Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-08 / 210. szám
m megnyugtattak bennünket! Ez ötlife fel az olvasóban, akinek kezébe kerül a Kereskedelmi Szemlében megjelent „Árubeszerzés és minőségvédelem” című írás. Ebben — a többi között — azt olvashatjuk: „Nagy a valószínűsége annak, hogy az ellenőrzés nélkül forgalomba hozott termékek között is találhatók nem megfelelő minőségű árúk, amelyek hibátlan, teljes értékű termékként, árengedmény nélkül jutottak el a fogyasztóhoz”. Hogyan lehetséges ellenőrzés nélkül forgalomba hozni bármi, lyen árút? — kérdezheti az olvasó. Az említett cikkben, ekképpen kap választ: A kereskedelem képtelen a szállított árú minden darabját megvizsgálni. Erre nincs kapacitása, de ez nem is lenne gazdaságos. A tételes ellenőrzés aránytalan időveszteséggel és költséggel jár. A vizsgálatok pótlására hivatott a minőségtanúsítási rendszer, amikor a gyárlő. vagy szállító vállalat szerződésben tanúsítja az áru garantált minőségét. A kereskedelmi vállalatok ér. deke, hogy ellenőrizz^ a tanúsítás helytállóságát és megvizsgálja a termelő által nem tanúsított minőségi jellemzőket is. Erre utal á Központi Gazdasági Döntőbizottság elvi határozata, amikor kimondja: a szúrópróbaszerű vizsgálatkor tapasztaltakat a további döntés alapjának lehet tekinteni. Közérthetőbben, ha a minőségi átvételnél kiderül néhány darab hibája, az egész mennyiséget hibásnak kell, illetve lehet tekinteni. Az elvekkel tehát semmi baj, nem úgy a gyakorlattal, ahol a „keli. vagy lehet’’ ügyében mindig közérdekű a döntés. Kit nem bosszant a becsapottság érzése, amikor azt tapasztalja, hogy az üzletben egyáltalán nem csodálkoznak a reklamáción, mert tudják, hogy hibás árút adtak el. Csak megpróbálkoztak, hátha sikerül „rásózni’’ az árut valakire, ha már ők is átvették. Ha már átvették...?! De miért, hogyan veszik át az árut és kinek használnak azzal, ha a hibás árut eladják? Hiszen ezzel jelentős hitelrontást követnek el a gyártók és a forgalomba hozók rovására is. Hogy mire számíthatnak . !.?! Bevallva, vagy tagadva arra, hogy a vevőnek nincs mindig ideje, de türelme sem, hogy visz- szavigye a hibás árút; Ez a sanda számítás sajnos, gyakran beválik. Egyre több ezért az olyan hely, ahol a boltvezetők szemet hunynak a szúrópróbán kiderített hibák, eladhatatlannak minősített áruk felett. Csak azért, hogy elkerüljék a visszaküldéssel járó adminisztrációt, vagy azért, hogy ne keveredjenek vitába a gyártókkal, szállítókkal. Inkább választják a könnyebb ntat, a vevő megkárosítását. Pedig, ha a kereskedelmi vállalat vagy az illetékes boltvezető lelkiismeretesen végezné az árú átvételét és következetesen „sztornírozná’’ a meg nem felelő szállítmányt, akkor és csak akkor lehet véget vetni ennek a tarthatatlan körforgásnak, ennek a mindenki számára bosszantó helyzetnek, aminek elsősorban mégiscsak a vevő látja a kárát. A Kereskedelmi Szemle említeti cikke szerint a'z ipar és kereskedelem között megvan a lehetőség, hogy a társadalmi érdekeknek megfelelően ügyeljenek a minőség védelmére. Ehhez azonban az ellenőrzésért felelős szerveknek az eddigieknél többet kell tenniük. P. ÜL 4 SÊSÆSM 1933. SZEPTEMBER 8, t járul! a mezőgazdaság munkaügyi helyzete Növekedett a termelékenynél Tovább csökken a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma. miközben a népgazdaságnak ez az ágazata egyenletesen fokozza termelését — mondották _a MÉM-ben az MTI munkatár- "sának, a mezőgazdaság munkaügyi helyzetének alakulásával kapcsolatos kérdésre. A foglalkoztatottak számának csökkenése azonban már nem olyan mértékű, mint a korábbi években, mert például az állami gazdaságokban tavaly ugyanannyian dolgoztak, mint egy évvel korábban, és a termelőszövetkezetek állományi létszáma is csak öt százalékkal csökkent egy év alatt. ('Nem számítva ide a nyugdíjasokat és a szakmunkástanulókat.) — Az elmúlt évhez hasonlóan, 1973. eddig eltelt hónapjaiban továbbra is érvényesült ez a kedvező tendencia; a népgazdaságnak ez az ágazata csökkenő létszámmal növeli termelését és a hozzájárulását a nemzeti jövedelemhez. Mindent egybevetve: a mezőgazdaságban folyamatosan javul a munka termelékenysége. (1972-ben a termelékenység 6,9 százalékkal nőtt.) Az évekkel ezelőtt még igen rossz munkaerőhelyzetben az utóbbi két-háram évben a javuHungarológiai Intézet Újvidéken JUGOSZLÁVIÁBAN nincs hivatalos nyelv, az ország legkülönbözőbb vidékein élő emberek anyanyelvűket beszélik. Vajdaság szellemi. központja, tartományi székvárosa Újvidék. Ide települt a magyar kultúra és nyelv ápolására hivatott intézmények többsége is. Az egyetem bölcsészeti karán már régóta működik a magyar tanszék, a Jugoszláviai Magyar Nyelvművelő Egyesület falvakban, városokban, szervezett csoportjai pedig a nyelvtisztítás munkáját végzik. Hozzájuk tár_ sült néhány esztendeje a Hungarológiai Intézet, mely a tudomány szintjén vállalkozik a nyelv ápolására, a jugoszláviai magyarság irodalmának, kultúrájának tanulmányozására, a kétnyelvűségből eredő problémák kutatására. De feladata a népi és nemzetiségi irodalmak egymásra hatásának vizsgálata, általában a magyar és délszláv kulturális, irodalmi, nyelvi kapcsolatokból eredő kérdések megválaszolása is. Az intézetet 1969- ben alapították a Vajdasági Tartományi Tudományügyi Közösség anyagi gondoskodásával. A BÖLCSÉSZETI kar magyar tanszékén fogadott dr. Szeli István egyetemi tanár, a Hungarológiai Intézet megbízott igazgatója: — Sietve láttunk munkához. A legművelhetőbb és legelha* nyagoltabb területeket vettük s számba, önálló költségvetéssel, nyolc belső és legalább ötven külső munkatárssal dolgozunk, egyetemi-főiskolai oktatókkal, levéltárosokkal, könyvtárosokkal, akikkel egy-egy témára kötünk szerződést. A magyar— szerbhorvát összehasonlító irodalmi kutatásokkal és nyelvi érintkezésekkel foglalkozó csoportokat belső munkatársaink vezetik. .Éves, illetve messzebbre tekintő terveket dolgozunk ki, sok segítséget kapunk Jugoszlávia más vidékeiről és Magyarországról. A KÖNYVTÄROSNÖ kétszer fordult, míg elém teríthette az intézet publikációit. Negyedéves folyóiratuk utóbb már tematikus számokkal jelentkezett, a ünguisztikai füzetekből eddig kettő, a bibliográfiai füzetekből négy esztendő anyaga jelent meg 1968-tól 71-ig, hozzá a szabadkai színház negyedszázados jubileumára szerkesztett repertórium. Az akadémiai formában. két kötetben megjelent szerbhorvát—magyar szótár folytatását is szedik már a nyomdában, a hatalmas munka 120 ezer címszót dolgoz fel. — Az 500 példányban megjelenő közleményeinkből 170-et küldünk partnereinknek — te|r rá dr. Szeli István a külföldi kapcsolatokra. —- Magyarországi könyvtárakkal, múzeumokkal, egyetemekkel, levéltárákkal, akadémiai intézetekkel cserélünk rendszeresen, többek között a budapesti Széchényi és a szegedi Somogyi könyvtárral, a debreceni egyetem folklór- intézetével és a pécsi Dunántúli Tudományos Intézetbe!, Publikációkat cserélünk szovjet, csehszlovák, román, osztrák, finn, francia, olasz, lengyel, amerikai és kanadai intézmé_ nyekköl is. Dr. Szeli István a magyar nyelv ápolására hivatott intézmények közül rendkívüli jelentőségűnek nevezte az újvidéki televíziót. A mi déli országrészeinken is kitűnően fogható adások szerkesztősége az idei évtől önállóan, napú húsz, vasáman negyven perces műsort sugároz. ‘Újvidéken, Szerencsés József főszerkesztő vezeté_ sével, húsz újságíróval, negyven technikai munkatárssal, a belgrádi tévé hullámhosszán, az első programban jelentkeznek délután háromnegyed öttől. A tervek szerint őszre elkészül az újvidéki tévétorony, e az öt nyelvűre bővülő helyi adásokban napi másfél órás magyar műsor lesz. 1976—77-re várják a tévéközpont teljes felépítését, mely Európa egyik legkorszerűbb állomása lesz és kizárólag színes technikával dolgozik majd. ADDIG IS gyorsított ütemben képzik a fiatal riportergárdát, nem utolsósorban magyarországi segítséggel. A közelmúlt_ ban Szepesi György, Vértessy Sándor, Vitray Tamás háromhónapos tanfolyamot vezettek az újvidékieknek. N. I. ■■■■■■■■кя1ввза1аз1в«евавв1авеевггвввгЕЕЕЕ9ЕВВ1 lás jelel mutatkoztak. A foglalkoztatottak képzettségi színvonala azonban egyelőre alacsonyabb, mint a népgazdaság más ágazataiban, és a mezőgazdaságon belül két fő szektor — az állami és a szövetkezeti — között is nagy a különbség. Az állami gazdaságokban a főbb vezető munkakört betöltők kétharmadának egyetemi vagy főiskolai képesítése van, ez az arány a mezőgazdasági tsz-ek- ben mindössze 30 százalék. A szövetkezetek hátrányban vannak az úgynevezett szakember- sűrűség tekintetében is. Az állami gazdaságokban 86 hektár termőterület jut egy-egy szakmunkásra, a tsz-ekben csaknem 200 hektár. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak korösszetétele az utóbbi években javult. A nem nyugdíjas és nem járadékos tsz-ta- gok cgyharmada azonban meg mindig 50 éves vagy ennél idősebb. A nem nyugdíjas és nem járadékos tsz-tagok átlagos életkora 42,4 év, az állami gazdaságaikban 36,5 év. Ami a foglalkoztatottak havi átlagos munkaidejét illeti: egy év alatt 2 százalékkai növekedett a munkaidő a tsz-ekben. Az állami nagyüzemekben a havi átlagos munkaidő 1972-ben — az egy évvel korábbihoz képest — 1 százalékkal csökkent. A termelőszövetkezetekben a tagok — nem számítva ide a nyugdíjasokat — havi átlagos munkaideje 210 óra volt az elmúlt évben, az állami gazdaságok dolgozói egy-egy hónapban átlagosan 207 órát töltenek munkahelyükön. (MTI) Horgászoknak^ Márna, harcsa, nagy maréna Egyre népszerűbb а sporthar- gászat Bulgáriában; ezrek és ezrek kerülnek általa közelebb a természethez. A Bolgár Vadász és Horgász Szövetség egyik legfontosabb feladatának a vizek halállományának szaporítását tartja. Az ország halászterülete 40 000 hektár, ennek 22 százaléka folyó. 77 százaléka pedig mesterséges tő. A „hiányzó” egy száza, lékot tavak, csatornák és mocsarak alkotják. A vizekben 187 édesvízi halfajta él, halászati szempontból azonban csak a ponty, balkáni és szivárványpisztráng, tengeri perhal, márna, harcsa, csuka, veresszárnyú koncér, compő, fogas jöhet számításba, valamint a különböző szovjet fajták — a nagy tna- rena. fehér amur, melyek tenyésztését nemrég kezdték meg. A vizekben évente 6 millió egyéves pontyot, 3 millió egyéves pisztrángot, 2 millió nagy marénát és egy bizonyos meny- nyiségű húsevő halat tenyésztenek, az egyes halfajtáknak megfelelő körülmények között. Az ivadékokat 12 ponty- és 6 pisztrángtenyésztő gazdaság szállítja. Végül néhány adat a bolgár horgászokról: számuk 1963 óta 2,5-szeresére emelkedett és elérte a 105 000-et Ebből 17 000 a gyermek- és ifihorgász. Békéscsaba, szeptember 9: Román néprajzi kiállítás Vasárnap délelőtt 11 órakor nyílik a Munkácsy Mihály Múzeumban a Békés megyei románok című néprajzi kiállítás, amelynek gazdag anyagát — szőtteseket, üvegre festett ikonokat, használati tárgyalót s mellettük két berendezett szobát, három teljes öltözet ruhát — a békéscsabai és a gyulai múzeumból, valamint magán- gyűjteményekből válogatták a rendezők. A kiállítást Szilágyi Péter, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének főtitkára nyitja meg. A megnyitón közreműködik az Arad megyei művelődési ház. G. Fluieras vezényelte Emil Montia Kamarakórusa. 1вввввввавв1мваавв1ававаеввавя!М1ва1ва: Phenjan a „{-eltér város p-p Huszonöt éves a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság A Csolima, a koreai legendabeli táltosló, olyasféle, mint a magyar mondavilág csoda- szarvasa. Csak éppen többet emlegetett és a mai életbe is áthonositott. Koreai szőhaszná-: lattal, nemes tulajdonsága, hogy másodpercenként ezer lis — jó 400 kilométeres — sebességgel száguld. A Csolima egy ország jelképe. Annak hirdetése, hogy milyen öles léptekkel halad előre a negyed- százados évfordulóját ünneplő, szocializmust építő Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. Észak-Koreában minden új — tizenöt-húsz évnél nem idősebb. Nem is lehet idősebb, hiszen a koreai háborúban az amerikai bombázók szinte mindent leromboltak. S, hogy most hol tartanak, azt talán legjobban a főváros példázza. A felszabadulás órájában Phenjant „rokkant” városnak nevezték, (Az amerikaiak módPhenjan, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosának látkép*
