Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-05 / 233. szám

előrelépést jelent az alkotmá­nyossági felügyeleti jogkör gya­korlati érvényesítésében. E jog­körének megfelelően a jövőben, ha a kormány, az igazságügyi szervek, valamint a tömegszer­vezetek, tömegmozgalmak veze­tő testületéi az alkotmány vég­rehajtásával összefüggő beje­lentést tesznek, az Elnöki Ta­nács azokat megvizsgálhatja, el­bírálhatja és az alkotmány vég­rehajtására az állami szerveknél intézkedéseket kezdeményezhet. — Az utóbbi években sokat foglalkoztatott bennünket a szo­cialista erkölcs és közgondolko­dás formálása, a munkahelyi légkör javítása. Tudjuk, hogy a szocialista állam ilyen irányú tevékenységét hatékonyabbá kell lennünk, munkáját javítanunk kell. Társadalmunk törvényes rendjét, építőmunkárikat gyen­gítik az olyan tünetek, amikor egyesek megfeledkeznek köte­lességükről, visszaélnek azokkal a jogokkal, amelyeket alkotmá_ nyunk minden állampolgárnak biztosít. — Az utóbbi években az álla. mi ellenőrzés fokozódása, a tár­sadalmi ellenőrzés szélesedése egyes vállalatoknál vagy szövet­kezeteknél olyan visszaéléseket tárt fel, amelyek egyes vezetők ellen törvényes eljárást, bírói Ítéletet vontak maguk után. Amikor a kegyelmi kérés kapr­osán az üggyel az Elnöki Ta­nács is kénytelen foglalkozni, az érvek között mindig ott szere­pel, hogy „a csoport érdekében tették”; „nekik ebből semmi egyéni hasznuk nem volt”. Egyes esetekben ez szó szerint így igaz, de az esetek döntő többségé, ben, magyarán szólva, munka nélkül szerzett anyagi előnyről van szó. Sem törvényeink, sem szocialista erkölcsi normáink nem szentesítenek a társadalmi érdekekkel szemben álló cso­portérdeket vagy egyéni érdeket. Egyesek nem riadnak vissza at­tól sem, hogy kijátsszák a tör­vényeket, áthágják a törvényes kereteket, kihasználják a lazasá­gokat, és meg nem engedett esz­közökkel, kevés munkával — vagy éppen munka nélkül — több iövedelemhez jussanak. A tapasztalatok arról is tanúskod­nak, hogy eredményesek és ha­tásosak a hatalom eszközei, a jogszabályok: a kormány intéz­kedései segítenek abban, hogy útját áiljuk a társadalom fej­lődésével, a törvényekkel, a szo_ cialista erkölcsi normákkal ösz_ sze nem egyeztethető törekvé­seknek. Az E'.nöki Tanács ez év nya­rán határozatot hozott a jogal­kalmazás jogpolitikai Irányel­veiről. Az Elnöki Tanácsnak ez a határozata szervesen illeszke­dik a X. kongresszuson megha­(Folytatás az Î. oldalról) tározott feladatok végrehajtásá­hoz, segíti az államé1 et és a szo­cialista demokrácia fejlesztését, a társadalom szocialista normái­nak erősítését. Teszi ezt azzal is, hogy a törvényekben és rendele­tekben megfogalmazott helyes állami akarat egységes értelme­zését adja. Elősegíti annak haté­konyabb betartásét és betarta­tását. — A szocializmus gazdasági fejlődése, a szocialista viszonyok erősödése mellett jelentkeznek olyan jelenségek is, amelyek fé­kező, fejlődést akadályozó hatá­súak. Nemegyszer csorba esik a tisztességes gazdálkodáson, a szerződéses kapcsolatok becsüle­tén; az indokolatlan áremelések és a tisztességtelen haszon kö­rül is vannak gondjaink. Az élet követelménye szülte a jog­politikai irányelvek újrafogal­mazását, benne tükröződik te­vékenységünk lényege: a terv­szerű gazdasági építőmunka se­gítése, társadalmunk jogi, er­kölcsi normáinak egyöntetű, egységes értelmezése, mércéjé­nek fokozott emelése. A jog- politikai irányelveket, a koráb­bi gyakorlattal ellentétben, most hivatalosan nyilvánosságra hoz­tuk. Ezzel is lehetővé tettük, hogy az állampolgárok is megfe­lelő módon tájékozódhassanak arról, hogy milyen eligazítást kapnak azok, akik mindennapos ügyeikben eljárnak és döntenek. A kitüntetések adományozásá­val kapcsolatban az Elnöki Ta­nács titkára külön kitért arra, hogy hazánkban a szocialista brigádok, amelyek vállalták, hogy szocialista módon é’nek és dolgoznak, milliónál jóval több dolgozót mozgósítanak. Az El­nöki Tanács által elbírált kitün­tetési javaslatokban még mindig nem tükröződik megfelelően ez a társadalmi teljesítmény. A ki­tüntetettek között, a tényleges teljesítményt mérve, jóval ki­sebb számban vannak a termelő- munkában dolgozók. A termelőmunka kiemelkedő eredményeinek elismerésére az Elnöki Tanács újabb lehetőséget teremtett: a beszámolási idő­szakban a Munka Vörös Zászló Érdemrendjének adományozását kiterjesztette a kollektívákra és a szocialista brigádokra is. — Az Elnöki Tanács munkája kapcsolódik hazánk nemzetközi tevékenységéhez — folytatta. — A Magyar Népköztársaság — a maga szerény lehetőségeivel — igyekszik aktívan kivenni részét a szocialista közösség országai­nak közös erőfeszítéseiből. Igyekszik elősegíteni, hogy a kü­lönböző társadalmi berendezke­désű országok békés egymás mellett élésének gyakorlata erő­södjék, az enyhülés folyamata tartóssá váljék. Tovább erősítet­tük kapcsolatainkat, együttmű­ködésünket, testvéri szövetsé­günket a Szovjetunióval, a Var­sói Szerződés országaival, és a KGST többi tagállamával. Mé­lyítettük kapcsolatainkat a szo­cializmust építő népekkel. A bé­kés egymás meLlett ólés elvének megfelelően szélesedtek kapcso­lataink a más társadalmi rend­szerű országokkal, körtük azok­kal Is, amelyek nemrég vívták ki függetlenségüket. Tovább bő­vültek diplomáciai kapcsolata­ink. 1971 májusa óta újabb nyolc országgal teremtettünk diplomáciai kapcsolatot. Je- 'enleg 96 országgal vagyunk dip. lomáciai viszonyban. A Magyar Népköztársaság tekintélye to­vább nőtt a világban. A nemzetközi kapcsolatok ki­szélesedésével, mélyülésével együtt mind nagyobb szerepet játszik az államférfiak, vezetők személyes találkozása. A beszá­molási időszakban szaporodtak a legmagasabb szinten történő nemzetközi tárgyalások. Az El­nöki Tanács is fokozottabb ak­tivitással igyekezett kivenni ré­szét abból a közös erőfeszítésből, amely arra irányul, hogy meg­teremtsük hazánk és népünk számára a szocializmus építésé­nek zavartalan külső feltételeit, és nemzetközi kapcsolatainkat felhasználva védjük és erősítsük a társadalmi haladás, a béke erőit. — Eredményeinket nem ho_ mályosíthatják el azoknak az erőknek a mesterkedései, ame­lyek az enyhülés folyamatát akarják fe'tartóztatni; amelyek az emberiséget a békés egymás mellett élés gyakorlati megva­lósításának útjáról szeretnék visszafordítani. A chilei nép tra­gédiája nemcsak tiltakozásra, hanem fokozott éberségre is int bennünket. Arra js figyelmeztet, hogy a reakció a fasiszta esz­közöktől sem riad vissza, nem tisztel sem alkotmányt, sem vá. lasztást, lábbal tiporja az em­beri jogokat. Rendületlenül, elvi alapokon állva folytatjuk erőfe­szítéseinket a béke, a haladás, a szocializmus érdekében — mondta Cseterki Lajos, majd kérte az országgyűlést, hogy fo­gadja el és hagyja jóvá az El­nöki Tanács beszámolóját. Cseterki Lajos beszámolóját az országgyűlés jóváhagyólag tu­domásul vette. Napii-end szerint ezután a Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsa tagjainak és az ál­lamtitkároknak jogállásáról és felelősségéről, valamint a Ma­gyar Népköztársaság minisztéri­umainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására ke­rült sor. Apró Antal indítványá­ra az országgyűlés úgy határo­zott, hogy e két törvényjavas­latot együttesen tárgyalja meg. Dr Korom Mihály igazság­ügy-miniszter emelkedett szólás­ra. Dr. Korom Mihály; A kormányzati munka rendszeres fejlesztésére nagy figyelmet fordítunk Bevezetőben dr. Korom Mi-. hály hangsúlyozta, hogy a Mi-1 nisztertanács tagjai és az ál­lamtitkárok jogállását és fe­lelősségét, valamint a minisz­tériumok felsorolását tartal­mazó törvényjavaslatok előter­jesztése alkotmányunk rendel­kezésein alapul. Benyújtásuk­kal a Minisztertanács alaptör­vényünk előírásainak tesz ele­get. Hangsúlyozta. hogy az MSZMP X. kongresszusának határozatai a szocialista épí­tőmunka feladatainak sikeres megvalósítása érdekében, kö­telességünkké tették az állami vezető testületek működésének hatékonyabbá tételét. Az el­múlt években jelentős intézke­déseket tettünk az államélet, a szocialista demokrácia fejlesz­tésére. A mostani törvényja­vaslatok célja is az, hogy elő­segítsék az állami, kormány­zati munka erősítését. A miniszteri felelősség rend­szerét. régóta ismeri a magyar államjog — mondotta dr. Ko­rom Mihály, majd így foly­tatta: — Szocialista államhatal­munk egységes. Az állam ve­zetésére létrehozott szervezetek közötti különbség az alkotmány által szabályozott munkameg­osztásból ered. Országgyűlé­sünk a Magyar Népköztársa­ság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti testületé, a Minisztertanács pedig az ál­lam legfőbb végrehajtó-rendel- | kező testületi szerve. Az álla­mi irányítás legmagasabb fó­rumainak egymáshoz kapcso­lódása, a közöttük meglevő és jogilag szabályozott alá- és fö­lérendeltség az alkotmányos államélet fontos követelménye. Ennek mindig különös jelentő­sége volt és van jelenleg is az országgyűlés és a kormány kört levő kapcsolatokban. — A törvényjavaslat alkot­mányunk rendelkezéseinek ! megfelelően szabályozza a mi-1 nisztertanácsi tagság és az ál- j lamtitkári tisztség keletkezé­sét és megszűnését. Ennek meg- j felelően a kormány elnökét, I elnökhelyetteseit és tagjait az országgyűlés választja, és dönt megbízatásuk megszüntetésé­ről, amelynek esetei lehetnek: a lemondás, a felmentés vagy a visszahívás. Az államtitkárok kinevezése és felmentése a Népköztársaság Elnöki Taná­csának hatáskörébe tartozik. — A törvényjavaslat megfo­galmazza a Minisztertanács tagjai ég az államtitkárok jo­gait és felelősségük szabálya­it, valamint a felelősség érvé­nyesítésének biztosítékait. Azonban hangsúlyozni kell, hogy az állam végrehajtó és rendelkező szervei vezető tiszt­ségviselőinek politikai és jogi felelőssége — közvetett és köz­vetlen módon — eddig Is ér­vényesült. Alkotmányunk ren­delkezése értelmében a kor­mányt az országgyűlés válasz­totta és mentette fel, számol­tatta be, döntött előterjeszté­seiről, meghatározta a kor­mányzás szervezetét, irányát, feltételeit. A Minisztertanács tagiainak felelőssége, munkájuk elbírálása a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt és a Hazafias ' Népfront kezdeményezései alap­ján a országgyűlés, illetőleg a Népköztársaság Elnöki Taná­csa által érvényesült. A most benyújtott törvényjavaslat ar- : ra irányul, hogy az országgyü- | lés az alaptörvényünk rendel­kezései és az alkotmányos el- j vek alapján eddig kialakult és a gyakorlatban jól bevált sza­bályokat egységes törvényben foglalja össze. — A Minisztertanács elnö- I ke, elnökhelyettesei és a mi- | niszterek — a kormánynak va- ló felelősségen kívül — testű- | letileg és egyénileg is felel- nek az országgyűlésnek, ille- ! tőleg az azt helyettesítő Elnö- ; ki Tanácsnak. E felelősségük : snegválasztásuktól megbízata- suk végéig tart. — A törvényjavakat a kor- ! mány tagjainak testületi és egyéni felelősségét egymással összhangban és szoros kapcso­latban fogalmazza meg. A Mi­nisztertanács testületi munká­jában annak minden tagja egyenlő, a feladatkörükbe tar­tozó államigazgatási ágak és az alájuk rendelt szervek irá­nyításában pedig — a törvé­nyekben szabályozott módon — az. egyszemélyi felelős vezetés elve érvényesül. — A miniszteri felelősség tartalma' többirányú. Elsősor­ban i* politikai természetű, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt előtt érvényesül. Ez következik abból, hogy a munkásosztály pártja társadal­munk vezető ereje. De a poli­tikai felelősséget abban az értelemben is hangsúlyozzuk, hogy a kormány tagjainak te­vékenysége következményeiben politikai kihatású. Ugyanakkor a felelősséget az államszerve­zet tevékenységének alkotmá­nyos rendjéből eredően tör­vényben is meg kell fogalmaz­ni. A törvényjavaslat az ál­lamjogi felelősséget tartalmaz­za. A kormány tagjai azon­ban a minden állampolgárra ; egyformán vonatkozó egyéb j törvényeknek is alá vannak j vetve. Valamely jogszabály 1 megsértése az állampolgárok 1 részéről esetleg egyszerű sza­bálysértés, de ha a miniszter hivatali tevékenysége során sérti meg a jogszabályokat vagy azokkal ellentétes intéz­kedéseket tesz: az általánosan érvényesülő szankciók mellett előtérbe lép a sokkal szigorúbb politikai és államjogi felelős­ség is. Érvényesítésének leg­fontosabb biztosítéka pedig a visszahívás joga, ami korlát­lanul megilleti azokat a testü­leteket, amelyek a megválasz­tásról döntöttek. — A Minisztertanács tag­jai megtisztelő megbíza­tásukkal, magas tisztségükben a dolgozó nép hatalmát képvi­selik. Közéletünk állandó ref­lektorfényében élnek és dol­goznak. Tevékenységük, embe­ri magatartásuk jelentősen be­folyásolja az állampolgároknak a szocialista államhatalomról alkotott álláspontját. A minisz­tereket ezért nemcsak a hiva­tali fegyelem köti, hanem a fokozott társadalmi, politikai é* erkölcsi felelősség is. Min­dennapos munkájukat úgy kell végezniük, hogy soha ne fe­ledjék: a dolgozó nép bizal­mából kerültek magas beosz­tásukba és csak addig marad­hatlak ott, ameddig élvezik e bizalmat. — A Minisztertanács tagjai és az államtitkárok jogállását sza­bályozó törvényjavaslat egy­aránt tartalmazza a jogokat és kötelezettségeket. A jogok más oldalról kötelességeket jelölnek. Ezzel összefügeésben — mondta dr. Korom Mihály — csak arra a rendelkezésre hivatkozom, hogy a 'miniszterek a vezetésük alatt álló területet, valamint az összkormányzati tevékenységet érintő kérdésekben javasatokat terjesztenek a kormány elé, és részt vesznek a döntések meg­hozatalában, a hozott határoza­tok végrehajtásában. A kor­mányzati munka rendszeres fej­lesztésében jelenleg nálunk e kettős feladat összehangolt ér­Dr. Korom Mihály. vényesítésére kell a fő figyelmet fordítanunk. A miniszter nem egyszerűen minisztériumának « kormányban tevékenykedő kép­viselője, hanem a kormány össz­társadalmi érdekeket kifejező tevékenységét is elősegíti és képviseli a minisztériumban és az alárendelt szervekben. A mi­niszter az összkormányzati, az ágazati Vagy funkcionális jog­körének gyakorlása során szer­zett szakismeretének és tapasz­talatának felhasználásával se­gíti elő a kormány döntéseinek kialakítását. A kormány tagja jogosult, s egyben köteles is megtenni minden olyan észrevé­telt, amely elősegítheti a leg­jobb döntések meghozatalát, a határozatok eredményes végre­hajtását. — Az államtitkári intézmény régi, államjogi, kormányzati in. tézményeink közé tartozik. Más országokban is sok helyütt van ilyen tisztség. 1949 és 1968 kö­zött nálunk államtitkárok nem működtek. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1968-ban alko­tott törvényerejű rendeletet az államtitkári tisztségről. Így ke­rült sor az országos hatáskörű á'lami szerveket vezető elnökök államtitkári kinevezésére. A tör­vényerejű rendelet lehetővé tet­te minisztériumi államtitkárok kinevezését is, ezzel azonban az utóbbi időkig nem éltünk. Je­lenleg — mint ismeretes — az Országos Tervhivatalban, a Kül­ügyminisztériumban, a Műve­lődésügyi Minisztériumban és az Igazságügyi Minisztériumban működnek államtitkárok, akik egyben a miniszterek első he­lyettesei. Fokozatosan a többi minisztériumokban is javasoljuk majd államtitkárok kinevezését. Az, hogy az első ily- államtit­kári kinevezések az említett mi. nisztériumokban történtek, nem_ zetközi kapcsolataink bővülésé­vel, a törvényhozással való szo­rosabb kapcsolatokkal és a kor­mányzati munka iránt megnö­vekedett igényekkel indokolha­tók. — Alkotmányunk — módosí­tása óta — az állami szervezet részeként szabályozza az állam_ titkári intézményt. A most elő­terjesztett törvényjavaslat az országos hatáskörű szervek ve­zetésével megbízott és a minisz­tériumi államtitkárok jogállását azonos elvek szerint szabályoz­za, Ez kifejezésre jut a kineve­zésükben, a tisztségük megszün­tetésében, a jogaikban és köte_ 'ezettségeikben egyaránt. Kü­lönbség csak ott van, ahol az fel­tétlenül indokolt. Ezt leginkább az a rendelkezés fejezi ki, hogy a minisztériumi államtitkárok felelősséggel tartoznak a saját miniszterüknek is, sőt ez az el­sődleges. Fele'ősségük a Minisz­tertanács, a Népköztársaság EL nöki Tanácsa és az országgyűlés előtt akkor kerül előtérbe. ami_ kor a minisztert helyettesítő jogkörükben tevékenykednek ezen állami vezető testületek munkájában. — A minisztériumi államtit- (Folytatás a 3. oldaUml

Next

/
Thumbnails
Contents