Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-06 / 208. szám

Új műszaki könyvek Ая idei mflszaM fcönyvrwpok- и — melyet október 10 és 31-« köaött rendeznek meg — negy­venöt áj könyv jelenik meg. Ezek közül hívjuk íeü érdeklődő olvasóink ügyeimét néhányra. BENCZE TIBOR: ELEKTRON HOBBY Az Új „Hektronhobby 1972'’ hasonló céllt tűz ki maga élé, mint elődje, az 1960-ben megje­lent EUektronhobby. Fed osztása is hasonló az első kötethez. Ese­ményeket közöl az elektronika pionírjainak életéből, új eljárá­sokat ismertet, modern berende­zések leírását közli. Legfonto­sabb része azonban a barkácsoló rész. Ebben kisebb-nagyobb megépíthető eszközöket közöl, leírásokat ad, melyek alapján el­készíthetők • kapcsolások, melyeknek működését közérthetően megmagyarázz». A közölt kapcsolások legnagyobb­részt tranzisztorosak, de elekt­roncsöves, sőt kőd fény lámpás leírásokat is ad. MORISS, N. Hfc AZ IPARI ELEKTRONIKA ALAPJAI Az efljekitroniika áHandő válto­zásban van. és ezzel együtt vál­toznak a könyvek Is. hogy lépést tarthassanak a fejlődéssel Élő­nek szán előtt tartásával ké­szült el ez a kiadvány. Tartalmi felépítését tekintve nagyjából két részre tagozódik: az első öt fejezetben az alapelemeket és jellemző tulajdonságaikat tár­gyalja. az utolsó nyolc fejezet pedig az áramköröket és alkal­mazásaikat. A könyv nagyobb része a félvezető eszközökkel és álamköreikkel foglalkozik, de az t I elektroncsöveket és a gáztöltésű csöveké* sem elhanyagolva, hi­szen ezek hasznos feladatokat töltenek be a műszaki gyakor­latban. A könyv általában a gyakorlati mérnök követelmé­nyeit igyekszik kielégíteni, és ezért a szövegbe beágyazott szá­mos kidolgozott példa is érzé­kelteti a tervezési alapelveket. SZEMEKÉT»Y ZOLTÁN: NEGATIVTECHNIKA AMATŐRÖKNEK A szerző összefüggéseiben tár­gyalja mindazokat a tényezőket, amelyek végsőfokon a negatív minőségét meghatározzák. Így részletesen foglalkozik a nega­tív fajták szín- és fényérzékeny­ségével a negatív választás kö- riüményemeéc eldöntésével, a szín- és fényérzékenység módo­sítási lehetőségeivel, ь megvi­lágítás problémáival a kidolgo. zás módjának megválasztásával, a fotólabor technikai szintjének biztosításával. Ezek ugyanis együtt és egymással у kölcsönha­tásiban adják a negatív végső minőségét KOVÁCS LASZLO: MŰSZAKIAK ZSEBKÖNYVE. GÉPÉSZET A szerző a mindennapi mű­szaki gyakorlatban felhasználha­tó zsebkönyvet ad az olvasó ke­zébe, amelyből a gépészet téma­körébe tartozó legfontosabb ada­tokat, számításokat, képleteket és táblázatokat megfelelő cso­portosításban megtalálja. A ma­tematikai fizikai mechanikai alapismeretek mellett a gépészet hasznos tudnivalóit illetőleg a határterületek szükséges lsmere_ telt együtt, tartalmazza a könyv. Negyvenhárom év a szlovák nemzetiségi kultúráért A békéscsa­bai Szlovák Tannyelvű Ál­talános Iskola és Gimnázium folyosóit az igazgatói iro­dát a tanév­kezdés első napjának iz­galma. hangu­lata tölti be. A 12 évfolyam hatalmas óra­rendje mellett találjuk az in­tézmény nyu­galmozott igaz­gatóját, Knyi- hár Jánost, akinek nyuga- lombavonulása alkalmából pe­dagógiai mun­kássága elis­meréseként az Elnöki Tanács a Munka Ér­demrend arany fokozotát adományozta. — 1930. augusztus TB-ár kezdtem el tanítói működése­met a fényesi iskolában — kez­di el munkában és sikerekben gazdag életútjának történetét a kitüntetett — Hat évet taní­tottam itt, ebben a tanyasi osztatlan iskolában. Fájó szív- vfel váltam meg az egyszerű, őszinte tanyasi emberektől. Szó­lított a kötelesség, munkámat szülővárosomban, Békéscsabán, a Szarvasi úti, akkor elnépte­lenedett iskolában folytattam, ahol 1944-ben helyetttee igaz­gatónak, a felszabadulás tava­szán pedig igazgatónak nevez­tek ki. Később a két iskolából össze­vont Irányi utcai iskola élére kerültem, 1957-ben — ha rövid időre is — meg kellett válnom a gyerekektől, a tanítás örömé­től- tanulmányi felügyelői meg­bízatást kaptam. Szívem vissza­húzott az isko­lapadok közé. Egy év múlva az újonnan épült 9-es szá­mú általános is­kola igazgatója lettem, majd 1960-ban a szlo­vák általános iskolával össze­vont gimnázium igazgatói tisztét töltöttem be, most, szeptem­ber 1-ig, ' nyug­díjazásomig. Te­hát 43 évet töl­töttem a kated­rán, szlovák nyelv és iroda­lom tanításával. Társadalmi te­vékenysége ki­emelkedő. A vá­rosi tanácsnak 15 éve, a végre­hajtó bizottság­nak pedig 12 éve tagja. 1968 óta a Magyarországi Szlo­vákok Demokratikus Szövetsé­gének elnöke. Munkáját több­ször is kitüntetésekkel ismerték eL 1958-ban az Oktatásügy Ki­váló Dolgozója, 1969-ben a Szocialista Kultúráért és a Munka Érdemrend bronz foko­zata kitüntetéseket kapta, 1970- ben pedig a Felszabadulási em­lékéremmel tüntették ki. Lelkesedéssel beszélt a nem­zetiségi kultúra terjesztéséről, a csabai intézmény munkájáról, az egykori diákok sikereiről, a fáradhatatlan tanári — nevelő gárdáról. Az országban két ilven intéz- ménv van. A csabai iskola igaz­gatója most nyugállományba vonult. A oihen^s helvett azon­ban tovább dolgozik, hiszen novemberben V. kongresszusát tartja a Szlovákok Szövetsége és az iskola is számít tanácsai­ra, segítségére. (Nemesi) Tizenháromezer nap a közművelődésben Beszélgetés Nagy Ferenccel, a megyei mozlűzeml vállalat igazgatójával Csörög a telefon. A műszaki osztályról szólnak, hogy még mindig nem érkezett meg az új műhely terve. — Hallatlan! Télvíz előtt be kell költöznünk. Kérjétek vissza a megrendelést a beruházóktól, átadjuk a ter­vezőknek! ök hamarabb meg­csinálják — mondja. Tágas iroda. Modem, kényel­mes bútorok, hatalmas pálma a sarokban, hosszú tárgyalóasztal. Nem az igazgató kényelméért csupán, a vállalat érdeke. Jön­nek a vendégek, nem fogadhat­ja őket akárhol. (Rendes üzlet­ben a portéka is kelendőbb!) Ajtaját nem őrzi szigorú őrség. Mindenki bekopoghat Nagy Fe­renchez, a megyei moziüzemi vállalat igazgatójához. Kéréssel, panasszal tájékoztatásért. Hu­szonhat éve már, hogy nem ta­nít. Azóta a közművelődés, a társadalmi vezetés különböző területein dolgozott, de mindig megmaradt annak a tanítónak, aki ismeri az utat az emberek­hez. Gazdag életút áll mögötte, pontosabban olyan, mint a leg­több mai hatvanéves ember mögött. Szülők nélkül nevelkedett, is­kolaéveinek nyarán az aratók, a kőművesek között dolgozott. A felszabadulás előtt mint fiatal tanító, illegális kapcsolatban volt a vésztői Független Kis­gazdapárt bal szárnyával. Pardi Istvánnal, Andor Gergellyel és a többiekkel. Negyvenötben a vá­lasztásokon, mint a Kommunis­ta Párt megbízottja vett részt, majd a földosztó bizottságban dolgozott és néhány évig a köz­ség népművelési munkáját szervezte.» —* 1943-ban tanulmányi fel­ügyelő lett_ majd a tanácsi ap­parátusba került, később a Gyulai járási Tanács elnökhe­lyettese. Hogyan tudott kap­csolatban maradni e külön­böző munkaterületeken a köz- . művelődéssel? | — Azokban az időkben rend- j kívül fontos feladat volt a szemléletformálás. Alapvető cél volt az is, hogy emelkedjen a lakosság kulturális szintje, nö­vekedjenek a művelődési lehe­tőségek, egyszóval lehetőséget kellett teremteni arra, hogy minden ember kibontakoztat­hassa képességeit. Elsősorban a községek vezetőivel kellett meg­ismertetni a közművelődés je­lentőségét. Kezdetleges volt az intézmények felszereltsége, ke­vés volt a rádió, csak itt-ott volt magnetofon és akkor épült a legtöbb kultúrház. Mint elnökhelyettesnek, sok tennivalóm volt tehát a közmű­velődésben. Munkatársaimmal elsősorban arra törekedtünk, hogy kialakítsuk a művelődési otthonok programhálózatát és támogassuk a hagyományos fa­Régészeti kiállítás nyílik Vésztőn Az újratelepítésének 260. év­fordulóját ünneplő Vésztő ha­tárában — mint már arról több alkalommal hírt adtunk — rendkívül értékes régészeti le­letekre bukkantak. Itt kezdték hazánk egyik ’egnagvobb Ár­pád-kori templomának feltárá­sát, a Csőit monostor egyházi épülettömb alapjainak felkuta­tását. Már eddig is értékes kul­turális emlékek kerültek fel­színre. T. Juhász Irén régész kiállítást rendez a leletekből a látogatók érdeklődésére beszá­molót is tart az egykori temp­lom építési stílusáról, módjáról, az épülettömb rendeltetéséről. A kiállítás szeptember 9-én nyílik. lusi kultúrát, az öntevékeny jnűvészeti munkát. Ezek voltak az alapfeltételei annak, hogy ál­talánosan is fejlődjön a lakos­ság kulturális igénye, korszerű­södjön a falusi életforma. — Ötvenkilencben a megyei művelődésügyi osztály veze­tője lett. Milyen feladatok voltak az oktató-nevelő mun­kában? —I Az ellenforradalom utáni személyi problémák az 50-ee évek végén még hatottak az is­kolai munkára is. Amikor ezek rendeződtek, nagy feladatként jelentkezett a gimnáziumok kö­telezővé tételének terve, a nagyközségekben létesített gim­náziumok munkájának megszer­vezése. Mezőberény, M ed gyes­egyháza, Körösladány és Vész­tő kapott gimnáziumot. Az el­képzelés nem vált be. azóta ezek közül néhány iskola elnéptele­nedett, de megépítésük nem volt felesleges, hiszen Békésben volt a legkevesebb tanterem. — Ekkor vetődött fel a tanyai iskolák problémája is. Ho­gyan? — A tanyai iskolák oktatási színvonala — a jól ismert kö­rülmények miatt — nagyon ala­csony volt. Ha kötelezővé válik a gimnáziumi oktatás, gondot okozott volna a tanyán végzet­tek továbbtanulása. Ezért szer­veztük meg abban az időben a megye első tanyai diákotthonát Lökösházán. Az eredmény rend­kívül gyorsan jelentkezett, rö­vid idő alatt sokat fejlődtek a gyerekek, igényesebbek lettek, ugrásszerűen javult a tanulmá­nyi előmenetelük. — E nagyobb munkák közben az oktatásügy napi problémá­it is meg kellett oldani— — Igen. Fontos volt, hogy szervezettebbé váljon a pedagó­gusok politikai és. szakmai to­vábbképzése. Növelni kellett a pedagógusok körében a pártta­gok létszámát, erősíteni a KISZ középiskolai alapszervezeteinek munkáját, szélesíteni az iskolai demokratizmust. Nagy feladat volt az általános műveltség új fogalmának tisztázása is, mi­szerint nemcsak az elméleti, a gyakorlati munka is fontos! Ek­kor kezdtük a politechnikai ok­tatást, amit ném mindenki fo­gadott kitörő lelkesedéssel. A munkára nevelés sem volt köny- nyű, hiszen abban az időben a repcétől virágzott a mezőgazda­ság, igy arról is meg kellett győzni a fiatalokat, hogy a jö­vő nem ilyen lesz. — Néhány év után. 1969-ben 'a Hazafias Népfront megyei titkára lett. Az emberek, aki­kért dolgozott, ugyanazok maradtak, hiszen legtöbbjük1 azonos a tanítványok szülei­vel. Nagy segítséget adott munkájához a megyei hely­ismeret is. Mi volt aZ újszerű ebben a tevékenységében? —I A tanácsi és az országgyű­lési választási munkák előké­szítése, a kialakuló helytörténe­ti kutatás segítése, melynek lel­kes irányítói a volt kollégák, a pedagógusok voltak. Újszerű volt az olvasómozgalom is, mely által, elsősorban a községekben nőtt az olvasók létszáma. Ekkor vett nagy lendületet a vietna­mi népet segítő akció, amely a népfrontmozgalom sorait is erő­sítette. — Kitüntetései? — Az Oktatásügy Kiváló Dol­gozója... 1 A népfronttól megint más munkaterületre szólították: a megyei moziüzemi vállalat igaz­gatójának. ahol a vállalat át­szervezése után munkatársaival hozzálátott a mozihelyiségek, a filmpropaganda korszerűsítésé­hez, a mozi és a közönség kap­csolatának megújításához. Tulajdonképpen mindig oly^n megbízatást kapott, melyben az alapokat kellett megépítenie, megerősítenie. Ez a mostani az utolsó munkahelyi állomás, hi­szen hamarosan nyugdíjba megy. — Mit tesz majd azokon a napokon? — Mielőtt nyugdíjba megyek, szeretném látni itteni közös munkánk néhány gyümölcsét, az új székház építésének befe­jezését, a csabai Brigád mozi elkészült tecyét. A nyugdíjas napokat őt gyer­mekem unokáim, a horgászat és a kertészet tölti majd ki. Nem fogok unatkozni. Azon tízezrek közül való, akik a kulturális felemelkedé­sért dolgoztak. Gazdag életút! Benne nemcsak siker, de apró hibák, nehézségek is fellelhetők úgy, ahogyan minden olyan ember munkájában, aki tesz va­lamit a közért Ez életutak értéke a küzdés, az újjal megbirkózó alkotóvágy, és maga az alkotás. Réthy István 5 шшшт 1972. SZEPTEMBER 6.,

Next

/
Thumbnails
Contents