Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-30 / 254. szám

I Hárommillió forint nyereség várható — Távlati terv; évi 200 ezer pár cipó Eredmények Medgyesegyházán MÉG 1945 májusában tizen­hét dpészmestej- és segéd alapította Medgyesegyházán a kisipari szövetkezetét. Kez­detben dpöjavítással és kisebb mértékben méretes cipők ké­szítésével foglalkoztak. Majd 1939-ben öt szabó is Lelépett a szövetkezetbe és létrehozták a textilkonfekció részleget egy eldugott, szűk helyiségben A szalagtermelés 1965-ben kezdő­dött, amely már jóval nagyobb szakértelmet követelt meg. A szövetkezet létszáma már ekkor 122 fő volt és a szakmunkások mellett megjelentek a női be­tanított munkások is. Ez lehe­tővé tette a nagyobb arányú termelést, I960-ban a termelés értékben 3,5 millió forint volt, 1965-ben már 6,8 millióra ug­rott és 1970-re elérte a 15 mil­lió forintot. Ennék ellenére ne­héz; küzdelmes évek vártak még a szövetkezetre. A termelés növekedett de a vezetésben fellelhető, elsősor­ban szemléletbeli problémák miatt, éveken át veszteséges volt a szövetkezet A nemrég még zömében mezőgazdasági munkát végző betanított mun­kások jól dolgoztak, mégis húsz százalékkal kevesebbet keresték, mint a szakmunkások. A férfi­akkal egyenlő munkát végző nők szintén ennyivel kaptak kevesebbet. A textilkonfekció- részlegük meg is szűnt. Az asz- szonyok 600—700 forintot keres, tek és sorra kiléptek. A TAN ÁCS 250 ezer forint támogatást adott. Jellemző az akkori vezetés szemléletére, hogy ezt az összeget nem hasz­nálta fel. A helytelen koncepció következtében 1964-ben már 3 millió forint hitelt nem tudtuk visszafizetni az államnak. Végül megértették, hogy a hagyományos termelésre nem lehet alapozni többé, s így 1970- ben a 248 fő, javarészt segéd- és betanított munkások átme­neti időszakra elkezdték a gyer­mekcipők és a mechanikai férfi­cipők gyártását. Tizenegyezer gyermekcipő előállítására kö­töttek szerződést, amelyből azonban csak ötezret vett á-t a kereskedelem — minőségi kifo­gás miatt. Mivel forgóalap nem állt rendelkezésükre, 970 ezer forint hitelt vettek fiel. Ugyan­akkor nem tudták teljesíteni vállalt kötelezettségüket a férfi- cipőkből. 1971 márciusában, amikor végérvényesen bebizonyoso­dott. hogy a régi vezetés képte­len ellátni a feladatát, új veze­tők kerültek a gazdasági és a pártvezetés élére NEM VOGT könnyű dolga az elnöknek, amikor ilyen örök­séggel átvette a szövetkezet irá­nyítását. Az akkori Délmagyar­országi Cipőkereskedelmi Vál­lalat 25 ezer pár cipőre adott megrendelésit, de még- így is csak 50 százalékos veszteséggel sikerült értékesíteni. Üj szak­embereket kerestek, új techno­lógiát dolgoztak ki. emelték a béreket és az eddig 13 főre ha­gyatkozott textilrészleget 50 fő­re növelték, amely ebben aiz év­ben már nyereséges volt. Nagy energiával és elszánt­sággal vetette bele magát a ve­zetőség a munkába és ebben a harcban a pártszervezet is igye. Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgépgyár felvételre keres anyagmozgatókat öltözőőr-takarítónőket. Jelentkezni, lehet a gyár munkaügyi csoportjánál. Békéscsaba, Kisrét. 200007 kezeit a munkások lelkiismere­tére, szakmai büszkeségére apel­lálni. Meg kellett győzni őket arról, hogy tőlük függ a szö­vetkezet sorsa, a gépek melletti helytállással, a minőségi előírá­sok gondos betartásával meg­menthetik a szövetkezetek Hogy ez sikerült, példa rá az 1972. évi eredményük. A ter­melés színvonala emelkedett, 60 ezer pár cipő gyártásává! és ér­tékesítésével a termelési ér­tékben elérte a 26 millió forintot, a minőségi kifogás pe­dig 3 százalékra csökkent. Jól szervezett munka mellett az egy főre jutó termelési érték csak­nem 95 ezer forint volt és a szövetkezet életében először nem veszteséggél hanem 1 mil­lió 243 ezer forint nyereséggel zárt Ma már komoly alap van ar­ra, hogy célul tűzzék ki a száz­ezer párás termelést. Ami az értékesítést illeti, ebben az év­ben 90 ezer párat adnak el el­sősorban a Budapesti és Tiszán­túli Cipőkereskedelmi Vállalat­nak, J Nyíri László szerint a munká­sok havi keresete évről évre ja_ ] vul, ami nagyban hozzájárul a , termelés gyors növekedéséhez. j Tavaly 1770 forint volt az átla­gos havi kereset, az idén ez meghaladja a tervezet* ötszá­zalékos emelkedést. A nyereség mértéke várhatóan megközelíti a 3 millió forintot. Az 1972-73. évi eredményeik alapján a Könnyűipari Minisztérium a ki­emelt szövetkezetek sorába emelte őket. NEM ELÉGEDNEK meg azon­ban a? eddig elért eredmények, kel. Elkészítették az üzem- és munkaszervezési tervet és 1980_ ig a fejlesztési programot. Esze­rint a szövetkezetnek 1975-ig a középárfekvésű mechanikai ci­pőkből el kell érni az évi 200 ezer párás termelést. Két év alatt a 12 millió forintos beru­házással ez a cél is elérhetőnek tűnik. A textilkonfekció-részle, get száz főre növelik és húsz százalékkal emelik a javító­szolgáltató tevékenységüket. Seress Sándor Honvédségi tabló előtt a pályaválasztási kiállításon Több ezer fiatal tekintette meg a békéscsabai 635-ös Szak­munkásképző Intézet első emeletén megrendezett pályavá­lasztási kiállítást. Képünkön V asa^ László és Gőzön Mihály szakmunkástanuló^ — honvédség életét bemutató tabló előtt a katonai pályát latolgatják. (Fotó: Demény) Szervezési intézkedések a gázrobbanások megelőzésére Vízműveknél többször fordult elő gázrobbanás, amelyek halá­los baleseteket és igen nagy anyagi károkat is előidéztek. Ezek megelőzésére a Szakszerve­zetek Békés megyei Tanácsa Munkavédelmi Bizottságának felhívására a vízműveket üze­meltető vállalatok műszaki szer­vezési intézkedéseket dolgoztak lei. A gyakorlatban bevált mód­szereket a munkavédelmi bizott­ság a Békés megyei Víz_ és Csa­tornamű Vállalat néhány vízmü­vénél november 13-án bemutatja a SZOT és az OVH képviselő­inek, valamint öt alföldi me­gye SZMT munkavédelmi fel­ügyelőinek és más szakembe­reknek. 2130: A Tv Zenei Klubja Közvetítés a Vörösmarty téri Művészetek Házából. A téma a kamarazene, amely jellegzetesen a polgári korszak terméke; az egyházi zene egyeduralmát szün­tette meg, s a nagy kórusokra és orgonára írt művek mellé, mint „szobazene”, voltaképpen ott­honi zene csatlakozott. Érdekes­sége, hogy a négy vagy maxi­mum nyolc zenész mindegyiké­nek külön — bár egybeötvözött — szólójátéka van, s senki sem játszik azonos zenét, mint a ze­nekaroknál, ahol sokszoj- három­négy hegedű is ugyanazt a hang- j egy sort játssza. A műsor kérdé­se, amit Mihály András zene­szerzőnek tesz fel a műsorveze­tő, Antal Imre. hogy vajon nép­szerű-e a kamarazene? Kide­rül, hogy az emberek többsége naponta több óra kamarazenét hallgat, s sokuk nem is tud er­ről. Arról van ugyanis szó, hogy a ma hallható legtöbb zenei for­ma — felépítését tekintve — ka­marazene-technikával készül! Ennek bizonyítására hallhatunk! az adásban cigányzenét és beatet, dáxilendet és klasszikus vonósnégyest, amelyek igazol­ják az állítást. Már Schubert korában gazdagodott a műfaj néhány olyan hangszerrel, ame­lyek eredetileg nem szerepeltek ebben a formában. A zongorát — az egyik ilyen hangszert —■ Banki György szólaltatja meg, a cimbalmot pedig Fábián Már­ta. A műsorban fellép a Ko- dály-vonósnégyes, Berki László és cigányzenekara, a Tomsits du, xilend-együttes és a Gemini beat-együttes. Végül hallhatjuk a Moszkvai Filharmonikusok vonósnégyesét, akik egy hónap­pal ezelőtt megnyerték a Weiner Leó emlékére kiírt budapesti zenei versenyt. IftíliSílllllillHIHIIIIMNIMIIIimillMnN Gerencsér Miklós ARADI NAPLÓ 2». — Ezt a győzelmet már Ko­máromnál is megkaphattuk vol­na, kár volt ilyen hosszú utat megtenni érte. Tudván, hogy irgalmat nem remélhet, Kossuthék után akart emigrálni. Előbb azonban bú­csút kívánt venni a világosi me­zőn megadásra felsorakozó ka­tonáitól. Mire visszatért övéi közé. a kozák lovasság már köz. refogta a fegyverletétel négy­szögét. Némi bonyodalom támadt ta­valy augusztus elején a bécsi negyedik huszárezred körül. Amikor az új törvények értel­mében haza kellett volna tér­nie Magyarországra, gróf Appo- nyi ezredparancsnok nem volt hajlandó új állomáshelyére ve­zetni az alakulatot. Pedig az ezred — legénysége színmagyar — jönni akart. Felsorakozott legtekintélyesebb őrnagya, Schweidel József mögé és au­gusztus tizenharmadikán el­hagyta Bécset. Minden látszat szerint joggal hihette Schweidel, hogy vállal­kozását a legfelsőbb parancso­ló is szívesen látja, míg Appo- nyí gróf magatartását a kato­nai esküvel összeegyeztethetet­lennek minősíti A fordítottja történt. Apponyí gróf megdi- csőült, a tenyerünkön hordoz­zuk, Schweidel Józsefre pedig kimondtuk a halálos ítéletet felség- és hazaárulásért. Ötvenhárom éves. Zomborban született, öt gyermek atyja. Legidősebb fia honvédszázados volt. Már említettem, hogy szintén itt raboskodik Aradon és ma délután meglátogathatta végső búcsúra édesapját. Schweidel Józsefre kötél általi halált mondott ki a hadbíróság, de felesége kétségbeesett kö­nyörgésére Haynau kegyelem­ből agvonlövetésre változtatta az ítéletet. Miért kell meghalnia min­denáron Schweidel Józsefnek? A magyar király és a ma­gyar kormány közös rendelke­zésére, az osztrák hadügymi­nisztérium hivatalos bejegye­zésével Verbászt jelölték ki a volt bécsi negyedik huszárez­red új körletéül. Mivel azon­ban aggasztó jelekkel hívta fel magára a figyelmet Jellasics, menetközben érkezett az ellen­parancs, hogy Verbász helyett a Drávához vonuljanak a né­gyes huszárok és foglaljanak kordont a folyó bal partján. Schweidel Józsefet megerősítet­ték ezredparancsnoki posztján, előléptették alezredessé. Óvatos volt, nem akart harcba bocsát­kozni. Éop elég furcsa tünettel találkozott ahhoz, hogy kerül­jön mindenféle elhamarkodott­ságot. Inkább visszavonult, ami­kor a bán átkelt seregével a Dráván. Szemmel tartották a Magyarországra özönlő horvát csapatokat, gondoskodtak az ál­landó harci készültségről, hogy adott esetben — vagy felsőbb parancsra; vagy a kikerülhetet­len helyzet miatt — fölvehes- sék a harcot. Schweidel ezred­parancsnok parlamentereket küldött a bánhoz: ne nyomulja­nak tovább, mert a magyarok kénytelenek felhagyni a hátrá­lással. Jellasics mosolygott az üzeneten és folytatta útját Pest- Buda felé. Pákozdnál megelégelték köny- nyű diadalmenetét. Schweidel már a Drávától megfigyelés alatt tartotta a horvátokat, részletes ismereteket szerzett létszámukról, tagozódásukról, felszereltségükről, érthető hát, ha a magyar hadvezetőség fon­tos szerepet szánt neki egy esetleges összecsapásban. Jella­sics kikényszerítette az alkal­mat. Tétlenséget parancsolt a király, mégis támadott. Schwei­del Józsefre egy hadosztályt bíztak és a magyar jobbszámv vezére lett. Csapatai élén sú­lyos vereséget mért a bán had­rendjére. Ez a győzelem — az egész magyar honvédsereg pá- kozdi diadalának részeként — több volt. mint katonai fegy­vertény. Önbizalmat adott Kos- suthéknak a rebellió kiterjesz­téséhez. A győzelem jelentő­ségéhez mérten sietve elküld­ték a tábornoki kinevezést a oákozdi csata egyik hősének, Schweidel Józsefnek. Ám az újdonsült tábornoknak nem szállt fejébe a dicsőség. Továbbra is óvatos maradt. El­lentétben Nagysándor József­fel, aki illúziómentesen leszá­molt magában az osztrákokhoz fűződő mindenféle nosztalgiá­val, ő nem tudott ilyen gyöke­resen szakítani azzal a har­mincnégy esztendővel, amelyet közöttünk töltött, a birodalom fővárosában. A vérében voll hogy engedelmeskedjék az ural­kodónak — az uralkodónak, akiben ilyen hosszú bécsi ka­tonáskodás után önkéntelenül is elsősorban az osztrák császári s csak azután a magyar ki­rályt tiszteld a hadsereg tagja. Mindez igaz, de az is igaz, hogy Schweidel József szereti (majdnem azt írtam: szerette —, de hiszen még él!) ezt az országot. Úgy, ahogy a szülő­hazát illik szeretni. Ha nem élne benne egész a gyökerök aljáig ez az érzés, ugyan mi­ért vezette volna Magyarország­ra — háza — a négyes huszá­rokat? Ez a kettőség, a haza paran­csa és Bécs beléje nevelt te­kintélye ráncigálta ide-oda a pákozdi csata után. Közelebb állna a szívemhez, ha az utóbbi­ra hallgatott volna. A bajtár­sam lenne, ha a győztes oszt­rák tisztet ünnepelhetném ben­ne. De gyászolnom kell, anél­kül, hogy szeretném, tisztelnem kell annak ellenére, hogy sza­badna. S meg is értem, noha Krédónk szerint részemről több az, mint célszerűtlen. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents