és a felelősség nőtt. a fizetes maradt.” Hozzájárult ahhoz is, amit a jelentés is megállapít: „Csökkent az el- menési szándék, stabilizálódott az apparátus.” Tovább menve: „A magasabb iskolát végzett fiatalok jobban érdeklődnek a vözigr.zgatási munka iránt.” Ehhez hasonló tapasztalatok nemcsak Gyomán. máshol is vannak a megyénkben, ahol arra a következtetésre jutottak, hogy magasabb a mérce és jobb felkészülést követel. Gerencsér Miklós 33. A látszat kedvéért iparkodtam szívélyes lenni Tichy őrnagyhoz. Megkérdezte, tudom-e, miért éppen október hatodikén álltunk bosszút a becstelen lázadókon. Nem tudtam. Valamiféle dátumok egyeztetésére korántsem gondoltam. És arra sem, hogy a lázadók egyszersmind becstelenek lettek volna. De az igenis feltűnt, hogy ez a cseh tiszt osztrákabb akar lenni az osztrákoknál és erről pajtás- kodva óhajt meggyőzni engem, a valóban osztrákot. Az irántam mutatott enyhén bizalmaskodó tisztelettudása mögött ott feszengett a kisebbrendűségi érzés. A katonai verkli határain túl ügyetlenkedő csapattiszt vágya a szellemibb érdeklődésű orvos rokonszenve iránt. Boldogan világosított fel, hogy a kivégzések Pesten és Aradon a legméltóbb emlékeztetőül szolgálnak a bécsi forradalom évfordulóján. Tavaly október hatodikén gyilkolták meg a boldog emlékezetű Latour osztrák hadügyminiszter urat. A bécsi csőcselék a magyarok lázadásából merített bátorságot. Jellemző az uralkodó és Havnau táborszernagy úr nagylelkűségéHOZZAÊRTÉS, felelősség. Élről szóltunk írásunk elején. Nem a* apparátus teljes cseréjéről lévén szó, hanem arról, amit a jelentést tevő elnök így fogalmazott meg: „Örömmel lehet megállapítani, hogy a dolgozók tanul? svágya fellendült, jelenleg két dolgozónk va-n olyan, aki gimnáziumi érettségit szérzett és mo6t hozzáfogott munkakörénél.. megfelelő technikumi végzettség megszerzéséhez. Jelenleg négy dolgozó az állam- igazgatási vizsga letételéhez tanul. Ezzel lényegesen javulni fog a-/ apparátus általános szakmai felkészültsége.’’ És minél többen értik ezt meg, annál biztosabb. nyert ügye van a tanácsnál Tudniillik éppen arról van szó. hogy a tanácsok és az apparátusok munkája nem egy törvényerejű rendelet, vagy egy törvénymódosító paragrafus révén válik korszerűvé. A rendelet, a törvény kihirdetésének napján természetesen határozat. De, hogy a paragrafusok a7 életbe átültetve magúkra ismemek-e — ez valóban a tanács vezetőin és az apparátus felkészültségén múlik. Lelkiismeretességükre, hivatástudatukra és hivatásszeretetükre vall, hogy ilyen tanulási vágy ébredt bennük, mint amiről az előbbiekben szó esett. KELL AZ T)J, a korszerű, ezt felismerve, ha kell az iskola padjaiban, ha kell okos. emberséges átszervezéssel oldják meg tanácsaink. így valóban fel tudják mérni „milyen és mennyi víz oltja legjobban a lakosság szomját”. Hiszen az újat régi sémák alapján már nem lehet megoldani. Miért? Válaszként hadd idézzem egyiv tanácsakadémián tanuló ismerősöm szavait: „Tanulni kell, nagyon sokat tanulni, különben az ember lemarad, R napról napra leveri a magasabbra tett lécet”. Rocskár János | NAPLÓ re, hogy beérték ilyen enyhe figyelmeztetővel. Látni való. a nagy fordulópont a lázadó vezérek fizikai megsemmisítése voit. Attól kezdve szorongásaiktól, féléi, műktől megszabadulva működnek a hadbírák. Fellélegzésüket különösen élvezetessé tette Komárom visszavételének, Klapka György elvonulásának tüdőtágító hatása. Voltaképpen ettől a pillanattól dolgoznak lelkileg zavartalanul a hadbírák. Szó sincs nálunk morális konfliktusról. Végre gazdagon szüretelhetnek a katonai jogászok, meghálálhatják feletteseik bizalmát, kiérdemelhetik az előmenetelt beosztásban és rendfokozatban. Nem tudni miért, de nagyon sietnek. Es ez nem használ az ünnepélyességnek, a tekintélynek. Már csak azért is iparszerűvé kellett válnia a hadbírósági működésnek. amely pedig szívesen venné. ha nyüszítve pillantanának zordon fensőbbségére. De hasztalan. Minél több halálos ítéletet hoznak, annál iobban ráununk mi is. a vádlottak is. hogy tiszteljük őket. Minél sie- tősebb a katonabírák dolga, annál nyilvánvalóbb, hogy bíráskodásuk sokkal inkább sunyi Felsőfokú központ — 60 000 lakossal Az új tanácstörvény növelte a helyi vezetés önállóságát, így a társadalmi és a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósításában az eddigieknél nagyobb szerepe van a helyi döntéseknek. Megyénk társadalmi életét. gazdaságának arányos fejlesztését Békéscsabáról, Békés megye „fővárosából” irányítják; az ország egésze és a megye fejlődése közötti összhang biztosítása. illetve az alsóbb szintű önkormányzati szervek helyi önállóságának érvényesülése mellett. A megye székhelye a távlati célokat, az irányító és ellátó feladatokat is figyelembe véve, a közelmúltban felsőfokú központi rangot kapott. Ez nemcsak rangjelzés, hanem igen fela’ősségteljes. sokrétű feladatot jelent a város közvetlen vonzáskörzetközponti és megyeszékhelyi szerepkörében, egyaránt. Ugyanakkor fejlődnie kell önmagáért is. .Békéscsaba — a népességszámban régebben hozzá hasonló nagyságú városokhoz viszonyítva. elsősorlten földrajzi helyzetéből adódóan — mérsékeltebben fejlődött A nála dinamikusabban növekvő városokban ugyanis az első és legdöntőbb tényező a bevándorlás volt nem pedig a természetes szaporodás. A városban lakó népesség gyorsabb növekedésének viszont alapvető feltétele a lakásépítés, természetesen számos más — munkahely. infrastrukturális háttér stb. — tényező jelenléte mellett. A városban, lakók gyarapodását — mint pozitív (urbanizációs) folyamatot — Békéscsabán erősen gáto’ta eddig a lassú ütemű 'akásépítés. Ennek ellenére Békéscsaba az elmúlt 20—25 év alatt egy kisebb városnak megfelelő (16—17000 fős) lakosságszámmal fejlődött; gazdagodott, széDült. Egyes pontjain - új arculatot vett fel, látványosabb a városkép. Űj ipartelepei. lakótelepei mellett napjainkban a városközpont. a Tanácsköztársaság útja szépül, s újabban — amire régen várunk — üz_ lethálózata is korszerűsödik, s mindez örömmel tölti el a városlakót, a látogatót. Az utóbbi években a város vezetői, a különböző foglalkozású szakemberek, de a közvélemény is figyelemmel kísérte azokat a statisztikai adatokat, amelyek mint tényezők — születés, halálozás, vándorlás, lakásépítés — befolyásoltak a város lakosságának számszerű változását. Számos kérdés vetődött fel. hogy Békéscsaba lakossága várhatóan mikor éri el a 60 000-et. Az eddigi tapasztalatok szerint a közigazgatási határ módosítása nélkül, ez a szám kb. az 1975—76. évekre volt várható. Időközben a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának határozatával ’Mezőmegyer községet (1973 áprilisában) 1794 lakossal Békéscsabához csatolták. Ezzel valamelyest lerövidült az idő a 60 000-es lakosságszám eléréséhez. (Ismeretes, hogy néhány nagyobb városunk lakosságszáma jelentősen nőtt a környező községek és más lakott területek beolvasztásával). Figyelembe véve tehát a várható évi természetes szaporodást és vándorlási többletet, a város lakónépessége ez év végén eléri (vagy már el is érte) a 60 000-et. Nézzük meg most már hosszabb távon — és az új közigazgatási határos területen — hogyan alakul a város lakosságszáma: Békéscsaba lakónépessége, fű 1949 elején 43 500 1960 elején 51600 1970 elején 58160 1971 elején 58 870 1972 elején 59 250 1973 elején 59 640 1973 végén várható 60 040 E nem mindennapi alkalomból üdvözölhetjük tehát Békéscsabáit, megyénk székhelyét, s kívánjuk, hogy a jövőben tovább fejlődjön, szépüljön. Sokoldalú szerepkörében pedig legyen még hatékonyabb irányító, szervező, ellátó tényező saját népessége és az egész megye társadalmának javára. Tóth Károly haszonlesés, mint az igazság szolgálata. De a formák — egyszerűsített változatukban is — éppoly komolyak, mintha a jog legtisztább tartalmát hordoznák. Ernst törzshadbíró ordonánca ma felkeresett és átadta az üzenetet, hogy az őrnagy úr beszélni szeretne velem. Tisztában voltam a kívánság céljával, ezért egy cseppet sem lepődtem meg, amikor a törzsbíró néhány udvarias közhelv után Lenkey Jánost hozta szóba. — Ez az ügy a különleges hadbíróság kellemetlen restanciája — nyűgösködött. — Ismételten érdeklődnek a főhadiszállásról. hogy mikor folytatjuk le végre a függőben lévő tárgyalást. Hiába emlegetjük válaszainkban a vádlott beszámíthatatlan állapotát, az érdeklődés újra és újra megismétlődik. Mindebből igazán könnyű levonni a következtetést. — Ha óhajtja őrnagy úr. én nagyon szívesen megfogalmazom az orvosi véleményt a vádlottról. Ezzel eloszlathatnánk a magas főparancsnokság aggodalmait. A törzshadbíró nem lelkesedett ötletemért. Kedvetlenül hunyorgott. — ön is másra gondol, meg én is, százados úr. Érzésem szerint meg vannak arról győződve a magas főparancsnokságon, hogy a vádlott szimulál. Ha támogatná ezt a meggyőződésüket az ön szakvéleménye nos. akkor értelme lenne megfogalmazni — De hiszen semmi bizonyítékom arra, hogy szimulál... Ellenkezőleg. Mivel lágyan kerekded a törzshadbíró arca, a bosszúság megduzzasztotta, ettől inkább durcásnak hatott, mint a gond kínzottjának. — Márpedig tovább kell mozdulnunk a holtpontról. Arra gondoltam, megkísérlem értésére adni, hogy a hadbíróság számára is előnyösebb, ha ragaszkodik az igazsághoz. Mert, ha váratlanul ráfognánk Len- keyre, hogy semmi baja, a hadsereg főparancsnoka (Haynau nevét mindketten óvakodtunk kiejteni) az eddigi rászedettség miatt dühöngene, márpedig ebből Ernst törzshadbíró úrra semmi kedvező nem származna. De beláttam, az ilyen érvelés árnyalati kiterjedése ellentétes az őrnagy szellemi alkatával. Ezért csak ennyit mondtam: — Fölösleges minden kétely. Lenkey rövidesen bevégzi. — De nem a hóhér kezétől! — ragadta el az indulat a törzshadbírót. Mindjárt rájött, az efféle indulatokat szemérmesebben illik kezelni, ezért higgadtan, mondhatni nyájasan beszélt tovább. — Howiger tábornok úr véleménye tökéletesen megegyezik az enyémmel. Ha jól emlékszem főorvos úr. említette, hogy nem képes megbízható képet alkotni Lenkeyről, ha csupán jelenlegi viselkedésére van utalva — Említettem valami hasonlót. Ifoly tattwti
