Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-23 / 248. szám

Most idős Kísérjük figyelemmel a télire tárolt gyümölcsök állapotát, szedjük kj a romlásnak induló, kát. Szüret után ássuk fel a gyü­mölcsfák talaját. A jövő évi termés érdekében gondoskod­junk a bőséges tápanyagután- pótlásról. Lomb hullás után megkezdhetjük a fák tisztoga­tását, metszését. Szerezzünk be sebzáró anyagot. Most már nem késlekedhe­tünk a szaporítóanyag megren­delésével az őszi telepítésekhez. Csak a jói fejlett, megfelelő gyökérzettel és beérett hajtá­sokkal rendelkező. egészséges oltványtól várhatunk kellő ered_ ményt. Az eladásra kínált anya. got növényvédelmi szempontból is nézzük meg. A fagykárt szenvedett vagy a károsítok át­telelő alakjaival fertőzött nö­vényeket ne vásároljuk meg! Ügyeljünk a kaliforniai pajzs- tetű-, a vérté tű-, a gyökörgoly- va_ és a szörösgyökerűség-men- tességre. Ezért csak államilag engedélyezett faiskolában, illet, ve azok lerakataiban vásárol­junk’ Tartsuk be a fájtának, koro­naformának megfelelő ültetési távolságot. Sűrű ültetés esetén a néhány év múlva besűrűsödő növényállomány nemcsak ked­vező feltételeket teremt a káro_ sítóknak, hanem meg is nehe­zíti a védekezéseket A r+biszfae- és köszmétebok­rok vásárlásakor gondoljunk ar­ra. hogy szaporításmódjuk kü­lönösen elősegíti a károsítok ter­jedését. A kaliforniai pajzstetű- veL a lisztharmattal vagy az üvegszárnyú ribiszkelepkével fertőzött szaporítóanyagot ne ültessük el. Ugyanez vonatkozik a didi- mellás vesszőfoltossággal fertő­zött máinatövekre is. A tárolásra szánt csemegesző­lőt gondosan válogassuk ki. Sé­rült fürtöket ne raktározzunk, mert a bogyók rothadásnak in­dulva, még a szomszédos für­töket is károsíthatják, ha hoz­zájuk érnek. A hibás, felrepedt szemeket ollóval óvatosan vág­juk ki. Eltartásra a késői érésű, vastagabb héjú fajták alkalma­sak. Ilyen például az Afus Ali, a Cegléd szépe, az Itália, a Hamburgi muskotály, a Muscat Adda, a téli muskotály. Már most érdeklődjünk, hon­nan szerezhetünk be jó minő­ségű fajtákat, s lehetőleg ren­deljük meg. Lássunk a talaj alapos előkészítéséhez. Leg­alább 50—70 cm mélyen for­gassuk meg és bőségesen trá­gyázzunk. Szőlő — télre A csemegeszőlő az ősz egyik tegízesébb gyümölcse, s megfe­lelő gondossággal télre is eürak- hatunk belőle. Az éretten sze­dett, egészséges fürtöket a na­gyobb hidegek beálltáig a leg­egyszerűbb körülmények között is eltarthatjuk. Tárolásra alkalmas fajták Az egyes szőlőfajták eltartha­tósága között kétségkívül nagy a különbség. Étkezésre és eltar­tásra egyaránt a legalkalmasab­bak a hagy fürtű, nagy bogyójú, fajták. Minél későbbi érésű egy fajta, annál hosszabb ideig ma­rad fogyasztható állapotban — feltéve, hogy magas cukortarta­lommal, vagyis éretten került a tárolás helyére. Az eltartásra va­ló szőlőfajtáknak nem kevésbé fontos jellemzőjük, hogy bogyó­juk héja viszonylag vastag; az ilyen szőlők kevésbé töppednek, és megromlásuk veszélye is ki­sebb. A csemegeszőlők közül az Afus Ali, az Itália, a Cegléd szépe, a kék színű Hamburgi musko­tály és az ugyancsak kék bogyó, jú Muscat Adda, valamint a Téli muskotály kiválóan alkal­masak a téli eltartásra. Ha­gyományos téli szőlő a Csiri-csu- ri. amelyet régebben a budai szőlősgazdák tavaszig árultak a piacokon. Egy-két borszőlő is jól eltartható, noha ezeknek az ét­kezési értéke kisebb, mert ke­vésbé ízesek, tömött fürtűek és apró bogyójúak; ilyenek a Kö­vidinka, a Szlankamenka, sőt a direkttermők közé tartozó, de jmitt-amott még termelt Othello is. Egyszerű tárolás Az eltartás legjobban bevált módja; hogy a kamrában vagy más fűteüen, de fagymentes he­lyiségben lécállványt szerelünk fel és arra aggatjuk a fürtöket. Az eltartásra szánt fürtöket gondosan megválogatjuk, az ap­ró. repedt, romlásra hajlamos bogyókat ollóval kicsipegetjük. Ezután a fürtöket páronkint 70—80 cm hosszúságban raffia- vagy műanyag szálra kötözzük, mégpedig nem a kocsányiaknál fogva, hanem a fürt hegyénél, abból a célból, hogy a bogyók lazábban, levegősébben helyez­kedjenek el, majd a fürtpáro­kat a lécekre akasztjuk, ügyelve, hogy a fürtök séhol se érjenek egymáshoz. Ezt legegyszerűb­ben úgy érhetjük el, hogy az egyik fürtöt magasabban, a má­sikat alacsonyabban lógatjuk. Javítja a fürtök eltarthatósá­gát és csökkenti a bogyók töp- pedését, ha a fürtök koesá- nyát gyufafejnyi, megolvadt 1 gyertyával vagy pecsétviasszal elzárjuk a levegőtől. A kevésbé igényes fajtákat a helyiség padozatára terített csomagolópapírra rakva is el­tarthatjuk. Igényesebb tárolási módok Néhány, úgynevezett luxus, fürtöt érdemes vessződarábbal együtt leválasztani a tőkéről. A vessző felső végét légmentesen lezárjuk, az alsót pedig cukros vízzel félig megtöltött kémcső­be, esetleg ferdén felerősített palack szájába dugjuk. így a fürt egy ideig még tápanyagok felvételére is képes, tehát a bo­gyókban sem a töppedés. sem a cukpr lebontása nem indul meg. A töppedés* mérsékeli az is, ha a * felakasztott fürtöket né­hány helyen átlyuggatott fólia- zacskóval burkoljuk be. B Gy. A telepítéshez egészséges olt­ványokat vásároljunk. Főleg a gyökérgolyva-mentességre ügyel­jünk. Az ültetés előtt védekez­zünk a kórokozók ellen. Mártsuk az oltványok gyökérzetét 10 liter vízből, 10—15 dkg higa­nyos csávázószerből és körül­belül 5 kg agyagból készült pépbe. Az ültetés mélysége egyezzen meg a faiskolaival. Folyamatosan szüreteljünk és csak annyi szőlőt szedjünk le, amennyit aznap fel is tudunk dolgozni. Fordítsunk nagy gon­dot a tisztaságra, mert ez a jó bor készítésének egyik alapfel­tétele. A használt edényeket, eszkö­zöket a munka befejeztével mossuk el, ne hagyjuk, hogy a muslicák százai lepjék be, mert könnyen káros ecetbaktériumok szaporodnak el bennük és ké_ j sőbb sok bajunk lesz a bor ke­zelésével. Ne mulasszuk el a szőlő kénezését. mert ez elpusz­títja a káros baktériumok és gombák nagy részét. így egyen­letesebb, zavartalanabb lesz az erjedés. A paprikát, paradicsomot, zöldbabot védett helyen öntöz­zük — ezzel még újabb köté­sekre serkenthetjük és a fagyo­kig lesz friss zöldségünk. A hagymát, burgonyát most már feltétlenül szedjük fel. A fejes káposztát is takarítsuk be, még a száraz időszakban. A sikeres tárolás feltétele az egészséges, tömött fejek elra- kása. A felszedést követően ezért távolítsuk el a felesleges leveleket, válogassuk át a ter­mést. A sérült, hernyók által megrágott, összefurkált, levéL tetvekkél szennyezett fejeket ne tegyük az egészségesek közé, mert a raktározás idején pusz­tító kórokozók mindig ezekből a gócokból kiindulva károsíta­nak. A válogatás közben is ügyeljünk, hogy nyomás vagy sérülés ne érje a káposztafeje­ket. A paradicsom végleges beta­karítását., a zöld bogyók lesze­dését követően tisztítsuk meg az ágyasokat, szedjük össze a fertőzött növénymaradványokat. Elégetésükkel vagy elásásukkal csökkentjük a paradicsomvész, az altemáriás foltosság és a szeptóriás levélfoltosság átte- leltetési lehetőségeit. Ezzel a munkával a következő évi nö­vényállományunkat védjük. Semmisítsük meg az érett mag. vú gyomokat is. A tárolóhelyiségeket készítsük elő a gyökérzöldségek és a ká­posztafélék fogadására. A fertő­zésmentes növénymaradványo­kat gyűjtsük össze a komposzt­telepen. Most még időszerű a savanyí­tás is! Zöld paradicsomot, kis dinnyét, uborkát és paprikát te­gyünk el ecetesen. A fagyok előtt betakarított, éretlen ter­mest így hasznosíthatjuk. A talajmunkát folyamatosan végezzük, a kedvező időjárás nem tart sokáig. A földdé érett komposztot rostáljuk át. ada­goljunk hozzá műtrágyakeveré­ket. Ásás előtt terítsük szét, s ' addig is óvjuk a kiszáradástól. Kevesebbel — hatékonyabban A permetezés technikája A legelterjedtebben alkalma­zott növényvédelmi eljárás, a kémiai növényvédelem eredmé­nyessége nagymértékben attól függ, hogyan hajtják végre. Azok a növényvédő szerek, amelyek a növények felületén bevonatot képezve fejtik ki hatásukat minit a gombabetegségek elleni szerek többsége, és a rovarölő, gyomirtó szerek egy része is — csat^ akikor lehetnek átütő hatá­súak, ha a növények egész fe­lületét közel egyenletes elosz­lásban beborítják. Ez a növény­védő szerek jó bevonatképző tulajdonságának a kifejlesztése és a hozzájuk adagolható ned- vesítő-tapadó szerek alkalmazá­sa melllett legjobban azzal se­gíthető elő, hogy minél egyen­letesebben juttatják ki a nö­vényállományra. Az ideális cseppnagyság A hagyományos permetező- gépek többsége a permetlét nagy nyomással viszonylag szűk nyílású szórófejeken keresztül kipréselve porlasztja szét, a géptípustól függően kisebb-na- gyobb többé-kevésbé egyenle­tes méretű cseppeikre, és ezek hullanak a növényekre. Minél egyenletesebben és apróbb cseppeikre porlaszt a gép, vi­szonylag annál tökéletesebben borítja be a permette a növé­nyeket. A cseppméret csökkené­sével azonban nő a cseppek el- sodródásának veszélye, mért az apró cseppeket a gyenge lég­mozgás is képes eltéríteni ere­deti irányuktól, akár olyan te­rületrészre is, amelyet pedig nem lenne szabad érnie a per- mettének. Ezért törekednek mi­nél egyenletesebben és fino­mabban porlasztó gépek, szóró­fejek kialakítására, de annak a figyelembevételével, hogy csak bizonyos határértékig csökkenthető a cseppnagyság. Ahhoz, hogy a valóban hatásos mennyiségű növényvédő szert kapja egységnyi megvédendő felület, a növényvédő gép be­állított teüjesítményfokozatá- hoz előírt haladási sebességet tartani kell, mert más sebesség­nél a kívánatosnál több vagy kevesebb szer jut ki, ami egy­formán káros lehet. Azoknál a növényvédő gépeknél, amelyek- niél szivattyú szállítja a védeke­ző anyagot, fontos, hogy a szi­vattyú is az előírásnak megfe­lelő teljesítményű legyen. A szi­vattyúk teljesítménye viszont a használat közben a kopás mi­att változik. Erre pedig nem fordítottak elég gondot, elsősor­ban azért, mert nem volt ennek vizsgálatához könnyen kezel­hető mérőműszer. Ma már azon­ban ismert olyan szivattyútel- jesítmény-mérő készülék, amely különösebb szerelés, pröbapadra helyezés nélkül, egyszerűen a szivattyú nyomóvezetékéhez csatlakoztatva beméri a szí« vattyú tényleges szállítani tel­jesí talányét;. Kevesebb vízzel A vízkészlet apadása világ­viszonylatban arra ösztönzi a szakembereket, hogy a növény­védelemnél is minél kevesebb vizet használjanak fel, termé­szetesen a hatékonyság romlá­sa nélkül. A jelenleg működő növényvédő géptípusok többsé­ge hektáronként 1000—2000 li­ter víz felhasználásával juttat­ja ki a szükségles növényvédő szert. Ez a nagy vízfelhasználás mellett nagymértékben növeli a gép súlyát és emiatt az idő­járással is függő helyzetbe ke­rül a növényvédelem, hiszen bi­zonyos területet csak akkor le­het nagy terhelésű nehéz gépek­kel bejárni, ha a talajviszonyok megengedik, valamint jelentős és gyakori lehet a taposás! kár is. A nagy mennyiségű víz szál­lítása növeli a növényvédelem költségeit, és különösen a 10—15 permetezést is kívánó szőlő- és gyümölcstermő terü­leteken szinte megoldhatatlan munkaszervezési gondot okoz. Ma már nálunk is dolgo znak olyan növényvédő gépek, ame­lyek a szokásosnál százszorta kevesebb, tíz-húsz liter vizet használnak fel hektáronként a növényvédő szerep kijuttatásá­hoz. Ezt az eddig legjobbnak bizonyult géptípusnál azzal ér­ték el a gépszerkesztők, hogy a permetlét rotációs szórófejjel — törpe feszültségű elektromos motorral meghajtott, percen­ként 9000 fordulatszámú foga­zott szélű műanyag lemezpár­ral — szóratják szét. A lemez- szélek megfelelő fogazatával si­került a cseppek nagyságát egyenletesen szabályozni, és ál­landóan szűk, 80—110 mikron érték között tartani. Az ilyen cseppek parányiak, de ez szük­séges a sűrű, egyenletes per- mettákaröhoz, aminek a nö­vényekre kerülését egy külön hajtott erős levegőáramot keltő ventillátor biztosítja. A szórófej és a ventillátor a tengelye kö­rül jobbra-balra 45—45 foknyi, billegő mozgást végez. Ez az elő- re-hátra, jobbra-balra való bil­legő mozgás különböző mérté­kűre állítható is, amivel sza­bályozható a víz-növényvédőu szer cseppekkel telített légáram­lás szélessége és magassága, a permetezett növények sortá­volságának és magasságának megfelelően. Már olyan gépek üzemi pró­bája is folyik, amelyek az ed­digi kísérletek során egy-egy hektár területre számítva akár egy vagy akár fél liter permet- lét is képesek megfelelő elosz­lásban kijuttatni. Ez a rendkí­vül kis vízfelhasználással való védekezés a kémiai növényvé­delem fejlesztésének egyik fon­tos célja. Komisszár Lajos II Dél-Magyarországi Vállalat Haszonlém Boltjában (Szeged, Szt. István tér 15.) ismét nagy választékban kaphatók: alumínium, vörös, és sárgaréz — csövek, — idomok, — lemezek, — szalagok, — rudak, bronzrudak és perselyek, réz. és alumínium huzalok, forrasz- tóón és egyéb színesfém fél gyártmányok. KÖZÜLETEKET IS KISZOLGÁLUNK! 4393

Next

/
Thumbnails
Contents