Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-18 / 244. szám

A MÚZEUMI HÓNAP KIEMELKEDŐ ESEMÉNYE-. Elhunyt Szatmári Lajos Hosszú betegség után, 61 éves korában elhunyt Szatmári Lajos elvtárs. a Szocialista Ha­záért Érdemrend s a Munkás— Paraszt Hatalomért Emlékérem tulajdonosa. Több éven át az MSZMP Gyulai járási s a Do­bozi községi Pártbizottság tag­ja volt és alapszervezeti titkár. Megismerni A munkásmozgalom régi harco­sa; 1932 óta tagja a pártnak. Az MSZMP Gyulai járási Bi­zottsága saját halottjának te­kinti. Temetése 1913. október 18-án. csütörtökön délután 3 órakor lesz Dobozon. MSZMP GYULAI JÁRÁSI BIZOTTSÁGA a világot? Würtz Ádám grafikai kiállítása Orosházán Würtz Ádám Mese című grafikája. A békéscsabai ifjúsági és út­törőház egyik legnépszerűbb klubja a FŰK, vagyis a Fia­tal Utazók Klubja. Az élmé­nyekben gazdag nyár után is­mét várja a Ház a klub tag­jait és az új jelentkezőket. A nyári hónapokban a klub 22 tagja járt külföldön, baráti szocialista országokban. Az OIOT által kiadott szállás-, ét­kezés- és utazáskedvezményt biztosító utalványokból a klub tagjai 10 ezer forint értékűt kaptak, s a külföldi utazások­hoz a nemzetközi ifjúsági tú- ristaigazolvány is sok kedvez­ményt biztosított tulajdonosai­nak. A sikeres nyár után az el­múlt év során bevált progra­mot folytatják ez évben is: a klub tagjainak és meghívott világot járt embereknek él­ménybeszámolói, dia- és úti­filmvetítések teszik színesebbé a szerda esti találkozásokat, hétvégeken és a tavaszi szünet­ben kirándulásokat is szervez­nek. A Szántó Kovács Múzeum­ban október 21-én délelőtt 11 órakor nyílik Würtz Ádám gra­fikusművész kiállítása. Olyan művésszel ismerkedhet meg az ő személyében Orosháza közön­sége, aki méltán népszerű minden korosztály szemében. Nincs, aki ne találkozott volna még vele, akár meséskönyvek bájos rajzainak alkotójaként, akár iskolai tankönyvek illuszt­rátoraként, akár klasszikusok­nak a képzőművészet nyelvén való tolmácsaként. Ez a kiállítás is a művész sokoldalúságának bemutatása lesz. A következőket mondja ma­gáról: „1927-ben, a Tolna megyei Tamásiban születtem. A Derko- vits kollégiumba 1946-ban vet­tek fel, 1948-ban a Képzőmű­vészeti Főiskolára, ahol 1953- ban végeztem a sokszorosító gra­fikai szakon. Tanáraim: Por, Hincz, Bortnyik, Barcsay és Koffán voltak. Az első illuszt­rációs , megbízást Tevan An­dortól kaptam a Móra Könyv­kiadónál, 1953-ban. Azóta is munkáim többségét a könyv­illusztrálás adja. Nagyon sze­retem és örömmel vállalom a műfaj adta skála minden le­hetőségét a képes meseköny­vektől a klasszikusokig. Grafi­káimra háromszor kaptam Mun- kácsy-díjat (1957, 1966, 1970). Több más hazai és külföldi díj közűi megemlíteném a Lugna_ női Biennálé (1966), a belgrádi „Arany toll” (1969), a Bratis- lavi Biennálé (1971). a Miskol­ci Grafikai Biennálé (1967, 1971) díjait. Az utóbbi 15 évben sokat utaztam. Jártam többek közt Görögországban, Kínában, Szovjetunióban, Olasz-, Német-, Francia-, Lengyelországban, Angliában, stb. Munkáim a különböző cso­portos és egyéni kiállításokon eljutottak szinte a világ min­den részébe. A könyviUusztrá- lással egy időben önálló grafikai lapokat, rézkarcokat, színes gra­fikákat is készítek. Meggyő­ződésem, hogy a képzőművészet mesterség, ahol a gondolat és a manuális kifejezési lehetősé­gek egyensúlyát keresi az al­kotó, és akkor válik művészet­té. amikor az egyensúly, azaz a harmónia a két pólus között létrejön. A műtermemben arany hátteres ikonok, régi faszobrok, népmű­vészeti tárgyak vesznek körül és sokasok könyv. Szeretem a a zenét, nagyon szeretek dol­gozni, olvasni — édes testvé­reimnek érzem az írókat, köl­tőket.” A kiállítást dr. Dömötör Já­nos, a hódmezővásárhelyi mú­zeum igazgatója nyitja meg. B. Z. Jól sikerüli a kulturális napok szellemi vetélkedője Kedden délelőtt Békéscsa- . bán, az SZMT székházában Ju- j hász Ferencné, a KPVDSZ me- * gyei bizottsága kulturális bi- ; zottságának elnöke köszöntötte ; a szellemi vetélkedő résztve- j vőit. Azt a több, mint 30 fia- j talt, akik 11 csapatban mérték ; össze tudásukat. A KPVDSZ j XIII. kulturális napok idei ■ programjában is fontos ese- ; ményként kapott helyet e ve- : télkedő. A kedden délelőtt sort ; ra került szellemi vetélkedőn : — akárcsak az elmúlt években ! — most is történelmi, mun- : kásmozgalmi, művészettörténeti ; és irodalmi kérdésekre kellett : választ adniuk a fiataloknak. ■ A több, mint 3 óra hosszás : küzdelemben végül is a széllé- ! mi vetélkedő első helyezettje a : békéscsabai TÜZÊP Vállalat jj I-es csapata lett. A második * helyezést a MÊK fiataljai sze- ; rezték meg. Míg a mezőberényi • ÁFÉSZ I-es csapatának ver- ■ senyzői harmadikok lettek. Nem volna azonban teljes e : tudósítás, ha elhallgatnánk, • hogy a mostani szellemi ve- ; télkedő a korábbi évek bár- » melyikénél jobban sikerült. Kö- ■ vetkezett ez abból, hogy most ; sokkal több fiatal vett részt a : kulturális napok keretében 5 megrendezett szellemi vetélke- ■ dőn. A nagyobb részvétel jobb : színvonalat is eredményezett. • Balktis Imre ■ Gerencsér Miklós ARADI 10. Képzelhető, mire vélhette a for­dulatot, amikor tapasztalnia kel­lett, hogy a levert rácok helyett immár a császári csapatok tör­nek a királya által kinevezett kormánya létére. Neki pedig közvetlen feletteseinek, a ma­gyar hadügyi kormányzatnak kellett engedelmeskednie, s nem a mi osztrák generálisaink­nak, akik fölött viszont a ma~ gyaroktól független bécsi kor­mány rendelkezett. A király ne­vében eszközölt kinevezését so­ha vissza nem vonták. A jog­folytonosság szabályai szerint haladt előre rendfokozatban a tábornoki rangig. És ott voltak körülötte a katonák, akik zok­szó nélkül rohantak szavára a halálba. Lehet-e csak úgy. kö­szönés nélkül kiszakadni az el­kötelezettség sűrű szövevényé­ből Windischgraetz röplapjaira? Főképp, ha semmi sem bizonyít­ja a proklamáció hitelességét? Mert a császár, mint első sze­mély hallgatott. Az a formula pedig, hogy az uralkodó nevé­ben útón-útfélen elhangzik, ak­kor is, ha garasos tolvajt bün­tetnek meg. Damjanich tehát harcolt to­vább. Végigkergetett bennün­ket szinte az egész Kárpát-me­dencében. Tehet róla, igen is tehet, hogy nevét fogcsikorgató NAPLÓ tisztelettel emlegettük. Min­dig, mindenütt megvert bennün­ket. Amíg lábát nem törte, az összes ütközetben részt vett el­lenünk. Titkon mondogattuk, bárcsak nekünk lennének ilyen tábornokaink. Most viszont leki­csinylőén századosnak titulál­juk, megtagadván tődé azt az őrnagyi rangot is, amelynek vi­selésére még István királyi fő­herceg, a nádor jogosította fel uralkodónk helyetteseként. Ördögien következetes ez az ember. Megbocsáthatatlanul ön­érzetes. Nem elég, hogy a csa­tatereken sorra megalázta leg­jobb hadvezéreinket, ráadásul a fegyverletétel alkalmával sem tekintette őket egyenrangúnak lovagiasság dolgában. Csakis az oroszoknak volt hajlandó átadni Arad várát. Kijelentette, kész az utolsó szál emberig harcolni, kész ebben a harcban elsőnek elesni, ha előttünk, osztrákok előtt kel­lene kapitulálnia. Ha másért nem. ezért feltét­lenül halál jár. A bosszúvágy szerint. Haynau táborszernagy úr őkegyelmessége szerint. Ami azt illeti, ránk nézve elég dermesztő a szégyen, amelyre Damjanich személyes sorsa rá­döbbentett bennünket. Eleinte azt hittük, zöllyéböl nézhetjük, miként marcangolják szét a száj­hős magyarokat a felbujtatott rácok, horvátok, románok. Amikor csalódtunk várakozá­sunkban, kénytelenek voltunk saját csillogó, kényes haderőn­ket a büszkeségünkhöz méltat­lan magyarok ellen küldeni. Mi lett a vége? Megtörtént a hihe­tetlen, a minden képzeletet fe­lülmúló: bennünket is megvertek. Az ilyen századosok, mint ez a Damjanich. Mehettünk kétrét görnyedve Pétervárra, a minden oroszok cárja kegyes pártfogásá­ért könyörögni. És akkor felbőszülünk Dam­janich következetességén. Nem értjük, miért azoknak adta meg magát, akiket mi hívtunk ide győztesnek. Szegény, szegény Damjanich. Szegény, szegény Ausztria... Jó lenne öntudatlanul átvé­szelni ezeket a borzasztó napo­kat. Ha akarom, ha nem, önkén­telenül az ítéletek részesének érzem magam mind a bírák, mind az. elítéltek oldalán. Oszt­rák létemre felelek irgalmatlan. ságukért. ember létemre oszto­zom a megbüntetendők szenve­déseiben. Hiszen ez a legször- nvűbb. ezért kényszerülök eny­híteni fuldöklásomat a magain­nak szóló gyónásommal: hogy különbséget kell tennem oszt­rák mivoltom és ember mivol- tom között. Ezért súitanak íté­letükkel engem is azok, akiknek elegendő, hogy csak osztrákok. Bárhogy menekülök gondolat­ban a jelentől, minduntalan visszaráncigálják figyelmemet az egyre komorabb fejlemények. Nincs menekvés, a közvetlen szemtanú szerepét rám is káosz­IVIIIUMIIRHtmCttltlI tóttá a sors. A parancsnoki törzs tagjaként kénytelen-kelletlen tudomást szerzek mindemül. Amióta megerősítette Haynau a halálos ítéleteket, a törzs szű- kebb körében megszűnt a szigo­rú titoktartás. így hivatalból ju­tok hozzá a gyászos értesülések­hez. Howiger tábornok úr, a vár parancsnoka a következőképpen rendelkezett. Október ötödikén, azaz holnap reggel fél hat órakor szende alakzatban, élesre töltött fegy­verekkel felsorakozik a Wocher gyalogezred második zászlóalja, hogy biztosítsa az ítélethirdetés­hez szükséges rendet. Helyszín a főőrség épületével szembeni ala­kuló tér. Ugyancsak holnap reggel hat árakor köteles megjelenni Ernst törzshadbírónál Wochengruber főtörzsfoglár az összes foglárral egyetemben. Feladatuk átvenni a tábori csendőrosztagtól azt a tizennégy kéz- és lábbilincs-lán- cot. amelyekre az aktushoz szükség lesz. Ugyanis mihelyt iáhirdetik a7 ítéletet és kimond­ják az elítéltek tiszti rendfoko­zatuktól való megfosztását, a bűnösöket azonnal láncra kell verni. így, meglánoaltan kísérendők vissza az ítélet elhangzása után a főőnségá épületben levő cel­láikba, amelyek ettől kezdvp siralomháznak tekintendők. Mindaddig, amíg sor nem kerül az ítéletek végrehajtására, vala­mennyi főbenjáró bűnös mellett két katona és egy foglár tartson őrséget. CFolytatiuki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents