Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-21 / 247. szám

Vizeink tisztasága — környezetünk egészségesebbé tétele Jegyzetek egy különleges megbeszélésről Mpn frissen élnek azok az *” emlékek, amikor lát­tuk, nogy a Békéscsabát átszelő Élővíz-csatorna kaméleon mód_ jára változtatta színét. Elgon­dolkoztató látvány volt nemcsak azért, mert a csatornában ki­veszőiéiben voltak a halak, a környék pedig szinte bűzlött a szennyezett víztől. Békésen na­pirenden voltak a járványos megbetegedések, melyek vissza­szorítására a közegészségügyi szervek hallatlan erőfeszítésére volt szükség. A Fekete, és a Kettős-Körösön is hasonló volt a helyzet, azzal a különbséggel, hogy a két folyó nem érintett, veszélyeztetett olyan nagy tele­püléseket. mint Gyula. Békés­csaba. Bár Békés lakossága a Kettős-Körös vizének szennye­zettségétől is sokat szenvedett. Állandó közegészségügyi intéz­kedésekkel, sorozatos ellenőr­zésekkel sikerült elejét venni annak, ami tragédiát okozott volna, ha nem állnak útjába a fertőzésnek. Vizeink tisztaságáról a ko­rábbi években aligha beszélhet­tünk olyan értelemben, mint ma. A folyók és az Élővíz-csa­torna szennyezettsége lényegesen csökkent, miután a Békés me­gyei Hidrológiai Társaság, a Körösvidéki Vízügyi Igazgató­ság, a KÖJÁL, a városi és köz­ségi szervekkel, valamint a me­zőgazdasági üzemekkel közös nevezőre jutott a Gyulán és Bé­késcsabád termelt szennyvíz el­helyezésében. felhasználásában. Jövőre lesz éppen tíz esz­országban elsőnek Békéscsaba szennyvizét használták fel a ta­karmánytermő területek öntözé­sére. Az eredmény már akkor is kiváló volt. Sajnos az ered­mények minőségi ellenőrzése, a szennyvizek élőntözésénék hasz­nossága a műszaki felszerelés hiánya folytán nem volt olyan egyértelmű, mint manapság. Amit akkor a szem látott, az értelem kétségbevont. Ma vi­szont az értelemre apellálunk, egy évtized tapasztalatát hoz­zuk annak bizonyítására, hogy vizeink tisztasága, környezetünk egészségesebbé tétele nem vaUL sítható meg, csak abban az eset. ben, ha a kanalizációs vizet me. zőgazdasági célra, ipari és ta­karmánynövények öntözésére fordítjuk. A Hidasháti Állami Gazda­ságban és a békéscsabai Ma­gyar—Szovjet Barátság Tsz-ben nagyüzemi méretekben 1000 hektáron tovább bizonyították 1973-ban is az 1964-ben először megfogalmazott tételt. Eszerint a városi vízhulladék elhelyezé­sének az elöntözés az egyedüli és a leghasznosabb módja. A Körösvidéki Vízügyi Igaz­gatóság Takács Lajos igazgató- főmérnök vezetésével éppen a napokban tartott megbeszélést a Hidasháti Államj Gazdaságban üzemi vezetők részvételével. Ezen a különleges megbeszélé­sen ott volt Vermes László, a ViTUKI tudományos főmunka­társa is. Vermes elvtárs sze­mélye azért fontos, mert az ő véleménye országosan, sőt nem­zetközi méretekben is jelentős ebben a témában. Kovács József országgyűlési képviselő, a Hidasháti Állami Gazdaság igazgatója többek között elmondta, hogy az 1972. évi tapasztalatokat felhasználva, ebben az esztendőben a lucer­natermő terület 80 százalékát szennyvízzel öntözték. A zöld- lucernát lisztnek dolgozták fel forrólevegős szárítás után. A négy kaszálás béltartalma szinte változatlan volt az első kaszá­láshoz viszonyítva. A liszt fe­hérjetartalma, vitaminállománya egész éven át * azonos értékű volt. A kontrolltábla második, harmadik és negyedik kaszá­lásának hozama egészen mást mutatott. A harmadik növedék- bői egyszerűen már nem tudtak első osztályú lisztet csinálni, mert fehérjetartalma a szal­máéra esett vissza, A 14 arany­koronás soványháti földeken, a szennyvizes öntözés után, 72 mázsa kukorica termett holdan­ként! Lényegesen több. mint a 24 aranykoronás, nem öntözött területeken. A cukorrépa is iga­zolta a szennyvíz hasznosításán fáradozók feltételezését. Május első napjaira levélzete elborí­totta a talajt. Ezzel magyaráz­ható a minden eddiginél na­gyobb termés. Jövőre a küko- ricavetőmag termesztésére kije­lölt táblákat is szeretnék meg­öntözni Hidasháton. Ezzel a békéscsabai és a hidasháti ha­tárban csaknem 2000 hektárra növelik a szennyvízzel öntözött területet. Laboratóriumi tanúsítják, hogy érdemes Volt a szennyvíz hasznosítását a mező- gazdasági termelés szolgálatába állítani. Értékesebb lucernaliszt, nagyobb mennyiségű cukorrépa, takarmány- és vetőmagkulko- rica termeszthető félhasználá­sával. Gyulán is szép eredmé­nyeket értek el a nyárfatelepí­tés öntözésével. Bár szükséges a fa is, mégis megkockáztatjuk azt a véleményünket, hogy a hazai cukorellátás javítására, az állatállomány takarmány- szükségletének fedezésére kel­lene itt is a fejlesztési terve­ket koncentrálni. Békéscsabán, Békésen és mindenhol, ahol a szennyvizet összegyűjtik, az it­teni példa nyomán lehetne hasz­nosítani ! Vízügyi szakemberek arról beszélnek. hogy Békéscsaba szennyvíztermelése öt-hat éven délül a jelenlegit megháromszo­rozza. Ez várható Gyulán, Oros­házán. Szarvason, Békésen és máshol is. Hígítással (50 száza­lékos), a jelenlegi öntözött te­rület hatszorosa is szóba jö­hetne. Ez azt jelenti, hogy 1000 hektár helyett csak Békés, csalán és környékén 6000-et le­hetne öntözni, s ezen olyan ipari és takarmánynövényt ter­meszteni. melyekre a népgazda­ságnak szüksége van. A terméshozamok béltartalmának vizsgálata, mennyisége feltétlen indokolttá tenné, hogy az eddigieknél na­gyobb figyelmet kapjon a kana­lizációs víz sorsa. Ha a mező- gazdaságban fe'ületi öntözésre használják, akkor a folyóvizek tiszták maradnak, rajtuk olyan halgazdálkodás valósulhat meg, amely ugyancsak nagy társadal­mi hasznossággal járhat. A Hid­rológiai Társaság és a Körös­vidéki Vízügyi Igazgatóság, va­lamint a KÖJÁL kezdeménye­zése tehát kedvező helyzetet te­remtett ebben az egész ügyben. Lényegében ezzel magyarázha­tó. hogy az ország figyelme Bé kés Csabára és a Hidasháti Ál­lami Gazdaságra összpontosul azért, mert a Körösök térségé­ben már megtalálták a kör­nyezetvédelem jó módszerét, s ebből kellő hasznot is ková­csolnak. Oispsi Károly Nincs nemesebb emberi tett, mint a béke ügyét szolgálni írta: Enyedi G. Sándor, az MSZMP Békés megyei Bizottságának titkára H uszonöt éve bontott zász­lót a békemozgalom. Nagy feladatra vállalko­zott. Felismertetni az ember- milliókkal legalapvetőbb érde­keiket, ezek biztosítására mozgó­sítani őket — a legtiszteletre­méltóbb törekvés. A szervezett békemozgalom — amelynek motorját és bázisát kezdettől a szocialista országok jelentet­ték — megfelelt a feladatnak. Képes volt mind az öt világ­részen fékezni vagy lefogni a világbéke ügye ellen ható erő­ket s így juthattunk el a bi­zakodásra jogot adó enyhülő nemzetközi légkörhöz. Hazánk cselekvő részese volt a béke védelméért, a békés egymás mellett élés érvényesí­téséért folyó küzdelemnek. Ha­zánk szocialista építése, a vi­lág bármely pontján az elnyo­más ellen harcolók segítése, a szolidaritás vállalása a hala­dásért küzdőkkel — ezt szol­gálta. Az alig egy hónapja meg­tartott VIII. magyar békekong­resszus számvetése azt fejezte ki, hogy népünk munkája, köz­reműködése a béke védelmében — összefonódva az egész vilá­got átfogó, évről évre izmoso­dó mozgalommal — eredmé­nyes volt. A kongresszus ál­lásfoglalása pedig a holnap tet­teire hív mindenkit. Időszerűségét annak, hogy újra szolunk a békemozgalom­ról és az ebből reánk háru­ló feladatokról, az adja, hogy néhány nap múlva, október 25-én ül össze a békeerők moszkvai világkongresszusa. E gy éve hangzott el a Bé- ke-világtanács santia­gói elnökségi ülésének felhívása a világkongresszus előkészítésére. Minden konti­nensen nemzeti és nemzetközi keretekben előkészítő tanácsko­zások folytak. A mi békekong­resszusunk is ennek sorába il­leszkedett. Egységes a vélemény abban, hogy a tanácskozás ösz- szehívását indokolttá és szük­ségessé tették a béke, a hala­dás, a szocializmus erőinek je­lentős győzelmei, sorozatos si­kerei, a békeerők előtt álló új feladatok megvitatása és a to­vábbi közös fellépések kiala­kítása. A nemzetközi helyzetben — erőfeszítéseink eredményeikép­pen — sok minden megválto­zott az utóbbi években és ezek ma már egyre szélesebb kör­ben láthatók, tapasztalhatók is. Leglényegesebb változás az, hogy a békés egymás mellett élés gyakorlattá válik, ez a po­litika az államközi kapcsola­tok szintjére emelkedett. A bé­keerők nagyszerű győzelme ez, amely az emberiséget fenyegető nukleáris világháborút kérdője­lezi meg. Ennek az eredmény­nek jelentőségét, fontosságát igazán akkor mérhetjük fel, ha tudjuk, hogy a nemzetközi po­litikát nem óhajok, hanem az erő formálja. Az erőfölény a mi oldalunkon, a béke oldalán van. Nemcsak a katonai, a fegyverek mennyiségi és minő­ségi többletéről van szó, ami­kor a nemzetközi erőviszonyok számunkra kedvező változásáról beszélünk (és beszélnek ellen­ségeink is ), hanem beleérten­dők azok a nagyszerű sikerek, amelyeket hazánk és a testvé­ri szocialista országok elértek az elmúlt években a szocializ­mus építésében, nemzetközi kapcsolataik erősítésében. Ez nemcsak a szocializmus bel­ső politikai, gazdasági, társa­dalmi erejének gazdagodását jelenti, hanem mozgósító példa a tartalmas emberi életet aka­rók százmilliókat számláló tá­borának. Erőt ad a kapitalis­ta országok munkásmozgalmá­nak. bázisa a hangját és erejét eredményesen hallató béke-vi- la gmozgaiomnak. Ez az erő kényszerítette és kényszeríti az imperializmust reálpolitika folytatására, ez az erő kény­szeríti ki azt a felismerést, hogy vannak olyan problémák, ame­lyeket — világnézeti különb­ségektől függetlenül — csak együttes erővel vagyunk képe­sek megoldani. Ilyen az embe­riség létét fenyegető környeze­ti szennyeződés aggasztóan nö­vekvő mértéke, a fegyverkezési verseny erőt meghaladó foka, a vezető kapitalista országok kró­nikus és egyre növekvő ener­giahiánya. A békés egymás mellett élés kialakuló állapotát éppen azért ítéljük meg úgy, hogy ez hosszan tartó folyamat lehet, mert nemcsak az erőfö­lényünkön, hanem az emberi­ség általános érdekein is nyug­szik. A magyar békekongresszu­son is felvetődött az a kérdés, hogy ha ilyen kedvezőre fordul a nemzetközi helyzet, akkor szükség van-e a békemozgalomra, a békéért folyó küzdelemre? A béke tar­tós biztosításáért még nem ke­vés munkát kell végezni. Ko­moly a változás a nemzetközi helyzetben, de nincs változás az imperializmus lényegét és céljait illetően. Az emberiség elnyomására, a monopóliumok világuralmára, a szocializmus megsemmisítésére törekszik ma is és amíg lesz, mindig. Csak módszerei változnak. Ugyan­akkor nem lehet megfeledkezni — a dél-vietnami helyzet in­gatagsága, Chile, az izraeli ag­resszió az arab népek ellen nem is engedi —, hogy jelentősek még azok az erők az imperia­lista táboron belül, amelyek nem akarják tudomásul venni korunk erejének és helyzetének realitását. A béke ügyéért to­vább kell dolgozni. Visszafor­díthatatlanná kell tenni az erő­södő enyhülési folyamatot, le kell leplezni a népek előtt a békés egymás mellett élés gya­korlatát gátló erőket, erősíte­ni, szélesíteni kell a nemzetkö­zi együttműködés minden tisz­tességes szándékát és ezek ér­dekében tovább szervezni a békeerők világot átfogó sere­gét. Hazánk része, megbecsült tagja a békeerők világmozgal­mának. A békeerők moszkvai világkongresszusa megnyitásá­nak küszöbén jogosan vetődik fel a kérdés: mi a mi felada­tunk a béke megszilárdításáért folyó nagy nemzetközi erőfe­szítésben és hogyan találhat­ja meg ebben ki-ki a maga, személyes teendőjét? A világbéke megtartásának, a helyi fegyveres konflik­tusok csökkentésének — amely mindig a háború kiszé­lesedésének veszélyét rejti ma­gában —, legbiztosabb garan­ciája a szocializmust építő or­szágok politikai, gazdasági, társadalmi erejének, sikereinek növelése. A mi feladatunk eb­ből következően a szocializmus teljes felépítésén még eredmé­nyesebben munkálkodni, mun­kánk eredményesebbé tételével gazdagítani népünk gazdasági, szociális, kulturális ellátottsá­gát. Pártunk X. kongresszusa határozatainak végrehajtásában még nagyobb következetességet tanúsítani minden munkahe­lyen. Ez olyan alapvető nem­zeti feladat, amely egybefonó­dik a szocializmus nemzetközi célkitűzéseinek realizálásával. Növeli a szocialista társadalom vonzerejét, tehát az általános emberi haladás szolgálatában áll. Növeli lehetőségeinket szo­lidaritásunk kifejezésre jutta­tásában a haladó mozgalmak­kal. Olyan célok ezek, amelyek­ben minden ember hazánk földjén személyes teendőjét is megtalálja. Helytállni a mun­kában ma jobban, mint tegnap; leküzdeni önmagunkban is mindazt, ami visszahúzó meg- szokottság; fellépni a mun­kahelyi légkört, a szocialista demokratizmust és munkafe­gyelmet gyengítő magatartás- formák és szervezetlenség el­len. Erősíteni mindenütt az emberekben és önmagunkban az egymással törődést és fe­lelősségérzetet; felkelteni job­ban a közélet iránti érdeklő­dést és részvételt. Tudatosíta­ni, hogy önmagunk boldogulá­sa csak társadalmunk egészé­nek folyamatos felemelkedésén keresztül, biztosítható és aki önnön céljait mellékutakon ke­resi, a többiek ellen vét, a közösséget gyengíti, amely mindenkor védelmet, biztonsá­got nyújt az egyénnek. B ékés megye békemozgal­mának, a Békés megyei­ek bókeharcának ne­mes múltja van. A forradalmi hagyományok tovább élve. a felszabadulás után eggyé olvad­tak a ma teendőivel. Kifejező­dött ez a szorgalmas munká­ban, amelynek eredménye me­gyénk gazdagodásán jól mér­hető. A munkáskéz alig több. mint negyedszázad alatt olyan új Békés megyét teremtett, amelyben békés körülmények között új módon, szocialista módon élhetünk. S ha van is békétlenség még, az a saját hi­báinkkal szembeni elégedet­lenség talaján terem. Kifejező­dött a forradalmi hagyomány továbbélése — hogy csak egyet említsünk — a vietnami szo­lidaritási akciók több millió forintot is kitevő eredményei­ben is. Egyszóval tudjuk, hogy a békéért tenni annyi, mint becsülettel helytállni szocialis­ta hazánk építésében a test­véri szocialista országok csa­ládjának tagjaként. A szocializmus és a béke fo­galma régóta összefonódott. A békét akaró emberek milliói ezért tekintik természetes veze­tőjüknek a szocialista orszá­gokat és különösen ennek élen járó tagját, « Szovjetuniót. Ez a magyarázata annak, hogy miért Moszkvában kerül sor a békeerők világkongresszusára. A békeerők példa nélkül álló demonstrációja és véleménycse­réje, feladatmeghatározó ta­nácskozása lesz. ez, amelyre 130 ország és mintegy 100 nem­zetközi szervezet közel három­ezer résztvevője utazik. Nagyon tarka képet mutat a résztvevők politikai, vallási. világnézeti meggyőződése, de a béke meg­óvásának és megszilárdításának ügyében mélyen egységesek. Kimondottan egységet példáz az a körülmény, hogy a sokszínű meggyőződéssel rendelkező több ezres résztvevő Moszkvá­ba utazik. Eismerése ez annak, hogy a béke legőszintébb, leg­következetesebb ereje, a leg­emberibb társadalom a szocia­lizmus. a kommunizmus. H a egy igaz ügy, amely mellett olyan sokan so­rakoznak fel, mint a bé­ke ügye mellett; ha egy igaz ügy. amely mellett olyan erők állnak, mint a tömegek ereje és olyan szervezett hatalom alapelvének nyilvánítja, mint a szocialista világrendszer, élén a Szovjetunióval, akkor nem le­het kétség afelől, hogy ez az igaz ügy: az emberiség békéje visszavonhatatlanul diadalt arat Földünk egészén. Nincs nemesebb emberi tett, mint legjobb képességeinkkel szol­gálni ezt az ügyet, amely sze­mélyes és nemzeti, a szocia­lizmus érdekeivel egybeeső. Ezt tenni és eme mozgósítani a magvar békemozgalom nemes és nagy feladata.

Next

/
Thumbnails
Contents