Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-19 / 245. szám

íFolytatás az 1. oldalról) egészségügyének fejlesztésére irányuló törekvéseink egybees­nek az országos törekvésekkel, a kiegyenlítődést szorgalmazó egészségpolitikával. Lehetősége. Kommunista aktíva Békéscsabán ink vannak sok milliós nagy­ságrendben az egészségügyi el­látás feltételeinek minőségi és mennyiségi javítására. Az előttünk álló feladatok közül bár nem a legelsőnek, de leginkább kézenfekvőnek tar­tom egészségpolitkai szempont­ból az általános ellátottság fej­lesztését. a fejlesztés során a megfele'ő sorrend kialakítását. A megyei tanács egészségügyi osztálya az ezzel kapcsolatos elemzést elvégezte. A vonzáskörzetek, valamint a településszerkezet és megfelelő ágyszámok alapján megfoga’- mázott 'következtetés: a fő fel­adat a IV. és V. ötéves terv­ben a csabai kórház 900 ágyas rekonstrukciójának megkezdé­se, folyamatának biztosítása, ugyanakkor Gyulán átfogó mű­szaki és szakmai rekonstrukció megva'ósítása. Ha csak ez lenne tennivalónk a következő években, már ez is nagy erőket kötne le. kiváló szervezőket, az egészségügy ál­dozatokra is kész munkásainak tömegét. Fontos politikai fel­adat is biztosítani, hogy a fe­nyegető veszélyt, mely szerint a rekonstrukció a betegellátás szívonalának átmeneti csökke­nésével járhat, elkerüljük. Az alapellátás, de minden egészségügyi ellátás nélkülözhe­tetlen feltétele az orvos. az egészségügyi szakszemeiyzet és a kiegészítők létezése, munkája. Igen lényeges probléma a sze­mélyi ellátottság általában is. de az orvosi ellátásról szeretnék csak szólni két összefüggésben. Az egyik összefüggés, hogy nincs orvos, illetve kevés az or_ vos. Sok a hasznos kezdeménye­zés, hogy üres állásainkra meg­felelő orvost biztosíthassunk. Â szeghalmi rendelőintézet rende­lőintézeteinkhez viszonyítva" kedvezőbb orvosellátottságához a nagyközségi tanács vezetőinek magatartasa alapvetően hozzá­járult. Az eiekj akció —, or,vos- tanhallgatók bekapcsolása a la­kosság szűrővizsgálatainak le­bonyolításába — nemcsak a megelőző gyógyító munkát te heti eredményesebbé, hanem a jövő orvosait is közelebb hoz­hatja hozzánk. Sajnos, ellenkező példákat is mondhatnánk. A törzsgárda ki­alakítására, erősítésére irányuló javasatokkal szívesen állítják szembe a szűk szakmai szem­pontokat. Beszélhetnénk orvo­sokról, akik jóval kevesebb ígé­retre vártak, mint amit kap­tak. de még az sem teljesült, amit jogosan. természetesen várhattak el. A másik összefüggés azzal kapcsolatos, ha van orvos. Igen gyakori az orvosok megítélésé­ben jelzőként az anyagiasság. Kényes kérdés? Nekünk szem­be kell néznünk vele és keres­nünk kell a megoldást. A problémák mindig túlságo­san általánosan, megfoghatatla­nul. a pletyka szintjén jelennek meg a kívülálló előtt, de a szakmai berkekben is. Tudjuk, hoey nagyon sok orvosra igazak ezek az állítások. Egyesekre annyira, hogy ettől függ az el­látás minősége is. Ez ellen a magatartás ellen azonban csak prédikációval nem lehet felvenni a küzdelmet. Az anyagiasság elleni küzdelemben eszközök kellenek. És ezek az eszközök nem elsősorban technikaiak vagy adminisztratívak. De ha szükséges, akkor azok is. Ha a párt. és más társada’mi szer­vezetek kellő súllyal támogat­ják az intézményvezetést a szo­cialista etika elveinek érvénye­sítésében. a közszellem feltétle­nül javul. Egy-egy egészségügyi problé­ma. valamely orvos etikai vagy fegyelmi ügye rendszerint nagy társada'mj hullámveréssel jár. Hogyan lehetne ezeket megelőz_ ni? Az lehet az egyetlen megol­dás. hogy az adott intézmény vezetése, pártszervezete értékel­je a helyzetet, ne várja, hogy más, kívülálló szervek állapít­sák meg a hibát, vagy bűnt. s marasztaljanak el, kezdemé­nyezzék a döntést, vagy nyújt­sanak egyértelmű védelmet ott, ahol arra szükség van! Nagyon lényeges, hogy az egészségpolitika kérdéseiben a párttagság aktivitása fokozód­jék. Nem általában, hiszen a pártközvélemény igen élénken reagál ezekre a kérdésekre, ha­nem az egészségügyben dolgozó kommunisták aktivitásának fo­kozódására gondolunk. Az egészségügy intézményei nem nélkülözhetik feladataik általános elvi és konkrét gya­korlati-politikai megközelítését. Az egyszemélyi felelősséget nem csökkenti, hanem erősiti intéz­ményeinkben, ha a pártszerve­zetek és pártszervek döntéseik­kel, a feladatok megvalósításá­nak ellenőrzésével, a beszámo­lás és a beszámoltatás rendsze­rével biztosítják ezt. Olyan fi­nom műszerről van szó, amelv kellő időben jelzést ad, orientál, megkímél a kapkodásoktól, se­gít az elvi hibák lehetőségei­nek elhárításában. De nem mentesít a munká­tól, a felelősségtől. Esetenként tapasztalhatjuk, hogy egyik- másik pártszervezetünk túlságo­san sokat magára vállal. Ell- vész a részletekben, apró-cseo- rő feladatok megoldására vál­lalkozik. A feladat pedig az, hogy biztosítsuk: mindenki vé­gezze el a maga munkáját! Pártszervezeteinknek biztosí­taniuk kell, hogy az egészség­ügy különböző területein dol­gozó kommunisták aktivitása fokozódjék az egészségpolitikai feladatok megvalósítása érdeké­ben. Minden szinten biztosítani kell, hogy az adott területen jelentkező egészségpolitikai fel­adatok helyi következtetéseit, konzekvenciáit levonják alap­szervezeteink. Alapszervezeteinknek, ahol van, a csúcsbizottságnak vál­lalniuk kell a politikai követ­kezményeket hordozó egészség- ügyi feladatok elvi irányítását. Ezekben a kérdésekben bizto­sítaniuk kell, hogy az állami vezetés érvényesítse a megfo­galmazott elveket. Pártszervezeteinknek ki kell munkálniuk területükön az I egészségpolitikai feladatok pártirányításának, végrehajtá­suk ellenőrzésének, a vissza­kérdezésnek a rendszerét. Intézményeink állami veze­tésének, az- egészségügy állami , irányításának szüntelenül, kö- j vetkezetesen érvényesíteniük kell egészségpolitikánk, az egészségügyi törvény alapelve­it. Következetesebben, dinami­kusabban kelil megoldani a ter­vezési és szervezési feladato­kat, ahol kell és ahol lehetsé­ges, elébe kell menni a felada­toknak! , Különös gonddal kell kezel­niük a káder- és személyzeti feladatokat. Meg kell akadá­lyozni. hogy súlyos fegyelmi problémák csak akkor oldód­janak, oldódhassanak meg, ha már kiléptek az intézmények kereteiből. Intézményeink vezetői, az J igazgatásban részt vevő egész- j ségügyi vezetők személyes fe- j lelössége az intézmények belső demokratizmusának erősítése. Olyan légkör kialakítása, erő- j sítése, melyben a gyógyító mun- j ka fegyelme, a szocialista er­kölcs alapvető normáinak ér-; vényesítése érdekében tevé­kenykedő egészségügyi dolgo- j zók tekintélye szüntelenül fo­kozódik. Egészségpolitikánk megvalósí­tásában, alapelveá ervényesítése. ben nagy szerepet kell vállal­niuk tömegszervezeteinknek. In­tézményeink dolgozóinak tö­megszervezetei — a szakszerve­zet és a KISZ elsősorban — csak úgy dolgozhatnak jól, ha az egészségpolitika alapkérdése­iben kialakítják véleményüket, meghatározzák magatartásukat, ha nem kerülik meg a politi­kai kérdéseket, ha politizálnak. A pártszervezetekkel együtt­működve ki kell alakítani egészségpolitikai programjukat. A Vöröskereszt tevékenysé­gében is nagyobb hangsúlyt kell adnunk az egészségpoliti- ka kérdéseinek, erősítenünk kell a Vöröskereszt politikai jellegét. Ez nem ellentétes a szervezet alapelveivel, hanem következménye ezeknek az el- J veknek. A Vöröskereszt különösen so­kat tehet más társadalmi szer­vezetekkel együtt a népesedés- politika ismertetésében, nép­szerűsítésében. megvalósításá­ban. Befejezésül utalni szeretnék arra, hogy a népesedéspolitika időszerű feladatainak végrehaj­tásával kapcsolatos tennivaló­inkról nem szóltam. Nem szól­tam, de természetesnek tartjuk, hogy közvetlen egészségügyi vonatkozásait nemcsak figye­lemmel kell kísérnünk, hanem elsősorban felelősek vagyunk megvalósításéért. Azért nem részletezzük ezzel kapcsolatos feladatainkat, mert egyrészt az országos népesedéspolitikai ta­nácskozás Gyulán nyilvánvaló­an fontos kérdéseket tisztáz, másrészt a pártszerveknek ki kell dolgozniuk konkrét intéz­kedési programjaikat. flz aktívaülés vitája portosítással eljuttatni oda. ahol az emberek gyógyításának érdé. két jobban szolgálják: — Megyénk egészségügyi há­lózatában dolgozó kommunisták tudják es mi is tudjuk, hogy sokszor az egyéni és a csoport- érdekek ütközése okoz cílyan feszültséget, amely a gyógyítás hatékonyságát gátolja. Többen említették, hogy kevés a kór­házi ágy. Ez igaz. De vajon meg- tesznek-e mindent egészségügyi dolgozóink, hogy az ágykihasz­nálás jobban alakuljon vagy ágyak számának fejlesztése gyorsabb legyen. Nem mindig gazdálkodunk megfelelően azok. ka' a szellemi kapacitásokkal sem. amelyek a rendelkezé­sünkre állnak. És ebben nem­egyszer szerepe van a nem ki­elégítő munkahelyi légkörnek, a be nem váltott ígérgetések­nek, a személyeskedéseknek, az orvosi etika egyesek részéről történő felrúgásának. A társadalom általános véle­ménye, hogy az egészségügyi dolgozók dicséretet érdemelnek azért a munkáért, amit a szo­cialista egészségügy érdekében végeznek. Ha a munkahelyi le­hetőségeket tovább javítják az egészségügy terén dolgozó kom. munisták. a jövőben a társada. lom még inkább elismeri az erő­feszítéseket. Azt is őszintén el kell mon­dani. hogy vannak olyan prob­lémák is, amit a társadalomnak kell címezni. A lakosság több­sége elismeri az orvosok, és az egészségügyi dolgozók munká­ját. de vannak, akik felszínes vagy egyedi tapasztaltok alap. j ián ítélnek. A ^ negatív tapasztalatok je- ; lentős részben kapcsolódnak a : vezetés színvonalához; ugyanis 1 a végrehajtási fegyelem több helyen nem megfelelő. A szo­cialista demokratizmust gyak­ran helytelenül értelmezik. Vi­tának, konzultációnak helye van. de csak a döntés kialaki- j tásáig. Ezután a végrehajtás a fe’adat. és nem engedhető meg, hogy egyesek önös érdekeikhez tábort gyűjtve, késleltessék a végrehajtás ütemét. Az ilyenek­kel szemben határozottabb fel­lépésre van szükség. Arról is szó esett, hogy meg kell védeni az orvosom becsüle­tét. Ez így van ! De ezt csak az ott dolgozók vívhatják ki ma­guknak. Rosszul szolgálja az ügyet, ha takargatják a hibá­kat. Ha a társadalom azt látja, hogy az etikátlanságot kivetik maguk kőéül, eltávolítják sora­ikból azt, aki nem úgy dolgozik, ahogyan a szocialista egészség, ügy kívánja, növekszik a társa­dalom bizalma az egészségügyi dolgozók iránt. Az egészségügy terén dolgo­zó kommunisták feladata né­pet, szocializmusunk ügyét szolgáló szemlélet erősítése. En_ nek során sokkal határozottab- j ban kell fél’épni, mint eddig az ! ellenható erőkkel szemben. Itt elsősorban a kispolgári gondol­kodásra. és magatartásra gon­dolok. A nevelő munka mellett — szükség szerint — szankció­kat is alkalmazni lehet. Feladatunk az alapszervezetek kezdeményező szerepének, el­lenőrző munkájának bővítése, amely szintén csak a párttagok A vitában 14-en szólaltak fel. Enyedi G. Sándor, a párt me­gyei bizottságának titkára töb­bek között a következőket mondta : — Aktívánk céljául tűztük, hogy a párttagok, a kommunis­ták őszinte eszmecserét folytas­sanak megyénk egészségügyi kérdéseiről, keressék azokat a lehetőségeket, amelyek az elő­relépéshez vezetnek. Békés me­gye különböző mutatói az egészségügy terén aat bizonyít­ják, hogy a tárgyi feltételek né­melyikében úgymond sereghaj­tók vagyunk. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy a három 1 évtized alatt végbe ment törté- I nelmi változás komoly eredmé- 1 nyékét hozott Békés megyében Is. Kétségtelen, ho^y van feszült, ség. és lesz is, hiszen az igények és a lehetöséeek nem mindig vannak összhangban. Az is igaz. hogy nem mindig élünk az adott lehetőségekkel. Az MSZMP X. kongresszusának és a Központi Bizottság 1972.es novemberi határozatának szel­lemében jobban ki kell hasz­nálni azokat a lehetőségeket, amelyek adva vannak — mond­ta hozzászólásának bevezet őjé- beai a párt megyei titkára, majd arról beszélt, hogy amint a vi­taindítóban es az eddig elhang­zott felszólalásokban egyértel­műen megfogalmazódott; az egészségügyi területen dolgozó kommunistáknak, megyénk or­vosainak. egészségügyi dolgo­zóinak a meglevő lehetősége­ken be'ül kell hatékonyabban dolgozniuk. — Mi az. ami nehezíti az egészségügyi munka hatékony­ságát? Nem kívánok a teljesség igényével szólni ezekről. De egyetértünk azzal, hogy a meg­levő műszerek nincsenek opti­málisan kihasználva. Konkré- I tan fel kell tárni ezeknek he_ ! lyet és szükség szerinti áteső- I még fegyelmezettebb szakmai, politikai munkáján keresztül biztosítható. Felszólalásának befejező ré­szében a párt megyei titkára arra kérte az egészségügy terűi, létén dolgozó kommunistákat, hogy példamutató módon és nagy következetességgel tárják fel a még rejtve levő objektív és szubjektív ’ehetőségeket, egészségügyi politikánk ered­ményesebb megvalósítása ér­dekében. A vitában felszólalók között sokan hangsúlyozták, hogy ke­vés a szakorvos. Ebből követke­zik az is. hogy egy-egy betegre ! nem mindig tudnak annyi időt fordítani, mint amennyit a be­teg elvárna. Dr. Ferletyák Gá­bor ezzel kapcsolatban elmond­ta: szervezettebben kell dolgoz­ni, jobban ki kell használni a munkaidőt. A betegben elsősor­ban az embert kell látni. Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódott dr. Baly Hermina is. Hangsú­lyozta, hogy a szocialista egész­ségügy alapvető követelménye a humanitás. A beteg joggal el­várja a maximális ellátást és ezen belül azt is, hogy hogyan beszélnek vele. Egy-egy oda nem illő hangsúly elriasztja a beteget, elrontja a hangulatát. Az etika területén mutatkozó, de nem általánosítható hibákat a felszólalók egyértelműen el­ítélték. Hangsúlyozták, hogy a kommunista orvosoknak, egésze ségügyi dolgozóknak, intézeti igazgatóknak kell elsősorban el­ítélni az etikátlan egészségügyi dolgozókat. Ha szükséges, alkal­mazni kell az adminisztratív eszközöket is. Arról is szóltak, hogy több helyen az osztályos orvos úgy vélekedik: az osztály az övé. Elmondták, hogy az or­vost nem névadónak, hanem gyógyítónak helyezték az inté­zetekbe. Arról is szóltak az aktíva résztvevői, hogy az elmúlt 30 évben az egészségügy területén jelentős fejlődést értünk- el a megyében. Éppen ezért szüksé­ges, hogy a legmagasabb szintű ellátást adják a lakosságnak. Dr. Sonkoly Kálmán kórházi igazgató-főorvos arról szólt, hogy a kommunista orvosoknak reálisan kell megítélnie a lehe­tőségeket. Figyelembe kell ven­ni, hogy a nemzeti jövedelemiből nemcsak az egészségügyi terü­letre fordítanak. Arról is be­szélt. van olyan gyógyászati in­tézmény, amelyet magánházak­ban alakítottak ki. Így például a békéscsabai gyermekosztály. Megállapította, jobb a meglevőt használni, mintha gz sem lenne. Több felszólaló hangsúlyozta, hogy az egyetemek a jelenlegi­nél többet tehetnének a szocia­lista orvostípu« neveléséiben. Hangsúlyoztak: jó lenne, ha az egyetemek pártszervezetei job­ban megnéznék mennyiben és hogyan oktatják az egészségügyi törvénynek az etikára vonatkozó részét. A felszólalók megállapították, hogy sok negatív vélemény hangzik el a gyógyító munkával kapcsolatban. A kommunista or­vosoknak és egészségügyi dol­gozóknak a feladata, hogy mun­katársaikban erősítsék a szocia­lista tudatot, erősítsék annak a tőkének az érvényre jutását, amely az emberi értelemből adó­dik. Szó volt az aktíván arról, hogy a közeljövőben jelentős beruházással épül kórház Bé­késcsabán, Ugyanakkor folyik a gyulai kórház rekonstrukciója. Ezzel kapcsolatban dr. Çsikász József. a gyulai kórház párttit­kára elmondta, hogy már most ki kell alakítani azt az orvos­gárdát, amely az új kórház törzsgárdáját képezi majd. — Az ember számára sokat jelent, ha a X, kongresszus ha­tározatainak szellemében járunk el, ha azt a célt követjük, hogy minél több embert vonjunk be az egészségügyi munkába. Ah­hoz azonban, hogy orvosi törzs­gárdákat ki tudjunk alakítani, alapvető szociális igényeket kell kielégíteni. Ezek közé tartozik a lakás is. Szükség van orvosi szálló, nővérszálló építésére — mondta többek között. Felszólalásában dr. Halmai Zoltán gyulai intézeti főorvos, a rejtett tartalékok felszínre hozásáról beszelt. Azokról a le­hetőségekről, amelyek a tbc-in- tézetek elnéptelenedésével jöt­tek létre. Az aktíva résztvevői egyetér­tettek abban, hogy a gyógyítás az intézetekben, kórházakban attól a pillanattól kezdődik, amikor a beteg a portára be­lép. És mindaddig tart, amíg gyógyultan el nem hagyja az egészségügyi intézményt. Arról is szó esett, hogy a lakosság körében téves az a felfogás, amely szerint csak a hálapénz hozza meg a gyógyulást. Ennek (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents