Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-27 / 252. szám

BÉKE- VILÁGKONGRESSZUS

(Folytatás az 1. oldalról)

izraeli népnek. Azok a számítások, hogy egy állam békéjét és biztonságát idegen területek erőszakos meghódításával és megtartásával szavatolják, elkerülhetetlen kudarcra ítélt esz- te’en számítások. Ez az irányvonal nem hozza meg Izrael számára sem a békét, sem a biztonságot, legfeljebb nemzetközileg még jobban elszigeteli Izraelt, s a szomszédos népek még nagyobb gyűlöletét hívja ki maga ellen. Az arabok hősies harca, az arab államok növekvő szolidaritása meggyőzően bizonyítja, hogy sohasem törődtek bele az izraeli agresszióba, sohasem mondanak le törvényes jogaikról. A Szovjetunió szilárdan és következetesen támogatja az arab népek igazságos követeléseit.

Ezután így folytatta :

Tisztelt kongresszusi Résztvevők!

A gyarmati elnyomás alól felszabadult országok népei előtt hatalmas gazdasági és társadalmi feladatok állnak. Ezeket csak a valamennyi á'lam biztonságán és széles körű, kölcsönösen előnyös együttműködésén alapuló békére építve lehet sikeresen megoldani.

A következetes békepolitika

és a belső feladatok demokratikus megoldása összeegyeztetésének példájával szolgál az Indiai Köztársaság. Miközben az indiai nép lépésről lépésre megoldja a belső társadalmigazdasági problémákat, jelentős mértékben megszilárdítja béke. szerető külpolitikájának bázisát.

Nagy nemzetközi jelen tőségük van az el nem kötelezett országok algíri konferenciáján hozott határozatoknak. A konferencia, amelyen sok ország vezetői vettek részt, ismét megerősítette. hogy ezek az államok készek céltudatosan harcolni az imperializmus, a háború és az agresszió ellen, a békéért, a népek függetlenségéért és szabadságáért.

Egyszóval, az ázsiai, afrikai, latin-amerikai békeszerető államok aktív politikája lemér- hetően fontos hozzájárulást jelent a nemzetközi feszültség enyhüléséhez.

A jelenlegi nemzetközi fejlődés egyik legfontosabb tényezője, hogy a néptömegek, szervezetek és politikai pártjaik tevékenyen vesznek részt a háború és béke problémáinak megoldásában. Ez természetesen az emberiség által felhalmozott történelmi tapasztalat eredménye. Az első és második világháború keserű tanulságainak emléke, azoknak a szörnyű következményeknek megértése, amelyekhez a nukleáris fegyver alkalmazása vezetne, nagy erővel mozgósítja bo’ygónk lakosságát az aktív cselekvésre, hogy ne következzék be az emberiség történetében eddig példátlan tragédia.

A békeharc eddigi eredményeinek értékelése után a feladatokról beszélt:

— Ebben a vonatkozásban — mondotta — természetesen főként Európában lehet sokat tenni, e kontinens népei valamennyi kontinens népeinél többet szenvedtek az elmúlt háborúktól, köztük a legször- nyűbbtől. a második világháborútól. Az ő „európai házukban” a termelőerők mai jellege folytán túlságosan szűkössé és kényelmetlenné vált a külön „lakásokba” zárt gazdasági élet.

2 elm

ltm. OKIOBER 21.

Ez a ház ezenkívül a jelenleg! tömegpusztító eszközök miatt rendkívül tűzveszélyessé is vált Következésképp az európai béke megóvása lényegében kategorikus szükségszerűség, az európai államok közötti sokoldalú békés együttműködés általános fejlesztése pedig az egyetlen valóban észszerű kiút lett. Ebben közrejátszik az a körülmény, hogy Európa életében mind aktívabb és jelentősebb szerepet töltenek be a békéhez és a nemzetközi együttműködéshez híven és őszintén ragaszkodó szocialista országok, a kontinens nyugati részében pedig növekszik a politikai realizmus, és egyre befolyásos - bbá válnak azok a körök, mélyek ugyanezekért a célkitűzésekért szállnak síkra.

Ezért bízunk az európai értekezlet végső sikerében és történelmi szerepében, annak ellenére, hogy még sok nehézség leküzdése vár ennek az egyedülálló fórumnak résztvevőire.

Azt szeretnénk, hogy ezen a fórumon egyöntetűen őszintén — ahogy mondani szokás —, teljes szívvel. diplomáciai ügyeskedések és nyakatokért fogalmazások nélkül a tanácskozás valamennyi résztvevője hagyja jóvá és a kontinens valamennyi népe fogadja el az európai államok közötti kapcsolatok meghatározott elveit, Olyan elvekre gondolok például, mint valamennyi európai állam területi integritása, határaik sérthetetlensége, az erőszak alkalmazásáról vagy az erőszakkal való fenyegetőzésről való lemondás az államok közötti kapcsolatokban, a belügyekbe való be nem avatkozás, és az ezen az alapon történő, kölcsönösen előnyös és sokoldalú együttműködés.

Már nem egyszer mondottuk, hogy az enyhülés és az államközi együttműködés nem lehet a földgolyó egyetlen behatárolt körzetének privilégiuma. A béke valóban oszthatatlan. Meggyőződésünk. hogy „ békés egymás mellett élés és a békés együttműködés normáinak egyaránt kell uralkodnia Európában. Afrikában, Dél- és Észak - Amerikában. Számos konkrét történelmi okból kifolyólag ennek a kérdésnek különösen jelentősége van Ázsia számára.

— Gyakran hallani olyan állításokat, hogy az ázsiai biztonság kollektív erőfeszítésekkel történő megteremtésének és szavatolásának eszméje Kína ellen irányulna, és alighanem Kína „bekerítésének” vagy „elszigetelésének,, fondorlatos céljait szolgálná. Az ilyen állítások azonban vagy beteges gyanakvásra vallanak, vagy arra. hogy nem akarnak számolni a tényekkel.

A tények szerint viszont a Szovjetunió is és az ázsiai béke és biztonság kollektív szavatolásának feladatához kedvezően viszonyuló többi állam is abból indult és indul ki, hogy ebben a nagy és fontos ügyben az ázsiai kontinensen található valameny- nyi erre hajlandó állam kivétel nélkül részt vehet. Soha senki nem vetette föl a kérdést, hogy Kína ne vegyen részt, még kevésbé, hogy Kínát valamilyen módon „elszigeteljék” (nem is beszélve arról, hogy nevetséges lenne egy ilyen nagy ország „elszigetelésére” még csak gondolni is). Ami a Szovjetuniót illeti, üdvözölnénk a Kínai Nép- köztársaság részvételét a?, ázsiai biztonság megszilárdítását célzó intézkedésekben.

Természetesen színlelés lenne, ha azt a látszatot keltenénk, hogy Kína jelenlegi nemzetközi cselekményei megfelelnek a béke és az államok közötti békés együttműködés megszilárdítása feladatának- A kínai vezetők

valamilyen, csak általuk ismert oknál fogva nem monoana* le arról a kísérletükről, hogy mérgezzek a nemzetközi légkört és iOKozzák a nemzetközi feszültséget. Továbúra is Képtelen területi igényeket tamaozumaK a Szovjetunióval szemoen, amelyeket mi természetesen kategorikusan visszautasítunk, ivia- Kacsul ismetelgetiK a kommu- uistaeilenes propaganda rég lejaratott kononnanyat a „szovjet veszélyről” — hogy kardoskodnak az északról jövő veszély meaett es visszautasítva minden ésszerű javaslatot a rendezésre, a megnemtámadási szerződés megkplesere, továbbra is a háborús készülődés mesterségesen teremtett lázas légkörében tartják népükét. Es mindezt a Szovjetunió es mas országok elleni ostooa ragadnak

CÔ V czCEtaä'fVk/victiP^lv Ctíl’J e&ÚUCtíKiVGl,

valamint a mi, és nemcsak a mi belügyeinkbe vaió arcátlan beavatkozási kísérletekkel kötik össze.

Tisztelt kongresszusi Küldöttek! A világ valamennyi népe szempontjából létfontosságú feladat — az új világháború elhárítása es az egyetemes béke szavatolása — megoldásában nem csekély helyet foglal el a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak fejlődése.

Nézeteink szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, különböző területeken megvalósuló békés, kölcsönösen előnyös együttműködés fejlődésének jók a távlatai, abban az esetben természetesen, ha ezt a kérdést kellő felelősséggel es lojalitással közelítik meg, lia a gyakorlatban betartják a kölcsönös előnyök és a kölcsönös tisztelet elveit, és nem próbálják meg elferdíteni azokat es beavatkozni a másik fél bel- ügyeibe, feltételeket diktálni neki, amint azt az Egyesült Államok egyes felelőtlen politikusai megkísérlik a saját kormányuk hivatalos politikai irányvonala ellenére.

Ami a Szovjetuniót illeti, meg vagyunk győződve arról, hogy az 1972-ben és 1973-ban elfogadott dokumentumok megalapozták a kölcsönösen előnyös együttműködést, a béke ügyének nyilvánvaló hasznára.

Mint ismeretes. 1974-ben várható az Egyesült Államok elnökének hivatalos szovjetunió- beli látogatása. Szeretnénk, na ezt a látogatást az államaink közötti békés viszony fejlődésének és a nemzetközi heiyzet egészségesebbé válásának útján tett űj, nagy lépések fémjeleznék.

Nem kis szerepet játszhat a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a stratégiai fegyverek további korlátozásáról es lehetséges csökkentéséről folyó tárgyalások új szakaszának sikeres befejezése. Mint önök tisztában vannak vele, ez nem egyszerű feladat, de megállapodtunk abban, hogy mindem megteszünk megoldása érdekében.

Mi mindnyájan, önökkel együtt kedves Barátaim, szeretjük a békét, tartós békét akarunk, és erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten harcolunk biztosításáért. Örömünkre szolgál a nemzetközi feszültségben végbemenő enyhülés és az államok közötti békés együttműködés fejlődése. Ugyanakkor nincs jogunk elfeledkezni arról, hogy földünk különböző pontjain még mindig háborúk lángolnak fel,

emberek pusztulnak el, városok, üzemek, falvak dőlnek romba, kulturá'is értékek pusztulnak cl. Ezek a háborúk a mai viszonyok között rendszerint ott és akkor keletkeznek, ahol és amikor az imperializmus és a reakció erői megkísérlik erőszakkal elnyomni a népeik felszabadító mozgalmát, megzavarni az államok szabad és független felló- dését.

A földön éló emberek milliói számára a béke még nem létezik, kénytelenek fegyverrel kezükben harcolni az imperialista agresszorok és csatlósaik ellen, a hódítók önkénye ellen, a

szabadságért és függetlenségért, azért az elemi jogért, hogy saját házukban ók legyenek az urak. A béke híveinek ebből le kell vonniuk a következtetéseket.

Nézzék csak a legutóbbi chilei eseményeket — folytatta beszédét az SZKP főtitkára — az ország alkotmányának leplezetlen megcsúfolása, egy egész nemzet demokratikus hagyományainak gátlástalan lábbal tip- rása, az elemi törvényesség semmibe vevése, agyonlövetések, kínzások, barbár terror, könyvégetések — ez a katonai junta valódi fasiszta vicsorító foga, ez a belső és külső reakció igazi arculata, amely bármilyen bűn- cselekményre képes, hogy a nép világosan és szabadon kifejezett akarata ellenére visszaállítsa privilégiumait.

— Amikor az államok társadalmi rendszerüktől független békés egymás mellett élésének és békés együttműködésének politikájáról van szó, gyakran kérdeznek bennünket, kommunistákat: összeegyeztethető-e ez a politika a forradalmi nézetekkel?

Emlékeztetek arra, hogy Lenin — ez a forradalmáróriás — a következőket mondotta: a forradalmak nem megrendelésre vagy megállapodás alapján mennek végbe. Hozzá lehet fűzni, hogy a forradalmat, az osztály- harcot, a felszabadító mozgalmakat megváltoztatni sem lehet megrendelésre, vagy megállapodás alapján. Nincs a földön olyan erő, amely visszafordíthatná a társadalmi élet megújulásának feltartóztathatatlan folyamatát. Ahol gyarmatosítás van, ott harc folyik majd a nemzeti felszabadulásért. Ahol kizsákmányolás van, ott harc folyik a munka felszabadításáért. Ahol agresszió van. ott szembe is szállnak ezzel az ag- resszióvaL

A néptömegék a világ megváltoztatására törekednek és meg is fogják változtatni a világot Ami pedig a Szovjetuniót illeti, kormánya mindig a szociális haladás erőinek oldalán fog állni. Mi e'lenezzük „a forradalom exportiát”. Ugyanakkor a Szovjetunió kommunista pártja, az egész szovjet nép nyíltan és egyértelműen kifejezi külföldön harcoló osztálytestvéreiveL, kinyilvánítja a felszabadító an- tiimperialista mozgalmakkal való szolidaritását. Ez az álláspont nem mond ellent a békéért, az államok békés együttműködéséért folytatott harcnak.

A békés egymás mellett élés elveit védelmezve azért harcolunk, ami mindennél drágább a földön élő emberek milliárd- jainak: magához az élethez való jogért, annak a veszélynek elkerüléséért, hogy az élet a háború lángjaiban semmisüljön meg.

Kedves Barátaink! Az emberiségnek tartós békére van szüksége. Hogy ez mikor következik be és milyen lesz, az attól függ. hogy mennyire képes minden békeszerető erő maradéktalanul kiaknázni a már kialakult lehetőségeket.

Gondolom, közülünk senki sem kívánja, hogy a béke. mint korábban „az elrettentés egyensúlyára” épüljön. Az ilyen béke nem sokban különbözne a ..hidegháborútól”. Ez „hideg béke’? lenne, amely nagyon könnyen visszacsúszhatna a népek tudatát és életét lei gázó világraszóló konfliktussal terhes feszült konfrontációhoz.

A népek olyan békét akarnak, amely megbízható és megfordíthatatlan, amely a biztonság és a kölcsönös bizalom

— ha szabad így kifejeznem magam — egyensúlyán alapul. Ez a béke nyitva áll a fejlődés érdekében megvalósítandó széles körű nemzetközi együttműködés számára.

A ■ béke fe1 becsül hetetlen értékű kincs. A legfőbb jó, ha annak tudatában élhetünk, hogy sehol sem ontanák vért, ha biztosak lehettünk abban, hogy holnap sem bombázhatják le a házunkat, s a gyerekek úgy nőhetnek fék hogy nem kell megismerniük az idősebb nemzedékek által átélt szenvedéseket és tragédiákat.

Az ilyen mindannyiunk által akart béke felé való e'örehala- dás konkrét irányai világosak. Fentebb már beszéltem róluk. Ezeket maga a kialakult nemzetközi helyzet sugallja. És mi mélységesen meg vagyunk győződve arról, hogy közös erőfeszítésekkel megoldhatók azok a létfontosságú feladatok, amelyek most kerülnek a béke megszilárdításáért vívott harc előterébe:

— Mindenekelőtt a még meglevő fegyveres konfliktusok igazságos alapon történő rendezésének elősegítése;

— kollektív biztonsági rendszer megteremtése Európában, majd Ázsiában is. ami lehetővé tenné, hogy fokozatosan megszűnjék a világ jelenlegi katonai-politikai tömbökre való fel- osztottsága;

— a nukleáris és másfajta fegyverkezési hajsza megszüntetése, az államok önként vállalt kötelességeinek becsületes teljesítése. valamint annak az alapján, hogy — ami különösen időszerű — minden nagy ország bekapcsolódjék ebbe a folyamatba. Ezzel kezdetét vehetné a katonai konfrontáció anyagi alapjának fokozatos leszűkítése;

— a teljes egyenjogúságon, a kölcsönös előnyökön alapuló, a minden megkülönböztetéstől és az egymás belügyeibe való beavatkozási kísérletektől mentes gazdasági, tudományos-műszaki

és kulturális együttműködés fejlesztése.

Magától értetődő, hogv e feladatok közül egyesek megoldásához időre van szükség, mások viszont már most azonnali és haladéktalan — cselekvést

követelnek meg.

A „hidegháború” hosszú évei nyomot hagytak a tudathan — és nemcsak a hivatásos politikusok tudatában. Ez előítéletekben, gyanakvásban, a többiek tényleges álláspontjának és lehetőségeinek félreismerésében, sőt megismerésének visszautasításában jelentkezik. S erről nem könnyű átállni. Megtenni viszont meg kell. Meg kell tanulni együttműködni.

Befejezésül a következőket mondta Leonyid Brezsnyev:

Számíthatnak a szovjet népre, amely a nagy forradalmát követő első években, a szocialista építés éveiben, a fasizmussal vívott harcban. a háború utáni évtizedekben egvaránt és most is az emberiség érdekei védelméért folytatott harc első vonalában volt és marad.

Engedjék meg tisztelt kongresszusi Résztvevők, hogy vége. zetül sok sikert kívánjak gyümölcsöző közös munkájukhoz, amely — ebben bizonyos vagyok — visszhangra talál majd va’ameruiyi kontinensen az em. berek szívében. (TASZSZ)

(Folytatás a i. oldalon)