Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-05 / 233. szám

5eea£eeasaa*etí33e»0B<i8mc*a*aBtES3eaee8e2cseeafta»SMseeeeaeaae»9seca e**»«4sa3€i«aûaai A tszcs-tői a korszerű nagyüzemi Bemutatkozik a f) bben az esztendőben Ünnepli termelőszövetkeze- tünk, a nagyszénási Lenin Tsz megalakulásának, 25. évfordulóját. Pontosan 1948. november 2-án tizenhat bátor alapító tag teremtette meg mai közös gazdaságunk alapjait. Nem véletlenül használjuk azt. a kifejezést, hogy bátor alapító tagok, hiszen abban az időben óriási hit, elszántság kellett ahhoz, hogy alig több mint 150 holdon, egy magtárépület, egy szín, egy te­hén- és lóistálló, egy fiaztató, hizlaló tulajdonában vál­lalják az úttörő szerepet, s az akkor még tisztázatlan politikai és gazdasági körülmények között megállják a helyüket. Küzdelmes hónapok, majd évek következtek, az idő azonban egyre inkább igazolta őket. Az akkor Ságvári Endre néven létrejött termelőszövetkezeti cso­port 1950 decemberéig működött ezen a néven, s ek­kor egyesülve a Zalka Termelőszövetkezeti Csoporttal, a Lenin Tsz nevet vette fel, amely azóta sem válto­zott. A létszámában és földterületében megnövekedett Le­nin Tsz az egyesüléssel gazdaságilag nem erősödött a várt mértékben, a munkakörülmények nem voltak a legkedvezőbbek, gép szinte egyáltalán nem volt, min­den nehéz munkát az embereknek kellett elvégezni. A nehéz munka mellett szembe kellett szállni azokkal a hangadókkal is, akik minden lehetséges módon gátolni és lejáratni igyekeztek a termelőszövetkezetet, s azt számítgatták, hány hónapig maradhat még életképes. A jóslatok azonban nem váltak be, minden nappal, minden időszakkal életképesebbé vált a közös gazda­ság, s ha nem is volt nehézségektől, viharoktól mentes az eddigi történet, mégis igazolódott a nagyüzemi gaz­daság vitathatatlan fölénye. Az első sorok legyenek az elismerésé, a tiszteleté azok iránt, akik huszonöt esz­tendővel ezelőtt vállalták az úttörő szerepet, bátorsá­gukkal, kitartásukkal lehetővé tették, hogy ma jubi­leumot ünnepelhessünk, hogy jogos büszkeséggel te­kinthetünk vissza a megtett útra, örülhessünk a mának, bízhassunk a jövőben. Látkép az évi 120 vagon árat kibocsátó pulykakombinátról. Évente 120 vagon pulyka Kérjük az olvasót, tegyen eleget szíves meghívásunk­nak, s a most következő so­rok segítségével látogassunk él együtt a termelőszövetke­zetbe. A Gádoros felé vezető utón alig hogy elhagyjuk a háza­kat, új bekötő út visz a tsz központjába, a hajdan volt kastélyba. Aki rég járt er­re, nemigen ismer rá az egy­kori épületre, állaga alapo­san megváltozott. Nem hi­valkodó, de az igényesség <£- ve alapján újjáalakított, a célszerűség élve alapján ren­dezett központot talál. Innen indulunk közös üzemlátoga­tásunkra, melynek első állo­mása — merthogy ez a szö­vetkezet egyik büszkesége — a pulykakombinát központ­jába. Az útról itt is szót kell ejtenünk, mert nemrég ke­rült szövetkezetünk kezelé­sébe, s a gidres-gödrös maka- dám útból korszerű beton- utat építettünk, mert a mos­tani nagy és egyre növekvő forgalmat gazdaságosan csak úgy lehet lebonyolítani, ha A* emberekről való gondoskodás bizonyítéka a korszerű szo­ciális létesítmény. A nagy teljesítményű automatizált szárító és tároló egy része. megfelelő úthálózatot terem­tünk hozzá. Nos, itt a puly­katelepen már motoszkál az ember fejében a gondolat, valami ilyesfélét takar az a fogalom, hogy korszerű nagy­üzemi gazdaság. A tizennégy épületből és a hozzá tartozó szociális létesítményből álló telep amolyan mikrovilág, amelyben a működés vala­mennyi feltétele biztosított. A 38 millió forint költséggel létrehozott és esztétikailag is elismerésre méltó telep a ki­vitelezőket dicséri, amely nem más, mint a közös gaz­daság építőbrigádja. De nemcsak az esztétikumról van szó, hanem megint csak a gazdaságosságról; az épít­kezés 1970. június 15-én kez­dődött, s ugyanennek az év­nek a szeptemberében két pulykanevelőt már betelepí­tettek, s aztán fokozatosan. de ugyanilyen rövid idő alatt készült el teljes egészében ez a korszerű létesítmény. A kombinát évi termelési érté­ke 40 miUdó forint, évente 420 ezer naposállatot fogad, s 120 vagon pulykát bocsát ki- A fizikai munkát szinte tel­jes egészében kiküszöböltük, az automata berendezések lehetővé tették, hogy a negy­ven dolgozót foglalkoztató te­lepen az egy főre jutó ter­melési érték évente egymillió forintot ér el. Az eddig ér­tékesített áru meghaladja a 60 millió forintot. Az itteni termelőegységek mellett a korszerűség és az emberről való magas színvo­nalú gondoskodás jellemzője az a szociális épület, amely minden igényt kielégít. Feke­te-fehér rendszerű öltözőből, fürdőből, étteremből, kony­hából áll, amely utóbbiakat néhány vendéglátóipari egy­ség is megirigyelhetné. A te­lepről kifelé jövet fehér köpenyes emberek igyekez­nek a parkkal övezett beton­út mentén: a sárdagasztott utak. rozoga baromfiólak itt már csak emléket jelentenek. Automatizált termény szárítás, tárolás Néhány száz métert halad­va az üzemi úton ismét szo­katlan kép tárul elénk. Hen­ger alakú, ezüstösen csillogó óriástartályok készen és fé­lig kiemelkedve a földből, melléjük daru simulva, nyüzsgő emberek körülötte. Mintha valami ipari építke­zésen járnánk, olyan a szá­rító és tároló komplexum ké­pe. A kukoricaprogram ré­szeként készült és bővül ma is, jelenleg két száritó üze­mel, amelynek teljesítménye óránként húsz tonna, 15 szá­zalékos vízelvonás mellett. Az első szárító már tavaly üzemelt, a másik most lé­pett be. Hozzájuk csatlakozik 14, egyenként 75 vagon ka­pacitású, ezüstösen csillogó tároló, amelyek közül nyolc már üzeméi. Itt is a szövet­kezet saját épitőbrigádja a kivitelező, s mind a gyors, mind pedig a minőségi mun­ka őket dicséri. Nem könnyű a feladat, hiszen olyan mun­kát végeznek, amilyet eddig még nem csináltak, meg kel­lett ismerni a legkorszerűbb építési eljárásokat, a belső berendezés technológiáját, mert ez a komplexum is teljesen automatizált. A ga­bona beérkezésétől a tárolásig emberi kéz érintése nélkül :îîîK3,,IÂÎ5S'

Next

/
Thumbnails
Contents