Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-14 / 241. szám

így látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József: Sok „miért” a Kőzet-Keleten A Közel-Keleten dörögnek a f fegyverek, természetes, hogy az elemi érdeklődés a hadihelyzet alakulata felé fordul. Az is megszokott, hogy a nyugati hír- ügynökségek mindenekelőtt a harci cselekményekről zúdítják a jelentések özönét, mit sem törődve az ellentmondó részle­tekkel, a soha egybe nem vágó számokkal. A hírmagyarázók többsége fg elsősorban az üt­közeteket, az előrenyomuláso­kat és meghátrálásokat elemez­geti. A közel-keleti válság na­gyobb összefüggéseit általában az ellenségeskedések kiraga­dott részeinek füstfüggönye ta­karja el... Sok „miért" vetődött fel ezen a héten: miért éppen Szíriára összpontosítja szinte minden erejét az izraeli hadvezetés, miért Damaszkuszi érték a leg­kegyetlenebb izraeli légitáma­dások, miért a szírial kikötők ellen vonult fel az izraeli légi­erő, vállalva még az olyan sú­lyos provokáció kockázatát is, hogy az izraeli rakéták például szovjet hajót süllyesztettek el? A „miért” -ek egv másik cso­portja a harcoktól távolmaradó arab országok magatartására vonatkozott: miért próbál ki­maradni Husszein jordáníai ki­rály, aki csak másfél hónapja békéit meg Szadat egyiptomi és Asszad szíriai elnökkel? Mi­ért nem segíti Kadhafi ezredes Líbiája azt az Egyiptomot, amellyel annyi megegyezés a legszorosabb egységbe foglalta? Miért „nem ért egyet” a líbiai államfő Szadat elnök „straté­giájával”? A „miéM -Bfeßt sorolhatnék még. Többségükre még nem tudjuk, legfeljebb sejtjük a választ, vagy a felelet egy-egy elemét véljük kirajzolódni. Pél­dául abban, hogy Izrael ma fő ellenségének Szíriát tekinti, azt a Száriát, amely a legtöbb segítséget adhatná — de csak ésszerű, megfontolt és megha­tározott keretek között! — a palesztin felszabadítási mozga­lomnak. Azt a Szíriát, amely antiimperialista intézkedései­vel annyi borsot tört mar a nemzetközi nagytőke urainak — különösen a nagy olajtársa­ságok vezetőinek — orra alá. Azt 3 Szíriát, amely jó viszonyt tart fenn a Szovjetunióval és például szovjet segítséggel építi az Eufráteszen az asszuáni gát szíriai megfelelőjét... Ami Husszein habozását il­leti, egyformán feltételezhet­jük, hogy amerikai—angol be­folyás érvényesül ebben, illet­ve, hogy mindenekfölött a trón­ját félti. De megtarthatja-e, ha még egy bizonyítékot szolgál­tat arra, hogy semmibe veszi n közös arab ügyet? Mert Fej­szál, Szaúd-Arábia királya sem csinál semmit, nem küld kato­nákat, repülőgépeket, páncélo­sokat a közös arab parancsnok­ság rendelkezésére, de legalább megforgatja — az olaj fegyve­rét Kilátásba helyezte, hogy adott esetben felére csökkenti az olajszállításokat az USA-nak és Nyugat-Európának. Es mi rejlik Kadhafi különös magatartása mögött? Meglehet hogy tripoli ura radikálisabb, mint a kairói vezetők, s attól tart, hogy az utóbbiak, az első katonai sikereik birtokában ne­tán hajlandók lennének a konf­liktus békés rendezésére... S itt jelentkezik a közel-keleti politikai helyzet mai furcsa­sága: Izrael az, amely nem hajlandó másként tárgyalni, r*afc ha az arab csapatok I mindenütt visszavonulnak az 1973. október 6-i vonalra. Vagyis most Izrael követeli an­nak a területnek a kiürítését, amelyet a Tél Aviv-i kormány­nak kellett volna kiüríteni, hi­szen 1967-ben, az akkori hábo­rú eredményeként izraeli csa­pjatok szállták meg ezeket a korábbi arab (egyiptomi, szíriai, jordániai) területeket. A kulÍSS?tíÍ mögött minden bizonnyal lázas diplomáciai te­vékenység folyik, bár erről csak szűkszavú jelentéseket le­het olvasni. Azt mindenesetre tudjuk, hogy legmagasabb szintű szovjet—amerikai üze­netváltás történt, egy-egy kül­ügyminiszteri találkozóról is hallani, például az amerikai Kissinger és a francia Jobert New York-i megbeszéléséről. Ez utóbbira azért figyeltek fel diplomáciai körökben, mert az első jele volt annak, hogy Kissinger, az Egyesült Államok diplomáciájának vezetője „be­veti magát” a közel-keleti prob- . lémakör megoldásáért és a francia kormány pjedig felaján­lotta jó szolgálatait az arab— izraeli ellenségeskedések meg­szüntetése érdekében. A világsajtóban itt és ott olyan véleményt is olvasni, hogy „minden rosszban van valami jó”, azaz a mostani el­lenségeskedések arra jók, hogy elmozdítsák a holtpontról a közel-keleti diplomáciai-politi­kai megoldás ügyét, hogy a majdani tűzszünet elindíthassa a tárgyalások sorozatát is! A hét másik fontos eseménye Tanaka japán kormányfő moszkvai látogatása volt. Köz­tudomású, hogy a, Szovjetunió és Japán között számos vitás kérdés adódik a múltból, hi­szen még a második világhá­borút követő békeszerződés sem jött létre közöttük. A szovjet— japán tárgyalásokon abban ál­lapodtak meg, hogy erőteljesen fejleszteni fogják a gazdasági együttműködését. A szibériai földgáz- és olajkitermelési és szállítási kooperáció dolgában megegyeztek. Politikai vonat­kozásban a tárgyalások végén kiadott közös közlemény azt adta hírül, hogy jövőre foly­tatják a békeszerződésről meg­kezdett tárgyalásokat Hetek Ót3 várt. mégis meg­lep» eseménnyel az amerikai belpolitikai élet szolgált a na­pikban: lemondott Spnro Ag- new, az ország második embe­re, Richard Nixon közvetlen munkatársa, az alelnök. Az USA történetében ez a máso­dik eset csupán, hogy egy al­elnök leköszön ... Agnew el­len — ismeretes módon — vádak halmozódtak fel: ezek szerint Maryland állam kor­mányzójaként különböző tőkés vállalatok megvesztegették, hogy jogtalan előnyöket bizto­sítson számukra. Agnew koráb­ban hallani sem akart arról, hogy visszaélt volna funkció­jával és hogy pénzt fogadott volna el. A bizonyítékok azon­ban egyre gyűltek. A végén még Nixon elnök is hajlandó lett feláldozni az alelnököt. ab­ban a reményben, hogy ezzel j magáról tereli el a Watergate- ! botrány miatti közfigyelmet. Igaz. végül is „csak adócsalás­ban” találták bűnösnek. És így még azt állíthatja a Fehér Ház pröpagandagépezete. hogy íme, puritán, a jogot, és igazsá- ■ göt mindenképpen tiszteletben ' tartó kormányzás ez. Washing­ton György sem csinálhatta volna különbén.,. I Elhunyt Szűcs Mihály Szűcs Mihály, az MSZMP Orosházi járási Bizottság tagja, Gsanádapáca községi párthizotts ágának titkára elhunyt. Temeté­se 1973. október 15-én, hétfőn délután 2 órakor lesz. Az MSZMp Orosházi járási Bizotts ága saját halottjának tekinti. Jelentés a közel-keleti helyzetről Kixon megnevezte új alelnökjelöltjét Nixon elnök szombaton haj­nalban — élő tv-adásban köz­vetített Fehér Ház-i ünnepség keretében jelentette be az ame­rikai népnek, hogy Gerald R. Ford kongresszusi képviselőt, a képviselőház republikánus ki­sebbségének vezérét jelöli az Egyesült Államok alelnöki tiszt­jére. Az esemény 48 órával az­után történt, hogy az eddigi al­elnök, Spiro T. Agnew botrá­nyos körülmények között le­mondott. A 25. számú alkot­mánymódosítás értelmében az elnök tesz javaslatot az új al­elnök személyére, s e tisztség­ben való megerősítéséhez a törvényhozás mindkét házában meg kell kapnia a szavazatok egyszerű többségét. Nixon elnök — mielőtt meg­nevezte volna jelöltjét — ki­fejtette, milyen követelmények mérlegelése alapján esett vá­lasztása Gerald Fordra, aki szűkebb pátriáján, Michigan 5. számú választókerületén, illet­ve kongresszusi kollégáinak szűk körén kívül nem örvend különösebb ismeretségnek. Az ismérvek között említette Nixon, hogy az alelnökjelölt- j nek alkalmasnak kell lennie j szükség esetén az elnöki tiszt­ség átvételére és osztania kell az elnök felfogását a külpoli­tika és a „vedelem” kérdései­ben. A 60 éves Gerald Ford 25 év óta tagja a képviselőház­nak, michigani választókerüle­te 13 alkalommal választotta meg képviselőjének. 1965 óta a Ház republikánus törvény­hozói pártcsoportjának vezére. A forgalomba került „nagy nevek” mellőzésével és a „leg­szürkébb” kiválasztásával Nixon elnök nemcsak jelöltjének gyors kongresszusi megerősíté­sét biztosította hanem — mint bennfentesek gyanítják —, sa­ját céljait is jól szolgálta. JORDÁNIA BELÉPETT A HÁBORÚBA. Egy jordániai katonai szóvi­vő szombaton bejelentette: Jor­dánia katonai alakulatokat küldött Szíriába, hogy segítsé­get nyújtsanak az ott harcoló arab erőknek. Pénteken éjsza­ka Zajb Alrifai külügyminisz­ter magához hivatta az ammani arab diplomáciai missziók veze. tőjét. Ugyanakkor az ammani imám szent háborúra szólított fel Izrael ellen. A főváros re­pülőtérét szombat reggel lezár­ták. Légélhárító ütegeket állí­tottak fel a stratégiai fontos­ságú épületek körül. Bár jordán csapjatok Szíriá­ba küldése egyet jelent a hábo_ rúba való belépéssel, e döntés még nem hozza magával egyér_ telműen az egész ország harcba lépését. Mint nyugati hírügynök_ ségek a jordániai lépéssel ösz- szefüggésben rámutatnák, nem lehet kizárni annak a lehetősé­gét, hogy Husszein király az arab országok részéről ránehe­zedő nyomás miatt vállalta a harcot, azonban olyan megoldást akart találni, amely a legkevés. bé teszi ki országát a háború i kockázatainak. A jordániai had. I sereget az egyik legjobban kép­zett és felszerelt közel-keleti hadseregnek tartják, az ország­nak 200 harci gépje van, a mint. egy 70 ezer főnyi szárazföldi erő 500 angol, illetve amerikai gyártmányú harckocsival és erős tüzérséggel rendelkezik. Szombaton délben a háború kezdete óta harmadszor szólal­tak meg a szirénák Kairóban. légiriadót jelezve. A riadót négy pjerc elteltével lefújták. Ugyancsak néhány pjercre légi­riadó volt Tel Avivban, Jeru­zsálemben és több izraeli vá­rosban, a harcviselő felek lé­gitevékenysége a szombati nap folyamán — úgy tűnik — a hadszínterekre korlátozódott. Hivatalos libanoni források szerint az ország területe fölött szombaton két izraeli repülő­gépjei semmisítettek meg. DIPLOMÁCIA Huszonnégy afrikai ország washingtoni dip’omáciai misz- szióvezetője pénteken tanácsko­zást tartott, amelynek nyomán határozatban követelték, hogy az Egyesült Államok függessze fel az Izraelnek nyújtott kato­nai segélyt. A nagykövetek Szo­lidaritásukról biztosították Egyiptomot és a többi arab or­szágot a megszállt területek felszabadításáért folytatott harcukban. A Koreai Munkapárt Közpon­ti Bizottsága levelet intézett az Arab Szocialista Unió Közpjon- ti Bizottságához és az Arab ■Újjászületés Szocialista Pártja vezetőségéhez, amelyben elítéli az Egyiptom és Szíria elleni izraeli agressziót. A ciprusi kormány mélysé­ges nyugtai?’'-5"'"’! kíséri fi­gyelemmel a közel-keleti ese­ményeket — jelentette ki Joaru nisz Hrisztofidesz ciprusi kül­ügyminiszter. Hangsúlyozta, hogy nem engedik meg a Cipj- ruson levő angol támaszpjontok akármilyen formában való fel- használását az arab országok ellen. EGYIPTOMI TAKTIKA ‘Újabban már az amerikai hírszerzés adatai is megerősí­tik, hogy az izraeli hadsereg súlyos veszteségeket szenvedett el mind az egyiptomi, mind a szíriai fronton. A halottak, a sebesültek és a hadifoglyok nagy száma érzékenyen érinti a két fronton harcoló izraeli erők el'enáUóképjességét. Az arab hadseregek felkészültségé­ről, jó harci szelleméről tanús­kodnak azok a jelentések, ame­lyek napjonta hírt adnak a lelőtt és megsemmisített izraeli repü­lőgépekről . harckocsikró1, a zsák­mányolt tankokról, tüzérségi és gya'ogságj fegyverekről. Az izraeli veszteséglista iga­zolja az egyiptomi taktikát, amelynek lényegét az A1 Ahram katonai tudósítója fejtette ld. Eszerint az egyiptomi fegyve­res erők elsődleges célja egye­lőre nem a területnyerés, ha­nem az. hogy emberben és haditechnikában a lehető leg­súlyosabb veszteségeket okoz­zák az arab területeket bitorló Izraelnek. Bebizonyosodott, hogy a tartalékok mozgósítása nem növelte lényegesen az iz­raeli csapjatok erejét és harci morálját Az említett taktikával össz­hangban az egyiptomi hadsereg erős védelmi vonalat épít ki a Sínai-félszigeten visszafoglalt területek körül, hogy egyfelől biztosítsa magát az izraeli el- ’entámadásokkal szemben, más­felől megteremtse a további előrenyomulás szilárd fedezetét. (MTI) Allende leánya Rómában Isabelle Allende (középen), a meggyilkolt chilei elnök lánya csütörtökre virradó éjjel Rúnába érkezett ahol a hét végén tömeggyűlésen vett részt (Telefoto — AP—MTI—KS) Pim KfcmJS­1»U. O&XŰ&ER M. 2

Next

/
Thumbnails
Contents