Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-13 / 240. szám

Társadalmi munkások Tőrödnek a kezdő fiatal szakmunkásokkal - Huszonnégy szakszervezeti ifjúsági klub működik a megyében Ülést tartott az SZMT elnöksége Az ifjúságpolitikai határozat és az Ifjúsági Törvény végrehaj­tásában a szakszervezetekre is felelősségteljes feladatok há­rulnak. Annál is inkább, hi­szen rajtuk is sok múlik abban, hogy azok a fiatalok, akik a szakmunkás-utánpótlást jelen­tik, miként sajátítják el szakmá­jukat, utána pedig hogyan il­leszkednek be a termelőmun­kába. E hosszú folyamatban so­sem nélkülözhetik a szervezett dolgozók segítségét és gondos­kodását. Erről igyekezett, hogy úgy móndjuk, az életből merí­tett friss ismereteket szerezni tegnap, pénteken megtartott ki­helyezett ülésén az SZMT elnök­sége/ A tanácskozáson, amelyet a Békés megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál rendeztek, meg­jelelt Nagy Antal, a SZOT szer­vezési káderosztályának instruk­tora, részt vett és felszólalt Richweisz Ferenc, a megyei pártbizottság munkatársa és Ir- házi Lajosné, a KISZ megyei bizottságának titkára is. A kezdő fiatal szakmunká­sok helyzetéről Valastyán Mi- hályné, a Férfiíehérnemű-gyár békéscsabai gyáregységének szb- titkára és Regös János, az épí­tőipari vállalat szb-elnöke tá­jékoztatta az elnökségeit. Mind­ketten részletes áttekintést ad­taik a szakmunkásképzésről, majd a fiatal szakmunkások élet- és munkakörülményeinek alakulásáról. A Férfifehérnemű- gyár gyáregységében 1959 óta működik á szakmunkásképző is­kola kihelyezett tagozata. A le­endő ' szakmunkások képzését elősegíti, hogy 30 személyes ta­nulóvarrodát létesítettek, Így két" műszakban’ hatvanan sajá­títhatják él a’ szakmai gyakorla­tokat. Az eltelt tíz évben két­éves volt a képzés, jelenleg már hároméves, azaz emelt szintű. Sok- példával bizonyította a fiatál kezdő szakmunkásokkal való törődést. Ilyen többek kö­zött az is, hogy szakmunkás be­sorolásuk után 3—4—6 hóna­pig azok, akik nem érik el a 100 százalékos teljesítményt, kiegé­szítő bérezésben részesülnek. Így megkapják a teljesítmény és a 100 százalék közötti külön­bözeiét. Az eddigi tapasztala­tok azt igazolják, hogy kevés ideig kell fizetni, mivel az ifjú szakmunkások rövid idő után nemcsak elérik, hanem túl is szárnyalják a 1O0 százalékot. A munkássá válás folyamatát jól se- ! gítik a szocialista brigádok, ame­lyek nemcsak szárnyuk alá, ha­nem gyakran tagjaik közé is felveszik őket. A gyáregység gazdasági és társadalmi vezeté­se a szociális feltételek korsze­rűsítésével, a gyermekintézmé­nyek bővítésével igyekszik csök­kenteni a gondokat és a gyár­hoz kötődés szálait erősíteni. Az elmúlt időben például 15, köz­te tíz fiatal kapott a lakáselő­törlesztés 20 százalékának meg­felelő összeget támogatásként. Az építőipari vállalatnak je­lenleg 590 szakmunkástanulója van, akiket 28 szakoktató tanít a szakmára. Am évekkel ezelőtt a kezdő fiatal szakmunkások­nak csak mintegy 30 százaléka maradt a vállalatnál, a többiek a lakhelyükhöz közel eső vál­lalatoknál, szövetkezeteknél he­lyezkedtek el. Minden bizonnyal a velük való nagyobb törődésnek is tu­lajdonítható, hogy az utóbbi két évben a végzett szakmunkásta­nulók 70 százaléka maradt a vál­lalat kötelékében. S akárcsak a Férfifehérnemű-gyár békéscsa­bai gyáregységében, itt is so­kat tettek ezért a szocialista bri­gádok, amelyeknek tagjai igye- kezjtek megkönnyíteni a fiatalok termelőmunkába . Illeszkedését. A vállalat társadalmi és gazda­sági vezetése szintén gondot for­dít a fiatalok lakásproblémá­inak megoldására. Az elmúlt két esztendőben 18 fiatal, közte 11 ifjú szakmunkás kapott válla­lati támogatással lakást. Az elhangzott tájékoztatók­ból kitűnt, hogy mindkét válla­latnál — ha vannak és lesz­nek is bőven tennivalók a jö­vőben — törődnek a kezdő szak­munkásokkal. Mégis megszívle­lendők azok a gondolatok, ame­lyekről Richweisz élvtárs és Irháziné elvtársnő, vala­mint a vita összefoglalójában Nagy elvtárs, az SZMT vezető titkára szólt. Nevezetesen: a jö­vőben tegyék ünnepélyessé a fi­atalok termelésbe lépésének el­ső óráit, s ezzel is megfelelő­képpen juttassák kifejezésre, hogy szakmunkások lettek. Ám azután is törődjenek velük. Ügy is, hogy kapjanak tartalmas és rendszeres tájékoztatást a mun­kahelyről, jogaikról és köte­lességeikről, mert csak így ta­lálhatják meg, és tölthetik be jól a posztjukat. Az ülés második napirendje: a szakszervezeti ifjúsági klubok helyzetéről szóló jelentés sze­rencsésen kiegészítette az el­sőt. Ebből arról kaptunk tájé­koztatót. milyenek a fiatal szer­vezett dolgozóknak a művelődés­re, a szabad idő tartalmas eltöl­tésére a lehetőségek. A beszá­molóból kiderült, hogy szinte mindegyik szakmának van már ilyen intézménye. A megye 121 ifjúsági klubja közül 24 a szak- szervezeti. A legtöbb, 14 a MEDOSZ keretében működik. Figyelemre méltó, hogy például a Békés megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalat,, a felsőnyomá­si és a Szarvasi Állami Gazda­ság, a Gyulai Harisnyagyar és a Sarkadi Cukorgyár klubja im­már nemcsak az üzem fiatalja­inak igényeit elégíti ki, hanem mind jobban a területi jelleget is betölti. Éppen ezért helyén való az igény. hogy a szakszervezeti alapszervezetek fordítsanak rá­juk nagyobb gondot, s a sok he­lyütt elavult berendezések és felszerelések korszerűsítésével is teremtsenek még vonzóbb környezetet a fiataloknak. P. P. «•aMBE*MBas«sa0«**i4a■■■■■■»íkmian „A hatvanhat alapító tagból, akik 1945. ápri­lisában az országban elsőként próbálták meg együtt' alakítani közös sorsukat, csak néhány­nak adatott meg, hogy élvezze is a fa gyümöl­csét, amelyet csemete­ként ültetett” — írtuk az elmúlt év tavaszán, amikor a sarkadi Lenin Tsz még ’ egyetlen dol­gozó alapító tagja, Bar- ta Péter bácsi is nyug­díjba vonult. Vele együtt/ már csak tízen maradtak a 66-ból. De nem sokkal töb­ben dolgoznak az alapí­tók közül a nagyszénási Lenin Tsz-ben sem, amely nemrég ünnepel­te megalakulásának ne­gyedszázados évforduló­ját. És folytatni lehet­ne a sort, ki tudja med­dig a fennállásuk 10.. 20.. 25. évét ünneplő közös gazdaságok ne­veivel. Mindenütt ben­sőséges ünnepségeken emlékeznek meg ezek­ről az évfordulókról. Mindenütt az első so­rokba ültetik — a meg- tisztpifetés jeleként— az alapító tagokat. Am ezek a sorok mind fog­híjasabbak. A régiek közül. már csak keve­sen hallhatják az álta­luk létrehozott közös­ség- nevében szóló elnök r' -merő, köszönő sza­Alapító tagok Mert — bár nem ezért tették — s épp ezért kevés is a szó, mégis — köszönet jár és elismerés az alapí­tóknak. Ök ennyivel Is meg­elégszenek. Jól tudják a közös akarat érvénye­sítése legalább annyi lemondással jár, mint amennyi előnnyel. Ha nem ilyenek lennének, ha nem ilyenek lettek volna ők, ma nem te­remhetne a zárt rend­szerű termesztés ered­ményeként 75 mázsát hektáronként a kuko­rica az. újkígyósi Arany­kalász Tsz-ben. Mert nem lehetne meghono­sítani a legkorszerűbb termesztési és tartás- technológiákat. Hiszen nem lenne rá elegendő pénz a kis gazdaságok­ban. De van a nagyokban, mert alapítóik megelé­gedtek azzal a 10—20 forinttal, amit kezdet­ben egy-egy nap alatt meg tudtak keresni, megelégedtek ennyivel csak azért, hogy a közös izmosodhasson' megelé­gedtek — mint most a köszönettel —, mert gyerekeikre, unokáikra gondoltak, akik majd agrármérnökként, állat­orvosként, állattenyész­tőként, traktorosként, kombájnosként dolgoz­hatnak a termelőszövet­kezetekben. Az elismerést — amely szavakban ölt testet ott. ahol nem te­lik többre, vagy az át­lagosnál magasabb nyugdíjban jut kifeje­zésre, mint a nagyszé­nási Lenin Tsz-ben. ahol -, nyugdíjas alapí­tó tagoknak havi 1500 forintot szavazott meg a jubileumi közgyűlés — ezt az elismerést elsősorban a virágzó termelőszövetkezeti mozgalom eredményei hordozzák. Elsősorban ma, amikor már az egy tízórás munkanapra ju­tó keresetek átlaea majd minden termelő­szövetkezetben megha­ladja a 100 forintot, még az olyan kedvezőt­len adottságú gazdasá­gokban is. mint a szeg­halmi Rákóczi Tsz. a békési Október 6 Tsz. de vehetjük akár a dé- vavánvai termelőszövet­kezeteket is. Igaz itt-ott — ha nem is jellemző általá­ban — kisebb-nagyobb veszteségekkel küszköd­nek még tsz-ek, vannak gazdaságok, ahol a kö­zösség vezetői és tagjai között ellentétek kelet­keznek, a sorsdöntő kérdések mégsem úgy vetődnek fel, hogy kö­zösen, vagy külön-kü- lön tovább, hanem úgy. hogy hogyan tovább közösen? Az előbbi kér­dést ugyanis eldöntötték annak idején az alapí­tók. S ha ma egy tsz-ben munkát vállaló fiatal szakmunkás, vagy szak­ember — nem éppen az alapítók jövőt formáló lemondásainak példáján — egyezkedni kezd a nagyobb fizetésért, la­kásért és más előnyö­kért. az csupán egyet bizonyít : eljutottunk odáig, hogy van, lehet min egyezkedni. Túl ezen azonban igazolja azt is, hogv a közös gazdaságok létrehozói, a szövetkezeti mozgalom elindítói, az alaoító ta­gok, az alapítók való­ban megváltoztatták a földet művelő nép éle­tét, úi irányba terelték történetét... Épnen azért van ott a helyűik, abban a sor­ban, amely tulajdon­képpen Dózsa népével kezdődik Kőváry E. Péter A munkásőrök szabad ideje TE "réhány napja arról / \l lrtunl1 lapunkban, J_ y hogy Békés megyé- j ben a csökkentett munkahetek bevezetésével évente 200 órával növeke­dett meg egy dolgozó sza­bad ideje. Ezt a többlet sza­bad időt legtöbben haszno­san, alkotó pihenéssel, ön­művelődéssel töltik. Sokan í nódolnak kedvteléseiknek, kertészkednek, barkácsol­nak, járják az országot, horgásznak stb. Ebben a kétszáz órában újraterem­tik szellemi és fizikai erő- \ iket, hogy a következő hé­ten felfrissülve állhassanak i a munkagépek mellé, fog­hassák meg a szerszámot, orvosi műszert, a logarlé­cet. Jó dolog ez. De vajon mindenki így tölti el a 200 óra szabad időt? Amikor elhatároztam, hogy a társadalmi munkásokról fogok írni és elsőként a munkásőrök­ről, még nem sejtettem, hogy ez az alkalom milyen meglepe­tést tartogat. A megyei mun- kásőrparancsnokság két társa­dalmi parancsnoka szolgáltatta ezt a meglepetést. Elmondták ugyanis, hogy megyénkben egy munkásőr évente 180—190 órát tölt el önként vállalt társadal­mi munkával, szolgálattal. Kérdően néztem rájuk, ezért elővették az okmányokat és bi­zonyítottak. Kiderült, hogy az évi kiképzésre 72 órát fordíta­nak, amelyhez hozzá kell adni a lakástól, vagy a munkahelytől a gyakorlóhelyig és onnan visz- sza az utazáshoz felhasznált mintegy 30 órát. Rendezvények biztosítására évente nyolc órát, ügyeleti és őrszolgálat ellátásá­ra — ennek zöme éjszakai el­foglaltság — évente 70 órát for­dítanák. Rajparancsnokoktól fel­felé pedig minden parancsnok 75 órát tölt évente a módszer­tani felkészítéssel. És vannak olyan parancsnokok, akik ter­vező és kidolgozó feladatok el­látására további 30—40 órát fordítanak. Püff neked, szabad idő! — mondja az átlagember. Nem így azonban a munkásőr férfiak és asszonyok. Ök azt vallják; a legnagyobb megtisztelés, ha szürke munkásőr ruhában, fegy­verrel a kézben őrizhetik azt, amit az ország dolgozói létre­hoztak. Ahhoz pedig, hogy ezt a társadalmi munkát maradék­talanul elláthassák, szükség van a kiképzésekre, gyakorlatokra, egyszóval a felkészülésre. Sokukkal beszélgettem egy- egy több órás nehéz gyakorlat, vagy szolgálat után, amikor po­rosán, fáradtan beültek egy-két pohár sörre valamelyik vendég­látó-egységbe. Ezeken a beszél­getéseken a munkásemberre jel­lemző őszinteséggel, kendőzetle­nül elmondták: a gyakorlat is fárasztó, de még inkább az, ha nem értik meg az embert. „Ami­kor szolgálatba kell menni, nem lehet vita. Zavaró viszont ha az üzemben a művezető, vagy a brigádtagok és nem egy eset­ben az igazgató ezt nehezmé­nyezi. Nem kellemes az sem ha a feleség, vagy a gyerekek szó­vá teszik: megint nem mehe­tünk ide vagy oda. mert apa szombaton, vasárnap gyakorla­ton lesz. Természetesen legtöbb mun- kásőrfeleség megérti. mit je­lent az önként vállalt társadal­mi munka. „Igaz, hogy a szombatokon és vasárnapokon sokszor nincs a családdal, de ennél fontosabb a társadalmi szolgálat. A nők többsége ugyanis szereti, ha a férjére úgy tekinthet, mint aki becsülettel teljesíti amit vál­lalt.” *** Társadalmi munkások, mun­kásnők. Bizony beszélni szüksé­ges azokról a lányokról, asz­szonyokról is, akik a fegyveres szolgálatban egy sorban mene­telnek a férfiakkal. Megyénk­ben nem sok az ilyen asszony és lány. Miért csinálják? Miért vállal­ják ezt a sokadik műszakot? Az asszonyok többsége mo­solygott, amikor ezt megkérdez­tük tőlük. „Nem így kell keresni a vá­laszt. A társadalmi feladatok számunkra is ugyanazok, mint férjeink számára. És ezt is el tudjuk látni, ha a második mű­szakban. vagyis a háztartási munkában segítenek nekünk”. *** Jó néhány üzemben, termelő- szövetkezetben kerestem rpeg az igazgatókat, elnököket, párttit­károkat, művezetőket. Beszél­gettem azokkal a brigádtagok­kal, amely brigádokban mun­kásőrök dolgoznak. Megkérdez­tem: miért emelnek szót. ha X- nek, vagy Y-nak szolgálatba, vagy gyakorlatra kell mennie? A válaszokat különbözőképpen fogalmazták meg, de egyönte­tű az a vélemény, hogy az utób­bi években nincs különösebb gond ebben a kérdésben. A gya­korlatok zöme ugyanis szabad időre esik és a szolgálatban el­töltött munkaidő után a mun­kásőrök nagy többsége „ráver a melóra”. Még az olyan brigá­doknál sincs nézeteltérés, ame­lyekben közös a teljesítményel­számolás. Az egyik gyár igazgatója a kö­vetkezőket mondta: „sokszor húztam az orromat, amikor a szaktársak aláíratni jöttek a kikérőt. Őszintén szólva nem tetszett, hogy egy-két órát kies­nek a munkából. Később úgy alakult, hogy magam is fölöltöt- tem a munkásőr ruhát. Egyet javasolhatok mindazoknak, akik még úgy vannak, mint én vol­tam. Csináljanak végig velünk egy harcászati gyakorlatot. Tu­dom, utána egy szót sem szól­nak, ha a munkásőröknek men­niük kell.” *** így néz ki tehát az a 200 óra szabad idő. amivel többek kö­zött a munkásőrök is rendelkez­nek. Ebből az időből 180—190 órát fegyverrel a kézben szol­gálatban töltenek el. Több évvel ezelőtt sok helyen még meg nem értéssel találkoztak. Sajnos nem szűnt meg az ilyen szem­lélet, egyedi esetekben még elő­fordul. Kevés az olyan példa, amilyet az egyik Nehézipari Minisztéri­umhoz tartozó üzem párttitkára mondott el. Ebben az évben si­került elérniük, hogy a munkás­őrök évente egy szabad napot kapjanak. Nem ők kérték, ha­nem az üzem vezetősége dön­tött így. Látják ugyanis, hogy a munkásőrök társadalmi el­foglaltsága egyike a legnehezeb­beknek. Az elismerés tehát eb­ben az üzemben így is megnyil­vánul. Pedig a munkásőrök nem ezért vállalják a nehéz szolgálatot. Kétségtelen, hogy mint minden embernek, nekik is jólesik, ha az anyagiakon tál erkölcsileg is elismerik azt, amit tesznek. A munkásőrség megyei parancs­nokságán erről is tájékoztattak. 1973-ban öt—tíz és tizenöt évi szolgálat után az állomány 16 százaléka kapja meg az elis­merő kitüntetést. A szolgálat el­látásában kimagasló eredménye­ket elért munkásőrök száma 50. Ők miniszteri kitüntetésben ré­szesülnek. 46-an az országos pa­rancsnok dicsérő oklevelét, 69- en a megyei parancsnok elis­merését vehetik majd át. Sok ez? Vagy kevés? Nem ez a mérvadó. Hanem az, hogy megyénkben az üzemek, a ter­melőszövetkezetek, gazdaságok, intézmények, szövetkezetek dol­gozói közül sokan vállal iák ezt a nehéz társadalmi feladatot. És becsülettel teljesítik. Botyanszkj János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents