Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-18 / 244. szám
A MÚZEUMI HÓNAP KIEMELKEDŐ ESEMÉNYE-. Elhunyt Szatmári Lajos Hosszú betegség után, 61 éves korában elhunyt Szatmári Lajos elvtárs. a Szocialista Hazáért Érdemrend s a Munkás— Paraszt Hatalomért Emlékérem tulajdonosa. Több éven át az MSZMP Gyulai járási s a Dobozi községi Pártbizottság tagja volt és alapszervezeti titkár. Megismerni A munkásmozgalom régi harcosa; 1932 óta tagja a pártnak. Az MSZMP Gyulai járási Bizottsága saját halottjának tekinti. Temetése 1913. október 18-án. csütörtökön délután 3 órakor lesz Dobozon. MSZMP GYULAI JÁRÁSI BIZOTTSÁGA a világot? Würtz Ádám grafikai kiállítása Orosházán Würtz Ádám Mese című grafikája. A békéscsabai ifjúsági és úttörőház egyik legnépszerűbb klubja a FŰK, vagyis a Fiatal Utazók Klubja. Az élményekben gazdag nyár után ismét várja a Ház a klub tagjait és az új jelentkezőket. A nyári hónapokban a klub 22 tagja járt külföldön, baráti szocialista országokban. Az OIOT által kiadott szállás-, étkezés- és utazáskedvezményt biztosító utalványokból a klub tagjai 10 ezer forint értékűt kaptak, s a külföldi utazásokhoz a nemzetközi ifjúsági tú- ristaigazolvány is sok kedvezményt biztosított tulajdonosainak. A sikeres nyár után az elmúlt év során bevált programot folytatják ez évben is: a klub tagjainak és meghívott világot járt embereknek élménybeszámolói, dia- és útifilmvetítések teszik színesebbé a szerda esti találkozásokat, hétvégeken és a tavaszi szünetben kirándulásokat is szerveznek. A Szántó Kovács Múzeumban október 21-én délelőtt 11 órakor nyílik Würtz Ádám grafikusművész kiállítása. Olyan művésszel ismerkedhet meg az ő személyében Orosháza közönsége, aki méltán népszerű minden korosztály szemében. Nincs, aki ne találkozott volna még vele, akár meséskönyvek bájos rajzainak alkotójaként, akár iskolai tankönyvek illusztrátoraként, akár klasszikusoknak a képzőművészet nyelvén való tolmácsaként. Ez a kiállítás is a művész sokoldalúságának bemutatása lesz. A következőket mondja magáról: „1927-ben, a Tolna megyei Tamásiban születtem. A Derko- vits kollégiumba 1946-ban vettek fel, 1948-ban a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1953- ban végeztem a sokszorosító grafikai szakon. Tanáraim: Por, Hincz, Bortnyik, Barcsay és Koffán voltak. Az első illusztrációs , megbízást Tevan Andortól kaptam a Móra Könyvkiadónál, 1953-ban. Azóta is munkáim többségét a könyvillusztrálás adja. Nagyon szeretem és örömmel vállalom a műfaj adta skála minden lehetőségét a képes mesekönyvektől a klasszikusokig. Grafikáimra háromszor kaptam Mun- kácsy-díjat (1957, 1966, 1970). Több más hazai és külföldi díj közűi megemlíteném a Lugna_ női Biennálé (1966), a belgrádi „Arany toll” (1969), a Bratis- lavi Biennálé (1971). a Miskolci Grafikai Biennálé (1967, 1971) díjait. Az utóbbi 15 évben sokat utaztam. Jártam többek közt Görögországban, Kínában, Szovjetunióban, Olasz-, Német-, Francia-, Lengyelországban, Angliában, stb. Munkáim a különböző csoportos és egyéni kiállításokon eljutottak szinte a világ minden részébe. A könyviUusztrá- lással egy időben önálló grafikai lapokat, rézkarcokat, színes grafikákat is készítek. Meggyőződésem, hogy a képzőművészet mesterség, ahol a gondolat és a manuális kifejezési lehetőségek egyensúlyát keresi az alkotó, és akkor válik művészetté. amikor az egyensúly, azaz a harmónia a két pólus között létrejön. A műtermemben arany hátteres ikonok, régi faszobrok, népművészeti tárgyak vesznek körül és sokasok könyv. Szeretem a a zenét, nagyon szeretek dolgozni, olvasni — édes testvéreimnek érzem az írókat, költőket.” A kiállítást dr. Dömötör János, a hódmezővásárhelyi múzeum igazgatója nyitja meg. B. Z. Jól sikerüli a kulturális napok szellemi vetélkedője Kedden délelőtt Békéscsa- . bán, az SZMT székházában Ju- j hász Ferencné, a KPVDSZ me- * gyei bizottsága kulturális bi- ; zottságának elnöke köszöntötte ; a szellemi vetélkedő résztve- j vőit. Azt a több, mint 30 fia- j talt, akik 11 csapatban mérték ; össze tudásukat. A KPVDSZ j XIII. kulturális napok idei ■ programjában is fontos ese- ; ményként kapott helyet e ve- : télkedő. A kedden délelőtt sort ; ra került szellemi vetélkedőn : — akárcsak az elmúlt években ! — most is történelmi, mun- : kásmozgalmi, művészettörténeti ; és irodalmi kérdésekre kellett : választ adniuk a fiataloknak. ■ A több, mint 3 óra hosszás : küzdelemben végül is a széllé- ! mi vetélkedő első helyezettje a : békéscsabai TÜZÊP Vállalat jj I-es csapata lett. A második * helyezést a MÊK fiataljai sze- ; rezték meg. Míg a mezőberényi • ÁFÉSZ I-es csapatának ver- ■ senyzői harmadikok lettek. Nem volna azonban teljes e : tudósítás, ha elhallgatnánk, • hogy a mostani szellemi ve- ; télkedő a korábbi évek bár- » melyikénél jobban sikerült. Kö- ■ vetkezett ez abból, hogy most ; sokkal több fiatal vett részt a : kulturális napok keretében 5 megrendezett szellemi vetélke- ■ dőn. A nagyobb részvétel jobb : színvonalat is eredményezett. • Balktis Imre ■ Gerencsér Miklós ARADI 10. Képzelhető, mire vélhette a fordulatot, amikor tapasztalnia kellett, hogy a levert rácok helyett immár a császári csapatok törnek a királya által kinevezett kormánya létére. Neki pedig közvetlen feletteseinek, a magyar hadügyi kormányzatnak kellett engedelmeskednie, s nem a mi osztrák generálisainknak, akik fölött viszont a ma~ gyaroktól független bécsi kormány rendelkezett. A király nevében eszközölt kinevezését soha vissza nem vonták. A jogfolytonosság szabályai szerint haladt előre rendfokozatban a tábornoki rangig. És ott voltak körülötte a katonák, akik zokszó nélkül rohantak szavára a halálba. Lehet-e csak úgy. köszönés nélkül kiszakadni az elkötelezettség sűrű szövevényéből Windischgraetz röplapjaira? Főképp, ha semmi sem bizonyítja a proklamáció hitelességét? Mert a császár, mint első személy hallgatott. Az a formula pedig, hogy az uralkodó nevében útón-útfélen elhangzik, akkor is, ha garasos tolvajt büntetnek meg. Damjanich tehát harcolt tovább. Végigkergetett bennünket szinte az egész Kárpát-medencében. Tehet róla, igen is tehet, hogy nevét fogcsikorgató NAPLÓ tisztelettel emlegettük. Mindig, mindenütt megvert bennünket. Amíg lábát nem törte, az összes ütközetben részt vett ellenünk. Titkon mondogattuk, bárcsak nekünk lennének ilyen tábornokaink. Most viszont lekicsinylőén századosnak tituláljuk, megtagadván tődé azt az őrnagyi rangot is, amelynek viselésére még István királyi főherceg, a nádor jogosította fel uralkodónk helyetteseként. Ördögien következetes ez az ember. Megbocsáthatatlanul önérzetes. Nem elég, hogy a csatatereken sorra megalázta legjobb hadvezéreinket, ráadásul a fegyverletétel alkalmával sem tekintette őket egyenrangúnak lovagiasság dolgában. Csakis az oroszoknak volt hajlandó átadni Arad várát. Kijelentette, kész az utolsó szál emberig harcolni, kész ebben a harcban elsőnek elesni, ha előttünk, osztrákok előtt kellene kapitulálnia. Ha másért nem. ezért feltétlenül halál jár. A bosszúvágy szerint. Haynau táborszernagy úr őkegyelmessége szerint. Ami azt illeti, ránk nézve elég dermesztő a szégyen, amelyre Damjanich személyes sorsa rádöbbentett bennünket. Eleinte azt hittük, zöllyéböl nézhetjük, miként marcangolják szét a szájhős magyarokat a felbujtatott rácok, horvátok, románok. Amikor csalódtunk várakozásunkban, kénytelenek voltunk saját csillogó, kényes haderőnket a büszkeségünkhöz méltatlan magyarok ellen küldeni. Mi lett a vége? Megtörtént a hihetetlen, a minden képzeletet felülmúló: bennünket is megvertek. Az ilyen századosok, mint ez a Damjanich. Mehettünk kétrét görnyedve Pétervárra, a minden oroszok cárja kegyes pártfogásáért könyörögni. És akkor felbőszülünk Damjanich következetességén. Nem értjük, miért azoknak adta meg magát, akiket mi hívtunk ide győztesnek. Szegény, szegény Damjanich. Szegény, szegény Ausztria... Jó lenne öntudatlanul átvészelni ezeket a borzasztó napokat. Ha akarom, ha nem, önkéntelenül az ítéletek részesének érzem magam mind a bírák, mind az. elítéltek oldalán. Osztrák létemre felelek irgalmatlan. ságukért. ember létemre osztozom a megbüntetendők szenvedéseiben. Hiszen ez a legször- nvűbb. ezért kényszerülök enyhíteni fuldöklásomat a magainnak szóló gyónásommal: hogy különbséget kell tennem osztrák mivoltom és ember mivol- tom között. Ezért súitanak ítéletükkel engem is azok, akiknek elegendő, hogy csak osztrákok. Bárhogy menekülök gondolatban a jelentől, minduntalan visszaráncigálják figyelmemet az egyre komorabb fejlemények. Nincs menekvés, a közvetlen szemtanú szerepét rám is káoszIVIIIUMIIRHtmCttltlI tóttá a sors. A parancsnoki törzs tagjaként kénytelen-kelletlen tudomást szerzek mindemül. Amióta megerősítette Haynau a halálos ítéleteket, a törzs szű- kebb körében megszűnt a szigorú titoktartás. így hivatalból jutok hozzá a gyászos értesülésekhez. Howiger tábornok úr, a vár parancsnoka a következőképpen rendelkezett. Október ötödikén, azaz holnap reggel fél hat órakor szende alakzatban, élesre töltött fegyverekkel felsorakozik a Wocher gyalogezred második zászlóalja, hogy biztosítsa az ítélethirdetéshez szükséges rendet. Helyszín a főőrség épületével szembeni alakuló tér. Ugyancsak holnap reggel hat árakor köteles megjelenni Ernst törzshadbírónál Wochengruber főtörzsfoglár az összes foglárral egyetemben. Feladatuk átvenni a tábori csendőrosztagtól azt a tizennégy kéz- és lábbilincs-lán- cot. amelyekre az aktushoz szükség lesz. Ugyanis mihelyt iáhirdetik a7 ítéletet és kimondják az elítéltek tiszti rendfokozatuktól való megfosztását, a bűnösöket azonnal láncra kell verni. így, meglánoaltan kísérendők vissza az ítélet elhangzása után a főőnségá épületben levő celláikba, amelyek ettől kezdvp siralomháznak tekintendők. Mindaddig, amíg sor nem kerül az ítéletek végrehajtására, valamennyi főbenjáró bűnös mellett két katona és egy foglár tartson őrséget. CFolytatiuki